Alacsonyodjunk le, hogy megéljünk, vagy van más út is?

Mindezeken túl a minőségről általánosságban is beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz érvényesíteni a minőséget, hiszen azt meg kellene fizetni. Innen következik levélváltásunk Belinszky Ákossal:

Képzeld, mostanában én is meglepődök a saját kandallóimon, mert néha én is (23 év után) félrenézek ezt-azt. Magam is át kell értékeljem a dolgokat, csak félek: ez piacvesztéssel fog járni. (az amúgy sem túl nagy tortából még kiesik egy szelet) (BÁ)

Érdekes és nagyon korrekt, amit az esetleges piacvesztéssel kapcsolatban mondtál. Itt bizony komoly gazdasági megfontolások is szóba jöhetnek. (Épp tegnap beszélgettem az egyik gázkazánossal, aki elmesélte, hogy ma is nagy mennyiségben forgalmaznak az égésterméket a fürdőszoba légterébe toló gázbojlert, a tiltás ellenére. Ellenőrzés nincs.
Ellenérv: aki a korrekt változásnak vezetője, zászlóvivője lesz, az tisztességes és komoly szakértőként kommunikálhatja magát, és minőségként a termékét. Kérdés – lásd előbb -, hogy ez mit ér Magyarországon. (VB)

Igen, igazad lehet, hogy szakértőnek kommunikálhatná magát a korrekt vállalkozás, de:
– sajnos itthon gyakori a hozzáállás, hogy „ó, ezt ért is hozzá, akkor biztos nagyon drága”,
– mire kiderül, hogy az „olcsójános” nem volt korrekt, addigra te éppen éhen halsz,
– itthon mindenki szakértőként kommunikálja magát, és annak fogják ezt először elhinni, aki a legolcsóbban teszi ezt. Utána kiderül, hogy mégsem ez volt az igazi, de akkor már nincs pénz másikra. Talán javításra igen, de ez sem jellemző. Inkább véres kardként mutogatjuk a „sza.t”, hogy nézd, mennyire átvert az a mocsok. Valamiért senki nem mondja, hogy nézzétek, milyen hülye voltam, hogy nem terveztettem meg, hogy nem jó készüléket választottam, hanem a legolcsóbbat, hogy nem szakemberrel építtettem, és még számlát sem kértem. Ti ne szúrjátok el ugyanígy! És eljátsszuk ezt az asztalossal, a festővel, a fűtésszerelővel, a kandallóssal, és mindenki szemét, és lop, és csal és hazudik. Pedig ÉN, én milyen fa..a gyerek vagyok, de mégis mindenki átvert!
Ez az egész árversenyes dolog egyébként fura, mert a Merci, a BMW, a Bang&Oluffsen, de kandallóból a Spartherm, szóval a presztízsmárkák éppen azért jelentenek ma is presztízst, mert nem szálltak be az árversenybe. Valamiért autó, hifi, kandalló egyformán működnek., pedig tudjuk jól, ezeknél sincs az a különbség szolgáltatásban, tudásban, mint az árban. Érdekes, egy szint felett már sikk a drágaság. De a mi szintünkön?
Na mindegy, remélem, lesz ez még jobb a mi életünkben is.
Most próbálunk más húrokat pengetni, mert a „toljuk lefelé az árakat” dologból az iparos nem jöhet ki jól. Az emberek biztonságérzetét próbáljuk elővakarni, éppen egy teljesen újszerű garancián töröm a fejemet. Garancián, amit senki sem ad. Érdekes, régen divat volt a nevedet adni egy munkához. Most nem az. Ugye: „a név kötelez” (…ett valamikor)
Az, hogy a jó szakember kell nélkülözzön, amikor a kókler virul, ez enyhén szólva is kiakasztó. De akármerre nézel, ez van. Építőipar, kereskedelem, orvos, marketing… A színvonal mindenhol megy lefelé. És ez nem a kókler hibája! Miért ne adná el a saját butaságát, tudatlanságát, ha van rá vevő? (BÁ)

Veresegyházi