Az új kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény gázkészülékes szemmel

A Gázkészülék Irányelv az úgynevezett speciális irányelvek körébe tarozik, így függetlenül attól a kérdéstől, hogy a gázkészülékek egyben építési termékek-e vagy sem, a gázkészülékek megfelelőség értékelése minden esetben csak a Gázkészülék Irányelv szerint kell történjen (lásd 22/98 IKIM rendelet). A termékek megfelelőség értékelése és a megfelelőség tanúsítása minden esetben annak az európai irányelvnek vagy rendeletnek megfelelően kell történjen, amely szerint a termék megfelelőségét értékelték. Ha a megfelelőség értékelése egy európai szabványnak való megfelelőségre való hivatkozással történt, akkor a megfelelőséget a szerint az európai irányelv vagy rendelet szerint kell igazolni, amelyhez az adott harmonizált európai szabvány tartozik az EU hivatalos lapjában megjelentett szabványlisták szerint. Egyébként a termékek hovatartozásáról végtelen és értelmetlen vitákat lehetne folyatni. Ebből következik például, hogy a gázkészülékekhez nem csatolható teljesítmény nyilatkozat, mert a Gázkészülék irányelv, illetve a Gázkészülék Irányelvet bevezető hazai jogszabályunk azt írja elő, hogy a gázkészülékekhez, illetve a gázkészülék részegységekhez „megfelelőség igazolást” kell csatolni. A Gázkészülék Irányelv hatálya alatt a megfelelőség igazolása végül minden esetben az irányelvnek való megfelelőség alapján történik, nem pedig szabványoknak való megfelelőségre hivatkozva, mint az Építési Termék rendelet esetében. Ebből következően nem vethető fel olyan kérdés sem, hogy egy CE jelet viselő gázkészüléknek milyen további szabványoknak kéne megfelelnie, ami egyben kimerítené a CE jelet viselő termékkel szemben további követelmények tiltott támasztását is.

A gázkészülékes szakterület szemszögéből a legjelentősebb változás az új törvényben, hogy az égéstermék elvezetőt az új 2015. évi CCXI. törvény a következők szerint definiálja: ”2. égéstermék-elvezető: az épített kémény, az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezésben keletkezett égésterméket a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől a szabadba vezetheti;”
Ebből következően megszűnhet minden kétség abban a tekintetben, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység az európai Építési Termék rendelet (CPR)hatálya alatt forgalomba hozott berendezésekre vonatkozik, míg a gázkészülék szerelők tevékenységi és felelősségi területébe az európai Gázkészülék Irányelv (GAD) hatálya alatt forgalomba hozott termékek épület viszonylatában történő telepítése, karbantartása és ellenőrzése tarozik. Hazai gáztörvényünk és a gáztörvényünkhöz tartozó rendeletek és szabályzatok issok-sok évtizedre visszamenőleg következetesek abban, hogy a gázkészülék szerelők tevékenységi területét a GAD hatálya alatt forgalomba hozott termékek köreként határozzák meg és ez az elv a gázkészülékes terület gyakorlatában is maradéktalanul érvényesült és érvényesül. Ellenben a kéményseprő-ipari jogszabályokat, meggyőződésem szerint hibásan, egyesek számos esetben értelmezték úgy, hogy a kéményseprők tevékenysége a gázkészülékek bizonyos szerelvényeire is kiterjed, aminek következtében jogszabály alkalmazás területén gyakori ütközések és konfliktusok alakultak ki a szakterületen. Nyilvánvaló, hogy az olyan szoros együttműködésre ítélt szakterület, mint a gázkészülék szerelés és a kéményseprés, a tevékenységi területet elválasztó határ a felelősségi mátrixban nem lehet különböző attól függően, hogy melyik szakterület oldaláról nézzük ezt a határvonalat. Ebből következően a szakterületeket elválasztó határt a szakterületek csak közösen állapíthatják meg, a vonatkozó hazai és európai jogszabályokban, szabványokban foglaltak figyelembe vételével. Mivel a határvonal kérdésében van egy a gázkészülékek körében kötelezően alkalmazandó európai osztályba sorolási rend, amelyet a CEN/TR 1749 ír le, és amelyet az európai gázkészülék szabványosító műszaki bizottságok a harmonizált szabványokban azonosan átvesznek, és amely szerint végül valamennyi forgalomba hozott és piacra helyezett gázkészülék típusát azonosítanak, továbbá mert a kéményseprő ipari szolgáltatásról szóló törvényünk az előbbiek szerint azonosított gázkészülék égéstermék kilépési pontjától kezdődően definiálja a kéményseprő szolgáltatás hatálya alá tarozó égéstermék elvezetők következik,hogy az égéstermék elvezetők fizikai határait a gázkészülékek fizikai határaival összhangban, szintén a CEN/TR 1749 szerint kell meghatározni, a felhasználó teljes fogyasztói berendezésén belül.

