Az elmúlt években, úgy tűnt, az azelőtt, mondhatni, legatyásított épületgépészeti szakképzésben megindult valami. Szakmai csoportok tevékenysége, a tanterv-változások reményt nyújtottak. Úgy tűnik azonban, a gyakorlat, az élet nem a javulást igazolja.
A BME oktatóival beszélgetve azt a pozitív hírt hallottam, hogy míg 20 éve szinte bárki bekerülhetett a gépészkarra, és a gyenge emberanyag nagy része kihullott az első évben, addig ma már magas pontszámokkal lehet csak bejutni, és céltudatos, okos fiatalok kerülnek be és végeznek mérnökként. De mi a helyzet a szakképzésben?
Mikor a lenti (kicsit PR-os, de ez ilyen esetben mebocsájtható) cikket megkaptuk, gyorsan felhívtunk néhány kollégát, és megkérdeztük a véleményüket. Ezek után a következő kép rajzolódott ki elénk:
– Az épületgépész szakképzésbe jórészt (tisztelet a kivételnek!) még mindig a gyengébb képességűék kerülnek be, mert senki sem akar „víz- meg fűtésszerelő” lenni. (A szakma presztízse!)
– Ehhez mért a tanulmányi eredményük, a teljesítményük az iskolában és később az életben is. (Az egyik kolléga 10% használható tanulót említett!)
– Nincsenek jó műhelyek, és főképp gyakorlati képzőhelyek (cégek), így a frissen végzettek első 1-2 éve azzal telik, hogy megtanulják a szakmát!
– Már érezhető az épületgépészeti kivitelezésben a szakemberhiány, és ez csak fokozódni fog!
Lássunk hát egy pozitív példát.
Mentsük meg a szakmát!
Példaértékű tenni akarás Miskolcon
Évek óta gond, és egyre súlyosbodó gond Magyarországon a jól képzett szakmunkások hiánya. Számos fórumon adtak hangot már cégvezetők, szakmai szervezetek képviselői az ezzel kapcsola-tos aggályaiknak, de tettekről eddig kevésbé számolhattunk be. Évekkel ezelőtt Bonyhádon az épületgépész vállalkozók, társaságok fogtak össze az oktatás segítésére. A kezdeményezés utóéleteként a helyi iskolák nyílt napjain ma is részt vesznek a szakmabeliek, segítve a pályaválasztást. Miskolcon most új együttműködés bontakozott ki az épületgépész szakma megmentése érdekében.
– Tavaly év elején, egy vállalkozói fórumon beszéltem a szakember-utánpótlásról, amihez elengedhetetlen a diákok megfelelő pályaorientációja – idézi föl a kezdeteket Németh Zsolt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) szakképzési vezetője. – A miskolci PM-Energo Kft. ragadta meg a lehetőséget az együttműködésre, és nyáron közösen szerveztünk épületgépészeti gyakorlatot középiskolásoknak. Az örömtelien sikeres rendezvény után adódott a kérdés: Hogyan lehet minél több diákot az épületgépészet irányába terelni?
Az északkelet-magyarországi vállalkozás épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozik, de ismert generálkivitelezőként is. Méghozzá elismert színvonalon. A 2000-ben alapított cég 2007-ben Építőipari Nívódíjat nyert egy borászati beruházás közreműködőjeként, 2012-től pedig az ÉMI Minősített Vállalkozás Tanúsítványának birtokosa. Tulajdonosa, az ügyvezető Petercsák Máté pedig 2015-ben az Év Épületgépész Kivitelezője címet nyerte el.
– Sajnos napjainkban nem tudunk annyi munkát teljesíteni, mint ahány megkeresés érkezik hozzánk, mert nincs elég épületgépész szakemberünk – finomítja a képet Ites Katalin, a cég irodavezetője. Akár tíz épületgépész szakembernek tudunk azonnal munkát biztosítani. Azért fordultunk a fiatalok felé, hogy hosszú távon biztosítsuk a szakember utánpótlást. Világossá akarjuk tenni a végzősök számára, hogy bármilyen szinten sikeresek lehetnek az épületgépészetben, a szakmunkástól a mérnökig. Aki most ezt a pályát választja, tíz év múlva – a nagy szakemberhiány miatt – kimagaslóan is kereshet!
