Kocsis Krisztiánnak a Gázkonferencián elhangzott előadásában figyeltem fel két számadatra, melyek eddig elkerülték a figyelmemet, viszont nem tűnnek feltétlenül biztonságosnak.
Az egyik a levegő-utánpótlás (nyílászáró, szagelszívó stb.) kéményseprő általi ellenőrzésével kapcsolatos: ha e téren hiányosságot, hibát fedez fel a kéményseprő, azt jelzi a tulajdonosnak, akinek 1 éve van a helyzet megoldására. Kérdésem: nem túl hosszú idő ez? Annyi idő alatt többször is meg lehet halni.
A másik téma szintén a beltéri levegővel függ össze: amennyiben a kéményseprő mérése szerint a szén-monoxid-koncentráció 500 ppm alatt marad, akkor a berendezés „megfelelt” matricát kap. Itt megint túl nagynak tűnik a megengedhető érték, ha megnézzük az alábbi, közforgalmú adatokat:
CO koncentráció a levegőben
150 ppm (0,015 térfogatszázalék): Enyhe fejfájás felléphet másfél óra eltelte után
200 ppm (0,020 tf%): Enyhe fejfájás, fáradtság, szédülés, hányinger, 2-3 óra alatt alakul ki
400 ppm (0,040 tf%): Homloktáji fejfájás alakul ki 1-2 órán belül, 3 óra elteltével életveszélyes helyzet alakul ki
800 ppm (0,080 tf%): 2 óra elteltével hányinger, szédülés, eszméletvesztés, 2-3 órán belül halál
1600 ppm (0,16 tf%): 20 percen belül fejfájás, szédülés, hányinger, 1 órán belül halál.
3200 ppm (0,32 tf%): 5-10 percen belül fejfájás, szédülés, hányinger, 15-20 percen belül halál.
6400 ppm (0,64 tf%): 1-2 percen belül fejfájás, szédülés, hányinger, a halál 10-15 percen belül bekövetkezik
12800 ppm (1,28 tf%): Halál 1-3 percen belül
(ppm = 0,0001 tf%, pl.: egy m3 levegőben egy cm3 CO gáz van)
Veresegyházi Béla
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
A második felvetéssel kapcsolatban jelzem, hogy az 500 ppm-es határérték az égéstermékben megengedett CO-ra vonatkozik, nem a vizsgált légtérre (az utóbbi esetben már óriási lenne a baj, még 50 ppm felett is hosszabb idő alatt egészségkárosító hatás lépne fel).
A 63/2012 (XII.11.) BM rendelet pontosítva azt írja elő, hogy
a tüzelőberendezés füstgázában a CO max. 500 ppm lehet, 500-1000 ppm között a tulajdonost karbantartásra kell felszólítania az üzemeltetőt, 1000 ppm felett pedig azonnal le kell tiltani a berendezés üzemeltetését.
A felvetés első részével maximálisan egyetértek, a lakótér – műszeres mérésekkel történő ellenőrzése – pillanatnyi légállapota abszolut nem garancia a biztonságra.
Ha az égéslevegő ellátásnak, szellőzésnek bármilyen látható akadálya merül fel a kéményseprőben, akkor járna el körültekintően, ha elrendelné a füstgáz-levegő áramkör részletes, számításokkal alátámasztott ellenőrzését amely azonban már mérnöki felkészültséget és megfelelő számításokat igényel.
A fent hivatkozott rendelet (63/2012) legnagyobb hibájának azt tartom, hogy az égéslevegő ellátás hiányát nem kezeli a helyén – biztonságos üzemeltetést súlyosan veszélyeztető eseményként.
A korrekt és szakszerű vizsgálatok a CO mérgezések jelentős részében (saját határozott véleményem, hogy túlnyomó részében)
az égéslevegő akut, vagy átmeneti hiánya miatt követezik be.
A legnagyobb veszélyt a meglévő nyílt égésterű kéményes tüzelőberendezésekkel ellátott lakótereknél a nyílászáró csere jelenti, amikor is a hagyományos nyílászárók által biztosított addigi légellátás megváltozik, megszűnik. Az esetleges, egy-egy nyílászárót érintő légbevezetős megoldások sem jelentenek garanciát a baj elkerülésére, amelyet legtöbbször a szél irány és erősség változása billent át kritikus tartományba.
Az OTÉK elavult épületgépészetet érintő fejezetei nem csak a homlokzati égéstermék elvezetések szabályozásában avultak el, súlyosan gátolva a fejlettebb műszaki megoldások elterjedését. A teljes szellőzésre vonatkozó fejezete túlhaladott, betarthatatlan sürgős újraszabályozást igényel (pl. a ma már energetikai okok miatt kikerülhetetlen fokozott légzárású nyílászárók nem szellőző elemek, ezért a komfort terek belső légcseréjét teljesen más alapokra kell helyezni. Ennek szükségességét nem csak a CO mérgezések elkerülhetősége indokolná, az csak a jéghegy csúcsa!