Mi lesz veled, geotermia?

Hiába az Európai Unió eltökéltsége (a megújulós részarány vállalását 2030-ra 20% helyett 30%-ra emelnék, ha lenne ebben partner a nagyvilágban!), hazánkban is felerősödni tűnnek a klímaváltozást bagatellizálók, a gázkészletek kifogyhatatlanságát, így a megújuló energiaforrások feleslegességét hangsúlyozó hangok. Hiába mutat példát Észak-Európa a hőszivattyús technológiák hihetetlen mértékű térnyerésével, vagy Németország azzal, hogy 2050-tól nem vásárol földgázt fűtési célra (kiváltja azt helyi energiákkal), valamint Ausztria mindenfajta alternatív energia-hasznosítási projektjeivel, és hiába az említett mintáknál lényegesen jobb megújulós adottságaink, mi majdnem ott tartunk, mint sok éve. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy természeti kincsünk kizárólag a nap, a szél, az erdők, valamint a föld, a földhő.

Igaz, a fatüzelésre átállított erőművek hozzák a 9%-ot, de a többi megújulós szakág – kormányzati támogatás és pályázati forrás hiányában – egyelőre vegetál. A napjainkban üzembe helyezésre került új termál projektek (pl. Gyopáros, Csongrád, Makó, Hódmezővásárhely) 2-4 évvel ezelőtt indultak. Amelyek most épülnek (Mályi, Mezőberény) is régen kezdődtek.

A geotermiával foglalkozó szakma, karöltve a fűtési költségek szorításában lévő agilis önkormányzatokkal, regionális közintézményekkel, sok potenciális projekt előkészítését végzi a biztató jövő reményében. Látva a geotermiára jutó, kb. 10 milliárdos támogatási keretet, persze nagyobb részüknek esélye sem lesz – forrás hiányában – a közeljövőben megvalósulni. Különösen arra is tekintettel, hogy sikeres pályázat esetén sem áll rendelkezésre a saját forráshányad. A kockázati tőkebefektetők (akikkel szemben egyébként is igen nagy a távolságtartás mostanában) pedig képtelenek tolerálni a termál projektek tízegynéhány éves megtérülését, nem beszélve az esetleges geológiai kockázatok bevállalásáról, vagy a financiális helyett a szakmai irányítás prioritásának belátásáról. Pedig egy termál projekt – a klasszikus energetikai rendszerek maximum 20-30 éves élettartamától eltérően – 50-70 évre létesül, feladva a leckét a hagyományos cash-flow-n szocializálódott pénzügyi gondolkodásmódnak.

Ha már a pénzügyi befektetőknél tartunk, ma már az a jellemző (és nem csak a geotermia iparágban), hogy tőke akkor kerülhet egy projektbe, ha legalább létesítési engedéllyel és KEOP támogatási ígérvénnyel rendelkezik. Geotermiában ráadásul akkor „tuti” a tőke, ha már kész a termálkút is. Viszont az engedélyekhez környezeti hatásvizsgálatok, komplex tervek, pályázati dokumentáció (geotermiában terheléses kútteszt is!) szükségesek, projektenként 100-200 millióért, és még nem említettük a termálkút árát.

Persze a KEOP támogatáshoz jutás sem egyszerű: a kellő szakmai megalapozottság keveset ér a fiskális és bürokratikus előírások, irreleváns horizontális szempontok mellett. Nincs két egyforma termál projekt (akár csak a feltárandó fűtési közegek fizikai és kémiai különbözőségére, akár a hőpiaci adottságok számtalan változatára utalunk), mégis a szabványos skatulyába próbáljuk bekényszeríteni őket. A geológiai kockázatokat (pl. a tervezett helyen nincs elég vízadó réteg, vagy a vízkémia eltér a tervezettől, sőt egy év múlva is más lesz, mint a létesüléskor stb.) a KEOP sarkosított szabályai sem tudják kezelni. Nem beszélve az eljárási és döntési folyamatok elhúzódásából eredő bekerülési költségváltozásokról, az időközi technológiai és műszaki fejlődésről. Sem a KEOP, sem a kockázati tőke nem tudja értelmezni és elfogadni, hogy egy-egy termál projekt tényleges vízkinyerési technológiája, az energia szállításának tényleges műszaki megoldása, a közeg kezelési módja, a visszasajtolás optimális kialakítása sok esetben a projekt megvalósítása során, a kivitelezést követő próbaüzemi tapasztalatok és üzemi mérések, vizsgálatok ismereteinek birtokában alakíthatók ki. Sőt, még akkor sem biztos, hogy az lesz a végleges állapot, mert például egy év múlva olyan üzemi paraméterváltozások állhatnak elő, amelyek újabb módosítást, kiegészítést tesznek szükségessé.

