A Kéményseprők Országos Szakszervezetének vezetőivel beszélgettem a bérekről, a külföldre vándorlásról, illetve arról, hogy a munkavállalók milyen cégekben szeretnének dolgozni.
Beszélgetőtársaim Vámos Csaba elnök, illetve Kin Róbert és Király Péter alelnökök voltak, akik a kb. 1000 magyarországi kéményseprő munkavállaló harmadát (jelen pillanatban 340 tag) képviselik.
Legfőbb problémaként az általánosan elterjedt teljesítménybérezést nevezték meg, amelynek értelmében a sormunkát végző kéményseprő az után kapja a fizetését, hogy hány helyszínt „tud le” egy nap, és hány helyen szedi be maga a szolgáltatás díját. Belátható, hogy ez mit eredményez(het): sietséget, kapkodást, a szakmaiság különböző fokozatú feladását, gyengébb minőségű szolgáltatást. Ha pedig mindez párosul egy alapvetően nagyon alacsony bérszínvonallal, akkor bizony egy gazdasági kényszerhelyzetben lévő szakember vagy megalkuszik a szakmai lelkiismertével, és „lepörgeti” a vizsgálatokat, vagy nem alkuszik, és felkopik az álla, vagy otthagyja a szakmát. Erre is van már példa: ha Svájcban, Németországban, Ausztriában segédként milliós, különbözeti vizsgával pedig kétmillió forintot közelítő bért kap a szakember, akkor előbb-utóbb elkezd németül tanulni.
A megoldás a KOSZ szerint az lenne, hogyha egy korrekt vizsgálat, felmérés alapján tisztáznák, mekkora az a munka- (helyszín-) mennyiség, amit naponta el tud végezni egy kéményseprő, és arra alakítanának ki egy bértáblát.
Végül üdvözölték azt, hogy az önkormányzatok maguk dönthetnek arról, hogy milyen kéményseprő-ipari közszolgáltatóval kívánnak a jövőben dolgozni. A KOSZ szerint az, hogy a Katasztrófavédelem nagyobb (esetleg döntő) szerephez jut, az egységesedés felé visz mind szakmai, mind munkajogi téren.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
5 hozzászólás
A 347/2012. (XII.11) Kormány rendelet (a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló törvény végrehajtásáról szól, és tartalmazza a díjazás időráfordításait, vagyis létezik ilyen szabályozás. Az már egy másik kérdés, hogy a rendelet a FőKÉTÜSZ adatai alapján készült, amely egyszerűen figyelmen kívül hagyja az eltérő településszerkezetek eltérő ráfordítás igényeit, vagyis Pesten lehet mértékadó, de az ország nagy részén nem.
Könnyű belátni, hogy egy pesti 120 lakásos bérházban lakásról lakásra járva egészen más időszükségletek adódnak, mint egy falu egymástól távolabb fekvő házai esetében a házőrző elzárásának és egyéb járulékos időigények szükségességéről már nem is beszélve.
Ennek a rendeletnek az adataira épülő díjakat felezte meg a rezsicsökkentés, és növelte meg az időszükségletet a több lépcsőben kivetett többlet feladat, ténylegesen tehát a kéményseprő díjak kb az elvégzendő feladatok kb. negyed részére adnak jelenleg fedezetet.
Nem csoda tehát, hogy a jellemzően vidéki, kisvárosi kéményseprő szervezetek (akik nem mellesleg pályázatokon és valós versenyben nyerték el a tevékenységük jogát) tömegesen mentek csődbe.
Pl. belegondolt már valaki abba, hogy az 1200 Ft-os kéményseprési díjból, kétszeri ajánlott levélbeni felszólitás 2*390 Ft költség után mi marad a kéményseprő bérére, költségeire?
Teljes mértékben egyet értek Miklós által leírtakkal, megtoldva azzal, hogy a kéményseprőket rendeletileg bekorlátozták egy lehetetlen küldetésre, ezzel a teljes kéményseprő szakmát ellehetetlenítették.
Ezen nem fog változtatni az „ingyenes kéményseprés” sem, nem véletlenül kapálódzik már most ellene a katasztrófavédelem, az értelmes szakembereik már látják, hogy egy csődtömeget kapnak a nyakukba, amin mit sem változtat, hogy állami forrást(vagyis az összes dolgozó ember adójából) kapnak rá pénzt. Teljesen illuzórikus az az elképzelés, hogy majd közmunkásokat képeznek ki kéményseprővé, ugyanis nem a seprés, hanem egy komplex tüzelés és fűtéstechnikai ellenőrzés lenne a feladatuk, amely a fokozott büntetőjogi felelősséggel együtt már eddig is hiányszakmává tette a kéményseprést. Gyanítom, hogy az újraszervezett kéményseprés már csak pénzszedésből fog állni, mert egyszerűen érdemi munkavégzésre se idő se szaktudás nem lesz. Bár ne lenne igazam!
Átnézve a megkapott tananyagot talán nem áll messze az igazságtól, hogy az energetikai auditálás a liberálisan meghatározott végzettségi és szakmai gyakorlati feltételekkel ugyanazokkal a problémákkal fog küzdeni, mint a tanúsítás. szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy komolyabb energetikai, áramlástechnikai, hűtéstechnikai és épületgépészeti (nedves levegő állapotábra) ismereteket készség szinten meg lehet pár óra alatt statikusokkal (elnézésüket kérem) tanítani.
Még egy szempont. Ha a tulajdonost védem, viselje ő a költségeket. Ha a szomszédokat, a társadalmat, akkor viselje a társadalom a költségeket. Svájcban a helyi közösség fizeti a „Feurerungskontolleur”-t. Aki azt nézi elsősorban, hogy ne okozzon légszennyezést a tüzelőberendezés. Rájöttek, hogy ezt a szomszédok nehezen oldják meg egymás között. De az egész település nyögi, ha „megy ki a csövön, ami kifér”.
