Nagyon érdekes történetet hallottam egy épületgépészeti szaklap szerkesztőjétől (nem én), mely történet szerint egy bizonyos országban (nem Magyarországon) hogyan döntenek például egy szakmai kérdésben (nem arról, hogy a jövőben a lakossági gázkészülékek műszaki-biztonsági felülvizsgálatának díját a gázszolgáltató állja). Tehát ez egy teljesen más történet.
Kicsit megunva a NEM-ek kiírását, kérem, ezek után mindenki értsen minden egyes kijelentésem elé egy NEM-et.
Történt tehát csütörtökön, délután fél ötkor, hogy csörgött a szerkesztő telefonja. A vonal végén az egyik minisztérium magas rangú tanácsosa volt, aki udvarias szabadkozás után a segítségét kérte. Azonnal – már tegnapra! – szüksége volt minden frissen, mondjuk egy éven belül történt gázbaleset leírására, és az interneten szörfözgetve, kutatva a szaklapunkra akadt. De tényleg gyorsan kell, mert szombaton a kormányülés arról tárgyal, hogy december 31-ig le kellene zajlania az összes gázkészülék- és gázvezeték-felülvizsgálatnak, de eddig mindössze kétezren végeztették el a 3,5 millióból.
A szerkesztő gyorsan előszedte idei két cikkét a témában, és elküldte azokat – mert hát segítsünk a hatóságoknak. Voltak kétségei afelől, hogy egyrészt, bár büszke a lapjára, de mégis, két satócikk-e a legautentikusabb forrás kormánydöntésekhez. Voltak kétségei úgy az egész előkészítés szakmaiságát illetően is. Talán annyira nagy büszkeséget sem érzett, hogy a kamara és egyéb szövetségek, egyetemek helyett őt kérdezték meg.
Aztán körbetelefonált vezető ismerősei körében, mert azért biztos őket is megeresték valakik, valahonnan. De nem.
Négy napra rá megjelent a kormányrendelet, hogy a gázszolgáltatók fizetik a lakossági felülvizsgálatot. Részletek még nem ismeretesek.
Csak néhány előzmény…
Az Index július 2-ai híre:
Nagy problémát okoztak Magyarországon az utóbbi években az elöregedett gázkészülékek, véli a kormány. Hogy kevesebb legyen a robbanás és a széndioxid-mérgezés előírják az 1981 előtt, vagy ismeretlen időpontban üzembe helyezett készülékek felülvizsgálatát.
A fogyasztónak a szolgáltatónál kell bejelenteni, ha ilyen régi készüléket üzemeltet, 2013. december végéig ellenőrizni kell. Az 1993 előtt üzembe helyezett készülékeknél 2014 december vége a határidő, az 1994 és 2003 között üzembe helyezett berendezéseknél 2015 december, a még későbbi készülékeket 2016-ig kell ellenőriztetni. Ehhez nem kell külön gázszerelőt hívni, az ellenőrzés a gázszolgáltató feladata lesz, a minisztérium közleménye szerint a műszaki-biztonsági felülvizsgálatának díját a gázszolgáltató állja.
A kötelező ellenőrzést egyébként egy tavalyi NGM rendelet írja elő, most a kormány azt jelentette be, hogy az őszi ülésszakban a parlament elé kerül egy olyan törvényjavaslat, amely szerint a vizsgálat a szolgáltató feladata lesz.
főszerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
17 hozzászólás
A szóban forgó országot nem ismerem, de a hazai dolgokról van némi tapasztalatom. Létezik egy valós probléma, amire találtak egy, a megoldására teljesen alkalmatlan választ.
Nálunk nem 3,5 millió, hanem csak körülbelül ennek harmada az a fogyasztó, akinek az év végéig túl kellene esni a felülvizsgálaton. Nagyjából ennyi olyan lakás van, ahol már 1981 előtt is volt gáz. Ami azt illeti, már a rendelet tavaly őszi megjelenésekor látszott, hogy ennek az egy éven belüli végrehajtására esély sem volt. Fűtési idényben senki nem vág olyan vizsgálatba, ami a szolgáltatás akár időszakos leállításával járhat, a maradék hat hónap, nagyjából 130 munkanap alatt kellett volna túlesni ezen a mennyiségen, ami naponta(!) valami 25 ezer ellenőrzést jelentene, amit csak műszaki biztonsági felülvizsgálatra jogosító engedéllyel rendelkező gázszerelő végezhet. Ilyen szakemberből azért nincsen túl sok.
