Az energiahatékonyságnak megfelelő komfort nélkül nincs értelme, erre nagyon jól rávilágítottak az élhetetlen, bedunsztolt, levegőtlen lakóparkok. Vajon tudja-e a megrendelő, hogy mit is akar?
Kérdésünk: hány megrendelőjük ejtette már ki a „hőkomfort”, „levegőminőség”, „akusztika” és „megvilágítás” kifejezéseket? Hányan értették, mit jelentenek ezek a szavak? Mennyinek sikerült elmagyarázni? És mennyien ragaszkodtak az „energiatakarékosság”-hoz a komfortszempontok rovására vagy azok semmibe vételével?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
A fűtés viszonylag egyszerű. Jól szabályozható, bár még ezt is el lehet rontani.
A szellőzésnél az alapvető változás a természetes szellőzés hátrányainak tudatosodása, tudatosítása. Ha télen túl nagy a légcsere, az növeli a fűtési költséget. Ha nyáron nem működik a természetes szellőzés, akkor romlik a komfort. A ventilátoros szellőzés sem „csodaszer”. Önmagában sem energiahatékonyságban, sem komfortban nem jobb. Megfelelő szellőzést kell tervezni, kialakítani. Zoárd említi a tervező nehézségeit. Bizonyára vannak nem kellően felkészült tervezők is. Ha pedig a tervező vagy kivitelező üzleti érdeke érvényesül, akkor se takarékosság, se komfort. Keszthelyi István egy cikkben meggyőzően bemutatja, hogy a takarékosság és komfort követelményeinek a hővisszanyerős, ventilátoros szellőzés felel meg. Megoldja télen a külső levegő komfortos bevezetését, nincs „hidegzuhany”. Milyen jó lenne, ha lenne fizetőképes kereslet az ilyen szellőzésű lakóházakra. Egyébként ezt is el lehet rontani. Gondolok a zajra, a nagy villanyszámlára.
Érdekes téma a nyári hővédelem. Ha az építész és a gépész is úgy akarja, elfogadható komfort lehetséges gépi hűtés nélkül is. Legalább is a nyár túlnyomó részén. Kérdés, hogy arra az egy-két forró hétre használjunk-e gépi hűtést. Talán a hőszivattyú a megoldás. Télen fűt, nyáron hűt. Esetleg talaj-levegő hőcserélő.
Ez persze csak elmélkedés. Ha megismerhetnénk a legjobb gyakorlatot?
Míg a lakótér hőmérsékletéről egy egyszerű fali hőmérő is viszonylag pontos tájékoztatást nyújt, addig az átlag lakásban elképzelhetetlen egy olyan műszer, amely a levegő minőségéről, károsanyag tartalmáról tájékoztatást adna.
Belénk gyökeresedett reflex, hogyha rossznak, nehéznek érezzük a levegőt, akkor ajtót, ablakot nyitunk, tömeges jelenség, hogy az utóbbi 20 évben épült lakásokban, és a „korszerűsítettben” is egy-egy ablakot „bukóra” állítunk, mindezt még – 20 fokos külső hőmérsékletnél is. Aztán pedig sopánkodunk a magas fűtésszámlák miatt, meg hogy „az épületszigetelésre költött milliók messze nem hozták az ígért megtakarításokat.
Persze mi magyarok már edzettek vagyunk, nyáron színházban, moziban kórházban iskolában stb. kifő a zsírunk is, télen meg ki ki hajlamai szerinti gyakorisággal köhögünk, prüszkölünk, harákolunk, amit ráfogunk a szmogra, dohányosokra,
Az óvodás, iskolás gyerekeink egyre többször betegek, sápadtan, fáradtan mennek és jönnek az iskolába, romlanak a tanulmányi eredmények. Az orvosok kongatják a vészharangot; egyre több az asztmás gyerek és felnőtt, egyre emelkedik a légúti betegek és halálozások száma.
Mi a helyzet a tervezőkkel? Nagyon kis számú kivétellel, az építész tervezők zöme még mindig szellőző elemnek gondolja a nyílászárót és hallani se akar épületgépész által tervezendő (esetleg gépi) szellőzésről. Az energetikai számításokban még gondosan beírják a szobákra általában 0,5, fürdőszobára konyhára a 2,0 légcsereszámot, és nem zavarja őket, hogy ezek vajon mitől teljesülhetnének. Rosszak a tapasztalataim az épületgépész tervezőkkel is, beruházókról kivitelezőkről nem is beszélve (akinek nem inge…) akik sokszor számítás nélkül egy-egy fali, vagy ablakba épített légbevezetővel letudottnak gondolják az adott lakás légellátását.
Oktatási rendszerünk egyik csődjének tartom, hogy egy magyar átlagember még a legalapvetőbb fizikai tanulmányait sem képes használni (pl. anyagmegmaradás elve) de hogy ez még diplomás műszaki szakembereknél is sokszor tettenérhető?!!!
Nem kell minden műszaki szakembernek érteni a levegő áramlástechnikáját, de milyen alapon bírálja felül egy hozzá nem értő építész tervező, kivitelező vagy beruházó azt aki ért hozzá? Ez nem kontárkodás? Pedig az. Méghozzá súlyos, országosan milliárdos károkat okozó kontárkodás. Nem bocsánatos ez a bűn még akkor sem, ha nem a saját pénzünket, hanem az EU pénzét pocsékoljuk el.
Hogyan jutott a légtechnika szellőzés ilyen mostoha sorsra?
Amióta nincs az építésügynek megfelelő súlyú államigazgatási szerve (régen még volt épitésügyi minisztérium), azóta nincs aki képviselje a fogyasztók érdekeit illetve ezt a szerepet a lobbi-csoportok vették át. A lakások, munkahelyek, közintézmények egészséges levegővel történő ellátását érdemben és számottevő erővel senki nem képviseli. Ez azért baj mert az OTÉK elavult szellőzésre vonatkozó előírásainak korszerűsítését senki nem szorgalmazza; a közigazgatás hozzáértés hiányában, az épületgépész szakma pedig lobbierő és a légtechnikai cégek kellő üzleti érdekeltségének hiányában. Az utóbbi cégek jól megélnek a nagyobb légtechnikai rendszerekből és néhány (nevet nem mondok) cég kivételével nem érdekeltek a macerás kis légtechnikai rendszerek terjesztésében.
A mai állapottal az az egyik legnagyobb probléma, hogy jelentősen és kedvezőtlenül torzítják az érintett épületállomány valós energetikai állapotát, messze nem teljesülnek a korszerűsítési elvárások megtakarítási mutatói, és nem teljesül az egészséges levegőhöz való jutás (alaptörvényben rögzített alapvető emberi jog) sem.
NG