Csatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések

Akik a gázipar területén dolgoznak, tudják, hogy a csatlakozó vezetékeknek és a felhasználói berendezéseknek – azok biztonságának – különleges jelentőségük van. Miért van ez a különleges jelentőség? Elsősorban azért, mert ezeknek az üzemeltetői legtöbbször nem szakemberek, hanem valamilyen mindennapi foglalkozást űznek. Ezért az ilyen berendezéseket úgy kell létesíteni és utána jó állapotban tartani, hogy a használó számára a lehető legnagyobb és tartós biztonságot nyújtsák. Ma már nem csak a műszaki biztonságot kell szavatolni, hanem amint a mondandómból remélem, kiderül, egyre gyakrabban merül fel a jogi biztonság kérdése is. Ugyanakkor őszintén be kell vallanunk, hogy abszolút biztonság nem létezik, de törekednünk kell rá, hogy azt a legnagyobb mértékben megközelítsük.

A tartós biztonság megteremtésének legfontosabb elemei:
– Szakszerű tervezés,
– Minőségi kivitelezés,
– Bizonyítottan alkalmas termékek beépítése,
– Előírásszerű üzemeltetés,
– Rendszeres karbantartás.

A szakszerű tervezés és minőségi kivitelezés elsősorban a személyes képességektől függ – képzettség és továbbképzés. A termék minőségét a gyártó szavatolja, a kereskedő felelőssége a forgalmazási szabályok betartása. Az előírásszerű üzemeltetéshez kell egy jó műszaki dokumentáció, egy jó üzembe helyező, aki egyben megadja a megfelelő instrukciókat és egy fogyasztó, aki mindezt megfogadja. A rendszeres karbantartás elsősorban a fogyasztón múlik.

Mindezek eléréséhez keretet adnak a jogszabályok, a műszaki-biztonsági szabályozás és a szabványok. Ez utóbbi nem tárgya a mondandómnak.

Tekintsük át, hogyan valósul meg mindez, mennyire szolgálják az említett dokumentumok a biztonságot, és hogyan teremtenek sokszor bizonytalanságot is. A bizonytalanságokról beszélve olyat teszek, amit eddig másoktól is nehezen fogadtam el, kritizálok. Talán helyes álláspontnak tekinthető – ne kifogásoljunk, hanem egy esetleges hiba kijavítására javasoljunk megoldást. Most – talán méltányolható okokból – mégsem ezzel a lehetőséggel élek.

Nézzük először a GET létesítésre és üzemeltetésre vonatkozó néhány előírását. A 89§ (1) és (3) bekezdése az elosztó kötelező kontrolljáról szól. Mind a kiviteli tervet, mind az elkészült szerelést ellenőriznie kell.

Egyértelmű a biztonságra való törekvés, legfeljebb azt lehet ellene felhozni, hogy egy „feudális” maradvány, nem bízik meg a tervezők, szerelők szakmai képességében. Erről korábban Molnár Károllyal, az ÉGÁZ-DÉGÁZ hálózati igazgatójával, a Gázipari Műszaki Szakbizottság elnökével már tartottunk előadást.

A biztonság fenntartása motiválta a törvényalkotót, amikor bevezette a csatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések időszakos műszaki felülvizsgálatát. Ezzel egyben bizonytalanságot is teremtett. A jelenleg hatályos GET a következőképpen rendelkezik: „A csatlakozóvezeték és felhasználói berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálatának részletes szabályait – beleértve a felülvizsgálat gyakoriságát is – külön jogszabály tartalmazza”. A törvénynek ez a része majd egy éve hatályban van, külön jogszabály pedig sehol. A másik bizonytalanságot adó tényező, hogyan lehet a vizsgálatot korrektül elvégezni. Az nyilvánvaló, hogy a létesítéskor hatályos előírások szerint kell vizsgálni. Terv nem áll rendelkezésre. Vannak még GOMBSZ előtti rendszerek is. Ha még sikerül is a létesítés évét meghatározni, Hány ember ismeri ma a korábbi szabályokat és azok változásait? Mi van akkor, ha egy készüléket ugyan szabályosan építettek be, de feketén. Egy felülvizsgálattal legalizáljuk? Mi van, ha az elosztó a felülvizsgálat után valamilyen okból megjelenik, tervvel a kezében és szabálytalanságot állapít meg? Aki ma egy felülvizsgálati jegyzőkönyvet aláír, túl nagy felelősséget vesz magára.

Tekintsük át a beépített termékek megfelelőségének igazolását. Ezekről több jogszabály is rendelkezik, úgy tűnhet minden rendben van. Vagy mégsem? Egy nem ipari gázfogyasztó készülék tanúsítványát a vonatkozó EGK irányelv szerint bármely EU tagállam nyelvén el kell fogadni. Egy tanúsítványból minden kétséget kizáróan meg kell tudni állapítani annak tartalmát. Hogyan teszi meg ezt a szerelő egy – mondjuk – portugál nyelvű dokumentum esetében.

Aztán az azonosíthatóság. Vegyünk egy egyszerű gömbcsapot, amelyen adat vagy nincs, vagy csak néhány van feltüntetve. Az üzletben, jó esetben, mellé tesznek egy megfelelőséget igazoló dokumentumot. Miből állapítsuk meg az összetartozást? Az egymáshoz rendelhetőséget a jogszabályok nem említik. A magyar piacon – tisztelet a kivételnek – sem a gyártók, sem a forgalmazók nem viselkednek etikusan.

