A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia tervezet és a hozzá kapcsolódó Környezeti Jelentés elolvasása után az alábbi véleményt fogalmaztam meg:
A NÉS jelenlegi tervezete teljesen nélkülözi a hővisszanyerés fogalmát. Az épületenergetikai korszerűsítés első lépése az épület fűtési hőigényének a csökkentése, hiszen volumenében ez a legmagasabb energiaigény. A NÉS – nagyon helyesen- erőteljesen támogatja a transzmissziós hőveszteségek csökkentését megvalósító nyílászáró cserét és hőszigetelést. Mindezek mellett, a harmadik elem, a hővisszanyerés, úgy tűnik, kimaradt.
Ha egy épület hőszigetelése és nyílászáró cseréje megtörténik, a téli hőveszteségeknek csak egy része csökken. A hőveszteségek másik része e felújítások után még mindig változatlan, ez a szellőzéssel járó hőveszteség. Ezt figyelmen kívül hagyni szakmai hiba, ugyanis az ilyen módon távozó hőmennyiség nem elhanyagolható. Természetesen feltételezem, hogy az épület légcseréjét a téli időszakban biztosítani kívánjuk, ehhez pedig ablakot kell nyitni, vagy az ablakba épített résszellőzőn át egy ventilátorral friss levegőt kell „átszívni”. Ekkor viszont az ablakon kiszökő meleg levegő helyére belépő friss, hideg levegőt újra fel kell fűteni, ugyanez igaz a ventilátor által utcára fújt meleg levegőre: ezek a műszaki megoldások energetikai szempontból emiatt haszontalanok, de egészségügyi és állagmegóvási szempontból minimum szükségesek. Téli szellőzéskor eleve meleg levegőt kell az épületbe juttatni, a levegő felmelegítésének kézenfekvő módja, ha ez a kidobásra kerülő meleg felhasznált levegővel történik. Ez a hővisszanyerés. Hővisszanyeréssel a rossz levegő télen lehűlve hagyja el az épületet, hőtartalmát a hővisszanyerő gép hasznosítja.
A szellőző levegő kérdésének negligálása egészségügyi kérdéseket is felvet, mint arra a Környezeti Jelentés 3.5.8 pontja is felhívja a figyelmet. E jelentés 25. javaslata szorgalmazza az ez irányú vizsgálatok indítását, pedig a témáról számos külföldi, és magyar kutatás is történt már, ezek eredménye egyértelmű: a kontrollált (gépi) szellőzés nélküli épületek levegő minősége nem megfelelő. A belső terek levegő minőségét emiatt Európában szabályozzák (DIN1946-6).
A levegőminőség kérdése Magyarországon nem , vagy csak nagyon felületesen szabályozott. A téma egyéb, egészségügyi, sőt életvédelmi kérdéseket is felvet (pollenallergia, szénmonoxid mérgezés), de mivel itt a Épületenergetikai Stratégiáról van szó, ezért visszatérek az épületenergetikai vonatkozásokra.
Mellékelek egy számítást, amely egy családi ház példáján keresztül mutatja meg a hővisszanyerésben rejlő megtakarítás potenciált.
Természetesen a számítás feltételezi, hogy a fűtési időszakban a lakás légcsere száma megfelelő, és lakók az egészséges friss levegő mennyiséghez hozzájutnak. Nyugat-Európában a kötelező DIN1946-6 belső terek levegő minőségét szabályozó szabvány miatt ez a kérdés fel sem merül, azonban Magyarországon a lakó dönthet úgy, hogy az alacsonyabb fűtési költség érdekében nem szellőztet, ezáltal kockáztatva saját egészségét illetve az épület károsodását (penészesedés), és ebben az esetben nincs szellőzési hőveszteség sem. Nyilvánvaló, ez nem lehet cél, ilyen magatartást nem támogathat a NÉS. A számításban tehát a megfelelő légcsereszámmal kell kalkulálni. A számításból kiolvasható, hogy a megtakarított energia (fel sem használt energia) mértéke óriási.
