A vidék, de különösen a kistelepülések napjainkra igen nehéz helyzetbe kerültek. A nehézségek egy részét szociokulturális (elnéptelenedés, elöregedés, munkanélküliség stb.), másik részét a gazdasági erőforrások hiánya (ipari, mezőgazdasági vállalkozások és szolgáltatások) jelenti és okozza.
Hazánkban 2010-ben összesen 3177 település volt, melyek 75,7%-a 2000 fő alatti és 55,77%-a 1000 fő lélekszám alatti település (1. táblázat). A megyéket tekintve a 2000 fő alatti települések száma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legnagyobb, közel 300.
1. táblázat A kétezer fő alatti kistelepülések száma és megoszlása megyénként
Magyarországon 2009-ben 2897 településen volt vezetékes gáz, mely az összes település 91,2%-át jelentette. Szemléletesen mutatja az 1. ábra, hogy a rendszerváltás óta hogyan változott a vezetékes gázzal való ellátottság az országban. 1990-2009 között évente átlagosan 3,84%-kal bővült a vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma.
A vezetékes gázt fogyasztó háztartások számának bővülésével nem nőtt jelentős mértékben az egy fogyasztóra jutó évi vezetékes gázfogyasztás volumene, mely a vizsgált időszakban hektikus változásokat mutatott. A fogyasztás 2003-ban érte el maximumát, amikor az egy háztartási fogyasztóra jutó évi vezetékes gázfogyasztás 1505 m3 volt. Ez fokozatosan csökkent a következő években, s 2009-ben már csak 1083,7 m3 az érték.
Az észak-magyarországi régióban hasonló arányok és értékek figyelhetők meg a vezetékes gázzal való ellátottság terén, mint országos szinten. A kistelepüléseken a vezetékes gázt fogyasztók aránya az országos átlag alatt marad (2. táblázat).
2. táblázat Az észak-magyarországi régió településeinek vezetékes gázzal való ellátottsága 2009-ben
A háztartások energiafelhasználásának szerkezetét és annak hatékonyságát vizsgálva, megállapítható a kistelepülések vonatkozásában, hogy:
• a háztartások döntő hányadának rendelkezésére áll a vezetékes gázellátás;
• a 2000 fő alatti lélekszámú településeken átlagosan csak a háztartások fele használja a vezetékes gázt;
• a vezetékes gázról lemondó háztartások száma évről-évre nő;
• a földgáz kiváltására fát (biomasszát), és ahol ennek van hagyománya, szenet használnak a fogyasztók;
• az újra használatba vett, elavult szilárd tüzelőanyagú berendezések energiahatékonysága rossz;
• a földgázról szilárd tüzelőanyagra való átállás, ha az nem korszerű vagy korszerűsített berendezésekkel és szakszerű tüzelési technológiával valósul meg, környezetszennyezéshez vezethet;
• a biomassza és szén tüzelésére alkalmas berendezések energiahatékony és környezetbarát üzemeltetése a gáz tüzelőberendezésekhez képest nagyobb szakértelmet igényel a felhasználótól.
A fenti megállapítások gyakorlatilag változtatások nélkül elmondhatók a települések önkormányzati intézményeinek energiaellátásáról is.
Napjainkra nyilvánvalóvá vált, a vidék, azon belül is a kistelepülések boldogulásához előbb alapvető szemléleti, majd új alapokra helyezett cselekvési terven és annak következetes megvalósításán keresztül vezet az út. A nehéz helyzetben lévő településeken a helyzet kritikus, amely halogatást nem tűrő intézkedések sorozatát kell, hogy indukálja. A kistelepülések „szomorú” helyzetükből való kilábalása azonban csak a gondokban közvetlenül érintettek (lakosság, önkormányzat), és a közvetetten érintettek (állam, gazdasági szereplők) együttműködésével veheti kezdetét.
Cikkünk szemelvény Szemmelveisz Tamásné és Vincze Tamás: Kistelepülések hőenergia-ellátásának kihívásai, és az ezekre adható válaszok c. cikkéből, mely a Magyar Energetika 2012. évi különszámában fog megjelenni.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
„best practice” Szebben hangzik: „Jó példával jár elől.” Egészen biztos, hogy van néhány jó példa. Ezek felkutatása, közzé tétele segítene a jelenlegi állapot javításán.
De nem hallgatom el egy rossz tapasztalatomat. Most pályázni lehet lakóépület fűtéskorszerűsítésére. Meglévő fatüzelésű kazánhoz fűtési puffer tartály telepítése nem kap támogatást. Érti ezt valaki?
Ez mind így igaz, de:
– Családi ház viszonylatban az esetek túlnyomó kisebbsége fordul meg megfelelően képzett és jogosult tervező kezei között, megoldja a kereskedő és/vagy a szerelő, gázterv készítése ugyan kötelező, de más nem, így nem is foglalkoznak vele.
– A cikkben javasolt szigorítások reális bevezethetősége zérus, ha mégis megtörténne, a vidéke, főleg falusi lakosság tömegeit a fagyhalál szele fogja megérinteni.
a lista folytatható…
FJ
Kedves Miklós!
Sok igazság van abban amit leírtál, azonban a témaindító tanulmány mögött azt is látni kell, hogy a mai magyar vidék tömeges elszegényedése hozta vissza a már elfeledett túlélési technikákat, köztük a „sparheltot”, a csikótűzhelyet és társait.
Egy másik témaindítónál valaki jól megfogalmazta: „a lakosság mindent eltüzel, amitől meleget remél, és nagyon nehéz a környezetvédelmi szempontokról a fagyhaláltól fenyegetett emberekkel szót érteni”.
Akinek 47000 Ft-ból kell többed magával túlélni a következő hónapig, annál a gázt már régen kikapcsolta a szolgáltató!