Nem tudjuk, csak annyit, hogy kellene, és erre Skandináviában már rájöttek, és kötelezővé tették. Ott 90%-ban hővisszanyerős szellőztetőket építenek be az oktatási intézményekbe.
Szükség van rá. Régen (nagyon régen) a pedellus szellőztetett reggel-este, napközben meg minden szünetben kizavarták a gyerekeket a folyosóra, udvarra, az ablakokat meg sarkig tárták. Ugyan tódult kifelé az energia, de legalább volt friss levegő. Ma a gyerek inkább bent marad, és mobilozik, az ablakot meg nem nyitja ki, mert kint hideg van. Márpedig 30 gyerek hamar átalakítja a rendelkezésre álló oxigént szén-dioxiddá, és tudjuk, hogy annak milyen következménye van az agy működésére.
Könnyű a skandinávoknak.
Veresegyházi
4 hozzászólás
Még egyetemi tanulmányaim során megfogtak a Fanger féle kutatások eredményei, és nagyon érdekeltek annak részletei is. Saját magamon is megfigyeltem pl. hogy 26 C belső hőmérséklet felett rohamosan romlott a szellemi teljesítményem és 30 C fok felett szinte kiürült a fejem. Akkor még nem sokat tudtam a levegő összetételében bekövetkező változások hatásairól (CO2 növekedés, O2 tartalom csökkenés hatásairól, de a CO2 (nem CO!) mérgezésekkel kapcsolatban már találtam tanulmányokat arról, hogy milyen jelentősen csökkentik a koncentrációképességet és a gondolkodást még jóval a megengedett határérték alatt is már fáradékonyságot, okoznak, vagyis az agyműködés hatásfokát rontják.
A rendszerváltás utáni években gombamód szaporodtak a bankfiókok Magyarországon, és akkor még hüledeztünk azon, hogy bezzeg a bankoknak van pénzük klímára, ráadásul márkás klímaberendezésekre. Amikor az első ilyen tervezési feladatra kaptam megbízást és igyekeztem a feladatot jól teljesíteni, akkor a bank igazgatójával volt egy tanulságos beszélgetésem.
Kifejeztem abbéli reményemet, hogy a tervem meg is fog valósulni, mivel egy évvel korábban egy kórházi beruházásnál – már sokadszor -, az első volt, amit lehúztak és nem valósult meg; a műtő és intenzív klíma rendszere.
A bankigazgató biztosított, hogy meg fog valósulni a tervem – majd indoklásul hozzátette: mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a dolgozóink a rossz levegő, vagy túl meleg miatt egyszer is tévesen számoljanak, mert az nekünk sokkal többe kerülhet, mint a klímarendszer ára.
Ez a mondat akkor mélyen belém ivódott.
Most sokszor elgondolkoztat: vajon az országunk megengedheti magának azt a luxust, hogy bedunsztolt terekben tartózkodó dolgozó – tanuló emberek energetikai megfontolásokból egyre rosszabb hatásfokú tevékenységet folytassanak?
Panaszkodunk, hogy mennyivel alacsonyabb a magyar termelékenység, mint a tőlünk fejlettebb országokban (persze így a bér is kevesebb), de fel sem merül bennünk, hogy ez részben a magunk teremtette rossz komfort feltételeken is múlik?
Egy iskolában, egy kórházban vagy egy irodaházban nem az a legfontosabb szempont, hogy az adott tevékenységhez szükséges – lehetőleg optimális komfort feltételek, így a megfelelő szellőzés – légtechnika is teljesüljön? Pedig az ottani tevékenység lényege a munka/ tanulás hatásfoka múlik rajta!
Már sajnos régen jártam iskolába, de arra emlékszem, hogy a napsütéses őszi és tavaszi napokon valahogy szinte semmi nem ragadt meg az órán elhangzottakból. Nem más volt a szituáció, mikor legutóbb egy levegőtlen teremben (takarékossági okokból a mennyezeti klímát sem kapcsolták be 20-30 ember kedvéért) cégelőadáson simán elaludtam előadás közben – nem a korom (és nem a kémény) miatt..
Tervezői tevékenységem évtizedei alatt a legtöbb konfliktusom az építészekkel a légtechnika tervezések miatt volt. Tapasztalatom sajnos az, hogy – nagyon kevés kivétellel – a légtechnikát szükséges rossznak tartják, és a konfliktus nagyjából azzal jellemezhető, hogy „márvány padlóburkolat vagy szellőzés-klíma közül kell-e választan” pedig a kérdés nem ez, hanem
hogy akár puritán, de hatékony munkára – tanulásra alkalmas létesítmény épüljön, vagy csili-vili, de funkciója betöltésére alkalmatlan. Az én választásom egyértelműen az előbbi.
