Magyar Épületgépészek Napja 2011

A Magyar Épületgépészek Napját 16. alkalommal rendezte meg a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség 2011. december 02-án. A Szervező Bizottság elnöke Kugler Géza, tagjai Kajtár László, Matuz Géza, Till Gábor és Virág Zoltán. Az egynapos rendezvény lebonyolításra felkért szervező cég a már tavaly jó debütált rendezvényszervező csapat, az IMS Budapest Kft. A délelőtti rendezvénynek most is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adott otthont, ezzel továbbra is hangsúlyozva a rendezvény szakmaiságát, a magyar épületgépész szakma születési helyéhez való kötődést.

A kiállítással egybekötött Épületgépészeti Konferencia mottója „Mit tehetünk a hazai épületgépészeti zöldenergia növeléséért – Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2020-ig”. A rendezvény fővédnökei Barsiné Pataky Etelka a Magyar Mérnöki Kamara elnöke és Dr. Stépán Gábor akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki kar dékánja volt.

A Szakmai konferencián elhangzott előadások témája és előadói:
– Energiahatékonyság, megújuló energia-források, célkitűzések és szabályozási rendszer – Varga Tamás – NFM főosztályvezető helyettes
– A hőellátás kilátásai – Dr. Michael Schmidt – A Stuttgarti Műszaki egyetem épületgépészeti tanszék vezetője, dékán
– Új blokkok létesítésének elkészítése a Paksi Atomerőmű telephelyén – Tóth Csilla – MVM Zrt projekt igazgató
– Tervezői pályázat eredményhirdetése – Virág Zoltán – MMK ÉgT alelnök
– Megújuló energiahasznosítás és/vagy kazáncsere – Versits Tamás – MGVE elnök
– Földhő hasznosítás – Ádám Béla – MAHŐSZ elnök
– Napenergia hasznosítás – Varga Pál – MÉGSZ Napenergia Szövetség elnök
– Levegő/víz hőszivattyú monovalens és bivalens üzeme – Varga Csaba – MAHÖSZ elnökség tagja

A konferencia megnyitójában Dr. Stépán Gábor, a Műegyetem dékánja hangsúlyozta, hogy a nehéz időszak ellenére a gépipar jól fejlődik, ezért nem csak Európában, hanem Magyarországon is komoly gépészmérnök hiánnyal küzdünk. Ez egyúttal föl is értékeli a szakmát. Ha egy cég nehéz helyzetbe kerül, az utolsó, hogy a mérnököket küldje el, mert ők adhatják a megoldást, azt a tudást, amely kiugrást eredményezhet. A szülők is felismerték azt, hogy érdemes a gépészmérnöki pályát választani. A napokban jelent meg a felsőoktatási statisztika, amelynek élén negyedik éve a gépészmérnöki kar áll. Mára már a műegyetem gépészmérnöki karának hallgatói állománya a legjobb a felkészültségük szempontjából. A hallgatók 93%-ának már megvan a nyelvvizsgája, a nagytöbbségüknek emeltszintű érettségije van. Hosszútávon ennek meglesz az eredménye.

A konferenciát megnyitó előadás főbb gondolataiból, a kormányzat céljairól, álláspontjáról, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból Varga Tamás, osztályvezető-helyettes tartott:
2060-ig látható, hogy a világ energiafogyasztása egyre nő és a gazdasági növekedéssel párhuzamosan nő a világ energia igénye. Ez túlzottan, egyoldalúan a fosszilis energiahordozókra épül, amely környezetvédelmi problémákat jelent. A megnövekedett széndioxid kibocsájtás globális problémákhoz vezet, mint például a klímaváltozás. A másik probléma, hogy a fosszilis energiaforrások véges készletet jelentenek. Egyrészt ellátás-biztonsági problémákat okozhatnak, másrészt, mivel a kitermelés nem fog tudni lépést tartani a kereslettel, ezért a fosszilis energiahordózók ára növekedni fog. E kettő együttesen gazdasági-környezetvédelmi kockázatokat jelent, az EU Uniónak és Magyarországnak is. Jelenleg 60%-os az ország energiaimport függősége. A földgáz esetében még rosszabbul állunk: 86%-os az energiaimport függőségünk.
A következő megoldásokkal lehet ezen segíteni: az Országgyűlés 2011. október 3-án fogadta el a Nemzeti Energia Stratégia 2030 tervezetet, kitekintésre 2050-re című dokumentumot, ennek a legfontosabb elve, célja a függetlenedés az energiafüggőségtől volt.

Ennek legfontosabb eszközei:
-az energiatakarékosság és az energiahatékonyság fokozása,
-a meglévő energiaforrások lehető legmagasabb arányban történő alkalmazása,
-a biztonságos atomenergia alkalmazása,
-kapcsolódás az európai energia infrastruktúrához,
-a hazai szén és lignitvagyon fenntartható környezetbarát felhasználása.

A Kormány nem rég fogadta el a 2. Nemzeti Energiahatékonysági, illetve Cselekvési Tervet, amely meghatározza azokat a területeket, ahol eredményeket kell elérni az előrehaladás érdekében. Az egyik legnagyobb potenciális lehetőség az Épületenergetikai programban van.
Szintén nagy lehetőség az alacsony hatásfokú rendszerek kiváltása, erre az erőmű szektorban van lehetőség. Az épületenergetikai stratégia megújításának kidolgozása folyamatban van, a piaci szereplők és a társadalmi szervezetek bevonásával. Folyamatban van egy minősítő rendszer kiépítése, illetve a kivitelezők minősítési rendszerének a bevezetése.
A megújuló energiaforrásokra úgy tekintünk, hogy ez nem kötelezettség, hanem célkitűzés Magyarország részére. 2020-ig arányában a legnagyobb növekedést a geotermikus energia, a hőszivattyúk használata és a napenergia területén tervezi elérni a Kormány.

