Névtelenséget kérő kollégánk érdekes felvetéssel élt. Szerinte vannak csoportok, amelyek jóval az átlagár alatt tudnak bevállalni tervezési munkákat, ezzel nehezítve a többség életét.
A kolléga szerint a MÉDI alá vállalnak (mármint hogy bőven alá vállalnak, hiszen tudjuk, hogy a gyakorlatban a MÉDI 30%-át megkapni már nem is olyan rossz) a szolgáltatóknál (gázművek, vízművek stb.) teljes, biztos állással rendelkezők, illetve a nyugdíjasok.
A „szolgáltatósok” mindezen túl még garanciát is jelentenek a sikeres engedélyeztetésre.
Nyilvánvaló, hogy mindez árletörő hatású az egész piacra nézve. A kolléga javaslata: a közműves kollégák külön ellenőrzése, hogy csak MÉDI-áron vállalhassanak!
Várjuk a hozzászólásokat, hogy mennyiben valós helyzetről szólt a kolléga.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
A dolog ennél összetettebb. Praxisom során terveztem főállásban és „maszekoltam” is. Tapasztalatom szerint főállásos munkaviszony mellett csak bizonyos nagyságrendig lehetne (szabadna) megbízást elfogadna, annál nagyobbat egyszerűen nem lehet tisztességesen kidolgozni. Amíg volt munka rendesen, nem is volt ebből probléma, a konfliktusok inkább a válság begyűrűzésével kezdődtek. Manapság a főállású tervezők is ugranak akkora munkára, amire korábban csak végszükségben fanyalodtak.
Egy másodállású tervezőnek, ha elég „ügyes”, gyakorlatilag nincs rezsije, bátran vállalkozhat olyan díjon, ami tulajdonképpen csak a saját munkadíját fedezi. Ennek a megbízók felé a főállású tervezők szempontjából rendkívül kártékony üzenete van.
Gyurkovics Zoli barátom írt erről a támáról egy cikket pár évvel ezelőtt, kapott is érte hideget-meleget.
Megoldás lehetne a közműveknél dolgozók „maszekolásának” korlátozása a munkaadó részéről, bizonyos összeférhetetlenségi szempontokkal még talán indokolható is, viszont nem lenne korrekt a kollégákkal szemben.
Sokan mondták, hogy a jogosultságok megszerzésével, megújításával összekötött kreditrendszer majd szelektál. Nem így történt. A kreditpontos előadásokon a főállással is rendelkező kollégák finoman szólva is felülreprezentáltak. Aki árbevétel kényszer szorításában tölti napjait, csak akkor megy ilyen helyre, ha nagyon kell a pont vagy különösen érdekli a téma.
A megoldást én az érintettek tisztességes (élni és élni hagyni)hozzáállásában, az egészséges arányok megtalálásában, az ún „hobbi-tervezők” önkorlátozásában látom.