Pécsen, a Pollack Expo egyik előadása után élénk vita alakult ki arról, hogy a szabványtól való eltérést ki vagy mi igazolhatja, úgymond ratifikálhatja. Vagy féltucat variáció felmerült, várjuk olvasóink véleményét.
A vita egy kéménygyártói előadás után indult meg, melyben az előadó a szabványtól való eltérésre biztatta a hallgatóságot, és az egyik felsőfokú oktatási intézményünk vizsgálatára, minősítésére hivatkozott. Ezek után több variáció is felmerül azzal kapcsolatban, hogy kinek a „jóváhagyásával” lehet eltérni a szabványtól:
– egyenértékűségi nyilatkozattal,
– gyártói nyilatkozattal,
– szakirányú egyetem vizsgálatával és nyilatkozatával,
– az ÉMI által,
– a felelős műszaki ellenőr nyilatkozatával,
– építésügyi bejegyzett szakértő nyilatkozatával.
Kérdésünk még: Mennyire elvi ez a vita? Hányan mernek, akarnak eltérni a szabványtól a gyakorlatban?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Egyrészt; sosem lenne semmilyen műszaki előrelépés, ha a szabványok örökre be lennének 'betonozva'.
Másrészt; a szabványok egy elért műszaki szintet, azok műszaki követelményeit állandósítják hosszabb-rövidebb időre.
Harmadrészt; a szabványok változását a műszaki ismeretek-, a műszaki elmélet és a hozzá tartozó műszaki gyakorlat fejlődése kényszeríti ki.
Negyedrészt; a szabványok a műszaki elmélet fejlődését és a hozzá tartozó a gyakorlatban alkalmazott műszaki megoldások tapasztalatait kodifikálja (utólag, próbálva a hibákból is okulni).
(Olyan ez, mint a bűnüldözés és a büntetőjog; az ún. 'jogalkotó' (név nélküli, beazonosíthatatlan, számonkérhetetlen, önjelölt zseni, valakik társulata) csak követni tudja a lejzajlott 'eseményeket'. A tapasztalt elkövetés-típusoknak próbálja a további elkövetését, büntetésmértékek kilátásba helyezésével, korlátozni, UTÓLAG.)
Ötödször; a fentiekből adódóan mindig vannak, és mindig lesznek idejétmúlt, de még hatályos szabványok.
Sőt vannak rossz szabványok is, és egymásnak ellentmondó műszaki előírások is (nem is kevés). Sajnos.
Ezeket kellene naprakészen tartani, magyar nyelven, és az ellentmondásokat, az értelmetlenségeket kifésülni közülük. Szakmailag helytálló, logikusan felépített, világos, áttekinthetően rendszerezett műszaki szabályrendszert kellene naprakészen működtetnie a nagybecsű Magyar Állam apparátusának, hiszen ezért tarjuk el a nevében eljáró hivatalnokait…
Eddig az elmélet – és a kívánalmak.
———————————————————————–
Most a hazai valóság horror.
Kis-Hazánkban jelenleg a műszaki élet szabályozása; szabványokkal és különböző rendeletekkel, jogszabályokkal történik.
Szabványokkal; amiknek nincs magyar fordítása, és így még idegen nyelveken is, tisztességtelenül irreálisan magas összegekért lehet/kell megvenni az MSZT-től… inkorrekt módon, hiszen ezeket 'ellátmányként' kötelezően biztosítania kellene (legalább is) a szakmabeliek számára (az őket érintőeket) a 'nagybecsű' ún. Magyar Államnak, ami felé adózunk. Tehát szintén a mi pénzünkből.
Szabványügyben komoly a visszalépés a '90 előtti viszonyokhoz képest.
Rendeletekkel, jogszabályokkal; melyeket, műszaki szakmai gyakorlati tapasztalat-, és egyáltalán szakmai rálátás nélkül hoznak meg a fent részletezett 'jogalkotók' (néha azért akad elenyésző kivétel).
A Kémény-ügyek szabályozása egyik kiemelkedő 'állatorvosi lova' a 'hogyan nem szabadna csinálni a műszaki szabályozást' történetnek. Ebben az ügyben tényleg valódi őskáosz uralkodik.
(csak egy példa a sok közül; nincs ma Magyarországon egyet tégla sem, ami bevizsgáltan kéményépítésre alkalmas tanúsítvánnyal rendelkezik. … … )
Amit a kéményseprő szakmával műveltek az elmúlt 5-6 évben az siralmas és egyben 'bicskanyitogatóan' felháborító és botrányos (ha ez fogalom jelent még valamit és értelmezhető egyáltalán a mai Magyarországon, a rengeteg politikai idiotizmus, abszurdum, körmönfontan előre megfontoltan részrehajló jogkreálás… mellett).
Amit meg az Építési-, Építő-Ipari Joggal művelnek, arra már kifejezés sincs, a legdurvábbak is csak távolról közelítik meg a minősítését. Az előírások havonta (többször is) változnak és konferenciákat tartanak arról; hogyan is kell értelmezni, külön jogász társulatok élek belőle, természetesen jó pénzért.
Ráadásul külön apparátus van az ellenőrzések és bírságok kiszabására, azokra a rendeletekre, amiket még ez az apparátus sem tud értelmezni, helyén kezelni.
Jelenleg úgy néz ki; az egész állami műszaki szabályozás azért van így megbonyolítva, mert hozzá nem értők készítik, és ezzel feleslegesen kötnek le energiákat, melyeket alkotásra, munkára lehetne/kellene fordítani. Így a napi robot mellé kapott a műszaki ember még egy púpot a hátára, plusz még egy zsák stresszt, cipelni.
Ezzel a kormányzat több legyet üt egy csapásra; mértéktelenül bírságolhat (bevétel), és a műszaki élet résztvevőinek nem marad ereje, ideje a politika aberrációinak még a megítélésére sem…
Így a jog-ász, köz-gazda-ász tankörök szabadon garázdálkodhatnak az általuk külön erre a célra létrehozott zavarosban, a közvagyonból… (szintén bevétel…)
Nézzük meg a rendszerváltozásnak elnevezett országvesztést. A teljes magyar ipart kivégezték.
Az egymást váltó ún. politikus garnitúrák még abban sem tudnak közös nevezőre jutni, ami az ország napnál világosabb elemi létérdeke.
Akkor hogyan várjuk el ezektől, hogy a Műszaki Szabályozás Rendben Legyen ? !
Ezért ürül ki az ország, ezt látva azok a fiatalok, akik tettre készek, éreznek magukban erőt, tömegesen hagyják el az országot.
A maradó korosabb nemzedék ezekre a bornírtságokra, meg az elkövetőikre azt monda; öreg vagyok én már bohócnak, menjetek a … -ba.
Mindezzel a legfontosabbat; a mozgatórugókat ölik meg; a 'kedves', 'szeretett', magukat az önjelölt 'zseni' státuszában a posztokra odahazudott (a választó polgárok által megválasztott) állami hivatalnokok…
Remélem, lesznek majd az eddigiektől jobb garnitúrák is…
ui.: Mindenkit üdvözöl a Valóság nevű közös Nagybátyánk !