A CE jel említésekor a jogszabályok, szabályozások, szakcikkek sokszor mintha azt sugallnák, ha egy termék ezt a jelet viseli, szinte korlátozás nélkül alkalmazható. És az alkalmazók így is veszik. A valóságban a CE jel egyrészt szabadkereskedelmi, másrészt konformitási jel. Az így megjelölt terméket alapvetően az egész EU-ban szabadon lehet forgalmazni és – idézőjelben mondva – „alkalmazni”. A gyártó ezzel dokumentálja, hogy az alkalmazott EU irányelvek alapvető követelményeit betartotta. Az alkalmazást illetően a CE jel csak azt mondja ki, hogy a termék Európában alkalmazható, de azt nem, hogyan. Ez csak a kiegészítő jelölésekből és a gyártói dokumentációból tűnik ki. Vagyis bizonyos termékek esetében a CE jel szükséges, de nem elégséges feltétel.

Néhány példa a műszaki – biztonsági szabályozásból, a GMBSZ-ből. Nyilvánvaló célja, hogy meghatározza a biztonságos létesítés és üzemeltetés szabályait. Ugyanakkor már a státusa is bizonytalanságot teremt. Volt egy kétéves szünet – 2004-2005 – amikor nem volt szabályozás. Amióta van, dacolva a GET-ben előírtakkal, nem jelenik meg jogszabályként.

A GET végrehajtási rendelete több helyen ugyan meghivatkozza, de ez nem tűnik elégnek ahhoz, hogy egyrészt a szakma fenntartások nélkül elismerje, másrészt, hogy egyéb jogszabályok alkotói figyelembe vegyék.
A Szabályzat 1. fejezete előírja, hogy „Meglévő csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztó berendezés tervköteles átalakítását (bővítését, felújítását) e Szabályzat előírásai szerint kell végezni. Egyidejűleg vizsgálni kell a már üzemelő csatlakozó vezeték és/vagy felhasználói berendezés létesítéskor érvényben lévő műszaki biztonsági előírásoknak való megfelelését…” Az és/vagy miatt ezt a mondatot még a jogászok is másként értelmezik, mindegyik érdekei szerint. Ma a régi rendszereknél, elsősorban a társasházakban, sorra cserélik a csatlakozó vezetéket. Nagyon sokszor vita tárgya, vizsgálni kell-e a fogyasztói oldalt – pénzbe kerül. Nincs meghatározva a vizsgálat módja sem. Megfelel pld. egy négy éve elvégzett, jogszabályilag akkor még rendezett időszakos felülvizsgálat dokumentuma? Négy év alatt sok minden történhetett. Ha nem, akkor mi? Ehhez kapcsolható az üzemszünet utáni újbóli gáz alá helyezés kérdése. Mi számít üzemen kívül helyezésnek? Az említett csatlakozó vezeték cseréhez le kell venni a gázmérőt, a fogyasztói oldal is gázmentes lesz a csere idejére. Szerintem ez üzemszünetnek, üzemen kívül helyezésnek számít. A fogyasztók természetesen anyagi okokból vitatják. Az ilyesfajta vitákat pontosabb fogalmazással el lehetne kerülni.

Ugyancsak a Szabályzat 1. fejezete rendelkezik a 11/2004(II.13.) GKM rendelet alapján a Szabályzattól való eltérésről. „A Szabályzatban foglalt egyes műszaki előírásoktól a vonatkozó jogszabály értelmében, indokolt esetben el lehet térni, ha a tervező előzetesen igazolja, hogy a Szabályzat előírásai szerint elérhető műszaki-biztonsági szintet más módon biztosította. A vitás ügyben a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hoz döntést”. Hiányzik az eljárásrend! Ki előtt kell igazolni a tervezőnek az egyenértékűséget, mielőtt vitás ügy lehetne belőle? Elhangzanak vélemények, amelyek szerint az eltérés elsősorban tervezői felelősség, az elbírálás pedig első körben az elosztói engedélyesre tartozik. Ez viszont nincs összhangban a GET Végrehajtási rendelete 1. mellékletének 15§ (1) bekezdésével, amely szerint az elosztói engedélyes a GMBSZ előírásainak betartását és nem az attól való eltérés egyenértékűségét köteles ellenőrizni.

Amit elmondtam, csak a jéghegy csúcsa. Nem beszéltem egyebek között azokról a nem kívánt jelenségekről, presztízsharcokról sem, amelyek következtében fontos jogszabályok nem születnek meg és amelyek a szakmát bizonytalanságban tartják.

Mondhatják, hogy túlságosan bürokratikus a gondolkodásom, hiányzik belőlem a rugalmasság, a képzelőerő, felnagyítom a problémákat. Az egész csak szőrszálhasogatás, vagy szakmai hozzá nem értés. Természetesen lehet, hogy egyes dolgokat rosszul ítéltem meg. Mindenesetre, ami most elhangzott, az gyakran okoz gondot, energiát köt le, elveszi az időt hasznos dolgok elöl és konfliktus forrása a fogyasztókkal..

Látszólag mégis úgy tűnik, hogy az elmondottak ellenére a rendszer működik, az ügyek megoldódnak. Igen, megoldódnak. Köszönhetően a szakmában dolgozó kollégák tapasztalatának, képességének, a tradíciók továbbélésének. Erre szabályalkotást nem szabad alapozni. A pontatlan jogszabályok, szabályozások, rendezetlen szakmai kérdések, nem megalapozott vélemények, felelőtlen megnyilvánulások pedig veszélyt hordoznak magukban. Veszélyt az alkalmazók, a felhasználók számára. A szabályalkotás és szabályalkalmazás felelősséggel jár. Ahhoz, hogy az elején említett tartós biztonságot megteremtsük, felelősen kell viselkedni szabályalkotónak és szabályalkalmazónak egyaránt.

Bayer Károly