Ideje elkezdeni a valóság rögzítését!

Azonban, mint minden fejlődő technológia esetében, hiába old meg egy feladatot a valóság rögzítése, úgy látszik, mindig van két további probléma, amelyekhez nem elég jó. Ez különösen a szerkezettervező mérnökök szempontjából igaz.

Szükség van a valóság rögzítésére?

Amikor egy már meglévő épülethez kapcsolódó projektbe kezdünk, az első dolog, amit tudnunk kell, hogy mi az, ami már ott van. Szerencsés esetben rendelkezésre állnak az épület eredeti kivitelezési dokumentumai, viszonylag hiánytalanul. (Még szerencsésebb esetben olvashatók is.) Ám a legjobb módszer mégis a meglévő szerkezet helyszíni ellenőrzése, függetlenül attól, hogy teljes-e a dokumentáció. Nem véletlenül mondják, hogy a kivitelezés utáni dokumentumok a „megépült állapot”, nem pedig a „terv” rajzai.
Helyszíni felmérésre tehát szükség van. És bár a valóságrögzítési technológiának vannak hátrányai, mégis óriási előrelépés a kézi felméréshez képest.
A valóság rögzítésének két legnépszerűbb módja az építőiparban a fotogrammetria és a lézerszkennelés. A fotogrammetria a 3D-adatok fényképekből történő kiemelésének egyszerre művészi és tudományos módszere, míg a lézerszkennelés pontfelhőket hoz létre az elérhető felületekről visszaverődő jelekből. Mindkét technológia gyors ütemben fejlődik, de a lézerszkennelés és a pontfelhők jelenleg jobban használhatók az épületinformáció-modellezési (BIM) termékekben, és könnyebb őket szerkezetelemzésre alkalmas modellekké alakítani.

Tisztázzuk rögtön a legnagyobb problémát, ami a valóságrögzítés bármely formájával kapcsolatban felmerülhet: ami nem látható, az nem is szkennelhető!
Minden szerkezetmérnök tudja, hogy amikor felkeres egy épületet és megvizsgálja azt, nagy valószínűséggel nem fogja látni azt, amit keres. A szerkezeti gerendák és oszlopok gyakran falak mögött, padlók alatt, vagy más építészeti elemek rejtekében helyezkednek el. (Az épületgépészek és villamosmérnökök is gyakran néznek szembe ugyanezzel a problémával.) Ezúttal azonban tételezzük fel, hogy egy jól hozzáférhető szerkezetről van szó, amelyre alkalmazható a lézerszkennelés.
Amire figyelni kell: az eljárás következő lépéseként meg kell határozni a rögzített adatokhoz fűződő követelményeket és elvárásokat. Általában legalább két résztvevő fél van: a szerkezetmérnök és a földmérő.

Számos szkenneléssel foglalkozó vállalat konvertálási szolgáltatásokat is kínál, amelyekkel a pontfelhők 3D szilárdtestmodellekké alakíthatók. Ha nem cégen belül végzi a szkennelést és a kezdeti modellezést, érdemes megfontolnia a következő lehetséges koordinálási problémákat:

• Térbeli korlátok
Hozzá lehet-e férni az összes olyan helyiséghez és területhez, amelyeket szkennelni kell? A szkennelést végző vállalat rendelkezik-e a megfelelő felszereléssel a különböző méretű felületekhez és helyiségekhez? Könnyen felmerülhetnek további költségek az új vagy eltérő felszerelés mozgatása miatt.

• Ideiglenes szerkezetek
Van-e állványzat, alátámasztás, vagy egyéb ideiglenes/nem kívánt elem a szkennelési területen? Hogyan kell kezelni ezeket?

• Adatsimítás
Mennyi felületből kilógó elemet kíván megőrizni, amikor dokumentációs modellt készít a pontfelhőből? Szükséges ismerni minden egyes kiemelkedés és horpadás helyét és nagyságát, vagy inkább sík elemként kívánja modellezni a falakat és padlókat? Ne feledje, hogy a valós adatok soha nem „simák”, így bizonyosan szükség lesz rá, hogy önkényesen döntsön.

• Elemzési követelmények
Ha pontfelhőt használ a szerkezetelemzési modell alapjaként, milyen elemeket szeretne – szilárdtesteket, lemezeket, héjakat? Amennyiben az elemzés interpolált adatokra támaszkodik (például a falak középvonalára), akkor a szkennelést és modellezést végző személyt erről minél hamarabb tájékoztatni kell.

ReCap szoftverrel szkennelt kép a U.S. Air Force Academy kadétkápolnájáról

Az épületinformáció-modellezés (BIM) egy viszonylag új szakkifejezés, de a szerkezetmérnökök már évtizedek óta használnak egy bizonyos épületinformáció-modellezési formát: az épületek digitális modelljeinek készítését elemzés és tervezés céljára. Logikus lépés volt, hogy a modellek létrehozásához rögzített adatokat kezdjenek használni.

Egyéb valóságrögzítési módok: bár a fotogrammetria és a lézerszkennelés a két leggyakoribb valóságrögzítési eljárás, sok más módszer is létezik. A szerkezetmérnökök további eszközök, például röntgen, földradar vagy visszhangalapú tesztelés segítségével is megkereshetik a már meglévő falakban és padlókban található csöveket, hézagokat és vasalatokat. Az ezekből a műveletekből nyert adatokat a leggyakrabban egy meglévő szerkezet teherbírásának kiértékelésére használják – kivitelezési dokumentumokhoz csak ritkán. (Bármilyen jó adatokkal rendelkezünk is egy épületről, egy meglévő lemezben található meglévő vasalat modellezése talán túl sok lenne egy átlagos kivitelezési dokumentációba.)

Bár a valóság rögzítése folyamatosan fejlődik, nem tekinthető csodaszernek. A használható tervdokumentumok és elemzési modellek létrehozásához továbbra is szükség van a mérnöki tervezés során hozott döntésekre. A szoftverek és hardverek fejlődésével azonban a körülöttünk lévő világ egyre nagyobb része fog rögzített adatok formájában felhasználhatóvá válni az elemzési, tervezési és kivitelezési munkafolyamatokban.

Forrás: www.autodeskforum.hu

(x)