Többek között kollégánktól kapott újságcikkek hívták fel a figyelmünket arra a problémára, hogy a végfelhasználók kicsit másként élik meg a nyílászárócsere utáni légellátási problémákat. Náluk ez sokszor pusztán pénzkérdésként jelentkezik, és megdöbbentő tudatossági hiányról tesznek tanúbizonyságot.
Az alábbi cikkekből (forrás: Délmagyarország) az a kép rajzolódik ki előttünk, amit eddig is sejtettünk, csak fokozottabb mértékben:
1. A tulajdonosnak fogalma sem volt, hogy a szigetelés és nyílászárócsere hatással van lakása légellátására és ezáltal nyílt égésterű gázkészüléke üzemére.
– Kérdésünk: Ennyire erős az ablakos lobbi, és ennyire gyenge az épületgépész? És még: Rendben, lobbiügyileg így állunk, de az állami törvényhozóknál és rendeletalkotóknál nincsenek szakemberek?!
2. A tulajdonost, mikor az energiatakarékossági szólamok után végrehajtott, költséges nyílászárócsere után szembesül azzal, hogy újabb, jelentős összegeket kell fizetnie, egyáltalán nem érdekli semmilyen szakmai érv, még ha az életéről van is szó.
– Kérdésünk: Az épületgépész szakember, aki beszél az ügyféllel, ennyire nem tudja átadni azt, amit kellene?
3. Mint ahogy azt az egyébként nagyon „egyszerű” felfogású levélíró szeretné a harmadik levélben, hagyjuk rá a végfelhasználóra a döntést, hogy mit tesz a biztonsága érdekében.
– Válaszunk: NEM! Ez nem életszerű: egyrészt az államnak és az adott szakmának kötelessége bizonyos ún. kényszerintézkedéseket hozni, éppen az általános tájékozatlanság miatt. Ha Magyarország minden lakosa épületgépész mérnök lenne, még akkor is kéne, ez nem lehet vitatéma. Kérdésünk: Ugye nem történhet meg? Már maga a kérdés felmerülése is aggasztó.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
11 hozzászólás
Mit várunk a nyílászáró cserében közreműködő dolgos „szakiktól”, ha a nyílászáró cserékkel kapcsolatosan a lakosságot dezinformáló „szakemberek” osztják az észt a médiában.
Tegnap olvastam ismét egy „tanácsadó” cikket az index portálon.
A cikk címe: „Ablakcsere: ezeket gondolja végig”
a cikkben egy szó sem esik a lakás légállapotának megváltozásának veszélyeiről, kivéve az utolsó bekezdést:
„Egy gázbojlerrel felszerelt fürdőszobába vagy konyhába például egy elővigyázatos szakember nem szerel be hermetikusan záródó műanyagablakot, mert ha véletlenül szökni kezdene a gáz, az nem tudna kiszellőzni, aminek robbanás lehet a vége. Gázkonvektorral fűtött helyiségeknél is figyelni kell arra, hogy a hermetikusan záródó ablakkal felszerelt szoba valahol szellőzzön, különben valós veszéllyé válik a szénmonoxid-mérgezés lehetősége.”
A teljes cikk olvasható
http://divany.hu/2013/lakas/ablakcsere_ezeket_az_erveket-ellenerveket_gondolja_vegig/
alatt
Tudom, most minden épületgépész a fejéhez kap, vagy dühödten legyint egyet…
De vajon belenyugodhatunk-e abba, hogy nap mint nap félretájékoztatás jelenik meg a reklámokban, tájékoztatókban, és – tisztelet a nagyon kevés kivételnek de – a lakosság biztonságáért felelős rendeletalkotók is hasonló tévhitekkel élnek együtt?
Zoárd nagyon jól megfogalmazta, hogy még az épületgépész képzettséggel rendelkezők közül is sokaknak vannak téves elképzeléseik a légtechnikai szakterületen, mit várhatunk akkor az átlagemberektől?
Szomorúan tapasztalom, hogy szakmai berkekben is hódit a kontárkodás:
Amikor egy füstgáz levegő áramkör méretezése kapcsán kiderül, hogy a xxx típusú légbevezető a konkrét „maradék huzat” mellett nem biztosít elegendő égéslevegőt a tüzelőberendezésnek, akkor a kivitelező vérig sértve közli, hogy márpedig Nekik ez bevált, és mindenhova ezt építik be.
