Január elsejével megszűnt a kreditpontos rendszer, és egyelőre még nincs helyette új. A tervek azonban már körvonalazódnak, döntés várhatóan tavasszal lesz.
Ami biztos: idén már nem szerezhetünk kreditpontokat különböző oktatásokon. De hogyan is alakul át a rendszer?
Az eddigi kötelező rész lényegében változatlan marad, Kötelező Jogi Továbbképzés néven ezentúl is ötévente egyszer kell teljesíteni.
Az eddigi szabadon választott rész, amelíynek keretében 5 év alatt 20 kreditpontot kellett összegyűjteni, gyökeres változáson esik át. A neve eztán Kötelező Szakmai Továbbképzés lesz, és a tervek szerint minden kamarai tagnak évente egyszer kell egy szakmai napot teljesítenie. Tehát nem lesz kreditpont.
A szakmai nap felépítése is viszonylag mobil még, de lesz benne tisztán szakmai, azaz cégsemleges rész, illetve céges előadások is helyet kaphatnak benne. Az alaptematika, azaz a vezértéma a tervek szerint országosan egységes lesz, és évente változik.
A kamarai tagság egységessége miatt valószínűleg valamilyen költséggel számolniuk kell a kollégáknak.
Az egyik rendszerből a másikba való átmenet kérdése sem tisztázott még. Akinek nagyon aktuális a kérdés, az az MMK-nál érdeklődjön, ahol valószínűleg egyedi elbírálás alapján kezelik az ügyét.
Az új továbbképzési rendszer kialakításához a Tagozat és az MMK várja az ötleteket, javaslatokat.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
A MMK témához való hozzáállása kapcsán egy mondás jut eszembe: „nem tudják mit akarunk, de abból nem engedünk..”
Kérdéseim:
-mi volt a baj, a már megszokott, begyakorlott, értelmesen is kezelhető kreditpontos rendszerrel? (Mellesleg a MÉK maradt a kreditpontos rendszerben..)
-ha más (többé-kevésbé körvonalazott) rendszerben gondolkodnak, miért nem volt elég a rendelkezésre álló 6 hónap az új rendszer kidolgozásához?
Úgy sejtem, hogy az „új rendszer”-ellentétben a kreditpontossal, melyet ingyenesen és értelmesen is lehetett teljesíteni- nekünk pénzbe fog kerülni, és ahogyan ez lenni szokott valaki(k) meg jól járnak..
Rosszul látom? -kérem, hogy cáfoljanak!
Lehet, hogy csak én várok naívan végre egy olyan módosítást, változtatást, ami egy mezei tervezőnek egyértelműen előnyös?
Költői kérdés volt, nem várok rá választ.
FJ
Kedves Zoárd!
A téma egy korábbi rendelet
„266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről”
„végrehajtási” elképzeléseiről szól.
Az ördög a részletekben lakozik….
NG
Nagyjából ez a történet:
„Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet
/Hatály: 2014.01.1.- 2014.07.01/
IX. FEJEZET
TOVÁBBKÉPZÉSI RENDSZER ÉS A JOGOSULTSÁGI VIZSGA
22. Továbbképzés
34. § (1) A szakmagyakorló az ötéves továbbképzési időszak alatt – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – köteles továbbképzést teljesíteni.
(2) A továbbképzési kötelezettség alól mentesül az elkülönített névjegyzékbe bejegyzett szakmagyakorló és a szakmagyakorlást eseti engedéllyel folytató személy.
(3) A továbbképzés típusa
a) kamarai tagsághoz kötött jogosultság esetén kötelező és szakmai,
b) kamarai tagsághoz nem kötött jogosultság esetén kötelező
továbbképzés.
(4) A szakmagyakorlónak az első továbbképzési időszaka alatt a 38. § (2) bekezdése szerinti beszámolóval végződő kötelező továbbképzést kell teljesítenie.
35. § (1) A továbbképzést az országos kamara szervezi valamennyi továbbképzési típus és valamennyi szakmagyakorlási tevékenység esetén.
(2) Az országos kamara a továbbképzések szervezésére egy vagy több bizottságot működtet. A bizottság működésének ügyrendjét saját hatáskörében készíti és fogadja el. A bizottságba egy tagot a miniszter delegál.”
