Ma 4,27 millió lakás van az országban. A lakások 18,4%-a távfűtéssel ellátott. Összesen 726 ezer lakás épült iparosított technológiával: panel, alagútzsalus technológia, nagyblokkos építés stb. A (házgyári) panelből épült lakásállomány 508 ezres.
A tömeges panellakás-építés szükséges velejárója volt a távfűtés kiépítése. Azokban a városokban, ahol a közelben nagy villamos erőmű üzemelt, helyes döntés volt az erőművi hulladékhő nagy részét a lakótelepen, panellakásokban hasznosítani, más városokban pedig fűtőmű épült. A földgáz is olcsó volt, és az állami árszabályozás akkor is védte a lakosságot a reális gázáraktól.
A panelépítési kampány idején a lakások fenntartási költségei között a fűtés nem játszott jelentős szerepet, ennek következtében a hőtakarékosság sem az épületek tervezésénél, sem használatánál nem volt érdemi szempont. Az épületek hőszigetelése – mai szemmel nézve – silány volt, a nyílászárókon, a tetőn a hőveszteség hatalmas volt. A fűtést méretlenül biztosították, a lakó fűtési átalányt fizetett, az épületek túlfűtése mindennapos volt.
A lakások többsége azonban nem panel- vagy iparosított technológiával épült. Az építési technológia, a beépített anyagok választéka az utóbbi években ugrásszerűsen javult, és első szempont lett az épületek kialakításánál a hőveszteség csökkentése. Itt már a lakástulajdonos (vagy a lakó) fizeti a saját fűtési számláját, tehát közvetlenül érdekelt ennek a költségelemnek a csökkentésében. Ezeknél a lakásoknál is indokolt és gazdaságos lehet energiatakarékossági célú felújítást végezni, talán még a 8-10 éve épülteknél is. A lakásoknál célszerű egy beruházási ütemben a hőszigetelést és a nyílászárócserét kiegészíteni a fűtési rendszer-korszerűsítéssel. Ezeknél a lakásoknál is szükség van az állami támogatásra, a kedvező hitellehetőségre a korszerűsítéshez. A lakástulajdonosok mozgósítása, alapos tájékoztatása ugyanolyan fontos feladat, mint a kivitelezés hátterének (anyagok gyártása vagy behozatala, építési technológia fejlesztése, munkaerő szervezése és képzése) biztosítása.
A kormány 2010 nyarán meghirdette azt a tömeges lakásfelújítási programot, amellyel 2011-ben 100 ezer, majd pár év múlva évente 150-200 ezer lakás energiatakarékossági célú korszerűsítése a feladat. A program elsősorban az energiatakarékosságot (hőszigetelés, nyílászárócsere, fűtésszabályozás és -mérés) célozza, de sor kerülhet a gépészeti korszerűsítésre is. 70-80%-os energia-megtakarítás is elérhető lesz. A programot az EU-források átcsoportosításával, az energia-megtakarítással felszabaduló szén-dioxid-kvóta értékesítésével, banki hitellel és a lakók önrészével tervezik finanszírozni. Százezer lakásra az állami pénzforrás 100 milliárd Ft, a szükséges önrészről szintén 100 milliárd Ft jelent meg a sajtóban. Nagyon fontos eleme ennek a programnak az a több tízezer új munkahely, amelyet a munkák elvégzése hoz létre.
Már 2010-ben többször korrigálták a program tartalmát és kereteit. Ma ott tartunk, hogy:
– Legalább húsz évre tervezik az épületfelújítási programot. Évi 150-200 ezer lakás és közintézmény felújítás a terv.
– Az első két év (2011 és 2012) a támogatást intéző intézményrendszer kipróbálásával telik el, ezért 2011-ben szerény költségvetési forrás áll rendelkezésre. A 2011. évi költségvetés a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál a 45. jogcímcsoportban a lakóépületek és környezetük felújításának támogatása címen 3,363 milliárd forintot tartalmaz. Az Új Széchenyi Terv az épületenergetikai fejlesztések megújuló energiaforrás-hasznosítással kombinálva címmel 2011-2013. évre összesen 8 milliárd forintot irányoz elő. Ezekkel az állami forrásokkal még messze leszünk az eredeti célkitűzésektől.