Az előbbiek szerint igen fontossá vált a tüzelőberendezés fizikai határainak meghatározása a kéményseprők számára is, hiszen a jogszabály végre a tüzelőberendezés égéstermék kilépésre szolgáló csatlakozásától kezdődően definiálja a kéményseprő-ipari tevékenység hatálya alá tarozó égéstermék-elvezetőt. Ez a gázkészülékek esetében azt jelenti, hogy a kéményseprő számára is el kikerülhetetlenné vált a gázkészülékek CEN/TR 1749 szerinti azonosítása, a gázkészülék telepítési tervén és a gázkészüléken feltüntetett típus ismertében.A 11/2013.(III.21) NGM rendelet előírja, hogy a gázkészüléken fel kell tüntetni a gázkészülék telepítési tervének megfelelőgázkészülék típust a CEN/TR 1749 szerint, amelynek az üzemeltetés helyszínén készre szerelt gázkészülék megfelel. A gyakorlatban ez úgy működhet, hogy a kéményseprők a gázkészülék típusok ábráiról egy pár lapos füzetet visznek magukkal, amíg a típusok ismerte rutinná nem válik. A gyakorlat szempontjából fontos, hogy a gázkészülék kazán-moduljának adattábláján több, gyakran 6 -7 CEN/TR 1749 szerinti típus is fel van sorolva, amelyek bármelyikébe az adott kazán-modul, mint gázkészülék részegység beszerelhető az üzemeltetés helyszínén. A helyszínen készre szerelt gázkészülék ugyanakkor csak egy CEN/TR 1749 szerinti gázkészülék típusnak felehet meg, ezt kell feltüntetni a gázkészülék telepítési tervén is. A gázkészülék üzembe helyezését követően, amelynek hatására jogilag a gázkészülék részegységek halmazából egy gázkészülék jön létre, a gázkészüléknek már csak egy típusa lehet, amely a továbbiakban meghatározó a gázkészülék szerelők és a kéményseprők tevékenysége szempontjából is. A CEN-ben döntés született arról, hogy gázkészülékek új európai szabványai egyaránt meghatározzák a kazán-modul éselkülönülten,a készre szerelt gázkészülék típusának megjelölési módját is, annak érdekében, hogy a gázkészülék típusa a kazán-modul előtt állva megállapítható legyen. Ezt az elvet kell itthon is alkalmaznunk.Ennek hiányában ugyanis a kéményseprő az újabb kazánfajták esetén nem tudja megállapítani, különösen a sormunka során rendelkezésre álló idő alatt nem fogja tudni megállapítani, hogy hol kezdődik a közvetlen tevékenységi területébe tartozó égéstermék elvezető. Az elv könnyű alkalmazhatósága érdekében a gázkészülékes szakterületen is szükséges néhány változást bevezetni régebben telepített gázkészülékek esetében. Ezek a következők: A gázkészülék a gázkészülék szerelő, jól látható helyen el kell helyezzen egy öntapadós matricát, amelyen legalább a következők szerepelnek: A gázkészülék CEN/TR 1749 szerinti típusa, az üzembe helyezés időpontja és a következő esedékes karbantartás időpontja. Az üzembe helyezés tényét azért kell a készüléken feltüntetni, mert a kéményseprő feladatai közé tartozik a tüzelőberendezés azonosítása is. Mivel üzembe helyezés nélkül nem beszélhetünk tanúsított tüzelőberendezésről, csak részegységek halmazáról, ezért az azonosíthatóság feltétele az üzembe helyezett állapot igazolása. A következő karbantartás időpontjának feltüntetése pedig azért szükséges, mert a karbantartott készülékek esteében vélelmezhető az égéstermék paramétereinek megfelelősége, egyéb esetben pedig CO mérést kell végezzen a kéményseprő az üzemeltető mulasztásának következtében, ami költségtérítéssel járhat.

