Elég nagy a bizonytalanság távhőfronton, és a kormány döntése, hogy hatósági áras lesz a szolgáltatás, nem igazán rendezi a helyzetet, mármint a szolgáltatók szempontjából. Cikkünkben a távhőszolgáltatók szempontjairól olvashatnak.
A MaTáSzSz sajtónyilatkozata
Az Országgyűlés 2011. március 16-án megszavazta és elfogadta „Az energetikai tárgyú törvények módosításáról ”szóló T/1941. számú törvényjavaslatot és ehhez kapcsolódó módosító indítványait. A törvényi módosítások alapvetően meghatározhatják a távhőszolgáltatók működését, mindenekelőtt a cégek gazdálkodását. A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MaTáSzSz) – amely a lakossági távhőszolgáltatás 80 százalékát képviseli – mint nemzeti érdekképviseleti szervezet a törvénymódosítás részleteinek kidolgozásához elengedhetetlennek tartja a szakmai szervezetek bevonását.
A megfizethető távhőszámlák, és elsősorban a lakossági díjak „féken tartása” érdekében a kormány intézkedése érthető, de ezzel együtt a távhőtermelő és szolgáltató cégek gazdálkodását meghatározó jelenlegi és a jövőbeni tényezőket is figyelembe kell venni. A gáz alapon termelt kapcsolt villamos energia hatósági áron való kötelező átvételének (KÁT) 2011. július 1-jétől történő megszüntetése, illetve a lakossági távhőszolgáltatási díjak befagyasztása, a nemzeti fejlesztési miniszter által meghatározott hatósági árak bevezetése, új helyzetet és alkalmazkodást jelent a távhőszolgáltatók számára.
Ma már a hazai távhő jelentős hányadában földgázra és ezen belül is kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésre épül, amely a lakosság számára értékesített távhőnek mintegy kétharmadát jelenti. Az árkialakításban meghatározó tényezők a tüzelőanyag ára (a teljes költség kb. 60%-át jelenti) és a termelt, illetve értékesített elektromos áram. E két kalkulációs adat a hőtermelők és hőszolgáltatók számára egyaránt meghatározó az árak kialakításában, függetlenül attól, hogy a cég vásárolja vagy saját maga termeli a hőenergiát. Az árszabályozás kritikus elemei, amennyiben nem kerülnek megfelelő elismerésre az ármegállapításnál, olyan veszteséget okoznak, amelyet a távhőszolgáltatók saját költségeik drasztikus csökkentésével sem tudnak érdemben ellensúlyozni.
A távhőtermelők már elkezdték a gázalapú hőtermelésüket csökkenteni a kormány és az EU elvárásoknak megfelelően, és helyette a hőt megújuló energiákból előállító hőforrásokat létesítenek vagy terveznek. Az átmeneti időszakban azonban segíteni kell, hogy ezek a célok megvalósuljanak. Minden megszorítás az erre fordítható eszközeiket szűkíti, és ezáltal ezt a folyamatot állíthatja meg vagy lassíthatja. A megújuló energiák felhasználását, a fogyasztókhoz történő eljuttatását hatékonyan a meglévő távhőrendszerek biztosítják.
A KÁT teljes mértékben történő elvonása a távhőszolgáltató társaságok jelentős részénél 20-40%-os költségnövekedést eredményezhet. Amennyiben július 1-jét követően nem lép életbe valamilyen más támogatási rendszer, akkor a jelenlegi árviszonyok mellett az eddigi KÁT-os kapcsolt termelők leállhatnak, a kiesett hőmennyiséget pedig kazános termeléssel kell pótolni (ha egyáltalán van még annyi kapacitás). Ez energetikai és gazdasági szempontból is egyaránt kedvezőtlen, költségnövekedést eredményez.
A törvénymódosításról szerzett előzetes tájékoztatás alapján az önkormányzatok helyett az illetékes miniszter kapta a távhőszolgáltatás díjának és díjszerkezetének megállapítását, ami a kormány által kitűzött energiapolitika alapján logikusnak tűnik, de a gyakorlati megvalósítás számos kérdést vet fel. Ilyenek például:
– 2011. március 31-ét követően az illetékes miniszternek milyen határidőre kell hatósági árat alkotni?
