A szakszervezet álláspontja

Véleményezés NGM rendelet

Tisztelt Államtitkár Asszony!

A műszaki-biztonsági szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képesítésről és gyakorlatról, az ilyen munkakörben foglalkoztatottak időszakos továbbképzésével kapcsolatos szabályokról, a gázszerelők nyilvántartásáról szóló miniszteri rendeletek módosításáról című tervezetben szereplő 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 2. mellékletének (Műszaki Biztonsági Szabályzat) égéstermék-elvezetés szabályozásával összefüggő módosításaira vonatkozó álláspontunkat az alábbiakban részletezzük:
Jogalkotási szempontok:
– Minisztériumi feladatkör

Az égéstermék-elvezető létesítésére, vizsgálatára, ellenőrzésére, karbantartására, stb. vonatkozó jogszabályok kidolgozása a Belügyminisztérium hatás- és felelősségi körébe tartozik, ebből kifolyólag a Nemzetgazdasági Minisztérium által benyújtott módosító javaslat olyan területeket is érint, amely túlmutat a minisztérium illetékességén.

– Jogszabályi ellentmondások
A jogszabály-módosító tervezet égéstermék-elvezetőkre vonatkozó passzusai ellentétben állnak a Belügyminisztérium által jegyzett, a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogaszályokkal.

– Rezsicsökkentés és biztonsági szint
A kormány döntése alapján jelenleg a kéményseprő-ipari tevékenység ingyenes, de mindenki számára kötelezően igénybe veendő. A tervezet befolyásolja az állam által garantált
biztonsági szint fenntartását, továbbá fizetőssé tenné bizonyos égéstermék-elvezetők ellenőrzését.

Szakmai szempontok:
– A megfelelő szakképesítés hiánya
A jogszabálytervezet a gázszerelők hatáskörébe rendelné bizonyos égéstermék-elvezetők ellenőrzését, azonban egy égéstermék-elvezető szakszerű és teljes körű vizsgálata során elkerülhetetlen a magasban történő munkavégzés, melyre a gázszerelőknek nincs sem képesítésük, sem pedig jogosultságuk.

– A beazonosítás kérdésköre
Az MBSZ (11/2013. (III. 21.) NGM rendelet) alapján a telepített gázkészülék adattábláján jelölni kellene a gázfogyasztó készülék megvalósított kivitelének megfelelő, MSZ CEN/TR 1749 sz. műszaki jelentés szerinti típusjelét, azonban tapasztalatainkból tudjuk, hogy a gyakorlatban e jelölés a legkevésbé valósul meg, még a napjainkban installált tüzelőberendezések esetében is. Az évtizedekkel ezelőtt telepített tüzelőberendezések ez irányú, visszamenőleges beazonosítása pedig teljességgel kizárt és lehetetlen. Tehát egy helyszíni ellenőrzés során ki és mi alapján fogja eldönteni, hogy az adott égéstermék-elvezető a gázkészülék szerves részét képezi vagy sem?

– Az ellenőrzések gyakorisága, hatékonysága
A jogszabálytervezet bizonyos égéstermék-elvezetők ellenőrzését a gázkészülékek időszakos karbantartásával kötné össze. A gázkészülékekre vonatkozó garancia időtartama általában 1-2 év, ami opcionálisan hosszabbítható. A garancia feltétele a szakszerviz által történő üzembe helyezés, valamint az üzembe helyezéstől számított 1 év elteltével a szerviz által elvégzett igazolt karbantartás. A garancia lejártát követően, nincs ösztönözve az üzemeltető a rendszeres ellenőrzés, karbantartás elvégeztetésére és Magyarországon sajnos az állampolgári felelősségtudat alacsony szinten van, az energiahatékonysági, környezetvédelemi szempontok pedig egyelőre teljesen mellékesek. Igaz, hogy a 2008. évi XL. törvény és a hozzá kapcsolódó 19/2009. (I.30) kormányrendelet szabályozza, hogy az üzemeltető köteles a felhasználói berendezés vonatkozásában a szükséges ellenőrzéseket és karbantartást a gyártói előírások alapján rendszeresen elvégeztetni, de tapasztalatainkból tudjuk, hogy ez a gyakorlatban a legkevésbé valósul meg. Mivel a rendszeres karbantartások megtörténtét senki sem kontrollálja, a jövőben számtalan esetben fordulhatna elő, hogy akár évekig, vagy évtizedig ellenőrzés nélkül működhetnének a gázkészülék szerves részét képező égéstermék-elvezetők. A kéményseprő-ipari tevékenység kötelező eleme a 11 kWth feletti gáztüzelő berendezések füstgázában lévő CO tartalmának az ellenőrzése, elsődlegesen élet-és vagyonvédelmi, másodsorban környezetvédelmi és energiahatékonysági szempontokból kifolyólag, mely ellenőrzés diszkriminatív módon e berendezéseknél a jövőben elmaradhatna, mely következtében rosszabb esetben élet-és vagyonbiztonságot veszélyeztető, jobb esetben a környezetet a szükségesnél jobban szennyező állapotok alakulhatnának ki.