– A program a hazai építőanyag-gyártó iparra és építőipari kivitelező kapacitásra számít elsősorban, és 200 ezer új munkahelyet teremt. Ennél a munkahely-teremtési célnál azért ne felejtsük el, hogy ma 900 ezer munkanélkülinek nincs szakképzettsége, őket igényes építőipari munkákba igencsak óvatosan kellene bevonni. Az is becsülhető, hogy nem minden munkanélküli vonható be a foglalkoztatottak körébe. A Széll Kálmán-terv azt irányozza elő, hogy a foglakoztatás és munkaerőpiac költségvetési támogatását 2012-2014. években 621 milliárd forinttal csökkentik.
– Kevesebbet beszélünk a lakosságot terhelő fejlesztési pénzhányad előteremtéséről.
2011. márciusi újságcikk: a magyar lakosság 52 százalékának nincsen semmilyen megtakarítása. A munkanélküliektől sem várható el, hogy elővegyék a rájuk jutó pénzt, de félő, hogy a nyugdíjasok aktivitása sem lesz a kellő mértékű. Szintén hazai lap írta 2010 szeptemberében:
– 4251 milliárd forintnyi a lakáshitel-állomány 2010 júliusában,
– 14 447 lakossági jelzáloghitelt tárgyaltak újra,
– 738 882 lakossági jelzáloghitel volt 2010 elején, ebből
– 701 967 ingatlant terhelt jelzáloghitel 2010 elején.
Ezek az adatok a lakosság hitelképességét talán rosszabb színben mutatják, mint ahogy az energiatakarékossági programot tervezők véltek. Kérdéses tehát az, hogy adja elő az átlag egymillió forint saját részt az országban a közel egymillió „rossz” banki adós, a nyugdíjas vagy akár az önkormányzatok, a tulajdonukban lévő lakások után. A bankhitelek után számolt különböző banki költségek és kamat is kissé riasztó, ha állami beavatkozással nem csökkentik ezeket.
– Hatékonyság és minőség: előminősített pályázatírók, átvilágított kivitelezők, szigorított műszaki ellenőrzés: mindegyik kitűnő feltétel, szükségesek is a gyors, hatékony és költségkereten belüli megvalósításhoz.
Akkor is 20 éves programról van szó, ha eddig 270 ezer lakás felújítása készült el egy ma is működő támogatási rendszerben, és az utóbbi 10 évben épült kb. 250 ezer lakásnál még nem indokolt a felújítás. Ma az évente felújított állami és önkormányzati közintézmények száma nem éri el a kétezret.
Ha a program eredeti változata – évi 100 ezer lakás hőszigetelése és fűtésracionalizálása– teljesülne, akkor évi 20-30 PJ földgáz-felhasználást lehetne megtakarítani. Ez több szempontból hatalmas eredmény lehetne, mert:
– az EU felé tett energetikai vállalásaink közül biztosan teljesülne 2020-ig a 20%-os primerenergia-felhasználáscsökkentés (más energetikai beruházások nélkül),
– teljesülhetne a 20-30 PJ földgáztüzelés elmaradásával a CO2-kibocsátási vállalás is, és a megtakarított CO2-kvóta eladható,
– lényeges lépést lehetne tenni a földgáz-importfüggőség csökkentése érdekében,
– tartós fűtési költségmegtakarítást jelentene a lakosoknak, az intézményeknek.
Pár évvel ezelőtt egy 42 lakásos, 7 emeletes panelépület energia-megtakarítási célú felújítását végezték el, ami tartalmazott homlokzati hőszigetelést, ablakcserét, a tető hő- (és víz-) szigetelését, a fűtési rendszert átállították 74/65, illetve 65/40 oC-ra, az összes melegvíz-vezetéket csőhéj-szigeteléssel látták el. Lakásonként gépi szellőztetést építettek ki, légszűrőkkel és hőcserélővel. Napkollektorok segítenek rá a használati melegvíz- (HMV) termelésre.