NG
Még évekkel ezelőtt beterveztünk egy általános iskola felújításába egy komplett szellőztetési rendszert, ami jelenlét és levegőminőség alapján szabályozta a szállított térfogatáramot, és így lehetőség volt az ablakokból fix kialakításúakat betervezni a nyílászáró-cserére. A termekben szövet légcsatornák kerültek betervezésre, hogy a lehető legkisebb zajjal tudjuk a legnagyobb mennyiségű, a normális munkavégzéshez szükséges levegőt bevinni. Három dolgon bukott meg a történet: tűzvédelmi előírások alapján a második szinttől felfelé muszáj nyíló ablakokat tenni (őszintén: végigbújtam szakirodalmat, de ilyet nem olvastam sehol sem, de a tűzoltó ragaszkodott az elképzeléseihez. Biztos neki volt igaza), másrészt előrángattak egy MSZ… valamit, amiben le van írva, hogy „törekedni kell a természetes szellőztetés biztosítására” (hiába mondtam, hogy a „törekedni kell” nem azt jelenti a magyar nyelv szabályai szerint, hogy ha ablak van, azt kell használni mindenféleképpen a szellőztetésre), harmadrészt úgy elvitte a költségeket a többletberuházás (hja kérem: a komfortot nem adják ingyen), hogy ez volt az első, amit kihúztak a költségvetésből. Mert nem hoz elég megtakarítást…
Kedves Zoárd!
Bizony bajban lenne az a bizonyos építész, ha csak a jelenlegi OTÉK elavult előírásait kérnék rajta számon, ugyanis van benne
(253/1977. (Xii.20.) Korm rendelet 72. § (7) egy olyan mondat, hogy „ha a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja (márpedig meg kell, hogy haladja), akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető”
A mondat viszont félreértésekre is okot adhat és bőszen félre is értik az építészek (tisztelet a kevés kivételnek) mert a magyarázatuk az, hogy csak a gravitációs szellőzőkürtőt tiltja az OTÉK, vagyis az ablakszellőzés legitim megoldás(!?!)
Feltételezem a jogalkotó szándéka az volt, hogy a tisztán gravitációs szellőzést tiltsa, csakhát ez a torzó lett belőle, mert valahogy az utóbbi időben a nemzeti konzultáció a módi, szakmai konzultációkra viszont nincs lehetőség.
Hozzáteszem, hogy még a tisztán gravitációs szellőzés is jobb megoldás lenne a jelenlegi semmilyennel szemben, mert az legalább a 365 napból legalább 150-200-ban némi szellőzést biztosítana.
Kedves Gábor, momentán magam is nagy csatában vagyok egy tanult építész kollégámmal, aki „mindig érzi”, hogy egy adott épületben kell-e szellőzés, vagy sem. A szóban forgó irodákhoz pedig érzi, hogy nem kell. Hogy én mit érzek, azt nem részletezném.
Gondoljunk róla bármit is, sajnos az OTÉK a kérdésben egyértelműen fogalmaz, ebben az építészeknek van igaza:
„69. § (1) A légcsere (a friss levegő be-, illetőleg az elhasznált, vagy szennyezett levegő kivezetése) céljára szolgáló szerkezeteket és részeit a rendeltetésének megfelelően, a tűzvédelmi előírások betartása mellett kell tervezni (méretezni) és megvalósítani.
(2) A gravitációs szellőzés céljára – a közvetlen szabadba nyíló nyílászárókon túlmenően – légakna, légudvar, szellőzőkürtő, szellőzőcsatorna, illetőleg homlokzati szellőzőrács létesíthető.”
Az alap, a kiinduló pont a közvetlen szabadba nyíló nyílászáró, jellemzően az ablak. Ezekre nincs ebben a pontban konkrét előírás. Ha van ablak, meg van oldva a probléma. Esetenként ki lehet váltani légaknával, légudvarral, szellőzőkürtővel, szellőzőcsatornával, amikre egyenként leírja a rájuk vonatkozó megkötéseket, így azt, hogy ha „a helyiség légtérfogata a 20 m3-t meghaladja, akkor kizárólag gravitációs szellőzőkürtővel nem szellőztethető.” Mondjuk kell hozzá ventilátor.
A 60-as, 70-es évek 3-4 emeletes lakótelepi és a társasházi épületeiben volt divat a vizes helyiségeket gravitációs szellőzőkürtővel ellátni. Belső oldalon a koszfogó kerámiaráccsal. Nem igazán vált be, ezért foglalkozik vele az OTÉK.
A gépi szellőztetést általában nem tiltja semmi, számos esetben valamilyen rendelkezés elő is írja, itt a kakukktojás az oktatás területe. Egyetemi oktatótermekben ma már szinte természetes, hogy van légtechnika, de az alatt, óvodától középiskoláig a 24203 szabványsorozat szerint a „tanulók által használt oktatóhelyiségek levegőcseréjét természetes szellőzéssel kell(!) megoldani.”
Azt hiszem erre a határozott álláspontra nehezen lehetne műszakilag alátámasztható magyarázatot adni.