Milyen energetikai irányba menjen az EU?

A Magyar Energetikai Társaság (MET) politikailag és gazdaságilag független, nonprofit szakmai, társadalmi szervezet, amelyet 1991. április 5-én alapítottak azzal a céllal, hogy segítse elő a magyar társadalom előtt álló energetikai kérdésekről való közbeszéd és viták szakmai színvonalának emelését. Ennek érdekében – többek között – kiadja a Magyar Energetika című folyóiratot, szakmai rendezvényeket és vitákat szervez, kapcsolatokat ápol a határainkon kívül élő magyar energetikai szakemberekkel. Civil szervezetként őrzi függetlenségét, ugyanakkor jó szakmai kapcsolatokat ápol az államigazgatás és a gazdaság mértékadó szervezeteinek vezetőivel és szakembereivel. Állásfoglalásait szakmai alapokon, a közjó szem előtt tartásával alakítja ki.

A Társaság időszerűnek tartja, örömmel fogadta és elismerését fejezi ki a Zöld Könyv társadalmi vitára bocsátásával kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az a 2020-ig szóló éghajlat- és energiapolitika megvalósításának helyzetét elemezve nemcsak az elért eredményeket mutatja be, hanem egyértelműen, világosan és tárgyilagosan mutat rá az elkövetett vagy bekövetkezett hibákra és azokra a hiányosságokra, amelyek a kitűzött célok elérését késleltetik. Túl ezen annak ódiumát is vállalja, hogy a 2030-ig kitűzendő célok számbeli és tartalmi revízióját is felvesse, miután a gyakorlat bebizonyította, hogy nem feltétlenül célszerű azonos irányú motivációt tartalmazó, de egymástól elkülönülten megvalósítandó, egymásra jelentős hatást gyakorló célokat kitűzni.

A 2008-ban bekövetkezett és máig ható gazdasági válság következtében számos olyan változásnak voltunk tanúi, amelyekre korábban nem számíthattunk. Ilyen például az EU ETS rendszer válsága és az a körülmény, hogy az energetikai ágazatban alkalmazott támogatási rendszerek tagállamonként eltérő jellegzetességeket mutatnak, és nem optimálisan szolgálják az energetikai ágazat versenyképességének javítását.

Megítélésünk szerint nagyon is időszerű a célok korrekciója és az időhorizont kitolása legalább 2030-ig. Ugyanakkor túlzottnak tartjuk a klímaváltozással és az ehhez szinte mesterségesen – ugyanakkor tudományosan nem egyértelműen bizonyított módon – hozzárendelt hőmérsékletemelkedéssel kapcsolatos indítékok hangsúlyozását. Úgy gondoljuk, hogy a fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) részarányának, akár (energiatartalom szerint számított) mennyiségének csökkentése – véges készleteik okán – éppoly erős motiváció lehet, amely azonban sokkal kézzelfoghatóbb, mint az előbbi.

Egyetértünk azzal, hogy a hármas célkitűzés (a CO2-kibocsátás csökkentése; a megújulók részarányának növelése; az energiahatékonyság javítása, illetve az energiatakarékosság) túlságosan bonyolulttá teszi azt a szakpolitikai környezetet, amelyet az Európai Uniónak nem kevésbé bonyolult jogszabályokkal kell a megvalósítás irányába terelnie. Különös tekintettel arra, hogy mindhárom felsorolt elem a kívánt célt szolgálja, feleslegesnek ítéljük mindegyik tekintetében konkrét, számszerű és kötelező célértékeket előírni. Miután a Zöld Könyv is prioritásnak tekinti az európai energetikai piac minél teljesebb körű integrálását és egységesítését, helyesebbnek ítéljük, ha egyetlen célértéket határozunk meg, amelyet a tagállamok együtt, de egyéni sajátságaiknak, lehetőségeiknek és forrásaiknak kellően alapos mérlegelésével, uniós szinten együtt, a legkisebb költséggel érhetnek el. Ehhez olyan, kellő rugalmasságot biztosító mechanizmusra van szükség, amelyet egy szerkezetében megújított EU ETS kínálhat.