A rendelet nem konkretizálja, hogy pontosan hogyan is történjen maga a vizsgálat, miként azt sem, számszerűen milyen eredménynél kell a szolgáltatást felfüggesztetni. Ennek okán a kihívott szerelő szinte teljes biztonsággal már ránézésre is a teljes vezetékcsere szükségességét fogalmazza meg. Egyszerű a magyarázat, a 81 előtt épült házak döntő többségében a menetes kötésekkel, hosszcsavarral szereltek, ami ma már szabálytalan. A kötések tövében a mai korszerű műszerekkel 10 ppm gázt ki lehet mutatni. Ki a csoda tudja, hogy ez mennyi, hogy ez az egy százaléknak is csak egy ezreléke, hogy a bélgázban a metán töménysége ennek a tízezerszerese is lehet, anélkül, hogy bárki aggódna miatta, hogy felrobban.
Mivel senki nem akar télen fűtés nélkül maradni, fogcsikorgatva bele megy a teljes felújításba. És ez kerül a sokba, nem a felülvizsgálat. Láttam olyan szerelő hirdetését, aki a vizsgálatot ingyen is vállalta, annyira nagy esélyt látott hogy azt követően meg lesz a megbízás is, ami egy társasház esetén több milliós tételt jelent.
A jogalkotó csak a vizsgálatot fizettetné ki a szolgáltatóval, a következményeit nem, pedig a szerelési költség az, amit sokan nem tudnak kigazdálkodni.
Szóval az NGM rendelettel senki nem jut messzire, több felülvizsgáló nem lesz a még hátra levő vizsgálatra, és a lakóknak sem lesz több pénzük a (többségében fölösleges, de kötelező) munkák elvégeztetésére.
Azt az eredeti, pacuha 19/2012 NGM rendeletet kellett volna inkább kicsit gatyába rázni.
Amúgy érdekelne, a távoli ország szerkesztője milyen adatot tudott mondani az ottani politikusnak a gázzal (nem füstgázzal) kapcsolatos balesetekről.
Abban a távoli országban a rezsicsökkentés által árrése nagy részétől megfosztott, éppen ottani érdekeltségeinek eladásával kokettáló gázszolgáltató hogyan fog erre létszámot biztosítani? Jogosult gázszerelő kevés van, mérnök még kevesebb, aki pedig szolgáltatónál van alkalmazásban még kevesebb. A politika elérte, hogy ne a tulajdonos fizesse a felülvizsgálati díjat, azt viszont már most látni, hogy ezzel senki nem jutott előrébb.
A 19/2012 NGM jó lehetett volna, módosítással véleményem szerint használhatóvá tehető. A céljai méltányolandók, a legnagyobb probléma vele szerintem, egyrészt hogy nem eléggé konkrét, másrészt, hogy nincs a végrehajtásnak és a felügyeletnek igazi gazdája. nemhogy régiók között tapasztalható nagyon komoly eltérés a felülvizsgálati gyakorlatban, hanem egy kisebb város két különböző végén dolgozó szakember is másként ítéli meg ugyanazt a problémát. gondolom, hogy erről a problémakörről még fogunk beszélni, akár itt is, csak semmi értelme nem lesz, mert a döntéshozók mindenkit megkérdeznek, csak az érdekelteket nem.
A rendelet jogosultságra vonatkozó része is hibás, egy „vagy” kötőszó helyett „és” került a végleges szövegbe, emiatt tervező mérnökként gázszerelői igazolványt kaptam, így gondolván feloldali a hatóság az ellentmondást. A gázszolgáltatóra bízni a felülvizsgálatot meg olyan, mintha kecskére bíznánk a káposztát, neki az az érdeke (sarkítva), hogy minden gázrendszer a lehető legjobb legyen, ami érthető, csak éppen az elvárások és a fogyasztók anyagi lehetősége között fényévni távolság van.