Korábbi félreértések fényében az alábbi szempontokra szükséges a figyelmet felhívni:
Egyértelmű, hogy a tüzelőberendezések azonosítása minden esetben csak annak az európai jogszabálynak megfelelően történhet, (esetünkben a Gázkészülék irányelv), amelyik szerint az adott berendezés megfelelőségét igazolták. Ennek fényében nem vitatható, hogy a tanúsított tüzelőberendezés kiterjedését a vonatkozó és a megfelelőség értékelés során a termék gyártója által hivatkozott európai szabvány szerint kell azonosítani. A harmonizált európai gázkészülék szabványok pedig a gázkészülék típusát minden esetben a CEN/TR 1749 szerint határozzák meg. Újabban a CEN/TR 1749 vonatkozó típusait a harmonizált európai gázkészülék szabványokban szövegesen és ábrákkal is azonosítják, meghatározva, hogy az adott típusnak melyek a kötelező szerkezeti részei, amelyektől eltérni nem megengedett, illetve el lehet térni, de ebben az esetben a készülék elrendezésének és kiterjedésének azonosítására nem alkalmazható és nem hivatkozhatók a CEN/TR 1749 szerinti típusok. Azokban az estekben viszont, amikor a gázkészülék azonosításakor a gázkészülék gyártója, vagy megbízottja egy CEN/TR 1749 szerinti típusra hivatkozva azonosítja a gázkészülék elrendezését és fizikai határait, mindenki számára kötelező a gázkészüléket ennek megfelelően azonosítani, ide értve a tagállami hatóságokat is. A fentiekből együtt (kéményseprő törvény + CEN/TR1749) következik, hogy az EK típus-megfelelőség tanúsítási eljárás során a gázkészülék részeként azonosított szerkezetek nem a kéményseprő-ipari tevékenység hatálya alá tartózó égéstermék-elvezető berendezések.

Akéményseprő-ipari szabályozás szerint az égéstermék-elvezető berendezés csak rendszer jellegű lehet. Ami ésszerű és megtartandó követelmény, hiszen sem az égéstermék-elvezetők, sem a gázkészülékek meghosszabbító szerelvényeinek tűrésrendszere nem szabványosított, ezért két különböző rendszer elemeinek keverése esetén a megfelelő csatlakozási feltételek nem garantáltak, ezzel szemben adott rendszeren belül a megfelelő tűrésrendszert a CE megfelelőség tanúsítás igazolja. A névleges méretek azonossága nem garantálja különböző rendszerek elemeinek megfelelően tömör csatlakozását, hiszen az egyes rendszerekben a tömítések tűrésrendszere eltérő lehet az azonos névleges méret ellenére. Ennek következtében alkalmaznak gyakran és szabálytalanul, de kényszerbőla gázkészülék indító idomés a független égéstermék elvezető berendezések csatlakoztatásánál a szilikonos tömítést.Mindez azt jelenti, hogy mindeddig fenn kell tartani azt a szabályozást, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető berendezést, logikusan csak egyetlen (Építési termék rendelet hatálya alatt) tanúsított égéstermék elvezető berendezés elemiből szabad összeállítani, amíg a csatlakozások tűrésrendszerét nem szabványosítják. A gázkészülék és az égéstermék-elvezető csatlakoztathatóságát pedig az épületgépész tervező és a kéményseprő is különös gonddal ellenőrizze, mechanikai szempontból is. Mivel a tanúsított gázkészülék részei nem egy CE jelet viselő égéstermék-elvezető rendszer elemei, ezért a kéményseprő-ipari szabályozás is kizárja, hogy gázkészülék részeként tanúsított szerelvényeket, alkatrészeket (például a gázkészülék tűztere utáni hőcserélőjét, kondenzvíz-leválasztóját,stb. amelyek égésterméket vezetnek és a tűztér után vannak), mint rendszeridegen elemeket építsenek be egy Építési termék rendelet hatálya alatt minősített és a kéményseprő tevékenységi területébe tarozó égéstermék-elvezető berendezésbe.