A MET egyetért azzal, hogy az EU ETS reformja rendkívül időszerű, és annál is inkább az lesz, ha az EU úgy dönt, hogy egyedüli vagy fő eszközként alkalmazza a klíma- és energiapolitikai céljai eléréséhez. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az ETS szabályainak egységesítése nemcsak célszerű, hanem szükségszerű is volt. Az aukció elsődlegességének deklarálásával a rendszer olyan irányt vehet, amely önmagában is elegendő rugalmasságot és biztosítékot jelent a tagállamok és létesítményeik számára nemcsak a kibocsátások csökkentése, hanem az ugyanehhez a célhoz vezető további fejlesztések (megújulók, energiatakarékosság) tekintetében. Ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben törekedni kell arra, hogy az EU ETS szerkezeti megújítása által hosszútávra kiszámítható, lehetőleg stabil szabályok szerint működjön a rendszer, kiiktatva, de legalábbis erőteljesen csökkentve ezzel a politikai kockázatot, és megfelelő jogi környezetet teremtve a szükséges befektetésekhez.

Az aukciós bevételek meghatározott hányada mellett az Európai Unió további pénzügyi forrásait a korábbinál nagyobb mértékben kell olyan technológiai fejlesztések támogatására és az ezzel kapcsolatos oktatásra fordítani, amelyek a kereskedelmileg még nem érett, de perspektivikus eljárások, berendezések kidolgozását segítik, és a felnövekvő nemzedéket olyan, akár új iparágak (energiatárolás, intelligens hálózatok, okos mérés) kiváló szakembereivé tehetik, akik a későbbi évek versenyképességének zálogát adják. Ezzel együtt fokozatosan, minél előbb le kell építeni azokat a támogatásokat, amelyekről már korábban is bebizonyosodott, hogy unión belül is torzítják a versenyt, és perverz ösztönzőként működnek.

Az integrált és egységes (egyre egységesebb és integráltabb) energiapiac kialakításának egyik alapfeltétele az energetikai hálózatok fejlesztése, ami magától értetődő előnyei mellett (pl. az energiaellátás biztonságának javítása) a különböző mértékben fejlett tagállamok lehetőségeit hozza egymáséihoz egyre közelebb.
Tudomásul kell venni, hogy az EU globális viszonylatban szinte elhanyagolható és – úgy tűnik – egyre csökkenő mértékben járul hozzá a légkör üvegházhatású gáztartalmának növeléséhez. Ameddig nem jön létre időben a Kiotói Jegyzőkönyv örökébe lépő olyan nemzetközi megállapodás, amely kötelezően elérendő kibocsátási célokat ír elő a világ – remélhetőleg valamennyi – országának, addig az Európai Unió rövid távú versenyképessége minden bizonnyal megsínyli az önként vállalt korlátozásokat. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy hosszabb távon a dekarbonizáció valóban jó ügyet szolgál, és sikerre vezet. Mindazonáltal megfelelő megoldást kell találni a karbonszivárgás (kibocsátás-áthelyezés) problematikájának kezelésére, amelynek során figyelemmel kell lenni a villamosenergia-iparra is, alapvetően az Európai Unió határaihoz – és egyúttal az EU ETS rendszer határaihoz is – közel fekvő államokban, amilyen Magyarország is. A keleti irányból importálható, jelenleg lényegesen olcsóbb villamos energia hasznos ugyan az érintett országok gazdasága számára, de időnként tétlenségre kárhoztatja a hazai erőműveket, megakadályozza a dekarbonizácós célokat is szolgáló fejlesztéseket, ami hosszú távon nyilvánvalóan nem fenntartható. Ezen villamosenergia-termelés során sem az EU CO2 kibocsátás-csökkentési, sem pedig a levegőszennyezés csökkentési erőfeszítései nem érvényesülnek, továbbá növekszik az EU országok lemaradása az erőművi technológiák innovációjában.

A karbonszivárgás jelensége nem új, sőt, minden bizonnyal hozzájárult a kitűzött kibocsátás-csökkentési célok eléréséhez. Maga a jelenség és a folyamat ugyanakkor nemkívánatos, és tenni kell ellene. Következő lépésként talán (zárójelben, csupán a figyelem felkeltése végett) nem lenne célszerűtlen a tagállamok által importált termékekhez és szolgáltatásokhoz szükségképpen társuló, de nem az EU-ban bekövetkezett CO2-kibocsátások regisztrálása, változási tendenciáinak megfigyelése, elemzése, és amennyiben szükségesnek és lehetségesnek mutatkozik, megfelelő intézkedések foganatosítása. Az importált termékek sorában kiemelkedő szerepet kell tulajdonítani a villamos energiának.

A MET a konzultáció július 2-i lezárását követően is figyelemmel kíséri a fejleményeket, és azok alakulásától függően segíteni igyekszik a keretrendszer minél hatékonyabbá formálásában.

Az egyesület ezt az állásfoglalást szakmai folyóiratában és a honlapján is közzéteszi, valamint eljuttatja az illetékes kormányzati szerveknek, és tájékoztatásul megküldi a szakmai társegyesületeknek és az érintett nagyobb energetikai társaságoknak is.