Az már csak egy mellékszál, hogy kb. 30 felmért lakás elkészített jegyzőkönyveit a hír hallatán nem vesz át az ügyfél és nem fizeti ki.
FJ
Egyik kivitelező ismerősöm hívott fel a minap felülvizsgálat ügyben.
Mivel korábban főleg új lakások épületgépészeti szerelési munkáival foglalkoztak, amely az utóbbi időben drasztikus mértékben lecsökkent, látott fantáziát a gázkészülékek felülvizsgálatában és az azt követő kivitelezési munkákban.
Időt és költséget nem kímélve megszerezte a szükséges jogosítványt és elsőre mindjárt egy közepes lakásszövetkezettel (100-nál több lakás)kötött megállapodást.
Amikor a szerződés megkötéséhez tájékozódtak a helyszínen, rögtön azzal szembesültek, hogy kb. minden negyedik lakásban volt már nyílászárócsere.
A létesítés időpontjában (1977) hatályban volt a GOMBSZ VII. fejezet F 83 §.2. pont „Pótlólag semmi légzáró anyag vagy szerkezet, amely a nyílászárók felfekvő (fa,fém,műanyag) felületeinek gyártási tűrésből eredő légréseit csökkenti vagy eltömíti, nem alkalmazható.”
A jelenleg hatályos GMBSZ és a korábbi rendelet alapján is ezekben a lakásokban – megfelelő légellátás hiányában – azonnali hatállyal meg kellett volna szüntetni a gázellátást.
Az ismerősöm dilemmája az volt, ha érvényt próbálnak szerezni a a hatályos rendelet előírásainak, akkor őket a lakástulajdonosok meglincselik. Gyorsan visszaléptek, inkább nem vállalták a munkát.
Elgondolkodtam azon, miért is a gázkészülékeket kell felülvizsgálni, miért nem inkább a karbantartás meglétét és az égéslevegő ellátottság teljesülését?
Minden tiszteletem a konstruktőröké, akik ezeket a gázkészülékeket megtervezték, ugyanis általában a biztonsági alaphelyzet az, hogy a készülék nem működik, ha hibája van. Legalábbis a balesetek általam ismert statisztikái nem annyira a gázkészülékek, inkább a beépítési körülmények megváltoztatására és a karbantartás elhanyagolására utalnak. Az utóbbit könnyedén ellenőrizhetné az évi felülvizsgálatok során a kéményseprő (persze nem a lefelezett munkabérért). A beépítési körülmények megváltoztatását pedig valakik elvégzik (pl. nyílászáró csere) nem ott kellene inkább szigorúbb feltételeket támasztani és fokozott felügyeletet gyakorolni?
Persze még egy gondolat óhatatlanul megfogalmazódik bennem a cikk olvasása alapján:
Akinek az Isten hatalmat adott, miből gondolja úgy, hogy észt is kapott hozzá?
NG
Kedves András!
Kérdésedre válaszolva: a szerkesztő, tudomásom szerint, annyit tudott tenni, hogy elküldte a politikusnak a kollégája által a közmédiából és egyéb helyekről, eredetileg más célból tallózott baleset-leírásokat. Az igényességi szint egy szemináriumi dolgozatra sem elég, de több, mint a semmi.