Négy fűtési szezon mért adatai alapján a teljes hőmegtakarítás 76-79%! Az eredmény ragyogó: a komplex szemléletű, tudományos igényességű tervezés, precíz kivitelezés meghozza a hasznát.
Mindez mibe került? A korszerűsítés lakásonkénti költsége meghaladta a 4 millió Ft-ot. Az energiaköltség-megtakarítás lakásonként évi 90 ezer forintot jelent. A megtakarításból a korszerűsítés soká térül meg, ehhez kell az EU és a magyar kormány hathatós támogatása.
A kormány által bemutatott 100 milliárdos állami pénzforrás és a 100 milliárd saját erő 100 ezer lakás esetében lakásonként 2 millió Ft-ot jelent, ami differenciált felhasználás mellett elég is lehet. Tömeges, tipizált lakáskorszerűsítési akcióval a beruházási költség csökkenthető, és állami támogatással a megtérülési idő tíz éven belül tartható.
Szenteljünk pár mondatnyi figyelmet az önkormányzati és állami intézmények energia-megtakarítás célú beruházásaira is. A beruházást az önkormányzati, illetve állami költségvetésnek kell állni, itt EU-támogatás nem is jöhet számításba. A költségvetés helyzetét nem tisztem elemezni, 2011-ben biztosan nem lehet jelentős pénzt mozgósítani erre a célra. Az önkormányzatok közül több tucatnyi van csődhelyzetben, és általános a pénzhiány. Olvashatjuk a Széll Kálmán-tervben, hogy az állami és önkormányzati finanszírozásból a 2012-2014. években 276 milliárd forintot vonnak el.
A bemutatott panelház felújításán sok szakma sok szakembere dolgozott, sok anyagot építettek be. Feltehetően gondosan ügyeltek arra, hogy a legjobb anyagok a legjobb technológiával kerüljenek felhasználásra. Bármilyen engedmény ezekből a követelményekből pénz kidobást jelent a beruházónak. Ha az anyagok egy (nagyobb) része nem magyar gyártású, akkor is munkahelyeket adott, tartott fenn a beruházás.
Évente 100 ezer vagy még több lakás felújítására fel kell készülni a kereskedelemnek, a vállalkozásoknak, az építőanyag-iparnak, de az építész és épületgépész tervezőknek, műszaki ellenőröknek is. Az építési hatóságoknál is az engedélyezési eljárásokat sokkal gyorsabb ütemben kell lefolytatni. Ha ezek az infrastruktúrák felkészületlenek, akkor vagy rossz minőségű munka születik, vagy a nagyléptékű fejlesztési program csúszik.
A kormány a céljait egyértelműen megfogalmazta. Valószínűleg a rendelkezésre álló költségvetési források szűkössége miatt az energiatakarékosságot összekapcsolták elég jelentős megújuló energiahordozó-felhasználási kötelezettséggel is, ami kissé bonyolultabbá teszi az egyes beruházásokat. Nem látszanak még azok a banki termékek, amelyek kimondottan ezt a fejlesztési célt finanszíroznák: lényegesen kedvezőbb feltétellel, mint bármilyen más beruházási célt. Mihelyt a költségvetés tudja vállalni a 100 ezres nagyságrendű lakásfelújítás költségvetési hányadát, a kormányprogramot minden lehetséges fórumon bemutatnám, mindenekelőtt az érintett mintegy 500 ezer panellakás lakóinak, az önkormányzatoknak, a társasházi közösségeknek. Gyorsan felmérném, hogy a program eddig ismert keretszámainak teljesítéséhez szükséges humán és technikai alapok hol mutatnak szűk keresztmetszetet, és azok feloldására kiegészítő kormányakciókat indítanék.
A kitűzött cél hatalmas, a feladatok sora bőséges, a megvalósítás nem lehetetlen.
