Már többször adtam hangot annak a véleményemnek, hogy a gravitációs kéménybe kötött nyílt égésterű tüzelőberendezések gyártóit, forgalmazóit kötelezni kéne arra, hogy m3/h-ban adják meg az adott tüzelőberendezés levegőellátáshoz szükséges összes levegő mennyiségét. Tapasztalatom szerint a használók nem értik meg az általános szabályokat. Úgy gondolják, például hogy egy nem minden ablakra kiterjedő nyílászárócsere náluk nem okozhat problémát.
Úgy gondolják, hogy „Ők mindig ki fogják nyitni a konyhaablakot, ha a szagelszívót használják.” Ha viszont kimondok egy konkrét értéket, hogy például 60 m3/h levegő kell belépjen a lakásba az adott átfolyós gázvízmelegítő számára, az a legtöbb esetben átmegy, megértik. Feltételezem, azon gondolkodnak, hogy ennyi levegő hol tud egyáltalán bejönni. Ismétlem, hogy a készülék számára szükséges, m3/h-ban megadott összes levegő mennyisége kizárólag a tüzelőberendezés jellemzője, nem függ a helyszíntől, mint ahogyan a kéményhuzat által a készülék égéstermék-csonkján biztosítandó minimális huzat értéke sem, továbbá az égéstermék hőmérséklete és a hígított égéstermék minimális mennyisége sem függ a helyszíntől, amelyet a kéménynek el kell vezetnie. Gázkészülékek esetében meghatározható a minimális égéstermék-hígítási tényező értéke is a kéményben, amely például a korábbi átfolyós FÉG kazánok és vízmelegítők esetén (C21, V4) 2,5-es érték, ami szintén az adott tüzelőberendezésre jellemző, laboratóriumban, de a helyszínen is kimérhető érték. Ha a készülék névleges teljesítményén a kéményben ennél kisebb égéstermék-hígítási tényezőt mérünk, akkor az égéstermék-áramlásbiztosítóból részleges égéstermék-kiáramlás van a lakótér felé. Ezek nélkül az adatok nélkül valójában sötétben tapogatózunk. Szerencsére egyre több gyártó gépkönyvében, vagy honlapján találhatók meg ezek az adatok.
Amikor a CEN/TC 62 (Egyedi Gázfűtő Készülékek Európai Szabványosító Műszaki Bizottság) részére elvállaltam, ezeknek az adatoknak a meghatározásához szükséges melléklet elkészítését, laboratóriumi méréseket végeztünk a leírt eljárás alkalmazhatóságának igazolására. Akkor derült ki, hogy a korábbi irodalmi adatokhoz képest sokkal nagyobb légellátási tényezőkre van szükség az égéstermék lakótéri beáramlásának elkerülésére, és hogy mérés nélkül, felvett adatokból nem szabad kéményt és levegőellátást méretezni, mert az egyes berendezések között túl nagy a szórás. Például nagyon nem mindegy, hogy a készülék égéstermék-csonkjára a kéménynek 0,5 vagy 2 Pa huzatot kell-e biztosítania, akkor, ha tudjuk, hogy egy gyűjtőkémény legfeljebb 2 Pa huzatot képes produkálni. Ne felejtsük el, hogy a huzatnak ezen felül még a szükséges összes levegőt is be kéne szívnia a készülék felállítási helyiségébe. Ezeknek az adatoknak a kimérése, meghatározása nem bonyolult, nem költséges, csak azért nem kapjuk meg őket, mert nem követeljük meg a megadásukat. Pedig jó lenne pontosan tudni, hogy adott esetben minek is kell megfelelni. Ma már van olyan gyártó, amelynek a gépkönyveiben ezek az adatok szerepelnek.
El kell mondani a használóknak, hogy a fürdőszoba ajtaján vágott nyílás azért van az ajtón, mert a gázkészülék telepítésekor nemcsak a fürdőszobaablak résein beáramló levegő mennyiségével számoltak, hanem a lakás többi nyílászárójának réseivel is, mert szükség volt erre. Jogilag ilyenkor a nyílászárók a felhasználói gázberendezés részét képezik, mert a gázkészülék levegőellátásában részt vevő berendezésekről van szó. A felhasználói gázberendezés módosítása pedig az elosztói engedélyes jóváhagyásához kötött, de a szabályokat nem tartják be. A használóknak például a gázszámlával, vagy nyílászáró, szagelszívó vásárlása esetén tájékoztatókat kéne kapniuk.
Nem helyes, hogy a szén-monoxid-mérgezéses esetekben igyekszünk egy okot megjelölni a baleset okaként, pedig az esetek többségében legalább két baleseti ok van, de tudok olyan esetről, amikor nyolc különböző ok együtt vezetett egy halálos balesethez. Jellemző, például hogy a gázkészülékek elhanyagolt állapota csak akkor okoz balesetet, ha az égéstermék maradéktalan eltávozása a kéményen keresztül nem volt biztosított.
