Avagy: hogyan jutottak el a németek a negatív villamos energia árig? Izgalmas cikk arról az eseményről, amelyet a zöld szervezetek csodaként, az energetikusok katasztrófaként aposztrofáltak.
Egy szép májusi napon tipikus villamosenergia-túltermelési válság alakult ki Németoszágban, amelynek hatására a lipcsei tőzsdén rohamosan zuhanni kezdett az áramár, sőt átbillent a negatív tartományba.
Május 8-a ragyogó napsütéses nap volt az idén, a rekkenő hőséget friss szél tette elviselhetőbbé. Hétvége és ráadásul anyák napja (Németországban hagyományosan május második vasárnapján ünneplik). Csodálatos hír volt ez a lakosság számára, aki csak tehette, kiment a szabadba és élvezte az időjárás szépségét.
Ámde szomorú nap volt ez a hagyományos villamosenergia-termelés résztvevői számára. Hétvégén – az ipari termelés hiányában – amúgy is alacsonyabb a fogyasztás, és ezen a május nyolcadikai napon a szélerőművek és a naperőművek ontották a villamos energiát!
11 órakor az összes német villamosenergia-fogyasztó teljesítményigénye 57,8 GW volt.
Mindezt:
– 26,11 GW naperőmű,
– 20,8 GW szélerőmű,
– 5,14 GW biomassza erőmű,
– 2,75 GW vízerőmű (összesen 54,83 GW a megújuló energiából) látta el,
azaz a termelés majd 95%-a megújuló energiából származott.
A 3 GW, kb. 5% körüli maradék teljesítmény maradt a hagyományos erőműveknek, amelyek teljes határukig korlátozva a termelést (11,39 GW) képtelenek voltak a megújuló túlteljesítmény kompenzálására, a termelési-fogyasztási egyensúly helyreállítására. Tipikus túltermelési válság alakult ki. A közgazdaságilag klasszikusan ismert folyamatot az is fűszerezte, hogy Németországban törvény garantálja a megújuló energia átvételét. A túlkínálat negatív oldalra billentette az árat, volt olyan konvencionális erőmű, amely 14 órakor már 130 euró/MWh-t is fizetett azért, hogy megszabaduljon az energiafeleslegtől! A negatív villamos energia ártartomány 10 és17 óra között állt fenn!
A tőzsde hatása a rövid idejű árképzésre
A lipcsei tőzsdén májusban átlagosan 20 euró/MWh villamosenergia-áron folyt a kereskedés. Amint a kínálat meghaladta a keresletet, az ár rohamosan zuhanni kezdett, sőt átbillent a negatív tartományba. A tőzsde szabályai szerint ez anyák napján is bekövetkezett, villamosenergia-túltermelési válság lépett fel, és negatívvá vált az ár!
Könnyű volna levonni azt az egyszerű következtetést, hogy ennek oka egyértelműen a nap- és szélerőművek igen kedvező termelése. Azonban, ha éppen a megújuló energiatermelés bevonása a cél, nem lehet a rendszer felépítésében és működtetésében ezen energiafajta tulajdonságait figyelmen kívül hagyni! A tények szerint ez még nincs megoldva, mert negatív áron nyilván nem lesz működés. Természetesen a rendszer átlagosan pozitív áron fog kereskedni, de nyilván nem kívánt, és nem kedvező egy ilyen negatív áru kilengés.
A villamosenergia-túltermelés
A nap- és szélerőművek termelése időjárásfüggő, de rendszerbe integrálásuk kívánatos. Lehetne menetrendtartásra kötelezni, ösztönözni ezeket a termelőket is – amivel energiatárolási feladatokat is meg kellene oldaniuk, vagy kisegítő energiáról kellene gondoskodniuk –, de nem ez a cél!
A cél a minél több „ingyen primer energiahordozó bevonása”. És a víz-, az atom-, sőt még a fosszilis erőművekhez képest is csekély a beruházási költségük, üzemi költségük meg gyakorlatilag nincs. Mivel termelésük átvételét törvény garantálja, így más megoldás kell! Mi is az igazi probléma?
Az egyik az, hogy a konvencionális villamosenergia-termelés nem elég rugalmas! Azaz jelenleg nem képes az erőmű abbahagyni a termelését (túlzott mértékben csökkenteni). Gazdaságosabb időlegesen a villamos energia átvételéért fizetni, mert ez olcsóbb, mint a termelést fojtani. A barnaszén- és ligniterőművek, valamint az atomerőművek esetében nagy pótlólagos költségek képződnek, ha a termelést lecsökkentik! Arról nem is beszélve, hogy egy szénerőműnél eltelik egy egész nap is, ameddig a leállás után a teljes termelést újra fel tudja venni. Egyes hőerőművek (fűtőerőművek) esetében a villamos energia a hőtermelés mellékterméke, és miután a hőtermelést nem kívánják csökkenteni, a „mellékterméket” mindenáron el kell adni!