Valószínűleg a tárgyi országban is van egy, a mi Mérérésügyi és Biztonságtechnikai Hivatalunkhoz hasonló felügyeleti szerv, amely ezzel a területtel foglalkozik, és szüókségszerűen van rálátása és véleménye a dologról. Többek között ezért vannak…
FJ
Kicsit pontosítanám az általam fent leírtakat
Magyarországon valóban (közel) 3,3 millió vezetékes gázt fogyasztó háztartás van, de abból csak durván egymillió rendelkezett bekötéssel 1981 előtt. Rájuk vonatkozik az idei év végéig szóló terminus. Ez az egymillió lakás a fűtési szezonon kívüli félév 130 munkanapjára vetítve mindössze napi 7500 lakás ellenőrzését jelentette volna, ha mindenki ismerné és betartaná a jogszabályt. 1981 és 1993 között további egymillió lakásba kötötték be a gázt, nekik jövő év végéig kell túlesni a vizsgálaton. Az sem kisebb feladat. 1993 és 2013 között újabb egymillió lakás csatlakozott, nekik további egy évük van vissza. A máig tartó évtizedben már csak 300 ezerrel nőtt a vezetékes gázt fogyasztók száma, a rájuk vonatkozó határidő 2016. december 31. Utána letelik az öt év érvényességi idő, és az egész kezdődik elölről. Az a napi 7500 vizsgálat még jó darabig érvényes marad. Megfelelő jogosultsággal ma az ország területén nagyjából 1500 szerelő rendelkezik. Tehát egy nap alatt, ha semmi mással nem foglalkoznak, nem betegek és nem mennek nyaralni, fejenként átlagosan 5 vizsgálatot kell abszolválniuk, annak minden technikai és adminisztratív kellékével. Kicsit nehéz elképzelni, miként azt is, amíg ők ezt csinálják, ki az aki szerel, pedig aki orvoshoz megy, az ritkán ússza meg, hogy valami betegséget ne találjanak nála.
Ha úgy vesszük inkább szerencse, hogy nem túl sok fogyasztó tudja, hogy van ilyen kötelessége, és ha tényleg a szolgáltatóra hárítják a feladatot, akkor talán nem is akarják annyira ellenőrizni a felülvizsgálat megtörténtét.
Amiben bízhatunk: most hogy a szolgáltatókat személyükben belekeverték az ügybe, talán nekiállnak kidolgozni egy a gyakorlatban is életképes protokollt a vizsgálat végrehajtására és az eredmények értékelésére.
Egy apróság, de talán mégsem az: a Mérnöki Kamara az ügyben nem érintett, hacsak úgy nem, hogy felülvizsgálói jogosultságot kamarai névjegyzékben szereplő tervező ÉS szakértő is szerezhet.
(Így van pl nekem erre jogosító gázszerelői igazolványom.)
FJ
Kedves József, rajta is vagy a 209 oldalas listán, mint aki csak felülvizsgálatot vállal, szerelést nem. A döntő többség azért szerel is.
De mint résztvevőnek a személyes tapasztalataidra, a véleményedre kíváncsi vagyok. Ha Neked kellene meghatározni a felülvizsgálat módját, mi lenne az: egyszerű szemrevételezés, műszeres mérés, tömörségi próba végzése? Mik lennének annak a kritériumai, hogy valamit olyan veszélyesnek mondj, ahol már szüneteltetni kelljen a szolgáltatást? A szerelők jellemzően a teljes (méretlen) vezeték cseréhez ragaszkodnak, ez egy lakásra vetítve 150-200 ezer forint szokott lenni. Mi van, ha valaki ezt nem tudja kifizetni? Az ember azt gondolja, hogy csak valóban indokolt esetben lehessen elzárni a gázát. De hogyan határozzuk meg a valóban indokolt esetet? Tulajdonképpen nincs nagyon sok a gázszivárgással kapcsolatos baleset, az otthoni baleseteknek egy apró töredéke. Maroknyi esetről lehet tudni, az is inkább épületen kívüli vezeték sérüléséből ered, vagy a palackos gázzal kapcsolatos. Otthoni balesetben valamivel több mint kétezren halnak meg évente, ebből 1300-1400 oka: esés, csúszás, botlás. Bár messze ez a legnagyobb tétel (a gázos esetek feltehetően az egyéb csoportba esnek), még sem járják kommandók a lakásokat, hogy a fürdőszobában csúszásmentesre cseréltessék a metlachi burkolatot. Másik oldalról nézve, mikor merjük kimondani valamiről, hogy veszélytelen? És ha mégis baj lesz, hiszen azért az is megesik? Ha elesek és kitöröm a nyakam, az az én bajom, ha felrobbantom a lakásom, a teljes szomszédság is megszenvedi. Valahogy a baj valószínűségét, veszélyességét és a beavatkozás költségét kellene együtt a mérlegre tenni.
És ez pont ugyanígy igaz a kéményellenőrzésekre is.
A legnagyobb gond, hogy a rendelet nagyon szűkszavú, sok minden belefér, hiányzik egy mankó, egy ún. felülvizsgálati protokoll, de nagyon.