Ezek az intézkedések csak a használatban lévő gravitációs kéménybe kötött, nyílt égésterű berendezések (így kell fogalmazni, mert vannak zárt égésterű, kéménybe kötendő berendezések és vannak kéményáramkörben lévő égéstermék-ventilátorral ellátott nyílt égésterű gázkészülékek is, amelyekre a megállapítások nem érvényesek) használatának biztonságosabbá tételét segítenék elő, de az alapproblémát nem oldják meg, azt, hogy a nyílt égésterű, gravitációs kéménybe kötött tüzelőberendezéseket tartalmazó épületek mára veszélyessé váltak, és az épületenergetikai felújítások akadályát képezik. Ezért több EU-s országban készülékcsere esetén sem engedik meg a nyílt égésterű, gravitációs kéménybe kötött gázkészülékek további használatát. A nyílt égésterű gázkészülékek használata azért sem előnyös, mert a lakótéri levegő a külső levegőnél sokkal jobban koszolja a gázkészülékeket (bent sokkal több a szálló ruhaszál). Tudom, hogy kicsit sarkítok, amikor leírom, de így lesz érthető: a nyílt égésterű tüzelőberendezések esetén valójában a tüzelőberendezés égéslevegő ellátó csatornájában élünk. Ezért nem tudok azzal egyetérteni, hogy ezt az állapotot fenn kéne tartani, a lakás szellőztetése érdekében.
Ma már nem tartható fenn azaz állapot, hogy úgy gondoskodunk egy lakás szellőztetésről, hogy a gravitációs tüzelőberendezés kéményhuzatát használjuk elszívó ventilátornak. Ez a megoldás ma már veszélyes és elfogadhatatlanul energiapazarló! 20% körüli energiaveszteséget okoz és gátját képezi a korszerű nyílászárók beépítésének. Javaslom gondoljuk át ismét, hogy az épületekben meglévő függőleges járatokat hogyan lehetne legjobban kihasználni. Hiszen a problémáink jelentős része vezethető vissza arra, hogy a meglévő épületekben nincsen elégséges számban megfelelő járat az új feladatok ellátásra. Melyek ezek a feladatok?: Az épületben keletkezett égéstermék elvezetése zárt rendszerben, a megfelelő szellőző levegő ellátás – az épület teteje feletti térből sokkal tisztább levegőt lehetne biztosítani, mint egy utcafronti levegő ellátás-, épületgépészeti vezetékek átvezetése az épületen (például a napkollektor által termelt melegviz). Az új épületek tervezésekor is hasonlóak a problémák, mert sajnos még mindig nem kötelező 100%-ban az épületgépészeti tervezés, így ezeknél az épületeknél is hiány van ezekből a járatokból, és sokszor nincs hely a tetőtéri melegvíz-tartály és a tetőtéri gázkazán elhelyezésre sem.
Fazakas Miklós
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Kedves Miklós!
Általában egyetértek az általad leírtakkal. Csupán az ok-okozat felcserélésekkel nem.
Azzal maximálisan egyetértek, hogy a balesetek túlnyomó többségében nem egy, hanem több hiba közrehatása, hozzáteszem hogy sokszor a kedvezőtlen időjárási körülmények együttesen felelősek.
Ami viszont a lakások levegőellátását illeti, ott az emberi környezeti feltételek – a humán komfort – sérül a helytelen megközelítési módozatok miatt. Az ember biológiai igényei azt követelik meg, hogy a friss, megfelelő oxigéntartalmú levegő egy zárt térben (lakás, munkahely, iskola stb.) mindig biztosított legyen. Oxigént használ egy tüzelőberendezés is, amelyet mint többlet igényt, az adott komfort térben biztosítani kell.
Teljes mértékben igazad van abban, hogy a mai technikai lehetőségek szempontjából az a legjobb, ha „C” típusú gázkészüléket építenek be, mert így a tüzelőberendezés a „komfort térből kikerül”. Kifogásom csak az ellen van, ha ennek érdekében feláldozzák a megmaradó komfort tér szellőzését (azzal, hogy elfoglalják az egyetlen levegő elvezetést biztosító kürtőt anélkül, hogy annak pótlásáról gondoskodnának) „utánam az özönvíz” alapon. Márpedig ez egyre gyakoribb napjainkban.
A kifogás tehát nem a „C” típusú gázkészülékekre cseréjével van, hanem a módszerével szemléleti módjával.
A nyílászáró cserékkel kapcsolatban pedig meglehetősen sommás véleményem alakult ki az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján:
A nyílászáró csere csak akkor minősíthető energiát megtakarító beruházásnak, ha egyidejűleg az adott komfort tér szabályozható/szabályozott szellőzését is biztosítják valamilyen módon. Ez a mód lehet külső fali szabályozott légbevezetők és gravitációs vagy ventillátoros (de szabályozott) légelvezető együttese, vagy ellenőrzött, hővisszanyerős gépi befúvó-elszívó rendszer. Nyilván komolyabb megtakarítás csak az utóbbitól várható.