Szilágyi Zsombor
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
Igazán „nemes cél”. Nem tűnik elérhetetlennek, de egy társasház esetében (amennyiben jól tudom) egyhangúan kell dönteni a beruházásokról, mert az egyes lakókra jutó önrészt nem fogja senki átvállalni. A mai mentalitással (dögöljön meg a szomszéd tehene) ez nem nagyon fog sikerülni. Saját példa: a Vizafogó lakótelepen 1064 lakás van szövetkezeti formába szervezve, de évek óta nem tudunk előre lépni, mert van egy minimális létszámú nyugdíjas, akit megszédített a „Szanyi kapitány” – majd a kormány kifizeti az önrészt.
„A megvalósítás nem lehetetlen”, csak reménytelen sok esetben.
Rengeteg kitartást és sok sikert kívánok azoknak, akik belevágnak.
(Én elköltöztem inkább.)
Quirin András hozzászólásához kapcsolódok. Én is lényegesnek tartom mindenféle felújítás jó időzítését, az adott szerkezet tényleges élettartamához illesztését.
A „Panelos lakóépületek felújítása” szakkönyv több, mint 10 oldalon foglalkozik az épületek és épületszerkezetek élettartamával. Ezek közül a témához leginkább a homlokzat, a nyílászárók és az épületgépészeti berendezések tartoznak. A homlokzatvakolatra hazai vonatkozásban 15-20, külföldön 25-50 évet ad meg. Panelos épületek homlokzati hőszigetelésére 10-50 évet. Ablakok: panelos épület 15-20 év, általában fa ablak 60-80 év. Kémények: 80-100 év. Fűtés: kazánok 30-40 év, hálózat 40-50 év, acéllemez fűtőtest 10-15 év.
A gyakorlatban nyilván ilyen és eltérő számok is találhatók.
A hőveszteséget meghatározó homlokzat és a nyílászárók felújítási esedékessége rövidebb élettartamú szerkezetnél kb. 25 év, jobb esetben kb. 50 év. Mondhatjuk, hogy e két munkát célszerű egyszerre elvégezni. Fűtési rendszer teljes felújítási is kapcsolódhat ehhez, hiszen a kisebb hőveszteséghez kisebb teljesítményű rendszer is elég, illetve gazdaságos. Az egy külön kérdés, hogy célszerű-e egy fűtési rendszert korszerűsítés nélkül pl. 50 évig működtetni. Más az, ha kényszerből már előbb is cserére van szükség. Tömör légzárású nyílászárók beépítése kapcsán indokolt a szellőzéssel is foglalkozni.
Úgy látszik, hogy a jó megoldás az épületszerkezeti és épületgépészeti felújítás együttes megvalósítása. Ettől inkább csak abban az esetben kell eltérni, ha sürgős beavatkozásra van szükség. Az együttes felújítás viszont nagy költség. Szükség van előtakarékosságra vagy hitelre.
Az egy ettől független kérdés, hogy a bekerülési összeg és az energia számla csökkenése hogy viszonylik egymáshoz. Ha a munkát az adott szerkezet élettartama elkerülhetetlenné teszi, akkor ez a számítgatás tulajdonképpen felesleges. Azt kell akkor mérlegelni, hogy milyen alternatívát válasszunk. A különböző lehetőségek más ráfordítással és más energia fogyasztással jellemezhetők.
A közbeszéd és az érintett cégek marketingje viszont nagyon csábító megtakarítási lehetőségeket lát. Erős kétségeim vannak. Kíváncsi lennék arra, hogy milyen épületszerkezeti vagy épületgépészeti felújítás valósítható meg bankhitelből úgy, hogy a törlesztés a megtakarításból fedezhető legyen.
Tovább olvasva a „Buderus referenciák”-at találtam.
Napkollektor családi háznál: bekerülés kb. 1,5 millió forint. Soklakásos távfűtéses épületnél lakásonként kb. 0,5 millió forint.
Megtakarítás kb. 50 ezer forint évente (ház, lakás).
