Mármint javíttatni az épületgépészeti berendezést, és mikor van értelme újat beépíttetni? Érdekes, de amerikai adatokon alapuló infografikát talált kollégánk, és kíváncsiak lennénk olvasóink véleményére, hogy hazánkban hogy működhet ez.
A példában klímakéászülékekről (feltételezhetően splitekről) van szó. Az Y tengelyen a javítás költsége dollárban, az X tengelyen a berendezés kora évben. Például ha 7 éves a készülékünk, és 400 dollárt kell a javítására költenünk, az még megéri (zöld sáv), a 600 dollár már határeset.
Ez ugye Magyarországon nem reális, hiszen 600 dollárnyi forintért már vidáman kapunk egy egyszerűbb készüléket, de vajon akkor milyen számokat kellene beírnunk az Y tengelyre? Várjuk olvasóink véleményét.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Nagy valószínűséggel ez a kérdés bonyolultabb annál, hogy egy leegyszerűsített modell ráhúzható lenne.
Van a sokat emlegetett „kádgörbe”. Azt fejezi ki, hogy a működési idő bizonyos szakasza után a meghibásodások egyre gyakoribbak. Egészen biztos vannak berendezések, amelyekre ez többé-kevésbé igaz. Másokra nem. Az elhasználódás csak részben időarányos.
Közismert, hogy ma a műszaki termékeknél elterjedt az ún. tervezett élettartam. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy a tervezésnél a legfontosabb szempont a gyárthatóság, és alárendelt szempont a javíthatóság. Az ilyen termékek esetenként az első meghibásodásnál is selejtezendők.
A fizikai elhasználódás mellet létezik az erkölcsi avulás. Mire meghibásodik, már van jobb és olcsóbb.
Tény, hogy a gyártás és a javítás termelékenysége nagyon eltérő. Időnként mellbevágó javítási díjjal találkozunk. Tulajdonképpen érthető. A javításhoz ma nagyobb szakértelem kell, mint egy gyártósoron egy egészen egyszerű műveletet óraszám végezni.
Még két szempont. Érdemes jó minőségű, megbízható terméket vásárolni. Társadalmi szinten jó lenne a nem javítható termékek újrahasznosítását vagy ártalmatlanítását széles körben megvalósítani.