Kapcsolódva ehhez az NSE támogatási rendszerről előadásában Grónay Andrea elmondta, hogy most is különböző támogatási formák léteznek, mint például a zöld beruházási rendszer, amely lakossági beruházásokhoz nyújt támogatást. A hagyományos építésű családi házak, öko program, kémény program, kb. 41 milliárd forintos építőipari megrendelést generált és több mint 50 000 lakás felújításhoz járultak hozzá ezek a támogatási programok. Újdonság ezzel kapcsolatban, hogy nemrég átcsoportosítás történt, ami további 3000 család támogatását teszi lehetővé. Két futó program van: a napkollektorok támogatása és a geo konstrukció, amely utóbbira több mint 1000 pályázat érkezett. A nagy érdeklődés miatt a Kormány erre további átcsoportosításokkal igyekszik támogatást biztosítani.

A szokásokhoz híven most is a Szakmai Konferencián ismertette a nyertes pályázatok eredményét Virág Zoltán: A 2006-ban indított épületgépészeti tervpályázat a hagyományoknak megfelelően zajlott. A Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozata és a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség a „Magyar Épületgépészek Napja 2011” rendezvénysorozatához kapcsolódva nyilvános tervpályázatot hirdetett épületgépész tervezők részére. Az előző évek tapasztalatai igazolták, hogy a tervezők körében sikerült felkelteni az érdeklődést az épületgépészeti tervpályázaton való részvételre. A tervpályázat gazdája, lebonyolítója most is Virág Zoltán volt, több jelentős épület díjnyertes épületgépész tervezője. A tervpályázat témaköre az utóbbi két évben megvalósult, illetve tervezett, műszaki szempontból kiemelkedő létesítmény épületgépészeti tervezése. A tervpályázat célja, hogy az épületgépészet területén a közelmúltban megkezdett, vagy megvalósult korszerű rendszerek, berendezések figyelemmel kisérése, a kiemelkedő tervezői munka elismerése és megismertetése, tervezők munkájának értékelése. Megkeresni az utóbbi években megvalósult vagy tervezett munkák közül a legjobb tervmegoldást és tervezőt, aki az adott feladat tervezésére a mai kornak megfelelően alkotta meg mérnöki munkáját.
A pályázat a Magyar Mérnöki Kamara honlapjain, (www.mmk.hu, www.e-gepesz.hu), a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség honlapján (www.epgepkoord.hu), a rendezvény önálló (www.talakozzunk.hu) honlapján, valamint szakmai folyóiratokban és szakmai honlapokon került meghirdetésre. A pályázatot zárt borítékban Épületgépészeti Tagozat megjelöléssel, a Magyar Mérnöki Kamara, 1094 Budapest, Angyal u. 1-3. II. em. alatti irodájába kellett eljuttatni postán, vagy személyesen 2011. november 10-ig. A Bíráló Bizottság – az MMK Épületgépészeti Tagozat Minősítő Bizottság, valamint a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség delegált tagjai – a pályázatokat egyhangú szavazással bírálta el.
Ebben az évben is komolyan vette a szakma a pályázat értelmét és a kiírás jelentőségét. A Mérnökkamara Bizottsága a beérkezett terveket alkalmasnak találta arra, hogy elbírálja. A Minősítő Bizottság úgy döntött a benyújtott pályaművek magas színvonala miatt, hogy ebben az évben megosztott első díj kerül kiadásra. Az első megosztott pályamű tárgya a Zeneakadémia felújítása. Tervező: Oltvai András, Oltvai Gépész Stúdió. A gépészti rendszereket a műemlék, 3 emeletes akadémia épületében alakították ki. A tervezés 2008-2010. között zajlott, a kivitelezés 2011. szeptember végén kezdődött. A tervezés kiterjedt a víz, csatorna, fűtő-hűtő, gázellátó, oltórendszer és légtechnikai rendszerek kialakítására. A tervezett rendszerek színvonalát döntően a nézőtéren létrehozott rendszerek komfort minősége határozza meg. A tervezett rendszerek jól igazodnak a meglévő épület adottságaihoz, a kiválasztott berendezési anyagok korszerű, energiatakarékos kivitelűek. A beépített fűtőteljesítmény 2 MW, a hűtőteljesítmény 1 MW, a légtechnikai rendszerek 95 000 m3/h légforgalmat biztosítanak. Nagy feladat hárult a tervezőkre, hogy az emberek számára szükséges komfortérzetet, akusztikai komfortot és a zenészek számára szükséges klimatikus viszonyokat biztosítsa, mivel a hangversenyterem száz évvel ezelőtt épült. Ez nagyon szép feladat egy tervező számára.
Egy másik komoly beruházás, amelyet nemrég adtak át kapta a másik első díjat. Ez a Millenniumi városközpont, K&H Bankszékház. Tervező: Szlovák Krisztián, Temesvári Tervező Kft. A tervezett épület a IX. kerületben, a millenniumi városközpont területén épült. A 75 000 m2-es épület tervezése 2009-ben kezdődött. Az épület 3 pinceszintből és 9 felépítményi szintből áll. A tervezés sajátossága, hogy a bankszékház mellett, azzal egy egységet alkotó B irodaház is épült. A két épület gépészeti rendszerei külön egységet alkotnak. A pályázati dokumentáció az épület valamennyi gépészeti rendszerének ismertetését tartalmazza.
Az épület fűtési igénye 2,7 MW, hűtési igény 3,9 MW. A tervezett rendszerek teljes mértékben kielégítik az épület funkciója által támasztott komfort igényeket. A rendszerek korszerű, energiatakarékos megoldásokat tartalmaznak. Ilyen a kútvizes direkt fűtés, a hőszivattyú, a hő visszanyerő hőcserélő, a kondenzációs kazánok alkalmazása, valamint a csapadékvíz újrahasznosítása. A tervpályázat második helyezettje a Szegedi Tudományegyetem 265 ágyas klinikája. Tervező: Csöppenszki Gábor, Duoplán Kft. A tervezés célja, hogy a 265 ágyas kórház orvos technológiai és komfortigényeit a lehető leggazdaságosabb rendszerek megvalósításával elégítsék ki. Ennek értelmében alacsony energiafelhasználású házra vonatkozó feltételrendszert vettek figyelembe. Az energiamegtakarításra olyan megoldásokat alkalmaztak, mint a napkollektor felhasználása, szellőző rendszerekbe épített hő visszanyerő, hűtőkondenzátor hő hasznosítás, termálvíz hő hasznosítás, meghajtó motorok fordulatszám szabályozása. A tervezett épület fűtési igénye 3 MW, hűtési igénye 1, 75 MW. A szellőzőrendszerek 217.000 m3/h légforgalmat biztosítanak.