Véleményem szerint egy olyan technológiát, ami képes az épület energiaigényét akár a felére is csökkenteni, súlyos hiba lenne teljesen kihagyni a NÉS-ből. A NÉS számos más technológiát említ és javasol támogatásra, amik sokkal alacsonyabb energia megtakarítási potenciállal rendelkeznek, és felhasználásuk is korlátozott.
A hőszivattyú szerepét túlságosan hangsúlyosnak érzem, ugyanis alkalmazása csak az alacsony előremenő hőmérséklettel működő fűtési rendszerekben gazdaságos, ilyenek elenyésző számban találhatók a teljes épületállományban. Másrészről a hőszivattyú forrás oldalának telepítése igen költséges, és kevés helyen megvalósítható, ezáltal sérül a költséghatékonyság elve. Az a benyomásom, hogy a NÉS-ben a geotermia (hőforrások) és a hőszivattyú fogalmak többször összekeverednek. Például tévedés a Környezeti Jelentés 3.5.1 pont végén a hőszivattyú energiaigényét elhanyagolni, ez ugyanis a leadott fűtőteljesítmény ¼ része körül van.
A napenergia alkalmazásával kapcsolatban is felmerülnek tájolási és felület kérdések, amely kérdések a napelem, napkollektor alkalmazást korlátok közé szorítják, és emiatt nem jelenthetnek univerzális gyógyírt a mai épületállomány energetikai feljavítására. Mindezek mellett egyetértek abban, hogy a napenergiából nyert energia mennyiségét sokszorosára kell növelni, ha erre lehetőség van, akár az épületek tetején is. Érdemes viszont elgondolkozni azon, hogy egy hőszigetelt és kiváló nyílászárókkal rendelkező családi ház teljes energiaigényének kb. 30%-át kitevő melegvíz energiaigény fedezzünk-e kb. 70%-ban közel ingyen napkollektorral, vagy a családi ház teljes energiaigényének kb. 60%-át kitevő fűtési energiaigényt csökkentsük akár felére hővisszanyerő szellőztető rendszerrel.
A hővisszanyerés alkalmazható minden épület típusban. Ártalmas környezeti hatása nincs. A technológia kész, Nyugat-Európában széles körben alkalmazott. A benne rejlő energia megtakarítási lehetőség óriási.
A hővisszanyerő szellőztetés tömeges elterjedésének három műszaki akadályát látom:
1. a B típusú tüzelőberendezések széle körű használata
2. a lakások légtömörségének hiánya
3. a homlokzati levegő kivezetések megjelenésének túlszabályozása
Ezek az akadályok egy komplex épületenergetikai felújítás során általában együttesen kezelhetők (például a régi kéményes gázkészülék cseréje zárt égésterű kondenzációs gázkazánra), illetve automatikusan megoldódnak (a nyílászárók cseréjével a lakás közel légtömörré válik). A homlokzaton megjelenő gépészeti elemek kérdése itt adminisztratív jellegű. Lehetséges olyan épülettípus, ahol hővisszanyerős szellőzés nem alkalmazható, de a teljes épületállományban az ilyen épületek részaránya alacsony, és az ilyen épületek felújítására is történtek már intézkedések (gyűjtőkémények felújítása).
A NÉS lényeges szerepe a tudatformálás is. A lakosság és a teljes építőipar szakma felkészülése a “közel nulla” időszakra alapvetően az elkövetkező pár évben eldől, ebben a folyamatban a NÉS felelőssége óriási. Véleményem szerint hiba lenne, ha a hővisszanyerés ebből a folyamatból kimaradna, már csak azért is mert a 2021. január 1-től kötelezően alkalmazott közel nulla szint a hővisszanyerés nélkül biztosan nem érhető el.
Kérem a Tisztelt Döntéshozókat, hogy a filtrációs hőveszteség, a hővisszanyerés, a belső terek légminőségének szakmai kérdéseit gondolják újra, és a NÉS- ben a megfelelő súllyal jelenítsék meg ezeket.
A témát egyéb, a szakma által olvasott fórumokon is felvetettem (például itt: http://egepesz.hu/?action=show&id=15829), és természetesen az általam tartott szakmai előadásokon is kiemelt fontosságú. Örömmel konzultálok a kérdésről az épületgépész/épületenergetika szakma és a szakpolitika képviselőivel.