– 2011. július 1-jétől a KÁT-ot mi és milyen mértékben fogja helyettesíteni?
– A távhőszolgáltató cégek milyen gázvásárlási szerződést kössenek a 2011. július 1-vel induló új gázévre? A szabad piacon szerezzék-e be a földgázt, vagy lesz távhő célú hatósági gázár.
– Hogyan kezeli a rendszer a gázpiac árváltozásait?
Átmeneti időszakban is fontos, hogy a szabályozás kiszámítható környezetet biztosítson a szolgáltatóknak, mert a távhőszolgáltatási törvény szerint a tulajdonosnak (azaz az önkormányzatoknak) ellátási kötelezettsége van. A részletek kidolgozásában a MaTáSzSz a továbbiakban is felajánlja segítségét a kormányzatnak.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Bevallom, jelenleg elképzelni sem tudom, hogyan lehet kialakítani a távfűtés hatósági árát.
A hatósági ár fogalma szerintem valami olyasmit jelent, bárhol lakjak is, egy bizonyos szolgáltatás nagyjából ugyanannyiba kerül. Ilyen például a gáz, vagy a villany, aminek az alapdíja országosan azonos, az eltérés a teljesítménydíjak között is csak egy-két százalék.
Jelenleg a távfűtés szolgáltatás ára településenként igen nagy szórást mutat. Tavaly egy átlagos méretű lakás éves fűtési költsége alapdíjjal együtt, de a HMV vízfogyasztás nélkül, az erőművi hulladékhőt hasznosító Pakson, vagy a jelentős részben termálvízre támaszkodó Szarvason 65-70 ezer forint körül járt. Budapesten, ahol a legnagyobb hőszolgáltató a kapcsoltan termelő, azért komoly KÁT támogatást kapó Budapest Erőmű Zrt, ennek az összegnek körülbelül kétszeresét, 135 ezer forintot fizették. A hagyományos, kazános rendszerrel üzemelő makói távfűtés ára még ennél is jóval magasabb, mintegy 185 ezer forint volt. Ha jól értelmezem a híreket, most ezeket kellene valami hasonló szintre hozni.
A távfűtés árában átlagosan 1/3:2/3 arányban osztozik az alapdíj, illetve a hődíj. Mivel a helyi távfűtési szolgáltató leggyakrabban önkormányzati kézben van, az alapdíjra esetleg lehet képezni valamilyen maximált árat, bár ez feltehetően nem lehet sokkal alacsonyabb, mint a tényleges költség.
A távfűtő művek viszont a hőt gyakran külső, magánkézben levő cégtől vásárolja. Ezek többségükben kapcsolt termelést folytatnak. ők most országosan, éves szinten nagyjából 60 milliárd (egy lakásra vonatkoztatva százezer) forint KÁT támogatástól esnek el. Nehezen elképzelhető, hogy ezt az összeget teljes egészében ki tudják gazdálkodni az eddigi nyereségükből. Közvetlenül az ellátottakra szintén nehéz áthárítani a KÁT elvonás okozta többlet költségeket, a hatósági áras rendszertől ők alighanem amúgy is kiadásaik csökkenését várják, az önkormányzatok anyagi lehetőségei is meglehetősen korlátozottak.
A kapcsolt termelés kiesése elektromos oldalon kisebb nehézségek mellett pótolható, sőt az áram árában érzékelhető csökkenést hozhat. A hőtermelés szempontjából nem ilyen egyszerű a helyzet. Részint nincs meg mindenhol az igényelt hagyományos kazános kapacitás, pedig a távfűtés hosszabb időre nem állhat le, részint az így előállított hő sem lesz feltétlenül olcsóbb a mostani rendszernél.
Egyszóval, fölöttébb kíváncsi vagyok, egy ilyen összetett feladványt hogyan tud a kormányzat jól megoldani.