A díjátadás a Magyar Épületgépészek Napja 2011. estéjén, a Hotel Inter Continental Budapest báltermében rendezett Épületgépész Bál keretén belül történt.

A földgáz kiemelten fontos szereppel bír az én olvasatomban kezdte előadását a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesületének képviselője Versits Tamás. Forrásadatok alapján lehet tudni, hogy a magyar népesség jelentős száma panelházban lakik.
A társasházi lakások egy része központi kazánházas hő ellátással rendelkezik, egy jelentős részük önálló lakás központifűtési rendszerrel bír. Ezt a célcsoportot vette a Kormány energiapolitikája is alapul. A társasházak esetében 84%, a családi házak esetében közel a fele földgázzal van fűtve. A hazai földgáz ellátottság meghaladja a 86%-ot, tehát lehet azt mondani, hogy teljes függőségben vagyunk.
Magyarországon tíz év alatt az egy főre jutó gázfogyasztás átlag köbmétere éppen a felére csökkent.
Tehát az energiatudatosság valahol megjelent a lakosság szintjén is és van egy olyan olvasata, hogy miért az első gondolatunk az, hogy szigeteljünk. Ennek több válfaja van, hiszen azt mondják elvben, hogy 30 %-os megtakarítást lehet a szigeteléssel elérni, de mi van a gázfűtés korszerűsítésével. Nem tudunk elmenni azon gondolat mellett, hogy a hazai gázkészülék-park életkora meghaladja a húsz esztendőt. A szakma hozott egy jelentős lépést a gázkészülékek cseréjével kapcsolatban, ez az egyszerűsített készülékcsere fogalma, miszerint az engedély köteles tevékenységek esetében a megfelelő jogosítvánnyal, képesítéssel rendelkező gázszerelőnek és a szakképzett mérnöknek lehetősége nyílik egy olyan folyamat saját kézben történő tartására, amit egyszerűsített készülékcserének nevezünk. Mért nem nyúlunk a fűtéshez? Első gondolat: azt mondják, hogy ha végrehajtottam egy szigetelést, vagy egy nyílászáró cserét, akkor már csökkentettem a hő veszteséget. A fűtési teljesítményünket modern kazáncserével pedig a legrosszabb esetben is felezni lehet. Innen indulnak ki azok a pályázatok, amelyek a rendszerhez való hozzányúlást is támogatják. Mért is kell kicserélnünk a kazánt? A kérdés: készülékcserét alkalmazzunk, vagy megújuló energiaforrást használjunk? A rendelkezésünkre álló forrásokból (kőolaj, földgáz) feltétlen csak annyit kellene felhasználnunk, amennyire szükség van, mert fogynak a készletek. Ehhez kapcsolódnak a megújuló energiák, napkollektor, napelem használata, ehhez jön még a hőszivattyúzás, amely egy összetett rendszer, nemcsak egy szivattyú. Ha már odáig eljutunk, hogy egy családi háznak a HMV készítésére fordított primer energiának kb. 60-70%-át a jelen pillanatban ingyen napenergiával tudnánk biztosítani egy fordulatszám szabályozó szivattyúval, akkor elérhetnénk azt, hogy a CO2-kibocsájtás csökkenne a régióban és hazánkban. Ezért tűzte a zászlójára a Gázipari Vállalkozók Egyesülete ezt. Tisztában vagyunk vele, hogy a világot nem visszafelé éljük, hanem előre. A földgáz használata az elkövetkezendő 25 évben nem megkerülhető, ezért a felhasznált energiát próbáljuk meg a lehető legnagyobb hatékonysággal eltüzelni. Ezért a kondenzációs technika alkalmazása mellett számtalan érv sorolható fel. Abba az irányba kellene mennünk, hogy nálunk is csak és kizárólag ilyen készülékeket lehessen beszerelni, mint Angliában.