A projekt forrásbiztosítási nehézségei mellett nem teszi egyszerűvé egy-egy projekt előkészítését, megvalósítását az engedélyezési eljárások bonyolultsága, túlszabályozása és sok esetben a környezetvédelem túlzott szigora sem, amely olykor „megfojtja” a környezet védelmét szolgálni hivatott projekteket is.

Nem akar megszületni a 2500 m alatti rezervoárok hasznosítását célzó koncessziós eljárás végrehajtási rendelete, pedig vannak energetikai vállalkozások, akik „ugrásra készen” várják, hogy végre megépíthessék az első magyar geotermikus villamos erőművet.

Egyre bonyolultabb a 2500 m feletti rezervoárokat célzó fűtési projektek engedélyezési eljárása is, egyre nehezebb és egyre drágább az újabb és újabb fiskális elvárásnak való megfelelés.

A legnagyobb problémát azonban a gyakori jogszabályváltozások jelentik, ami a tervezhetőséget is elbizonytalanítja. Régen indokolt lenne egy önálló megújuló energia törvény megalkotása, amely az annyira várt egyablakos engedélyezés ügyét is előmozdíthatná.

2010 júliusában, a Nemzeti Cselekvési Akciótervhez szólva, a Magyar Termálenergia Társaság egy reális és ambiciózus javaslatot fogalmazott meg:

Évente 28 milliárd Ft támogatás biztosításával 10 év alatt meg lehetne ötszörözni a jelenlegi fűtési célú geotermia-felhasználásunkat. 10 év alatt mindössze 280 milliárd Ft állami (jelentős részben uniós) támogatással létre lehetne hozni 578 milliárdos termelő vagyont, ki lehetne váltani évente 600 millió m3 földgázt, ezzel megtakarítva közel 60 milliárd Ft-ot. Tehát 10 éven belül megtérülne az (50-70 év élettartamú!) befektetés. És a 200 GWh geotermikus áramtermelés „hab lenne a tortán”. Azonban félő, hogy az az állam, amelyik több ezer milliárdért gázvezetéket és -tározót építtet, gázforgalmazó társaságokba fektet be, nem igazán érdekelt a földgáz kiváltásában. Félő, hogy a befektető társaságok és pénzügyi alapok elbizonytalanodnak ott, ahol a hőszolgáltatási díjak mértéke és behajtása befagyasztható, gyakorlatilag versenyképtelenné téve az alternatív energiaforrásokat.

A Magyar Termálenergia Társaság anno javasolta azt is, hogy
• adottságai és hagyományai alapján legyen Magyarország a geotermia közép-kelet-európai centruma és tudásközpontja;
• sok tízezer hektár termál alapú kertészet létesítésének támogatásával, a termékek piacának kormányzati irányításával legyünk a primőr kertészeti termékek terén a térség és az unió legnagyobb beszállítója;
• a termálfürdő-program folytatásával, a gyógyturisztika támogatásával, kormányzati irányítással megszervezett rekreációs piacok feltárásával és ideszervezésével legyünk Európa gyógyvíz alapú balneológiai centruma.

A felsorolt geotermia alapú iparágak komplexszé tennék a termálvizek hasznosítását, optimalizálnák hatékonyságát, növelnék a vidék megtartó erejét, háttéripari szükségességével (hőszivattyú, napelem gyártása, összeszerelése, segédanyagok és -eszközök, berendezések beszállítása stb.) kiegészülve számtalan munkahely létesülhetne.

A 2010-es célok még most sem vesztek el, akkori javaslataink ma is aktuálisak. Talán a cikk konklúzióit kellene minden szinten újragondolni.

Kurunczi Mihály