Amikor pedig felvilágosítom, hogy a légbevezető szerelvények légszállításának karakterisztikája van, vagyis a rendelkezésre álló nyomáskülönbségtől függ az átengedett levegő térfogatárama (a hygroszabályozású légbevezető páratartalomtól függő működéséről már nem is beszélve) akkor úgy néznek rám, mintha az atomfizika legújabb kutatási eredményeiről beszéltem volna. Ilyenkor kezdem igazán félteni a lakosságot; ugyan mi fogja megállítani a nyílászáró cserék körüli kontárkodás miatt rohamosan növekvő számú CO-mérgezéseket?
Véleményem szerint csak a nyílászáró cserék épületgépész szakmai kontroll alá kényszerítésével lehet ezt a nagyon veszélyes folyamatot visszafordítani, ennek érdekében pedig minden létező szakmai és nem szakmai fórumon is van bőven teendőnk.
NG
Tisztelt Kovács Úr!
Zoárd már részben megelőzött a válaszadással, mert valóban messze nem 14 halálos esetről beszélünk, hanem ez évben eddig már közel 40-ről. Azt már kevesebben tudják, hogy a súlyos mérgezések esetében sajnos nagyon gyakori a maradandó egészségkárosodás, amikor a mérgezés következtében a mérgezett megnyomorodik. Nem tudok ilyen statisztikáról, de számukat kb. évi félezerre lehet becsülni.
Szakértői munkám során találkoztam olyan CO mérgezéses esettel, ahol a fiatal életerős 35 éves nő fél oldalára lebénult…
A legnagyobb (egyenlőre nem számszerűsíthető) kár azonban a bedunsztolt, penészes lakásokban élő emberek és főleg gyerekek egészségkárosodása a lakás rossz levegője miatt.
Szó nincs agyonszabályozásról, csupán azt szeretnénk elérni, hogy az építési területet szabályozó rendeletekben ne csak a beépíthető négyzetmétert, meg a közlekedő folyosó szélességét stb. írja elő az építési szabályzat (OTÉK) hanem legalább a fűtési elvárások szintjén szabályozza a komfort terek szellőzésének alapkövetelményeit is.
Közlekedési példával élve ma is sokan mellőzik a gyalogátkelőhely (zebra) igénybevételét, de legalább legyen egy olyan szabályrendszer, amely védi az autós is meg a gyalogost is. Ahogy az indiai közlekedési morál nem lehet etalon az az EU országok közlekedésében, a komfort feltételek alakításában is végre már szükség lenne egy hazai szabályrendszerre a szellőzéstechnika területén.
NG
Kedves László!
Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett, kétségtelenül én tértem el a vitaindítótól, vagyis annak témájától.
Az eltérésem talán ki nem mondott oka pont az volt, ami ellen Ön felemelte a szavát, az értelmetlen agyon-szabályozottság.
Talán itt találunk közös nevezőt is:
A GMBSZ , ill. most már MBSZ kezelhetetlenül túlszabályozza pl. a gáztűzhely problémát, ugyanakkor nem tud mit kezdeni az épített környezetre vonatkozó szabályozási (OTÉK) hiányosságokkal, mert azt a hatáskörén kívül eső szakmai kör alakítja .
A természetes önhibás baleseteket azonban nem kellene összemosni a gondatlanságból (tudatlanságból) eredő veszélyeztetéssel, amely ellen minden lehetséges esetben, így a CO-mérgezések esetében is felemelem a hangomat.
A felnőtt polgár önállóságának gondolata, személyes felelősége mindaddig magánügye, amíg ismert, vagy részben ismert szabályok áthágásával saját magát veszélyezteti, de átlépi ezt a határt, ha másokat is veszélybe sodor.
Ha kicsit is kitágítom ezt a kört, rögtön a Polgári Törvénykönyvnél találjuk magunkat, amely egyik polgárt védi a másiktól. Ugyan mi szükség van Polgári törvénykönyvre, jogszabályokra az Ön okfejtése alapján, hiszen betegségben, önpusztító életmódban stb. úgyis meghal „évente 130 ezer ember”… mit számít ha a természetes halált az erőszakos váltja fel.. Nem tudom tehát azt az okfejtést elfogadni, amelyik felmentene a szakmai felelőség-tudatom alól az Ön érvelésével.