A készülékszerelők által az amúgy is előírt időszakos karbantartásokról kiállított jegyzőkönyv (az esetek többségében nincs ilyen dokument, ha amúgy elvégezték a munkát akkor sem) és az éves kéményseprői tanúsítmány jó alap ahhoz, hogy szemrevételezéssel, műszeres szivárgás ellenőrzéssel dolgozni lehessen.
A légellátás és égéstermék-elvezetés megítéléséhez szerintem nem árt egy komolyabb szintű szabályismeret, a többévtizedés tervezői gyakorlat meg kifejezetten nem jön rosszul. A sok előnyük mellett ez a gázszerelőknek épp ez lehet a legkomolyabb hiányosságuk.
A felülvizsgálati jegyzőkönyv és szerelést végző azonossága szerintem felvet bizonyos összeférhetetlenségi problémákat. Erre nem gondoltak, pedig kellett volna, a kialakult botrány (nálunk itt Vasban az kerekedett az ügyből) is ezt igazolja. Független felülvizsgálóra van szükség!
(Személy szerint nekem már sikerült a létesítéskori GOMBSZ előírásainak értelemszerű, mondhatni kreatív adaptálásával segíteni elkerülni a más által a jelenleg érvényes előírások szerint megkövetelt többszázezres beavatkozást…stb.)
Olyanokat kellene inkább megkérdezni, akik erről többet tudnak nálam, én épphogy elkezdtem, abbahagyni is kényszerültem a szerintem csak a népszerűségre törekvő rendeletmódosítás miatt.
FJ
Társasházban lakom, a szolgáltatás felfüggesztésének réme miatt a teljes méretlen vezeték cseréje, egy lakásra vetítve 4 méter átlag 1″ cső, plusz egy elzáró, 160 ezer forint/család, négy nap otthonlét, egy bukott hétvége. Amúgy soha nem volt panasz szivárgás miatt. A felszállók és a mérők mindenhol az előszobában vannak, az össze nyílászáró 70 éves. Láttam a bontott vezetéket, hibátlan, vastagfalú cső, fényes felület, a korrózió legkisebb jele nélkül. Az ok a cserére, néhány hosszcsavaros kötés. A fickó azt mondta csináltathatunk tömörségi próbát (főelzáró el, mérők le, nyomatás, művek, mérő fel), ha bukunk az többlet pénz, meg idő. A lakótársak nem merték vállalni a kockázatot, inkább lenulláztuk a teljes megtakarított pénzünket, aminek fejében egy jó cső helyett lett egy (talán) kicsit jobb csövünk.
Amúgy a homlokzatunkról lehulló vakolat két kocsit vágott már totálkárossá (jó hogy nem járókelőt), az árvíz alatti nagy eső miatt a pincében a kazánok víz alá kerültek, alighanem cserélni kell, csak már nincs miből. Gázunk lesz, hozzá való fűtőeszköz nem biztos. A vakolathullásra meg elég egy keresztbe tett léc egy figyelmeztető felirattal.
A kémények dolgában gyakorlatilag mindenki tud hasonló történetet.
És természetesen nem mondom, hogy egyáltalán nincs veszély. Számos tragédia történt már. Akinek foga van, annak lehet gyulladása, ami mindenhova lehúzódhat, és nagyon komoly bajokat okozhat. Legjobb megelőzni, és az első adandó alkalommal kihúzatni az összeset.
A rendeletből nem vezethető le a készülékkötés és elzáró cseréje. A gázszolgáltató jogtalanul kéri, kivéve, ha új gázterv készül, akkor ugyanis az aktuális előírások tartandók be a szokásos helyi „csakeztfogadomel” elvárásokkal. (Az utóbbiakat firtató tervező kérdésekre úgyis a leggyakoribb válasz a CSAK.
FJ
Ha Zoárd tudná, hogy a következő tervezői átsorolásnál megszűnik az épületgépészet, vajon mit szólna? Én szóltam egy cifrát így magamban.
FJ
Arra, hogy a szakmánkra korábban is nagy ívben „tettek”.
A kupac ezzel csak nagyobb lesz.