Értem Zoárd gondolatmenetét és az elvi megközelítésével is egyet tudok érteni. Nagyon messze van azonban az az idő, amikor az elvből működőképes rendszer születhet.
Maradva a jelenlegi fórum témánál, (az épületenergetikai szabályozási problémák ugyanis egy jelentősen más témakör):
Mi a kéményseprők feladata Európában?
Az emberi tartózkodásra szolgáló terekben a tüzelőberendezések létesítésének szakvéleményezése, beüzemelésének felügyelete, üzemelésének rendszeres ellenőrzése, ill. a hatáskörébe eső kisebb karbantartási tisztítási feladatok elvégzése.
Kicsit részletesebben:
Az építési engedélyezési eljárásban nagyon sok minden eldől a komfort terek fűtésével szellőzésével kapcsolatosan és sajnálatos módon Magyarországon túlnyomórészt építész készíti, anélkül, hogy gépész tervező érdemi közreműködésére sor kerülne.
Kéményseprő (általában épületgépész mérnök) egyeztetés nélkül rengeteg olyan hiba maradhat a megvalósulásra kerülő létesítményben, amely később csak jelentős többletköltséggel javítható. Jelentősen javítható lenne a helyzet, ha nem lenne megkerülhető az épületgépész tervezők részvétele ebben a fázisban, de sem a OTÉK elavult előírásai (a nyílászáró ma már nem szellőző elem stb) sem az építészek egy részének hozzáállása miatt nem kedvez ehhez az áttöréshez.
A létesítmények átvételénél a tüzelőberendezések műszaki biztonsági feltételrendszerének ellenőrzése a kéményseprő feladata (jellemzően a gázszolgáltató sem adhatja ki a használatbavételi engedélyt, amíg ez meg nem történik). Az átvevők jellemzően főiskolát, egyetemet végzett és mestervizsgával rendelkező nagy tapasztalatú kéményseprők, akik Németországban pl. a lakosság energetikai tanácsadását is ellátják (nem mellesleg bírságolási joggal is rendelkeznek (ön-vagy közveszélyes, vagy környezetkárosító tevékenység észlelésekor.
Végül évente egy alkalommal jár a sormunkát végző kéményseprő, akinek a feladata a tüzelőberendezés működésének helyszíni ellenőrzése, a füstgáz-levegő áramkör minden elemének vizsgálata, indokolt esetben műszeres vizsgálattal, a rendellenességek dokumentálásával és az esetlegesen szükséges tisztítási munkák elvégzése, bármilyen veszélyhelyzet, szabálytalanság észlelése esetén az arra előírt intézkedés megtétele (tüzelés megszüntetése, javítás előírása, vagy akár gázkizárás indítása).
A köztudatban szinte csak a tisztító tevékenységet kötik a kéménysepréshez, pedig az a tevékenység töredék része. Sokkal fontosabb a megelőző tevékenység, amit csak az képes érdemben elvégezni, aki évente legalább egyszer a tüzelőberendezés működéséről és a működés biztonságának feltételeiről meg tud győződni. Tévedés pl. azt hinni, hogy a mai korszerű gázberendezéseknél nincs szükség a kéményseprő tevékenységére, a hőtágulás okozta hőmozgások okozhatnak szétcsúszást, anyaghiba lyukadást, és a tömítés elöregedésén túl is sok olyan hiba léphet fel, amely veszélyforrást jelent a komfort térben, Ezt csak rendszeres, szakember által végzett ellenőrzés szűrheti ki, mielőtt abból baj lenne.
A kéményseprő tevékenysége ugyanolyan fontos, vagy még fontosabb mint a tüdőszűrés. Kiszűrni és megakadályozni a bajt.
Ezt a tevékenységet segédmunkává degradálni, dilettáns módon átszervezni bűn, az így kiszolgáltatottabbá váló magyar családok elleni merénylet.
Az EU csatlakozásunkat követően Magyarországon is elkezdődött egy dinamikus fejlődés a kéményseprő szakmában. Nem titkoltan a német modell volt a fejlődés alapja, ahol talán a legjobbak egész Európában a baleseti statisztikák. Életképes magánvállalkozások versengtek a szolgáltatás jogának elnyeréséért és folyamatosan fejlesztettek részben a társszervezetek segítségét is igénybe véve. Ez a fejlődési folyamat szakadt meg a „rezsicsökkentéssel”. A kéményseprés körüli káosz éppen a rezsicsökkentéssel kezdődött!
A szakmai kérdésekbe történő beavatkozás (pl. a megelőzés helyett a CO érzékelők erőltetése ahelyett, hogy a bajt okozó fokozott légzárású nyílászárókat szellőzésnek tekintő OTÉK-kal és a hiányzó szellőzés szabványokkal történne már valami) a CO mérgezések számának növekedésével már jelzi a bajt, ahogy az is, hogy a szilárd tüzelésnél (korábban kétszeri éves ellenőrzés volt kötelező), az évi egyszeri ellenőrzés miatt a kéménytüzek száma közel megduplázódott.
A kéményseprés Mária Terézia rendeletével lett szakma és fejlődött kisebb nagyobb zökkenőkkel mostanáig. A tervezett átalakítással mint szakma halálra lett ítélve, és a védtelen lakosság fogja az árát sokszorosan megfizetni.
Egy adalék. Német nyelvterületen a gázkészüléknek az a kezelő szerve, melynek aktivizálásával a készüléken terhelés mellett méréseket és beállításokat lehet végezni „Schornsteinfegertaste” nevet kapta: „kéményseprő-nyomógomb”.