Tisztelettel:
Tóth István
gépészmérnök, közgazdász
A Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatának elnöksége a fenti levéllel egyetért (hasonló témában írt kommünikéje), és kéri a jogalkotót, hogy vegye figyelembe a benne foglaltakat.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
12 hozzászólás
Tisztelt Tóth István!
Én a magam részéről nagyon köszönöm, hogy ezt a levelet megírta.
Az e-gépész fórumán már sokan és sok aspektusból feszegettük a komfort terek szellőzésével kapcsolatos hiányérzetünket. Én a magam részéről főleg a szénmonoxid mérgezéses esetek számának növekedése és a fokozott légzárású nyílászárók terjedésének ok-okozati összefüggésére próbáltam több esetben is felhívni a szűkebben vett épületgépész szakma tágabban pedig az építészek figyelmét. Nem sok sikerrel.
A közbeszédben a rezsicsökkentés, szakmai berkekben pedig az „ólcsítással” ötvözött igénytelenség fedi el a komfort terekben SZÜKSÉGES FOLYAMATOS FRISSLEVEGőS SZELLőZÉS szükségességét, ami sajnos a rendeletalkotási folyamatban is tetten érhető.
Levelében – nagyon helyesen – a jelenlegi hazai rendeletalkotás csőlátását próbálja az épületenergetikai szemüvegen keresztül korrigálni, amihez sok erőt és energiát kívánok Önnek.
Amíg a jelen magyar építőiparában – magukat szakembernek nevezők – a mai energetikai követelményeknek megfelelő nyílászárókat komfort szellőzést teljesítő elemnek tekintik, addig az egészséges lakhatás egyik alappillérének – a friss levegő utánpótlásának biztosításával bizony adósak maradunk.
Ez az adóság jelenleg folyamatosan emelkedik, és a kamatot felnőttek és gyerekek egészségromlásával, szellemi és fizikai teljesítőképességük csökkenésével és néha bizony CO mérgezésben megrokkanó vagy elhalálozó emberekkel fizetjük meg.
Meddig még???
NÉS, 73. oldal:
„a lakosság részére is elérhető költségű hő-visszanyerő rendszerek továbbfejlesztése és ezt elősegítő hatékony támogatási rendszer kidolgozása”
Amit a továbbiakban írok, az csak a lakóépületekre vonatkozik.
Egy hagyományos lakóházban a fűtés és a szellőzés viszonya más volt, mint az alacsony energiafelhasználású vagy passzívházban. Nekem is úgy tűnik, hogy a NÉS-ben ez a változó szemlélet nem jelenik meg elég szembetűnő módon. Nagyon sokszor szerepel a fűtés témája, pedig az a jövőben el nem választható a szellőzéstől. Talán az segít ebben, ha a középpontba az épület téli komfortjához szükséges hőenergiát helyezzük. Ez persze nevezhető fűtési célú hőenergiának, de nem azonos a hagyományos fűtési rendszertől elvárt hőtermeléstől és hőellátástól. Ha egy háznak nagy a szoláris nyeresége, nagy a belső hőfejlődés, akkor a szellőzésnek a felesleges hőt kivinni kell!
Az energetikusok próbáljanak célszámokat kitűzni, a többit bízzák az épületgépészekre. Pl. alacsony energiafelhasználású lakóépület fűtési hőigénye max. 55 kWh/m2 év; passzívház szintű lakóépület max. 15 kWh/m2 év.
Az is természetes, hogy télen is kell szellőztetni, tehát ennek elszabotálása nem energiatakarékosság…
Kedves Gyuri! A NÉS 73. oldaláról származó idézet K+F, innováció témakörben született. Én úgy értelmezem, hogy a rendeletalkotó nem lát ár-érték arányos (azaz olcsó) megoldást a területen, ezért technológiai fejlesztésre ösztönöz, nem pedig alkalmazásra. Ez viszont gyártói kompetencia, hiszen azok úgyis arra törekednek, hogy minél olcsóbban (versenytársak) minél jobb technológiát alkossanak. De, már ha nem utánozzuk a kínai kormányt a napelememek fejlesztésének és gyártásának támogatása mintájára, akkor egy technológia annyiba kerül, amennyibe, és nem lehet drasztikusan levinni az árát. Itt még felmerül a kérdés, hogy ki az a lakosság? Mind a tízmillióan? Az lenne az igazi, de érdemes reálisnak maradni, az pedig a tervezett légellátás köztudatba vitele.
