Zöld András professzor úr a tavaly októberi Debreceni Szakmai Napok záró fórumán felvázolt néhány lehetőséget, amelyekkel műszakilag megoldható lehet 2018-2020-tól a közel nulla energia-felhasználású épületek tervezése, installálása. Úgy tűnik, azóta erősödött a magyaros megoldást javaslók tábora.
Zöld professzor akkor említette többek között a mini házi erőművet és a napenergiát, és ha jól emlékszem, a geotermiát, a hőszivattyúzást, mint épülettechnikai megoldást. Én, mint szakújságíró viszont azt a kérdést tettem fel, hogy vagyunk, leszünk-e mi, magyarok, akár mint magánember, akár mint támogatásokon keresztül az állam olyan gazdagok, hogy ezt nem egyedileg, de tömegesen megfizessük? Természetesen Zöld tanár úr a műszaki, én pedig a gazdasági alkalmazhatóságról beszéltem, de azért a kérdés szerintem jogos.
A professzor úr említett egy érdekes, épületgépészek által nem igazán preferált alternatívát (megint elnézést, ha nem pontosan idézek); a „hagyományos öko” megoldást, ami építészeti (pl. vályog) és épületgépészeti (pl. cserépkályha) elemeket tartalmazhat, ami gazdaságilag és hagyományaink szerint is életszerű lehet. Nos, mostanság újra előretörni látszik a vályog (lásd az itt letölthető cikket), hiszen már külön vályogtégla-gyárunk is van, ahol különböző segédanyagokat, vályogmaltert és vakolatot is előállítanak, nagy sikerrel.
A cikkben ugyan található néhány furcsa kitétel (Mi az a hőfokcsillapítási képesség? És: A páraszabályozó szerepénél fogva nyáron a klimatizálást mellőzni lehet – ezt hogy kell érteni? stb.), ám valóban lehet realitása a népi anyagokhoz, építészethez való visszanyúlásnak, különösen, ha egyfajta szellőztetést is be sikerül integrálni a rendszerbe. De a modern megoldások nem taszítják a régi, jól beváltakat, példa erre többek között Petőfi Sándor múzeumként funkcionáló szülőháza (szintén vályog), amit hőszivattyúval és a döngölt földbe integrált padlófűtéssel újítottak fel.
VB
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
A bio építőanyagokkal és így a vályoggal kapcsolatos műszaki kutatások nem hiábavalóak sőt kifejezetten üdvözlendőek. Széles körben való elfogadtatásukkal kapcsolatban azonban már szkeptikus vagyok: előbb rá lehet beszélni a használatukra egy városi zöld értelmiségi, mint egy falusi embert (ezt tapasztalatból mondom), körülbelül olyan nehézségű feladat, mint például megváltoztatni a gázkonvektoros lakások mindenekfölött lévőségébe vetett meggyőződést.
FJ
Kedves József!
Teljesen egyetértek, sőt, régi vesszőparipámra utaltál: csináltassunk már szociogiai kutatásokat, mielőtt bármilyen új technológiát (nap, hőszivattyú, vagy akár vályog stb.) az égbe emelünk. Lehet, hogy technikailag kiváló a megoldás, de milyen a társadalmi elfogadottsága, és mit kell tennünk, mondanunk, hogy az jó legyen?
Kedves Zoárd!
A minősítésekkel kapcsolatban egyetértek, bár azért oda is kéne valamilyen megoldást találni.
Az előzetes vagy akár már bevezetés közbeni szociológiai felmérés, közvéleménykutatás, nevezzük, ahogy akarjuk viszont éppen az érzelmi attitűdről szól. A szakmával kapcsolatban az épületgépészek a kompetensek, amire ők azt mondják, hogy jó, azt szakmailag nem, csak gazdaságilag és érzelmileg lehet megkérdőjelezni. E két utóbbi tétellel kapcsolatban nem vagyunk képben, és soha nem is voltunk! Vannak teóriáink, gondolataink, de azok valamennyire szubjektívek. És mivel az épületgépész nem pszichológus, nem tudjuk, milyen réteg mire vevő, miért arra, hol vannak a bizonytalanok áttörési pontjai stb.
Talán nem is annyira az épületgépész szakma számára fontos egy felmérés, mert te úgyis fel tudsz vázolni különböző variációkat a megrendelődnek. Hanem inkább az országnak, amel, úgy látom, inkább politikai-kommunikálhatósági alapokon támogat és preferál technológiákat. Ami viszont az épületgépészek számára lenne hasznos, az az építészeti irányzatok, hajlandóságok felmérése, mert a gépészet mindig ahhoz kell, hogy idomuljon.
Üdv
A vályog mint építési technológia elterjedésére nekünk épületgépészeknek talán nem nagyon lesz komolyabb befolyásunk,a mi feladatunk a vályogházakhoz használható épületgépészeti megoldások megtalálása, azoknak az építészek és felhasználók felé való kommunikációja, a részletek kidolgozása. Sejtésem szerint olyan túl nehéz dolgunk talán nem lesz, mert az épületgépészeti anyagok, technológiák elég bőségesen állnak rendelkezésre. Ezek közül a vályog építészet sajátos feltételrendszeréhez kell kiválogatni a legmegfelelőbbeket műszaki tartalomban, minőségben és természetesen árszínvonalban.
Az arra hivatott kollégák bizonyosan rárepülnek a témára, ha már meg nem tették. Kíváncsian várom az eredményeket.
FJ