FJ
A több millió kicsit túlzás, nagyjából félmillió háztartásban használnak PB gázt, főleg főzésre. Ez sem kicsi szám, az ismertté vált, a gázzal közvetlenül kapcsolatos balesetekben (tűz, robbanás) a PB az elterjedtségénél nagyobb súllyal van jelen. Bár a Műszaki Szabályzat külön foglalkozik a palackos gázzal, igazán nincs sehol regisztrálva, kik és hogyan használnak ilyen készüléket.
A tervek szerint, valamikor a kéményseprők ellenőriznék a szellőző kürtőket is, így bejuthatnának a távfűtött lakásokba. Hát, nem tudom, mennyire életszerű.
Én különösen örülök Györgyi Sándor hozzászólásának. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a gyakorlat embere hogyan fogalmazná át a mostani rendeletet, hogyan tenné a valóságban is végrehajthatóvá.
Ács Béla kollégánk hozzászólásához.
Én a legproblémásabbnak a rendelet következő pontját látom:
„(5) Amennyiben a műszaki-biztonsági felülvizsgálatot végző gázszerelő a felhasználási helyen, az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető helyzetet észlel, akkor köteles a veszélyhelyzetet kiváltó okot megszüntetni és arról az ingatlan tulajdonosát a vizsgálatról készült jegyzőkönyvben tájékoztatni, és egyidejűleg a földgázelosztót vagy a vezetékes PB-gázszolgáltatót a jegyzőkönyv megküldése mellett haladéktalanul értesíteni köteles.”
Mivel azt nem részletezik, hogy tulajdonképpen mi az, ami közvetlenül veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot, erre a pontra hivatkozva szokták elrendelni a teljes vezetékcserét, azzal a fenyegetéssel megtoldva, hogy ennek elmulasztása esetén kizárják az épületet a szolgáltatásból.
Idén, június végén, a FőGÁZ 184 épület, valamivel több, mint 2500 lakás esetén élt ezzel a lehetőséggel. Részleteket sajnos nem tudok, pedig érdekelne, mi volt az ok, amiért ezt a rapid megoldást választották.
Tisztelt Zoárd!
Azt hittem, hogy már mindenki hallott róla…
A szakmagyakorlás feltételeiről szóló új, 266/2013. sz rendelet szerint a jövőben épületek gépészeti tervezése szakterület lesz G- jelöléssel…épületgépész kifejezés használata nélkül. R.I.P.
FJ
A vita indítójából nyilvánvaló, hogy egy egyszeri országban hogyan készítenek elő egy ilyen rendeletmódosítást. A véleményem lesujtó, de szerencsére nálunk nem így működnek a dolgok.
FJ
Két ponton is szeretnék Zoárd véleményéhez csatlakozni.
1. A földgázszolgáltatónak valóban a méretlen vezeték szivárgása jelenti a közvetlen anyagi veszteséget. Ez már akkor is jelentős, amikor a ”közvetlen élet- és vagyonbiztonság” valós veszélye még beláthatatlan távolságban van. Amikor a szolgáltató mégis erre hivatkozva lép fel az ismert rapid módon, alighanem álorcáját mutatja. Ezt teszi egyébként az NGM is akkor, amikor az általa jegyzett, sok sebből vérző rendeletet úgy támadja, mintha semmi köze nem lenne hozzá.
Izgalmas az a probléma is, hogy az utcai elzáró és a mérő közötti vezeték a felhasználó tulajdona, felelőssége, de a karbantartását a szolgáltató írja elő. Ez gyakorlatilag minden közművet érint. Jó lenne a jogok és kötelességek kérdését egyszer alaposan végiggondolni.
2. Az a sok, minket érintő, problémás rendelet szerintem is érdemleges szakmai egyeztetés nélkül jön létre, de ez nem feltétlenül a jogalkotó hibája. Egyszerűen nem tudok szigorúan szakmai alapon álló szakmai szervezettről, amelyik a végrehajthatóság, és a várható következmények szempontjából adhatna értékelhető színvonalú (mondjuk személyes érdekektől független) véleményt egy jogszabálytervezetről. Ebben egyébként bőven ott van a mi sarunk, a lustaságunk, érdektelenségünk is.