A hővisszanyerős szellőztetés korrekt és megfizethető megoldásainak propagálása szerintem is elengedhetetlen.
Amellett, hogy nem olcsók ezek a berendezések, elterjedésüket komolyan akadályozó tényező, hogy az épületállományunk nagy része egyszerűen nem vagy csak jelentős rombolás árán képes a fogadásukra. Itt jön a képbe az előttem szóló által említett innováció.
FJ
Távolabbi példát hozok. Nagyjából egyet lehet érteni azzal, hogy az egészséges táplálkozás költségesebb az egészségtelennél. De az egészségtelen táplálkozás csak felvilágosítással nem szüntethető meg. Életszínvonal, jövedelem, stb.
Lakhatok rossz komfort körülmények között, sőt lehetek hajléktalan is. Ha nagyon kellemes komfortot igényelek, huzatmentes, kellemes hőmérsékletű, jó összetételű (CO2, O2) levegőt, annak ára van. Életszínvonal, jövedelem, stb. Amin talán könnyebb segíteni, hogy akinek ez nem okoz anyagi nehézséget, az éljen ilyen otthonban. Szemléletformálás, tessék az épületgépészeknek addig verni a tam-tam dobot, amíg ez köztudottá nem válik. Mert még nem tartunk itt. Akkor az új és drága lakásokban magától értetődő lenne a hővisszanyerős, érzékelőkkel szabályozott szellőzés. Még az sem elképzelhetetlen, hogy az új lakásokban ez előírás legyen, legfeljebb még kevesebb épül, még több áll üresen vevő hiányában.
Egyébként fordíthatunk némi figyelmet a fapados szellőzésre is….
Kedves Gyuri!
Nem tudok egyetérteni a véleményeddel, szerintem nem csak az épületgépészek dolga lenne, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
Egy nemzet népegészségügyi problémái ugyanis nem csak egy szűk szakmai közösségre, hanem elsősorban az azt befolyásoló döntéshozókra vonatkoznak, legalábbis ami a közvélemény formálását,befolyásolását illeti.
Elég legyen csak arra céloznom, hogy az MMK ÉGT nyílászárócsere pályázati felhívásából mindössze egy aprócska utalás került be a pályázatba, a lényeg a nyílászárócserék feletti szakmai kontroll elveszett.
A magyar emberek általános egészségügyi állapota az európai országokkal összevetve nagyon rossz, elég ránézni az egészségügyi statisztikákra. Várható életkor tekintetében pedig az utolsók között vagyunk.
Nem elég keseregni azon, hogy gyorsan fogy a magyar, hanem kicsit jobban oda kellene figyelni az okokra is.
Az energiaárak növekedése nyilván védekezésre kényszeríti az érintett embereket, de nem mindegy, hogy tudatosan választják a rosszabb minőségű levegővel járó megoldást, vagy a negatívumokat elhallgató propaganda hatására.
Naponta többször is hallom a nyílászáró cserén átesett lakástulajdonosok szájából, hogy az egész kidobott pénz volt, mert ha tudta volna …. hogy rossz levegő, penészesedés fejfájás
stb a következmény… akkor bele se kezdett volna.
Általam nagyra becsült építészek között is még tartja magát az a tévhit, hogy a lakóterek megfelelő szellőzését a nyílászárók biztosítják. A 2007-es hőtechnikai szigorítás óta nem biztosítják.
Halkan megjegyzem, hogy súlyos hibája az akkori rendeleteknek és az azóta született módosításoknak is, hogy a szellőzésben lévő megtakarítási potenciált teljes mértékben negligálják.
Súlyos hibája a NES-nek is, hogy nem foglalkozik a szellőző levegőből hővisszanyeréssel realizálható energiamennyiséggel, holott az sokkal nagyobb volument és CO2 csökkenést hordoz, jóval alacsonyabb fajlagos költséggel, mint akármelyik megújuló energiaforrás.