– Veszélyforrások
A gázkészülék szerves részét képező égéstermék-elvezetők semmiben sem különböznek az épület szerves részét képező, 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet hatálya alá tartozó égéstermék-elvezetőktől. Sőt, az ilyen égéstermék-elvezetők esetében legtöbbször ugyanarról a termékről beszélünk, mint a független kéménygyártó cégeknél megtalálható termékek csak a gázkészülék márka logójával vannak ellátva. Ugyanazon kivitelezési, üzemeltetési hibák, illetve veszélyhelyzetek fordulhatnak elő, mint az épület részét képező égéstermék-elvezetőknél. A leggyakoribb probléma az égéstermék-elvezető tömörtelenné válása, a hőmozgás, valamint a szilikon tömítőgyűrűk elöregedésének hatására. Azonban az üzemeltetés során felmerülő hibák, hiányosságok kiszűrése csak rendszeres ellenőrzés mellett biztosítható.

– Független felülvizsgálat
Az újonnan telepített égéstermék-elvezető megfelelőségének vonatkozásában a gázszerelők, üzembe helyezők nyilatkoztatása nem lehet egyenértékű, nem helyettesítheti a független kéményseprő-ipari tevékenységet ellátók műszaki vizsgálatait. A jogszabály nem részesíthet előnyben bizonyos gyártmányokat, nem adhat felmentést a kötelező biztonságtechnikai kontrolltevékenységek alól. A piaci szereplők kivitelező, üzembe helyező nem független, hanem érdekelt a műszaki átadás sikerességében, mert anyagi érdeke fűződik hozzá, illetve a gyártmányát hiba esetén nem fogja alkalmatlannak titulálni, ezért a biztonsági szint, amelyet ezen dokumentálások hivatottak képviselni, minimálisnak tekinthetők.

– Fogalom meghatározások
A jogszabálytervezet több ponton hivatkozik helytelenül égéstermék-elvezetővel összefüggő fogalmakra, melyek más kapcsolódó jogszabályi területen, így a kéményseprő-ipari jogszabályokban, európai és magyar szabványokban kerülnek helyesen értelmezésre. A helytelenül hivatkozott, gyakran nem definiált fogalmak a műszaki biztonság területén nem megengedhetők, hiszen alapvetően az élet- és vagyonvédelem a célja a szabályozásnak.

– Versenypiaci érdekek megsértése
A jogszabály tervezet egy olyan együtt tanúsítási eljárásra hivatkozik, aminek nem ismert a jogszabályi alapja (a műszaki jelentés nem jogszabály). Indokolatlanul diszkriminál eltérő CE jelzéssel ellátott égéstermék-elvezető rendszereket. Alaptalanul hátrányos helyzetbe hoz olyan égéstermék-elvezető rendszereket, amelyek nem a gázkészülékkel együttesen kerültek forgalomba.

Nemzetközi tapasztalat:
Mivel a jogszabálytervezet legfőbb indoka az égéstermék-elvezetés megkülönböztetésére egy európai harmonizált műszaki jelentésen alapszik, utána jártunk a Németországban – mely ország az Európai Unió alappillére, valamint talán a legmagasabb színvonalú kéményseprő-ipari közszolgáltatással rendelkező európai ország – alkalmazott előírásoknak. A német ZDS kéményseprő munkavállalói szakszervezet elnöke arról tájékoztatott minket, hogy nyílván részükre is ismert a gázkészülékek ezen irányú osztályba sorolása, azonban náluk a kéményseprő valamennyi gáztüzelésű égéstermék-elvezetőt rendszeresen ellenőriz, legyen az a gázkészülék szerves része vagy sem. Tehát az égéstermék-elvezetők ellenőrzési kötelezettségének ezen irányú megkülönböztetése kéményseprő-ipari szempontból ismeretlen fogalom számukra.

Tekintettel a fentiekben felsorolt érvekre, észrevételekre, szükségesnek tartjuk a jogszabály tervezet felülvizsgálatát, valamint az égéstermék-elvezetés szabályozásával kapcsolatos részeinek a visszavonását, annak érdekében, hogy az állampolgárok életvédelme megvalósulhasson, a műszaki biztonság érvényesülhessen, a műszaki megoldások során a piaci verseny ne sérülhessen.

Budapest, 2017. június 30.

Üdvözlettel:
Vámos Csaba
Kéményseprők Országos Szakszervezete
elnök