Az ESCO kifejezés némileg devalválódott az utóbbi években. Ennek okai között a legfőbb talán az, hogy a várt megtakarítások, amik a komoly szigetelési, fűtéstechnikai beruházásokból fakadtak volna, nem realizálódtak. Az ESCO cégek kénytelenek voltak hát átgondolni stratégiájukat.
Nem is olyan régen még úgy nézett ki a konstrukció, hogy az ESCO cég végrehajtotta az épületenergetikai felújítást X összegért, majd az addigi rezsiköltséget tízegynéhány éven át kiszámlázta a megbízónak, és befektetésének értékét, valamint hasznát az addigi magasabb rezsi és a felújítás utáni olcsóbb üzemeltetés különbségéből várta realizálódni. Csakhogy azt tapasztalták, hogy a felújítás után pár évvel a költségszint visszatért a kiindulási szintre!
Nem kellett sokat kutatniuk a hibaforrást: az nem volt más, mint az ember, azaz az üzemeltető, aki nem gondos gazdaként bánt a tulajdonával. Változtatniuk kellett hát, hogy rentábilissá váljon a működésük.
Az ESCO cégek politikájának homlokterébe így az üzemeltetés került. Ma már ez a lényeg számukra: a folyamatos monitoring, a felelősségvállalás, az, hogy ők üzemeltessék az épületet! Az épület energetikai racionálizálásánál inkább csak a fűtés- és szabályozástechnikai felújításra szorítkoznak, mert az térül meg belátható időn belül, de azt akár rá is bízzák a tulajdonosra, ha például EU-s pénzhez jutott. A lényeg számukra az ellenőrzött, profi üzemeltetés – ami normál esetben az üzemeltető alapfeladata és érdeke lenne, de amíg nem az, addig egy erre szakosodott cég remekül megélhet belőle.
Így lett az ESCO-ból energiahatékonysági szerződés.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Eddig is voltak, Ma is vannak, Ezután is lesznek …
ilyen és hasonló tiszavirág „szakmai” marketing cégek, un. vállalkozások … – sajnos.
(„Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!”)
A játékgépek ilyenkor a következőt írják ki; Game Over.
Ennyi.