Igazán nem jelent nagy változást, továbbképzés ügyben eddig is az MMK döntött. Ha egy cég előadást akart tartani, az a megfelelő kamarai bizottságnak elküldte az anyagát némi pénzzel megtámogatva. Az megnézte, jóváhagyta, és hozzárendelt valamilyen pont értéket. Ezután az adott cég még előadásonként újabb összegeket fizetett a kamara számlájára. Tulajdonképpen ez a jelenlegi gyakorlat sem ellentétes a jogszabály 35. § (1) pontjával. A mostani változásnak, nem titkolt (igaz csak viszonylag szűkebb körben közzétett) módon egyszerű anyagi oka van. Sok az éhes száj. A játék most azon folyik, hogy az elvárt többlet bevételt forrás oldalon milyen arányban terheljék a tagságra, illetve a továbbképzésben részt venni kívánó cégekre.
Persze az egész kötelező fejtágítóknak semmilyen formában sincs értelme. Valaki nem attól tud tervezni, mert részt vesz néhány ilyen (akár nagyon érdekes, és valóban hasznos) előadáson, hanem mert ez a munkája, amihez minden nap új, meg új ismereteket kell szereznie kollégáktól, forgalmazóktól, kivitelezőktől, szakcikkekből, internetről, mikor honnan. De, mint tudjuk, itt nem a mi választásunkról van szó.
dr. Lengyel Lászlóné kérdésére
Kedves Kolléganő!
A kamara vezetése még szöszöl a továbbképzési rendszerről. Egyelőre csak a tervezet az ismert (http://e-gepesz.hu/?action=show&id=15574). Ennek alapján:
”Átmeneti rendelkezések
7. § (1) A 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet szerinti, legfeljebb a továbbképzési kötelezettség dátumától számított 5 éven belül teljesített kötelező továbbképzés teljesítése megfelel a kötelező továbbképzés teljesítésének.
(2) A 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet szerinti, 2009. január 1. és 2013. december 31., de legfeljebb a továbbképzési kötelezettség dátumától számított 5 éven belül teljesített szabadon választható továbbképzés a teljesített továbbképzések pontértékének számától függetlenül 2014. június 30-ig fogadható el a szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítéseként.”
(A hivatkozott 103/2006. Kormányrendelet egyébként most, január 1-én hatályát vesztette.)
Ha majd a fenti formában fogadják el a továbbképzési szabályzatot, és Ön, időnek előtte, még idén július 1. előtt kéri a különben csak jövőre lejáró jogosultsága hosszabbítását, talán megúszhatja a 2014-es szakmai továbbképzést.
Persze, nem tudjuk, hogy ez lesz-e a végleges anyag, a kamra jócskán késésben van az ötletével. Mondjuk, néhány hónapon belül elfogadják a mostani tervezetet. Akkor ki kell még találni minden szakág számára az idei témát, fel kell kérni előadókat, felhajtani szponzorokat, fel kell építeni az egész napos kurzust, megszervezni megyénként az előadások helyét és időpontjait (esetünkben valami 30-at), kiértesíteni az érintetteket, stb. Ezzel a tempóval elég reménytelen vállalkozásnak látom.
A véleményem szerint jól bevált kreditpontos rendszer megszűntetése hátrányos lehet a tervezőkre, de ezt majd a még nem ismert új rendszer beindulása és az első tapasztalatok után lehet majd egyértelműen kijelenteni.
Abban azonban már most biztosak lehetunk, hogy az átalakítás vesztesei a gyártók, importőrök, forgalmazók lesznek. Egy jól bejáratott kapcsolatépítési lehetőségtől fosztják meg őket, az üzletkötőknek ugyanazért a forgalomért jóval többet kell majd dolgozniuk, ad abszurdum akár új munkahelyeket is generálhat a változtatás a szektorban. Csak az a kérdés, hogy a szektor finanszírozásában a tetszhalott bankoktól átvállalt, gyakran erőn felüli szerepük mellett marad-e rá keretük.
Akik nyernek, azok egyértelműen az oktatás-továbbképzés bizniszben érdekeltek, ami egyébként nem is lenne nagy baj, csak jó magyar szokás szerint ebben sem ismerünk mértéket.
Hogy mást ne mondjak, épületenergetikai tanúsítás vonatkozásában sem alakult volna ki a „sok az eszkimó-kevés a fóka” helyzet, ha jobban odafigyelnek az illetékesek a képzési létszámokra.
FJ