Ezt követte Ádám Béla, A földhőtechnikával kapcsolatban című előadása. A világban a geotermikus energiahasznosításnak, több mint 69,7%-át a hőszivattyús rendszerek teszik ki. Ez azt üzeni nekünk, hogy igenis Magyarországon és bárhol a világon létjogosultsága van a technológiának. Hőszivattyú nemzetközi statisztika: 2010-ben van némi csökkenés, de azt látjuk, hogy fényévekre vannak tőlünk a technika alkalmazói, 10.000 lakosra 3 db hőszivattyú jut nálunk, és vannak olyan országok, ahol 344 db. (Svédország), illetve 319 db. (Norvégia). Tehát 1%-a jelenleg a magyar beépítettség az EU uniós országokhoz képest. Sajnos három éve nem változik nálunk a beépített hőszivattyúk száma. Ebben az évben csökkenni fog az eladott hőszivattyúk száma, ha csak a levegős hőszivattyú rendszerek nem korrigálják ezt az adatot. A Nemzeti Cselekvési tervben a 13 PetaJoule összből az Európai Szövetség azt írja, hogy minden ország legalább a hazai terveiből 11%-ot hőszivattyúval érjen el. Nézzük meg, szám szerint, hol vagyunk az összes megújuló energiaforrás között: a hőszivattyú 0,25 PetaJoule és 5, 99-re akarunk emelkedni. Ez matematikailag huszonnégyszeres növekedés. A kérdés, hogy ezt végre tudjuk-e hajtani és hogyan.
A hogyan tudunk a Megújuló Energiák Cselekvési tervvel 2020-ra hőszivattyú szegmensben sikeresek lenni? A kérdésre a válasz, hogy a stratégiai tervet el kell fogadni minden megújuló szektornak. Véget kell vetni a vitának, hogy melyik a jobb. A Megújuló Energiaplatform, ahol minden szektor vezetője ott van, talán alkalmas erre a megoldásra. A potenciálokat pontosítani kell. A tervezési szemléletet a hőszivattyúk tekintetében nagyon differenciáltan kell értelmezni. Különösen abból a szempontból, hogy a hőigényeknek az éves lefutása megalapozottan legyen megadva, akár fűtésre, akár hűtésre. Tehát ma már nem megy az a hőszivattyúzásban, hogy csúcsigényeket megkapunk, és erre méretezzük a rendszert. Meg kell havi lebontásban adni a hőenergia igényt adni fűtésre-hűtésre, és a tökéletes illesztés lehetőségét. Ha ezt megkapjuk, akkor mérésekkel monitoringgal utána tudunk menni ennek a fő adatnak és képesek vagyunk tökéletes rendszert csinálni. Az árversenyre kitérve, meg kell próbálni egy ésszerű határon belül tartani, hiszen a minőségnek ára van.

Varga Csaba kapcsolódva Ádám Béla előadásához kitért arra, hogy a levegős hőszivattyúk kiválasztásakor tekintettel kell lennünk arra a sajátosságra, hogy a hőszivattyú teljesítménye, és hatékonysága a kültéri hőmérséklettel változik. A ritkábban előforduló hidegebb napokon, amennyiben megelégszünk a hőszivattyú teljesítményét elektromos fűtőbetéttel való kiegészített fűtéssel, akkor kisebb méretű hőszivattyút is alkalmazhatunk. Hogy melyik az a bivalens pont, vagyis külső hőmérséklet, amelynél már az elektromos fűtésnek is be kell lépnie a fűtésbe, az a tervező és a felhasználó által meghatározott érték. A vegyes és tiszta hőszivattyús rendszereket több szempontból lehet megvizsgálni. Beruházási költség, üzemeltetési és környezetvédelmi oldalról. Nem okvetlenül minden szempont szerint ugyanaz a megoldás kerül ki győztesnek, mert környezetvédelmi szempontból a leghatékonyabb rendszer egyben a legdrágább beruházási költséggel járó, tehát amennyiben ezek a rendszerek elterjedését szeretnénk elérni, akkor a támogatások szerepe nagyon fontos. Gazdaságossági, és üzemeltetési szempontból elfogadható a vegyes üzem is, de a megfelelő gazdaságosság és a környezetvédelmi szempontok (CO2 emisszió csökkenés primer energiatermelésre vetítve) szem előtt tartása mellett nem lehet a bivalencia pontot túl magasra választani, vagyis ne legyen -10 Co ~ -8 Co-nál magasabb. Ez esetben a csak a nagyon ritkán előforduló napokon segíti a hőszivattyú üzemét az elektromos fűtőbetét, ez még alig rontja le az üzemeltetési költségeket és a rendszer hatékonyságát, inkább ésszerű kompromisszumot és biztonságot jelent a hideg napokra.

A délutáni program a Szakmai Kerekasztal beszélgetéssel folytatódott, moderátora Seidl Gábor a Koordinációs Szövetség alelnöke volt.