Vajon miért van az, hogy tőlünk nyugatabbra természetes dolognak számít a nyílászáró csere és valamilyen szintű fűtési és szellőzési rendszerbe történő beavatkozás, nálunk meg építőipari berkekben hallani se akarnak róla és szükséges rossznak tekintik?
Végül annyit azért megjegyeznék, nem az évente épülő 30-40 ezer új lakásról beszélek, hanem közel 1-2 millió meglévőről, amelynek a NES jóformán semmit nem nyújt.
NG
Kedves Gábor!
Elég egyértelmű, hogy a pótlólagos hőszigetelés és a nyílászáró csere sokkal hangsúlyosabban szerepel a köztudatban, mint a szellőzés épületgépészete. Szándékosan írom: épületgépészete. Ne essünk túlzásba. Amióta házakban lakunk, szellőztetünk. Ennek nincs akadálya akkor sem, ha egy mai ablak más, mint egy korábbi.
Azt én is látom, hogy az ablakosok a mai ablakokat csodaszerként hirdetik. Így történik meg az, hogy a vevő végül sajnálja a ráfordított pénzt. Persze gondolkodni nem mindenkit tanítottak meg. (Nem beszélve arról, hogy mennyi embert szoktattak le róla.) Ablak csere ide, ablakcsere oda, szellőztetni kell. Választási lehetőség van: ablakszellőzés, gépi szellőzés.
A hővisszanyerés kérdését érdemes jobban megvizsgálni. Kettéválasztom: komfort és gazdaságosság. Egyértelműen komfortosabb, ha a szellőzőgép kellemes hőmérsékletű levegőt juttat be a lakásba. Ráadásul oda sem kell figyelnem. Ezzel szemben az ablaknyitás és az ablaknyitást kiváltó légbevezető hideg levegőt ereget be. Az előbbi pedig még a saját közreműködésemet is igényli. A gazdaságosság lényege, hogy amikor beruházok egy hővisszanyerős rendszerbe, lényegében előre kifizetem a levegő felmelegítésének árát. Nem mindegy azonban, hogy hány fűtési szezont kell megelőlegeznem. Itt hasznosak lehetnek a gyakorlati tapasztalatok, mért adatok.
A nyugati példákkal óvatosan példálódznék. Nem tudok arról, hogy minden lakóházban hővisszanyerős szellőzés lenne. A penésszel ugyan úgy bajlódnak, mint nálunk.
Megújulók, szén-dioxid. Súlyos kérdések. Csak nagyon röviden: véleményem szerint a szén-dioxid lufi hamarosan ki fog pukkadni.
Kedves Gyuri!
Az „ördög a részletekben van..” A hagyományos nyílászárók rései és általában a kémény, mint szellőző kürtő szívó hatása együttesen egy folyamatos szellőztetést biztosítottak ill. biztosítanak az ilyen lakóterek esetében. Ha nyílászárók réseit, vagy a nyomáskülönbséget biztosító kürtőt, vagy mindkettőt megszüntetjük, akkor a folyamatos szellőzés megszűnik, az ablaknyitogatás csak szakaszos szellőzést biztosít, az eredetinél általában nagyobb energiaveszteség mellett.
A lakótérben történő égési folyamatok, ilyen az emberi légzés is, folyamatosan termelik az égésterméket és fogyasztják az oxigént. Ha az oxigén-utánpótlás (friss levegő formájában) folyamatos akkor az elvárható levegőminőség fenntartható. Ha azonban azt szakaszosan akarják ablaknyitogatással pótolni, akkor a két nyitás közötti időszakban a levegő oxigénhiányossá válik, feldúsul párával, széndioxiddal és egyéb illatokkal.
Ezért nem egyenértékű az ablaknyitásos szellőzés a résszellőzéssel (és hővisszanyerésről még szó sem esett).
Hogy mennyire nem, arra egy konkrét példa:
Egy ingatlankezelő felkérésére kellett vizsgálnom a korszerűsítés előtti és utáni komfort feltételeket nagyvárosi levegőtisztasági alapértékek esetén házgyári épületre.