A MET Elnöksége

Véleményem EU Greenpaper hozzászólás kialakításához

Hozzászólásunk kialakításánál javaslom az alábbiak figyelembevételét.

CO2-kibocsátás:
– Az EU CO2-kibocsátása a világ összes kibocsátásához képest szinte jelentéktelen, kevesebb, mint 11%. A trendeket is számításba véve ez még tovább csökken.
– Az EU minimális saját eddigi CO2-csökkentése döntő módon a később csatlakozott országok gazdasági visszaesésének köszönhetően jött létre. A szigorú direktívák nem hozták meg az eredményt, jó néhány (EU) országban kifejezetten nőtt a kibocsátott CO2 mennyisége.
– Az EU alacsony részesedése mellett nem tudott s nem fog tudni érdemi befolyást gyakorolni a világ légkörének CO2-alakulására!
– Az EU ETS CO2-kvótarendszer nem váltotta be az elképzeléseket, mert az eladási árak oly mértékben csökkentek, hogy a kvóták eladásából befolyó összegek messze nem fedezik a karbonmentes termelés többletköltségeit (beruházások).
– A levegő CO2-tartalma és a globális felmelegedés közötti szoros összefüggés nem bizonyított, egyre több tudós kérdőjelezi ezt meg.
– A légkör CO2-tartalma elérte a 400 ppm értéket, ezt nem követte az a megjósolt globális felmelegedés, mellyel még most is riogatják a közvéleményt!
– A klímaváltozás és a légkör CO2-tartalma közötti korreláció tudományosan nem bizonyított.
Az elmondottak alapján véleményem szerint a következőket lehetne javasolni:
– A CO2 2020-ra kitűzött 20%-os csökkentésének 2030-ra 30%-ra emelése irreális cél lenne, így értelmetlennek tűnik.
– A CO2-kvótaárak emelése semmilyen pozitív hatást nem jelentene.
– A tagállamok kvótán felüli kibocsátását semmilyen szankcióval nem szabad sújtani!
– A tagállamok hatáskörében maradjon, hogy energiatermelésük gazdaságosságát milyen eszközökkel biztosítják, beleértve új, fosszilis tüzelőanyagot felhasználó erőművek létesítését is.
– Az EU ne írjon elő olyan kibocsátási elvárást, mely jelentősen csökkenti az érintett országok versenyképességét az energetika (karbonmentes termelés) költségeinek növekedése miatt.

Megújuló-arány növelése
Az EU megújuló források fokozott növelésére kiadott irányelvei többé- kevésbé eredményesen befolyásolták a folyamatokat. Meg lehet azonban állapítani, hogy az országok lehetőségei mind gazdasági, mind földrajzi vonatkozásban jelentős különbségeket mutatnak. Ezeket általában nehéz vagy egyáltalán nem lehetséges áthidalni.
A megvalósult projektek költségei azonban meghaladták a hagyományos energiatermelés költségeit, és olyan előre nem várt költségeket okoztak, melyekre visszavezethetően drágult a villamos energia előállítása, szállítása. A megújulók alkalmazásának gyakran határt szab a villamos energia tárolásának megoldatlansága, valamint például az offshore erőműveknél a nagyteljesítményű transzportvezeték rendszerek hiánya. Az előbbiek a villamosenergia-rendszerek stabilitását is veszélyeztetik.

Fenti indokok alapján az alábbiakat lehetne javasolni:
– A megújuló termelések növelésére vonatkozó elvárásoknál csak az adott országra vonatkozó lehetőségek alapján lehet elvárásokat megfogalmazni.
– Az időjárásfüggő termelési technológiáknál (szél, nap) gondoskodni kell a tárolásról, szállításról, valamint a tartalék termelőberendezésekről.
– A megújuló források terjedését nem célszerű különböző támogatásokkal erőltetni, mert ez eltorzítja a gazdaságosság megítélését, s már eddig is számos estben utólagos kárt okozott.
– A megújuló forrásokat célszerű a hűtés, fűtés energiaigényének felhasználására fordítani.
– Az EU nagykereskedelmi piacának összekapcsolása nem okozhatja egyes tagországok kiszolgáltatottságának megnövekedését! Nem lehet ezen rendszerek kötelező igénybevételét előírni, s gazdasági eszközökkel kikényszeríteni!

Energiatakarékosság
Úgy gondolom, hogy erre a fejezetre vonatkozó hozzászólásunkat az ezt megelőző, energiahatékonysággal foglalkozó munkabizottsági anyagra lehetne alapozni.

Ujhelyi Géza