S.G.: Kerekasztal beszélgetésünk fő témakörének a hazai zöld energia növelésének lehetőségeit és az épületenergetikai tanúsítás helyzetét tűztük ki témául. De a téma ennél sokkal tágabb körben mozog, elvégre a délelőtti előadások során Varga Tamás úrtól, a Minisztériumból hallgattuk meg az előadást 2030-ig terjedő magyarországi Energetikai Stratégia vonatkozásában. Megkérem Grónay Andreát, hogy pár szót mondjon az energetikai célkitűzésekről, a pályázatok jelenlegi helyzetéről és arról az anyagi forrásról és támogatásról, amely az energetikai beruházásokat érintheti az elkövetkezendő időben.

G.A.: Ebben az évben fogadták el a Nemzeti Energiai Stratégiát, mely hosszú távra 2030-ig, kitekintésül 2050-ig meghatározza azokat a feladatokat, melyeket el szeretnénk érni. Kiemeltem néhány fontosabb elemet, melyet már nagyon régóta várnak. Ilyen az energiahatékonyság, energiatakarékosság területe. Elsődlegesen az lenne a célunk, az EU elvárásainak megfeleljünk a megújuló energiák területén és az energiahatékonyság területén is. A 2020-ra kitűzött eredményeket el tudjuk érni, vagy ehhez közelítsünk. A Nemzeti Energiai Stratégiából kiemelném az energiatakarékosságot és az energia hatékonyságot, ami 2012-ben az Energiaközpont kezelésében is meg fog jelenni, valamint elsődleges cél a teljes ellátású fogyasztási láncoknak az átfogó hatékonyságú intézkedéseinek a megvalósítása. Természetesen nemcsak a széndioxid kibocsájtás és az energia racionalizálásával van összefüggésben, hanem fontos az, hogy a kutatások területén támogassuk az új törekvéseket is. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy a pályázatoknál a fő rendező elv legyen: a nemzeti energia célkitűzéseket tudjuk támogatni, ezzel hozzájárulunk a feladatok megvalósításához.
Többféle pályázat kezelésével is foglalkozunk. Idén augusztusban a Széchenyi terv keretében a felújításra és otthonépítési programra lehetett 3 napig pályázni. Az idő rövidsége ellenére hatalmas volt a pályázati kedv, csak a rendelkezésünkre álló források szűkösek. Ami nagyobb lehetőség, az az EU-s források. eddig két operatív program valósult meg, amelyek eredményeinek a feldolgozása folyamatban van. Fontos Az Energia Stratégia 2030-ig történő megvalósításához tehát úgy tűnik, hogy lesznek források, amely biztató.

S.G.: A kerekasztal beszélgetésben résztvevők meghívásánál megpróbáltunk minden területről hívni szakembereket, akik az Energia Stratégia megvalósításának fő pilléreit képviselhetik. Építkeznünk kell egyrészt a forrás biztosítására, ezért az Energiaközpont előadását nagyon köszönjük. Építkeznünk kell arra, hogy melyek azok a nemzetközi szabályozások, elsősorban az épületenergetikai direktíva előírásai, melyek ránk fognak köszönni. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a kormányzati kommunikáció vonatkozásában egy egyértelmű irány kezd kialakulni, amely azt jelenti, hogy a kormányzat egy szervezettel szeretné a kapcsolatot tartani. Itt a Kamarák kiemelt szerepére gondolunk, és ebből az egy szervezetből mégis hogy fog megépülni a széttagolt és érdekképviseleti szervezetek sokszínűségét mutató épületgépész piac. Elindultunk a támogatási rendszerből és láttuk, hogy az elmúlt időszakban kiosztottunk nagyságrendileg Magyarországon 120-150 milliárd Ft-ot és a következő egy évben 160 milliárd Ft-ot szeretnénk. Mégis milyen környezetbe? Hogy áll az Épületenergetikai direktíva helyzete és mégis milyen uniós jogszabályi tervezetet látunk közeledi? Dr. Magyar Zoltán urat kérdezzük erről a témáról.

M.Z.: Mindannyian tudjuk, hogy 91/2002-es direktívának megfelelően megjelent három hazai rendelet: a 7/2006-os TMM rendelet, a 176/2008-as, illetve a 264/2008-as kormányrendeletek. Most 2010-ben a 31 /2010-es épületenergetikai direktívának megfelelően ezeket a rendeleteket változtatni, módosítani szükséges, amelynek a határideje 2012. június 30. Tehát jelen pillanatban egy olyan helyzetben vagyunk, hogy a régi rendeletek élnek, ezekkel kell dolgozni, ezeket kell használni, de folyamatosan ezeknek a felülvizsgálata történik. Az első, mely a legtöbb vitát váltotta ki: a 31/2006-os TMM rendelet módosítása, amely a jövőben egy Belügyminisztériumi rendelet lesz, hiszen most jelen pillanatban oda tartozik ez a terület. Rengeteg vita, megbeszélés, vélemény, ellenvélemény történt az elmúlt években, a Magyar Mérnöki Kamara kapott egy megbízást ennek a rendeletnek a kidolgozására, javaslat tételre. Ez elkészült, elkerült a Belügyminisztériumhoz, tárcaközi egyeztetésen esett át, több vélemény érkezett. Eléggé jelentős változások is történtek, a jelenlegi állapota állandóan módosul, de a módosítás a rendelet enyhítését jelenti. A rendelet elfogadást követően várhatóan a jövő év tavaszán fog megjelenni. Változás történt azonban többek között az épületgépészeti követelményeknél. A kötelező kondenzációs kazánok alkalmazását kifejezést kijavították zárt égésterűre és kötelező helyett javasoltra. Másik ilyen a helyiségenkénti kötelező szabályozás megvalósítása, ami valójában a termosztatikus szelepek kötelező alkalmazása lett volna. A kötelező szó helyett itt is javasoltra módosítottak.

