Nincs döntés

Vegyünk egy átlagos családi házas megrendelőt, aki fűtéskorszerűsítésen gondolkodik, mondjuk öreg kazános-radiátoros rendszerrel. Jó esetben felkeres egy tervezőt. Azért írom, hogy jó esetben, mert nemrég rokonom kérte segítségemet, mondván, drágállja a kivitelezője által ajánlott, kb. 8 milliós gépészeti árat. Megnéztük, tényleg drága volt az anyag- és munkadíj, és olyan tételek is szerepeltek rajta, amiket kollégák sem értettek. Kértem a terveket – nem voltak. Miért nincsenek? – kérdeztem. Mert a kivitelező egyben tervez is, de a terveket nem adja oda, csak ha leszerződtek. Azonnal keress tervezőt! – mondtam, azzal kecsegtetve, hogy tervezővel jó rendszere lesz, és minimum 30%-os költségmegtakarítása mind a beruházásnál, mind az üzemeltetésnél. Nos, nekem sem hitte ezt el, amikor megtudta, hogy kb. félmillió Ft lenne a tervezői díj. Minden maradt a régiben.

Ez is egy „nincs döntés” döntés. De az is, ha a tervezés után a megrendelő lemond az egész beruházásról, mert szembesül

1. a költségekkel,

2. az esetleges bonyolultsággal,

3. a döntési, választási kényszerrel.

A „nincs döntés” döntés egyszerű; minden megy tovább, ahogy eddig. Nem túl jól, zökkenőkkel, hibákkal, pluszköltségekkel, csökkentett komforttal, de megy, míg egy pozitív döntés kockázattal jár.

Ezt a kockázatot kell a tervezőnek, ha eljut odáig, tisztán és világosan ismertetni, a várható hasznot szembeállítva. A feladat nem könnyű, de megoldható: tiszta, pozitív és valós képet rajzolni a potenciális megrendelő elé.

VB