A másik probléma pedig az, hogy a váltakozó áramú villamosenergia-többlettermelést nem tudják elraktározni ún. „ínségesebb” időkre. A „nem tudják” nem azt jelenti, hogy elméletileg nincs megoldás, sőt ma már számos megoldás közül lehet válogatni. A probléma gazdasági, a tárolás beruházási költségei jelenleg nagyon nagyok, a megtérülési idő meg túl hosszú, így senki sem érdekelt az ilyen tározók létesítésében.
Jelent-e előnyt a felhasználók számára a negatív ár?
A végfelhasználók, azaz a villamosenergia-fogyasztók számára a negatív tőzsdei ár semmilyen hatást nem gyakorol a végszámlára. A háztartások nagy „áramkereskedőktől” kapják az áramot. A nagykereskedők évekre előre fix áron lekötnek egy előre prognosztizált villamosenergia-mennyiséget. Amennyiben az ár néhány órára a negatív tartományba süllyed, annak nincs hatása a hosszú távú árképzésre, már csak azért sem, mert a villamosenergia-ár csak kis hányadát teszi ki a számlának, fizetni kell a hálózat használatáért, a szabályozásért stb.
Az adott körülmények között a negatív ár a nagykereskedelemben olyan hatást válthat ki, amely a végfelhasználó szempontjából többletköltséget és árnövekedést is okozhat. Ez ott fordulhat elő, ahol a megújuló energia támogatását a konvencionális energiatermelésből finanszírozzák. A növekvő megújulókkal nő a finanszírozandó költség, csökken a finanszírozók száma és költségvolumene, azaz romlanak az arányok. Ez – ha marad a kötelező átvétel és a keresztfinanszírozás – árfelhajtó hatású, mert a piacon végül is mindent a végfelhasználó fizet.
Várható-e a jövőben gyakrabban negatív villamosenergia-ár?
Az energia, ill. a klímaváltozás kutatói azt prognosztizálják, hogy ha a rendszer nem változik, akkor 2025-re az ár az év mintegy 1000 órájában nulla vagy negatív lesz. Ez már az elkövetkező években egyre gyakrabban, egyre hosszabb ideig fog előfordulni. Természetesen ez megjelenne a nagykereskedés áraiban, és a véghasználók ezt mind megéreznék a számláikon.
Hogyan hat a negatív ár a megújulóenergia-termelésre?
Az már látható, hogy a piac komoly jelzést küldött a villamosenergia-termelés résztvevőinek, és persze a politikai döntéshozóknak is. Mindenki számára világos, hogy a negatív ár egy jól működő rendszergazdaságban nem kívánatos! A megújuló energiatermelés – még ha csak néhány órára is – nyomást gyakorolt az egész villamosenergia-rendszerre és a villamosenergia-piacra!
Eddig a villamos teljesítménygazdálkodás ki tudta egyenlíteni a megújuló energiatermelés többletbetáplálását, ill. termeléskiesését (teljesítménygazdálkodásról azért kell beszélnünk, mert a műszaki termelés és a piaci ár szervesen összefügg). Azaz eddig a teljesítménygazdálkodáshoz, az aránylag ár-érték arányos kereskedéshez a konvencionális energiatermelés rugalmassága, a hálózat átviteli képessége és tározóképessége elegendő volt.
Eljött azonban idén május nyolcadika, ami rávilágított arra, hogy ennek a rugalmasságnak határai vannak. Együttes gazdasági, műszaki intézkedéseket kell tenni annak érdekében – együttműködő villamosenergia-rendszerről van szó, ezért határokon átnyúló intézkedésekre is szükség lehet –, hogy a negatív árak, azaz a villamosenergia-termelés anomáliái elkerülhetők legyenek! Naiv dolog volna azt hinni, hogy a konvencionális energiatermelés rugalmasabbá tételével a probléma hosszú távon megoldható.
Szerző: Dr. Novothny Ferenc
Forrás: http://e-villamos.hu/?action=show&id=5040
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Vannak jelek arra, hogy ezen a téren is próbálkoznak a „nagyok” a saját problémájukat a „kicsikre” tolni. Kötelezni kellene az államokat, hogy egy másik államban termelt, ott fogyasztással le nem terhelt, szél- vagy napenergiából származót áramot vegye át. Nem negatív áron….
Ebből annyi már megvalósult, hogy Németország északi részén lévő szélerőművek árama a déli fogyasztókhoz esetenként a cseh hálózaton át jut el a felhasználási területre.