A cél érdekében iskolásoknak szervezett rendezvényeken jelentek meg. Az iparkamarán kívül szövetségeseikké vált a Miskolci Szakképzési Centrum, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztálya. A helyi iskolák közül a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és a Fazola Henrik Szakképző Iskola szegődött elsőként társuknak. Egyeztetéseiken fogalmazódott meg az Épület-Gép-Ész-Nap terve, ami végül 2016. január 29-én valósult meg a PM-Energo Kft. műhelyében. A nyílt naphoz a BOKIK anyagilag is hozzájárult, például a diákok szállításával. A társaság állandó szakmai partnerei közül a Rehau Kft. és a Geberit Kft. hozta el termékeit, a házigazdák munkatársai hegesztési bemutatót tartottak.
– A Rehau ereje függvényében mindig támogatja a szakképzést – nyilatkozta a cég vezető tanácsadója, egyben a nyílt nap személyes résztvevője, Kugler Géza. Ő személyesen vállalta az érdeklődők okítását. – Egy kiemelt partnerünk kedvéért még inkább hajlunk a segítségre. Mind a kamara, mind a PM Energo hozzáállását példaértékűnek tartom a szakemberhiány ügyében, bár lenne az országban hasonló példa!
Boros Zsolt, a Geberit északkelet-magyarországi értékesítője és műszaki tanácsadója hasonló felfo-gásról számol be: – A térségben a Debreceni Egyetem, a Kós Károly Szakközépiskola, és a kazincbarcikai Don Bosco Szakiskola gyakorlati képzésében vállaltunk már részt. Mivel társaságunknak fontos a leendő kollégák tájékoztatása, fontosnak tartjuk a hasonló események támogatását.
A mintegy száz gyermek a tévéfelvétel és a fotók tanúsága szerint érdeklődéssel fordult a bemutató programjai felé. És vajon mennyire függhet össze a felsoroltakkal az egyik intézmény épületgépészeti képzéseire beadott jelentkezések 10%-os növekedése? Biztosan nem tudhatjuk, de ez az adat talán komoly érv a még be nem kapcsolódott iskoláknak. Mindenesetre a következő nyári gyakorlatról hamarosan egyeztetni fognak…
Bencs János
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Tanítottam épületgépész szakiskolában. Nagyon összetett kérdés. Pl. ma körülbelül annyian iratkoznak be felsőfokú képzésre, mint ahányan az általános iskola első osztályába. Az általános iskola nem áll a helyzet magaslatán. Nagyon sok olyan gyerek „fejezi be”, aki alig képezhető. Vonatkozik ez a tudására, a tanuláshoz való hozzáállására. Kétségtelen, hogy a szakiskolákba a rosszabb tanulmányi eredményű gyerekek jelentkeznek. Ez részben érthető. Ez még nem azonos azzal, hogy ne tudnák elsajátítani a szakmához szükséges ismereteket. Alapvető a szándék. Sok az ún. problémás gyerek. A kamaszkor eleve egy zűrös időszak a fiataloknál. A baj itt is elsősorban azoknál van, akik mellett nincs segítő háttér, család. Neki a kisebb gondja is nagyobb annál, hogy tanuljon. Ezen bizonyos mértékig tud az iskola segíteni, de ez nevelési és nem oktatási kérdés. Ma már jobb az elmélet és gyakorlat aránya. Ez alapvető. De azt hallom, hogy a megfelelő gyakorlati képzéshez ma is hiányzik a pénz. Tudjuk, hogy az épületgépészet nehéz éveket élt meg. Kinek volt fontos, hogy a szakmai utánpótlással törődjön? Pedig ez a lényeg. A szakmának kell gondoskodni a folyamatos utánpótlásról. Ez a mai, szétaprózott, kicsi vállalkozásoknál eleve kérdéses. Új és egyre nagyobb probléma a jó szakemberek megtartása. A „gazdag” országok bérszínvonalával nehéz versenyezni. Miközben ott sincs elég épületgépész szakember. Persze, hogy innen csábítják.
Nagyon fontos lenne, hogy az általános iskolai képzés végén is legyen kimeneti ellenőrzés az érettségihez és a diplomához hasonlóan. Enélkül jönnek továbbra is a funkcionális analfabéták. Nagyon fontos, hogy a család és az iskola életre felkészített, testileg és lelkileg egészséges fiatalokat adjon a társadalomnak. Enélkül a szakképzésben a „lemorzsolódás” nem szűnik meg. Nagyon fontos, hogy a tananyagban csak az legyen, ami az alapokat maradék nélkül megadja, és képessé tesz a későbbi önképzésre. Enélkül csak a pályaelhagyók tömegét „képezzük”.