Ahogy a társadalom fennmaradása és fejlődése érdekében szükség van a jogszabályok fejlesztésére, ugyanúgy szüksége van a társadalomnak a műszaki fejlődésből eredő veszélyek elkerülésére is, ezt pedig „műszaki jogszabályokkal” kell megvalósítani, amelyet nem jogászoknak, hanem szakmailag felkészült műszaki szakembereknek kell megalkotniuk.
Természetesen vannak olyan veszélyhelyzetek, amelyek több szakma képviselőit is érintenek, de nem miniszteri bársonyszékből kell eldönteni, hogy az egyik szakterület illetékes, a másik meg nem ez ugyanis nem szabadna, hogy szakmai lobbizás terepe legyen.
Még egy dolgot nem tudok szó nélkül hagyni. A nyílászárócsere nem építési engedélyköteles tevékenység, amennyiben a homlokzat képét nem változtatja meg. Ha pl. a méretét megváltoztatják, az már engedélyköteles (pedig abba még tudtommal senki nem halt bele) vajon miért?
Az egészséges környezethez, (így friss levegőhöz) való jog egyetemes alapjog, ezért harmadik személynek nincs joga ennek korlátozására. Ez akkor is így van, ha nincs tisztában cselekménye következményeivel. Az a cég, vagy szaki aki nem tudja, vagy nem akarja tevékenysége veszélyeit feltárni a megrendelő számára, az ezt a gondatlan veszélyeztetést valósítja meg, ezért kell törvénnyel, rendelettel beavatkozni a védtelen megrendelők érdekében.
Mivel látható, hogy a nyílászárós lobbi ellenérdekelt a fokozott légzárású nyílászárók cseréjének veszélyeire figyelmeztetéssel szemben, ez tipikusan az az eset, amikor az átlagembert saját tájékozatlanságával szemben is meg kell védeni. Akár műszaki törvényekkel is…
Remélem ebben már egyet tudunk érteni
NG
Fölöttébb örvendetes, hogy mi így egyetértünk abban, hogy a rendelet alkotói kissé túlspilázták a dolgot a tűzhelyekkel, de a gáz műszaki-biztonsági felülvizsgáló ettől még holnap is, meg a jövő héten is, meg jövőre is ragaszkodni fog, hogy a lakó 100-200 ezer forintért beépítse azt a sok herkentyűt a távfűtött lakás konyhájába.
A kérdésben az illetékes szerv a Gázipari Műszaki Szakbizottság (gmsz@mkeh.gov.hu). Egyik tagja, a Magyar Épületgépészek Szövetsége képviseletben, Gyárfás Attila, aki szokott is az e-gépész felületén írni. Gondolom, ebben az ügyben sem zárkózik el a véleménycserétől.
A gázterv jóváhagyás tekintetében sincs minden rendben, példának okáért egy kifelejtett kötőszó is „kivitelezésre nem alkalmas” minősítést eredményez. Jobb helyeken ez szakmai jó hírnév megsértéseként is értelmezhető.
A „gáztűzhely-szindróma” sem alakulhatott volna ki akkor, ha a jogszabály szolgálná az embereket és nem fordítva. Egyre inkább az az érzésem, hogy ez az egész kizárólag önmagáért van, egyáltalán nem szolgálja az eredeti célját.
De mit vár az egyszerű tervező akkor, amikor a kamaráról is kiderül, hogy nem szakszervezet…
FJ
Valószínűleg megindokolható minden pontja az érvényes előírásoknak, számításokat, statisztikákat is lehet mögé tenni.
De az is tény, hogy a hivatkozott paragrafusok távol állnak az életszerűségtől, a földgáztól való fogyasztói elfordulás irányába hatnak. Ha ez volt a cél, akkor elnézést kérek. A gázszolgáltatásból élő cégeknek nem lehet ez a céljuk, ezért csodálkozom például a tervbírálat minden észérvet meghaladó túlbonyonyolításán, minden üzleti megfontolásnak a minőségbiztosítási rendszer és adminisztráció alá rendelésén.