Kamatmentes hitelnél a törlesztés 30, illetve 10 év.
Jól számoltam?
A hazai lakóépület állomány több mint 90 százaléka családi ház. Ilyenben van a lakások 59 százaléka, itt lakik a lakosság 62 százaléka. A két és fél millió családi ház 90 százaléka 10 évnél idősebb. Ezeknek az átlagos alapterülete 86 m2, a 100 lakásra jutó lakószám 287 fő. Egy ilyen épület építészeti felújítása (hőszigetelés, nyílászáró csere) 2 millió körüli összeg, ezzel a fűtési költséget a felére lehet csökkenteni.
A családi házak 63 százalékát földgázzal fűtik, 35 százalékát valamilyen szilárd fűtőanyaggal (zömében tüzifával), a maradékot olajjal, PB gázzal, hőszivattyúval, stb. Jelenleg még több a helyiségfűtés, mint a kazános rendszer. A berendezések megoszlásáról, életkoráról elég jó összefoglalás van az energiaközpont honlapján
(http://www.energiakozpont.hu/energiastatisztika/energiastatisztikai-adatok-tablazatok , háztartások energiafogyasztása.pdf).
Persze itt az átlagokról kicsit megtévesztő beszélni, ezeknek az egylakásos épületeknek csak a kétharmada a hagyományos értelemben vett családi ház, harmada az úgynevezett falusias jellegű, felerészt városok külső területein, felerészt falvakban vannak, méretük, minőségük, a benne lakók kora, anyagi helyzete, életvezetése nagy szórást mutat.
De ha létezne az átlagos család az átlagos, még nem felújított házban és földgázzal főzne, fűtene, és azzal állítaná elő a melegvizet is, évente nagyjából 240 ezer forintos számlára számíthatna. 180 ezret fizetne fűtésre (1400 m3 gáz), 40 ezret melegvízre (300 m3), 20 ezret főzésre (150m3). Ha a melegvizet villanybojlerrel készíti, három és félszer, ha van éjszakai áram a házban, akkor kétszer annyit fizet érte, mint a gázos megoldás esetén. Ha a melegvíz készítés miatti villanyszámlát a hálózatra visszatápláló napelemes rendszerrel akarjuk kiváltani, ahhoz körülbelül 1,5-2 kWp névleges teljesítményt kell beépíteni. Ennek költsége tokkal, vonóval bruttó 2-2,5 millió forint közé tehető. Napkollektorral a teljes HMV hőigény 50-60 százalékát szokták kiváltani. Családi házas nagyságrendben ennek a teljes bekerülése 800 ezer és egymillió forint között várható.
Fával körülbelül harmadával olcsóbb a fűtés, mint földgázzal, már ha van helyünk a fűtőanyag tárolására. Támogatást sajnos csak a korszerű faelgázosító, vagy pellet kazánra kaphatunk. Ezek ára, a komfortosságtól függően meglehetősen széles körben szór, de középkategóriás berendezéssel 2-2,5 teljes bekerülési költség mellett már egész rendes (teljes) rendszert építhetünk magunknak.
Egy jó minőségű szondás hőszivattyús rendszer a kedvezményes tarifa mellett, körülbelül fele annyiért állítja elő ugyanazt a hőmennyiséget, mint egy kondenzációs gázkazán, ráadásul el tudja látni a nyári hűtés feladatát is. Egy teljes rendszerhez, a hatósági engedélyeztetéssel, szondával, puffer tartállyal, HMV egységgel, automatikával, kulcsrakészen, beüzemelve bruttó 7-8 millióért juthatunk hozzá. Ebben a nagyságrendben a csatlakozó padló-, illetve falfűtés további egy millió, és egy ilyen megoldást tényleg csak építészetileg is felújított ház esetén érdemes választani.
Ez a néhány kiragadott példa mutatja, hogy az energetikai beruházások költsége az általa megtakarítható éves üzemeltetési költség többszöröse, de egy felújítás értéke valahol ott marad az értékesebbé vált ingatlanban is.