S.G.: Borzasztóan érdekes, hogy hogyan fogja lekezelni a Mérnöki Kamara a képzés oldaláról mindezt. Mi az a legfőbb feladat, amit a Mérnöki Kamara, mint a kormánynak a legfőbb kapcsolattevője tesz abban a koordinációs, összefogásos tevékenységben, amelyik mostanában egyre inkább rá fog hárulni. Hallgassuk meg Chappon Miklós urat.

Ch.M.: Az Épületgépészeti Tagozat úgy állt hozzá ehhez az egész kérdéskörhöz, hogy mi első körben a felelősségre építünk, a második körben pedig az együttműködésre. Tehát az Energetikai és az Elektrotechnikai tagozattal egy szorosabb kapcsolatot építettünk fel, illetve a kamarának az Oktatási Bizottságával együttműködve próbálunk meg olyan oktatásokat szervezni, részben kötelező, részben pedig szabadon választható témakörökben, amelyek bizonyos mértékig választ adhatnak a feladatokra. A felelősségről annyit: szerintünk a felelősség csak akkor működik, hogy ha egyszemélyi felelősség. Tehát mindaddig, amíg egy-egy feladatnak 2-3 felelőse van, addig véleményem szerint nincs egy sem. Ezért minden egyes feladatra, amit fontosnak tartottunk, hogy ki kell dolgoznunk, azokhoz találtunk 1-1 embert, aki vállalja és képes is rá, hogy ezt a kérdéskört kézben tartsa, és ezt követően már az ő felelőssége az is, hogy milyen csapatot épít fel magának, természetesen a határidők betartásával.

S.G.: A kivitelezői minősítés kiemelt szerepet fog játszani a kormányzati támogatások politikájában, erről már hallhattunk a délelőtt folyamán. Az Energiaközpont is foglalkozik azzal, hogy minősített kivitelezőkkel dolgozzanak együtt. A kivitelezői minősítés mellett várható az, hogy a másik oldalról meg fog jelenni a termékminősítési kritérium is a pályázati kiírásokban. Ha azt a célkitűzést nézzük, hogy egyik oldalról a pályázatok komplexitását és összetettségét csökkentsük, egyszerűbb pályázati rendszereket szeretnénk felépíteni, másik oldalról pedig egyre több követelménynek kell megfelelni. Meg kell felelni a TM rendeletnek, kell minősített kivitelező, minősített termék is kell hozzá, ez az egész komplex egység hogyan egyeztethető össze az egyszerűsítéssel. Hagy kérdezzem Grónay Andreát erről a témáról.

G.A.: Ez nagyon komplex és nehéz feladat, mert a benyújtandó anyagok nincsenek összhangban egy pályázatnál. Tehát nagyon jó lenne, hogyha ténylegesen úgy tudnánk ezeket a pályázatokat kezelni és befogadni, hogy ez egy átgondolt tervezésen alapul, és nem fordítva, hogy az adott kiíráshoz próbálják meg a pályázatot összeállítani. Nagyon fontos szempont a kivitelezői minősítés és a termék minősége, mert nyilvánvaló, hogy azokat a megtakarításokat, amiket el szeretnénk érni, csak ezekkel lehet biztosítani. Ha egyszerűsítjük a pályázati rendszert, akkor minden szempontot nem fogunk tudni figyelembe venni. Nagyon fontos cél, hogy ezt meg tudjuk valósítani, de ennek a rendszere még nem kiforrott. Jelenleg még nem kritérium, hogy minősített kivitelező pályázati rendszert kell működtetni. A jövőbeli feladat az lenne, hogy tökéletesítsük a pályázati rendszert és mindezeket figyelembe vegyük. Hiszen amikor ezeket a beruházásokat később ellenőrizzük egy 5 éves időtartamban, ezek a szempontok visszaköszönnek majd. Jelenleg pontozásos rendszerben működik valamennyi pályázati rendszer, általában plusz pontokkal kezelik, vagy valamilyen előminősítéssel, ha ezeknek a szempontoknak is megfelel a pályázat.

S.G.: Mikor az ember hallgatja a kerekasztal beszélgetés résztvevőit, kicsit olyan hígnak érzi ezt a labdát, nagyon formálódik, puha, laza. A másik oldalról pedig van egy szorító határidő, amelyik arról szól, hogy 160 milliárd Ft-ot allochálni kell a jövő év végéig. Az egyik oldalról azt érzem, hogy jön a mézzel folyó Kánaán, a másik oldalról pedig úgy érzem, hogy 20 éve már hallgatjuk, hogy jövőre már biztos, hogy jobb lesz, majd jövőre el fog indulni minden, majd jövőre minden működni fog. Kicsit feszegetném azt a kérdést, hogy az Energia stratégia, energiapolitikai kérdést. A közöttünk talán legnagyobb tapasztalattal bíró Bánhidi professzor úr hogyan látja ezt? Érzése szerint a mérnöki tanítás, mérnökképzés magyarországi vonatkozásában hova kéne elhelyezni a súlypontját az energiahatékonyságnak? Képesek vagyunk mi arra, hogy realizáljuk ezeket a célkitűzéseket, amiket megfogalmazott gyönyörű szépen fehér papíron a kormányzat? Melyik lesz a lényeges fő eleme a dolognak? Napenergia felé mozdulunk, vagy adott esetben a hőszivattyúzás lesz a jövő, a geotermikus energiában rejlik majd a megoldás kulcsa, hogy látja hosszú évek tapasztalatára visszatekintve?