Az intézkedések pedig – ha lassan is – de kezdik kifejteni hatásukat: csak az utóbbi két hétben három esetben vetettük el közösen a megbízóimmal a gázenergiát.
FJ
Az A és B típusú készülékek száműzésével a lakóterekből maximálisan egyet lehet érteni, a fentebb is ismertetett indokok jogosak.
A legkompetensebb felhasználók, a háziasszonyok véleményére alapozva viszont azt kell mondanom, hogy a gáztűzhelyt kár lenne kiönteni a fűrdővízzel együtt. A kombi tűzhely (gáz főzőégők, villamos sütő) még nagy jövő előtt állna egy a való élethez igazodó szabályozással.
FJ
Csak a pontosság kedvéért.
A szóban forgó jogszabály a gáz csatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról nem törvény, hanem ”csak” rendelet, nem a parlamentben született, hanem Dr. Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter, mai jegybank elnök jegyezte. 2012. szeptember 1-jén lépett hatályba, közel volt a fűtési időszak kezdete, senki nem foglalkozott vele.
A gondok idén tavasztól kezdődtek, amikor a jogtisztelő lakók először szembesültek dolog költségeivel. Tagadhatatlanul nagy volt a felzúdulás. A dolog súlyát jelzi, hogy a kormány először már 2013. júliusában, majd utána szeptemberben, határozatban írta elő a rendelet és a kapcsolódó egyéb jogszabályok felülvizsgálatát.
Az Országgyűlés a 2013. október 14-i ülésnapján fogadta el 2013. évi CLXVII. törvényt (salátatörvényt), amelyben úgy módosította a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvényt, hogy a felülvizsgálat elvégzését – igénybejelentés esetében – a szolgáltató hatáskörébe utalta, amit annak díjmentesen kell elvégezni. Az esetleg szükségesnek ítélt átalakítás elvégeztetése továbbra is a felhasználó kötelessége marad, de a kormány, a későbbiekben az ezzel kapcsolatos bejelentések ügyében eljáró független hatóságot jelöl ki.
Hogy mi lesz ez a hatóság, és vitatott esetekben milyen szempontok alapján dönt, az még nem tudható, ahogy a 19/2012 NGM rendelet közeljövőben várható módosítását is egyelőre csak tervezeti formájában ismerhettük meg, többek között itt, az e-gépész oldalon is.
Egy dolog biztosnak látszik, a mostani fűtési szezon végéig alighanem mindenki várakozó álláspontra helyezkedik. Hogy utána mi történik, nem tudom. A játék itt a biztonság/szociális helyzet vonalon történik. Felejtkezzünk el egy pillanatra a műanyag ablakokról, vegyünk egy másik példát.
Magyarországon a legnagyobb példányszámban eladott gázos berendezés feltehetően a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat T4 típusú háztartási gáztűzhelye volt, számos lakásban szinte családtag, szerintem százezernyi háztartásban ma is ezt használják. Égésbiztosítója viszont nincs, a mai álláspont szerint életveszélyes készülék, ilyesmit régóta forgalomba sem lehet hozni. Sokaknak sajnos nem telik a cserére, és azt mondják, 30 éve ezt használják gond nélkül. Megtarthassák-e, vagy sem? Valahol innen kellene indítani a gondolkodást a jogalkotónak.
Szerintem.
Kíváncsiskodok. Amikor el kezdtek terjedni a gáztűzhelyek, hogyan szabályozták a helyiség légellátását, illetve az égéstermék elvezetés kérdését? Igaz, hogy akkor az ablakok légáteresztése nagyobb volt. De a tényleges légcsere?
Még egy kérdés. Az elektronika „csodákra” képes. Nekem például tetszik az SKF „gépvédője”. Ráragasztom, és riaszt, ha rezeg vagy melegszik a gép. Várható, hogy megfizethető levegőminőség-automata legyen a piacon?
„szerintem nem kell soká várni arra, hogy egy lakás minden szobájában legyen olyan érzékelő, ami a hőmérséklet mellett a páratartalmat és a CO2 koncentrációt is kijelzi és akár kapcsol is egy berendezést.”
Például a tűzhely feletti elszívó ernyőben lévő ventilátor fordulatszámát szabályozza.