2026. április 18-án, 91 éves korában elhunyt Marosi József vas diplomás épületgépész mérnök, világbajnok vívó, aki az 1956-os melbourne-i olimpián a párbajtőrcsapattal ezüstérmet, a tőrcsapattal bronzérmet szerzett.
Életpályája
Marosi József 1934. október 16.-án született Budapesten.
Középiskolai tanulmányait az Eötvös gimnázium reáltagozatán végezte, ahol 1953-ban érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1958 júniusában épületgépész szakon gépészmérnöki diplomát kapott.
Gépészmérnökként a Középülettervező Vállalatnál helyezkedett el mint tervező, majd rövid időn belül önálló tervezőként, nem sokkal később pedig vezető tervezőként munkálkodott. 1964-ben osztályvezetővé nevezték ki, 1972-től pedig 1994. december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig a vállalat gépészfőmérnökeként dolgozott. Jelentősebb munkáinak egyike a Budavári Királyi Palota rekonstrukciójának épületgépészeti tervezése.
1971 és 2009 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán – jelenleg Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – az épületgépészeti tárgy oktatója volt.
1994-ben ment nyugdíjba, de azóta is rendszeresen dolgozott a Mányi István által vezetett stúdióban, melynek egyik legfontosabb tevékenységi köre a műemlékek felújítása. 2010-ben a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciós pályázatán első díjat nyertek.
A Magyar Mérnöki Kamara épületgépész tagozatának munkájában hosszú éveken át aktívan részt vállalt.
Marosi József 1987-ben Alpár Ignác-díjat kapott, amely az építészeti és építéstechnológiai szakterület egyik legrangosabb magyarországi elismerése. Az épületgépészti munkásságát 1997-ban Macskásy Árpád-díjjal, míg 2009-ben Épületgépészetért-díjjal ismerték el.
Sportkarrier
Marosi Józsefről megemlékezni nem lehet úgy, hogy a sportpályafutásáról ne ejtsünk szót. 1952-től a Budapesti Haladás, 1957-től az Orvosegyetemi Sport Club vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett. Az 1954. évi cremonai főiskolai világbajnokságon egyéniben az ötödik helyet szerezte meg, ami nemzetközi versenyeken a legjobb egyéniben elért eredménye maradt. Ettől kezdődően a felnőtt tőr- és párbajtőr-válogatottnak is tagja lett. Mindkét fegyvernemben szerzett érmeket és értékes helyezéseket. Két olimpián vett részt, ahol összesen egy ezüst- és egy bronzérmet nyert. Valamennyi jelentős eredményét csapattagként érte el. 1963-ig szerepelt a válogatottban, de a versenyszerű vívást egyesületében 1971-ig folytatta.
Nyugodjék békében!
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.