B.L.: Mindenképpen a következőket kellene rögzíteni: ez a téma önmagában olyan nagy, hogy a jelenlegi oktatási rendszeren belül a rendelkezésre álló idő csak egy nagyon átlagos, a részleteibe bele nem menő oktatást tesz lehetővé. Ugye állandó reformot élünk, én 1989 óta vagyok az egyetemen, azóta is kb. 15 reformot éltem meg, ilyen szempontból mindenképpen olyan oktatási rendszerre lenne szükség, amelyik ezt a kérdést megfelelő helyre teszi. Önmagában jelenleg az Épületgépész tanszéknek van egy energetikai, van egy épületgépészeti tagozata, meglehetősen nehéz, hogy mennyit adjunk az egyiknek, mennyit adjunk a másiknak. Gyakorlatilag az energetikai kérdések olyan szempontból nagyon fontosak, hogy próbáljuk úgy fókuszálni a dolgot, hogy a diplomatervek kiosztásánál elsősorban a megújuló energiára minden évben adunk ki különböző diplomaterveket. Ami tulajdonképpen azt jelentené, hogy amit hallottak, azt hogyan tudnák megvalósítani az életben. Ilyen vonatkozásban elég furcsa eredményeket kapunk, minket elsősorban az érdekel, hogy mennyire valósítható meg. A megtérülést is tartalmaznia kell a diplomamunkának, ilyen vonatkozásban elég magas számok jönnek ki, biztos, hogy ebből a szempontból az oktatási lehetőségek még nem teljesek. Mondtam, hogy sok reformot megéltünk, az energia szempontjából is módosítások kellenének az oktatásban, de ehhez idő is kell.

S.G.: Fut most egy olyan projekt, hogy diákokat karolnánk fel, és az ipar és a diákok közötti kapcsolatot építenénk egy kiemelt mesterképzés, vagy pedig arany mesterfokozat elérésével. A diákoknak lehetőséget biztosítanánk arra, hogy különböző ipari vállalatoknál történő elhelyezkedéssel ellessék a tanulmányok során elsajátított tudás gyakorlati alkalmazását. Amiről beszélgetünk, ugye az energetika, az egyik oldalról, ha az ember körbe néz, azt látja, hogy a tervező irodáknak munkája nincsen, az újépítésű lakások száma a korábbi 40-50 ezerről 4000 db-ra csökkent az idei évben és emellett az ember olvassa a plaza stopról szóló kormányrendeletet. Tehát nem építünk plázát, nem építünk családi házakat és lakásokat. Kérdés, hogy a mérnöki kapacitás mit fog tenni. Ha az ember kicsit körülnéz, a sajtóban is érdekes híreket olvas, pl. hogy az orvosok elhagyják Magyarországot. Jelenleg Németországban 32 000 mérnöki állás betöltetlen, az elkövetkezendő 6 évben 35 000 mérnök hagyja el az iskolapadot és 110 000 mérnök megy nyugdíjba. Tehát elképesztő mérnökhiány jelenik meg Németországban. Nem félünk attól, hogy az egyik oldalról álmodunk nagyokat egy energetikai politikával, célkitűzéssel támogatási rendszert építünk fel, amihez a pályázati munkához és a tervezéshez elképesztő mérnöki kapacitásra van szükség. Hallhattuk délelőtt, hogy a legsikeresebb ágazat az épületgépész képzés a Műegyetemen és kétszázasával ontja magából az egyetem a végzett gépészmérnököket és ilyen alapon talán el fognak indulni ezek a mérnökök külföldre. Nem gondolkozott ezen a Mérnöki Kamara? Mit lehet itt tenni, merre induljunk el és hol lehet a reménysugár. Talán, hogyha elköltjük a 160 milliárdot, akkor ahhoz kell nekünk mérnöki kapacitás is. Hogy látja ezt Chappon Miklós úr?

Ch.M.: Az a véleményem, hogy a fiatal mérnökök minden további nélkül megindulhatnak, mert azt is hallottuk, hogy a Gépészmérnöki kar áll a legjobban, mert a felvételizőknek több mint 60%-a már nyelvvizsgával jön az egyetemre. Tehát nekik ennek megfelelően lényegesen könnyebb helyzetük van, de azért az a véleményem, hogy először valamennyit itthon mindenképp tanulniuk kell, valamilyen mennyiségű gyakorlatot kell szerezniük. Mit tud tenni a Kamara? Mindenféleképpen az a feladatunk, hogy azt nézzük meg, hogy hogyan lehet az itthon maradó mérnökök érdekeit figyelembe venni, illetve ennek szellemében tevékenykedni. Megint a tagozatról vegyünk egy példát. Kidolgoztunk egy olyan kérdőívet, melyet közzétettünk a Mérnökújságban és a tagozat honlapján is annak érdekében, hogy megtudjuk, mit szeretnének a tagjaink. Sajnálatos módon meglehetősen kevés ember válaszolt. Amit ha jobban megvizsgálunk, azt mondanám, hogy nem igazán értem. Mert ha nincsen munka, akkor az annyit jelenthet, hogy az embereknek egy csomó ideje felszabadul, tehát igenis a saját érdekében, védelmében szót emelhetne, pláne, ha erre buzdítják is. Mi csak azoknak a véleményét tudjuk figyelembe venni és annak megfelelően tovább lépni, akik a saját véleményüket megosztják velünk.

