Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó kombi

Ennyire valóságos, magyar karaktereket ritkán lehet színpadon látni. Sőt a mikrokörnyezetet a díszletekben, a jelmezekben, a szöveg minden sorában átérezzük, és olykor annyira ismerősnek tűnnek, hogy felfedezünk ismerős karaktereket. Mintha a mi szomszédasszonyunkról mintázták volna Wágnernét és mintha a mi feleségünk szavait hallanánk vissza egy tűzhely melletti családi vitában.

Bognár Pétertől, a színdarab írójától megtudtuk, hogy a történet múzsái igenis valós személyek voltak. Vonaton utazott, amikor fültanúja volt egy fiatal pár beszélgetésének, ahol azon vitáztak, hogy a bojler az kazán vagy cirkó? Innen már egyenes út vezetett a fűtésszerelő családi drámájának megalkotásához. Elsőre azt gondoltam, hogy biztos szakember az író, olyan mély szakmaisággal és pontosággal foglalta versbe a kondenzációs kazán működését. Kiderült, hogy tévedtem, szakembernek szakember, csak a szakmája a költészet. Kutatómunkájában az internet volt a támasza, ahol néhány katalógus és műszaki leírás, talán pont a vgfszaklap.hu volt a forrása.

Nem árulunk el a cselekmény kapcsán nagy meglepetéseket, viszont nem lehet elmenni a megnevezett készülékmárka mellett, ami néhány percenként elhangzik a színpadon. „A »Junkers« márka még gyerekkoromból volt ismerős, annyira emlékeztem, hogy az egy nagyon drága, nagyon jó minőségű kazán volt, ami nekünk nem lehetett”, meséli Bognár Péter, mikor arról faggatom, miért pont ezt a márkát választotta. A sors iróniája, hogy Junkers már nem kapható kereskedelmi forgalomban hazánkban, mégis az elmúlt évtizedekben meghatározó presztízsmárka volt a szakmában, ami összecseng az író megérzésével.

A díszletek tervezésével is igyekeztek valós, jelenkori lakások enteriőrjébe varázsolni a nézőket. A rendező, Gothár Péter ehhez fotókból igyekezett ihletett meríteni, de sajnos a valóság néha annyira lehangoló, depresszív volt, hogy a darabhoz igazítva kicsit még fel is javította látványt. A gázkészülék-szerelő lakásában számtalan háztartási kisgépet láthatunk a színen, akár csak az Épületgépészeti Múzeumban. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik vérbeli készülékszervizes kolléga lakásában is találunk ilyen rejtett kincseket.

A színdarab dinamikája magával ragadó, az elején lassan, kis káoszból indul a karakterek felépítése, ami szépen összeszövődik, és a végére válik kerek egésszé, és kiderül, hogy mindennek van jelentősége. Vagy éppen nincs. A klasszikus bűnügyi krimi, egy komédia, egy dráma, egy tragikomédia, egy társadalomkritika és néhány táplálkozási jótanács (Ön szerint a kagylótól magasabb lesz az ember?) is megjelenik a két és félórás színdarabban.

Garantált a jókedv, pontosabban az önfeledten nyerítve hörgő nevetés. Csak a darab végén érezzük, hogy ez a szörnyű valóság és a néha abszurd szexjelenetek, a szexuálisan vonzó kazánok és a pitbullok fergetegében ez az egész mégiscsak rólunk szól, ezek mi vagyunk. A valóság terhe belenyom a színpadi székekbe, és percekig nem enged felkelni.

Az előadást 16 év alattiak nem látogathatják – bár, ha engem kérdeznek, én minimum 18 évnél húznám meg a határt, hiszen a fűtésszerelők napi szakzsargonjába beletartozik egy-egy durva vulgaritás is. De ezeket is olyan kontextusba teszi az író, hogy ha nem ismernénk a szavak pontos jelentését, akár egy verseskötetben is megállnák a helyüket.

Ha Ön fűtésszerelő, gázszerelő, klímaszerelő, netán épületgépész, és idén csak egyszer fog színházba eljutni, akkor nem kérdés, hogy erre a színdarabra kell jegyet vennie! (A színdarab aloldala a Katona József Színház honlapján.)

Forrás: www.vgfszaklap.hu

Szilágyi László