Fentiek alapján könnyen belátható, hogy a tisztelt lakástulajdonos megrendelő lehet, hogy csak egy korszerűbb gázkészülékre történő cserét kér, de a feladat nem oldható meg korrekt módon a lakás megfelelő légellátásának megoldása nélkül.
Vagy ami napjainkban sokkal gyakoribb (a felszaporodott mérgezések és halálesetek is elsősorban ennek következményei): A lakástulajdonos csak nyílászáró-cserét kér, és ezt felelőtlen „vállalkozók” úgy oldják meg, hogy közben veszélyessé vagy akár életveszélyessé válik az otthonuk. Ez utóbbi már nem gázszakmai, hanem alapvető egészségügyi és szerintem rendészeti kérdés.
A kontrollálatlan nyílászáró cserék szakmai felügyelet alá helyezését kellene követelnie az épületgépész szakma teljes egészének.
NG
Jópár éve kellett egy tanulmányt készítenem szabványos (5,2*3,6 m-es alapterületű 2,7 m belmagasságú nappali helyiség) légállapotváltozásairól fokozott légzárású nyílászárók és kizárólag emberi pára- és CO2 terhelésre. Most hirtelen nem találtam meg, de néhány eredményt emlékezetből közreadnék:
Normál városi indulási légállapot mellett (CO2 22 mg/m3, a fűtött 20 fokos helyiség páratartalma 50%) kiindulási állapotról mennyi idő alatt éri el a kritikus állapotot a helyiség levegője:
Az eredmény megdöbbentő volt számomra is:
A helyiség levegőjének CO2 tartalma 1 fő felnőtt személy esetén 5,2 óra alatt lépte át az akkor megengedett 50 mg/m3 CO2 értéket,, vagyis az egészségügyi határértéket.
A páratartalom pedig 4,0 óra körül lépte át a 70 %-ot, vagyis azt az értéket, ahol már az épület határoló szerkezeteiben megkezdődik a kondenzáció.
Mit jelent ez Gyuri megközelítésére lefordítva?
Azt, hogy a fokozott légzárású nyílászárókkal határolt terekben nagyjából el lehet felejteni az ablaknyitásos szellőztetéseket (ahol fokozott légzárású nyílászárókkal vesszük körül magunkat), ugyanis néhány óránként kellene azt megtenni az egészségügyi határértéken belül tartás érdekében. Vagyis éjjel-nappal 3-4 óránként kellene ahhoz szellőztetni, hogy pl. gyermekeink normális egészségi állapotát megőrizzük. Csodálkozunk azon, hogy a gyerekeink, de saját magunk is állandóan göthösek vagyunk, az első fuvallatra ágynak esünk, ha ilyen környezetben növünk fel?
Sokkal súlyosabb ez a probléma, mint amekkorának sokan látják.
Korábban már hivatkoztam arra, hogy a konyhai gáztűzhely károsanyag tartalmának korlátozásának érdekében, született a GMBSZ-ben egy olyan előírás, hogy 1 m3 fölgáz „A” típusú gázberendezése esetén kW-ként 12 m3/h friss levegő bevezetését kell biztosítani. Az ember által elégetett oxigén pótlásának követelményrendszerével milyen előírás foglalkozik? Vagy a gázkészülék okozta CO2 határérték átlépés az tiltandó, de az emberi lakhatásból eredő CO2 túllépés már nem?
A GMBSZ indokolatlanul szigorú, vagy a tartózkodási terekre vonatkozó előírások túl megengedőek?
Tessék eldönteni, de én jelzem az utóbbi tarthatatlanságára szerettem volna felhívni a figyelmet!
NG
Kedves Gyuri!Bár már nagyon eltértünk a fórum témájától, azért
utolsó mondatodra válaszolva;
Ha megnézel egy Moiler i-x diagaramot, akkor rögtön látod:
Télen (pl. -15 C-on) bevezetsz a lakásba 1 kg kb.80 %-os páratartalmú levegőt, a víztartalma kb.(a nálam lévő diagram kicsi) 0,2g/kg.
Amikor felmelegszik (hőt közlünk vele) a nedvességtartalma nem változik, azonban a relatív páratartalma helyiség hőmérsékleten már 5 % alá csökken. Természetesen ez a folyamat nem izoláltan történik, hanem a benti és bevezetett levegő között kiegyenlítődik a levegőben lévő vízgőz mennyisége (hajtóerő a két légállapot közötti parciális nyomáskülönbség). A keveredés eredménye az eredetinél alacsonyabb relatív páratartalom.
Minél több a bevezetett levegő mennyisége a bent lévőhöz képest, annál alacsonyabb lesz a relatív páratartalom.
A válasz tehát: a szellőzéstől, vagyis csak akkor „szárad a levegő”, ha van légcsere.
Ha egy teret bezárunk egy emberrel, aki 24 óra alatt testtömegétől és tevékenységétől függően de folyamatosan párát (vizet) juttat a levegőbe, akkor a relatív páratartalom természetesen növekedni fog, vagyis nincs se tetszőleges se látszólagos ellentét, csak működik a levegő fizikája.
NG