S.G.: Általános apátia uralkodik el az épületgépész társadalomban is és az ember keresi a mosolygó arcokat. Igazából elég kevés ember van, aki dolgozik is és ténylegesen odateszi magát adott esetben közcélokért is. Úgy érzem, hogy „a ki fene lesz az, aki helyettem és velem együtt dolgozik„ legjobb ellen példája Magyar Zoltán, akit több szerepben is köszönthetünk: részt vesz a szövetségi munkában, dolgozik és támogatja a kormányt a rendeletalkotásban, tanít Pécsett, tehát nagyon sok és szerteágazó tevékenységet folytat. Hogy látja Magyar Zoltán úr, hogy a mérnökképzésből, a megújuló energiák hasznosításából, a hozzátartozó rendeletalkotásból van egyáltalán olyan átlag, akibe kapaszkodni lehet?

M.Z.: Ha a képzés oldaláról nézzük, akkor több képzésről kell beszélni, mert van az alapképzés, itt csak bizonyos ismeretek oktatása várható el, ezt utána továbbvisszük a mesterképzésre, itt már lehet mélyebb ismereteket nyújtani, de ha a jelenlegi helyzetet nézzük, akkor mindenképpen ezután egy továbbképzésre van szükség. Ennek különböző formái vannak, ez történhet akár a Mérnöki Kamaránál, különböző szakmérnök képzések keretében, ahol kifejezetten a megújuló energia oktatása folyik. A kérdésre röviden válaszolva a jelenlegi államilag finanszírozott képzésben véleményem szerint nem kerülnek ki olyan végzett mérnökök, akik az egyetemi tanulmányaik után közvetlenül alkalmasak lennének erre a feladatra. Ehhez részben gyakorlati idő kell, részben a jelenlegi képzés mellet, tehát a jelenlegi akkreditált képzési tematika mellett mindenképpen szakirányú továbbképzésre is szükség van!

A Kerekasztal lezárásával gyakorlatilag vége lett a Magyar Épületgépészek napja nap közbeni programjának. A Kiállítást bontották, az előadók kiürültek és mindenki készült az esti bálra.

A bál 19 órakor kezdődött. A résztvevők gyülekeztek. A szervezők a nehéz időszak ellenére 350 résztvevővel számoltak. A báltermet 19:30-kor nyitották ki, és a látványlélegzet elállító volt. A szervezők kiváló munkát végeztek.
A résztvevők elfoglalták az asztaloknál a helyeiket, és elkezdődött a hivatalos program, a díjátadás.
A műsorvezető Cserháti Ági színpadra hívta a szervező bizottság elnökét Kugler Gézát, hogy adja át az „Év Emberei” díjakat. Sorrendben: az év oktatója Dr Kontra Jenő professzor lett. Az év épületgépész Vállalkozója címet Kőműves Árpád a Sivamont kft ügyvezető tulajdonosa kapta. Majd az „Év épületgépész márkaképviselője díj átadására került sor, amelyet az elmúlt sok éves munkásságáért Matuz Géza vehetett át. És a szokások szerint következett az „Év épületgépész tervezője díj, amit Nagy Gyula a Piraton kft ügyvezetője az MMK ÉgT minősítő bizottságának elnöke kpott meg.
Az Épületgépészetért díjat és emlékérmet egy munkacsoport vehette át akik sokat dolgoztak az elmúlt évben az épületgépész középfokú oktatás megújításáért és újra szervezéséért. A díjazottak: Vörös-Gubicza Zsanett, Kakusziné Körtvélyesi Anikó MKIK, Rébay Lajos MMK ÉgT, Zoltán Attila MÉgKSz, és Móczár Gábor MÉgKSz kapták.
Ebben az évben először került sor ezen az eseményen a Macskásy díj átadására. Szerencsés megegyezés történt az ÉTE és a MÉgKSz között hogy a jövőben együtt bírálják el és adják át a díjat ezen a jeles napon. A kezdeményezést az MMK ÉgT is támogatta, így 2009 óta a szakma egyik legelőkelőbb díjának tulajdonosa ebben az évben nagyon megérdemelten Arnold Károly lett. A percekig szóló vastaps igazolta a díj odaítélésének jogosságát. Arnold Károly valóban sokatt tett a szakmáért.
A díjak átadása után Balsiné Pataki Etelka kedves szavaival megnyitotta a 2011-es Épületgépész bált, és kezdetét vette a vacsora, és a mindenki által kiválóra minősített műsor.
Ebben az évben is jól vizsgáztak a szervezők. Dacára annak, hogy az elmúlt néhány év prosperitásban nem tartozik az aranybetűs ünnepekhez, de szerencsére sokan érezték úgy, hogy itt a helyük az Épületgépészet ünnepén. Tapasztaljuk azt, hogy sok cégnél már a management szempontjából kevésbé fontos egy ilyen összetartozás deklarálása, de még is örvendetes az, hogy a kiállításon több látogató volt, mint az előző évben, hogy új szegmenset sikerült megnyerni a napnak, az épület automatizálási szektort, és örvendetes az is, hogy a szakma 350 kékviselője együtt bálozott ebben az évben. Nagyon jó lenne, hogy ezt a nemes hagyományt nem kellene temetnünk a nehéz évek ellenére sem.