A kérdéskörhöz kapcsolódik, hogy a CEN/TC 166 Kémények Európai Szabványosító Műszaki Bizottság is a CEN/TR 1749-et európai osztályba sorolási rendet hívja be, az általa készített európai kéményszabványokba, abban az értelemben, hogy a gázkészülékeket a CEN/TR 1749 szerint kell azonosítani, nyilvánvalóan akkor, amikor a kémények(égéstermék elvezető-berendezések) és a gázkészülékek között húzódó határvonalat meghatározzák.

Külön érdekes a törvény következő szakasza:
„ (5) Sormunka keretén kívül megrendelésre kell elvégezni
d) a közvetlen homlokzati égéstermék-kivezetéssel rendelkező tüzelőberendezések égéstermék-elvezetőjének ellenőrzését, tisztítását”

Kérdéses, hogy az „égéstermék-elvesztőjének” fogalmát egy gázkészülékhez kapcsolódó, homlokzatra kivezetett égéstermék-elvezető berendezésként kell-e értelmezni, vagy a gázkészülék szerelvényeiről van-e szó, amelyek égésterméket vezetnek a homlokzatra.
– Ha utóbbiról, akkor a kötelezően végzendő kéményseprő-ipari tevékenység hatálya alól a törvény nem vonta ki azokat a megoldásokat, amikor az égésterméket a homlokzatra egy gázkészüléktől független és az Építési termék rendelet hatálya alatt minősített szerkezettel, égéstermék-elvezető berendezéssel vezetjük ki (C6-os megoldésok). Hiszen a sormunka keretén kívül csak a tüzelőberendezés részeként minősített szerkezetek tisztítását kell elvégezni,
– Ha a „égéstermék-elvesztőjének” fogalmát tüzelőberendezéshez kapcsolódó égéstermék-elvezető berendezésként azonosítjuk, akkor a felelősségi mátrixban nem lesz kötelező felelőse a homlokzati kivezetésű C6 típusú berendezéskehez kapcsolódó égéstermék-elvezető berendezések ellenőrzésének, mert az ellenőrzést és tisztítását csak megrendelésre kell elvégezni.

Korábban a kéményseprők az igen jelentős arányú üzembe helyezés nélkül üzemelő gázkészüléket rótták fel a gázkészülékes terület fő hibájaként. A fent vázolt rendszer az új kéményseprő ipari szolgáltatatásról szóló törvény adta lehetőség keretében képes ezt a hibát kiküszöbölni. Követendőnek tartom azt az elvet, hogy a kéményseprő és a gázkészülék szerelő alapesetben tételezzék fel, a másik fél részéről történő szakszerűséget. Ebből következően a sormunka során a kéményseprő fogadja el a gázkészülék szerelő által kiállított igazolásokat és matricákat, és fordítva. Mindez lehetővé teszi a sormunkák átfutási idejének jelentős csökkenését, azt, hogy az elvégzendő feladat mennyisége ne haladja meg sokszorosan a kéményseprő számára rendelkezésre álló időt.

Fazakas Miklós