Egy típus nagyszoba (3.60*5.2*2.65 m paraméterű) helyiség esetében két átlagos (60 kg testsúlyú ember) 4,5 tf% CO2 tartalmú levegőkilégzése esetén a helyiség CO2 tartalma 6,2 óra után lépte át a megengedhető CO2 határértéket.
Ez azt jelenti, hogy egy normális 8 órás pihenési ciklus negyed részében határérték feletti szennyezettségű levegőben tartózkodnak, ráadásul csökkenő oxigéntartalom mellett.
Ez a határérték túllépés esetenként még nem okoz nagy bajt, de állandósítva..!!!
Ráadásként tessék ugyanezt elképzelni egy kandallóval súlyosbítva!!! A gázkészülékeknél be lehet vezetni a nyitott égésterűek teljes tilalmát. De mi lesz azokkal a háztartásokkal, amelyekben nem, vagy nem csak gáztüzelés van?
A Nyugat-Európában a kötelező DIN1946-6 belső terek levegő minőségét szabályozó szabvány helyére teszi a szellőzési kérdéseket, státusánál fogva is alternatív megoldásokat lehetővé téve. Ha már műszaki jogrendünkből hiányzik egy épkézláb szabályozás, miért nem vesszük át azt, ami ott már régóta és jól működik?
Mindezt energetikai szempontból is alátámasztanám azzal, hogy az ablaknyitásos szellőztetésnél a dolog természeténél fogva sokkal nagyobb a komfort tér hővesztesége, mint folyamatos, de minimumon tartott szellőzés esetén. Így a folyamatos légcsere megoldása nélküli nyílászárócserék értelme szerintem alapjaiban is megkérdőjelezendő!!!
NG
NG
Kedves Gábor!
Valóban a légcsere lényege, hogy valamilyen hatás, gyakorlatilag nyomáskülönbség légmozgást hozzon létre. Természetes szellőzésnél ehhez hőfok különbség vagy szél kell. Közhely, hogy a természetes szellőzés vagy elégtelen, vagy túl nagy, szinte soha nem megfelelő nagyságú. Ezért törekszünk ventilátoros szellőzésre. Aminél persze gondoskodni kell (kellene), hogy se túl nagy, se túl kicsi…
Igazad van, hogy a légtömör ablak megakadályozza a légcserét. Olyan, mint egy nem légtömör nyomáskülönbség nélkül. Ezért ajánlott a légtömörséget megszüntetni, de méretezhető módon, légbevezető beszerelésével. Az ablak vevőjét meg kellene kérdezni, miért nem szereltet be légbevezetőt. Elmagyarázni, hogy miért jobb a légtömör ablak légbevezetővel, mint egy nem légtömör ablak.
Más megfogalmazásban: egy „mai” ablak sokkal jobb a transzmissziós veszteség csökkentésében, de a filtráció szempontjából csak áthelyeztük az áramlást a nem méretezett hézagokból a méretezhető légbevezetőbe.
Viszont penészedhet a lakás, ha nem gondoskodunk a levegő „megmozdításáról”.
Érinted a szakaszos és folyamatos szellőzés kérdését. E téren azért még a gyakorlat messze van a tökéletes megoldástól. A szellőzőgépes, befúvásos-elszívásos szellőzés rendszerint folyamatosan működik. Persze mondhatjuk: abból nem lesz baj (penész, sok szén-dioxid). De például folyamatosan áramot fogyaszt. Ha nincs ilyen rendszerem, nincs akadálya, hogy folyamatosan szellőztessek az ablakkal (légbevezetővel). Nem lesz penész, nem lesz sok szén-dioxid. Télen viszont nagyobb lesz a fűtésszámla.
Az alap kérdésekben egyet értünk, a részletekben nem mindenben.
A DIN-re még visszatérek.
Friss hír: átdolgozzák a DIN 1946-6-ot.
Azért a dolog bonyolultabb, összetettebb annál, hogy a DIN-t lefordítva mindjárt alkalmazzuk is. Egy példa rá:
http://www.energie-m.de/info/faq-lueftung/11-faq_din1946-6.html
Itt 262 (!) kérdés-felelet található a szabvány értelmezéséhez és alkalmazásához….