Rendeletmódosítási vita a berkeken belül

Mondhatni, hogy lecsengett már a a 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet módosítása körüli vita, de abból nem minden került publikálásra, és így, tagozaton belül tanulságos mind tartalma miatt elolvasni, mind pedig azért, hogy megelőzhessük a jövőbeni kommunikációs zavarokat, amelyek rossz érzéseket szülhetnek.

A két első cikk a Magyar Épületgépészet 2011/07-08-as számában jelent meg (köszönet Barna Lajosnak, amiért rendelkezésünkre bocsájtotta az anyagot), míg a harmadik anyag, Zöld András reagálása, e-mailben érkezett.


1.


Észrevételek a Magyar Mérnöki Kamarának a 7/2006 (V. 24.) TNM rendelet módosítására tett javaslatával kapcsolatban


Előzmények


Az EU eredeti Épületenergetikai Irányelve (2002) többek között előírta, hogy a 2006-ban bevezetendő szabályozást ötévenként korszerűsíteni kell. A 7/2006 TNM rendelettel (a továbbiakban „rendelet”) az eredeti irányelv szerint elvárt intézkedések közül a követelményértékeket és tervezést érintő szabályozás hatályba lépett, az öt éves periódus letelt.


Az Európai Bizottság és Parlament 2010-ben elfogadta az EPBD Recast-ot, amely a korábbi épületenergetikai irányelv helyébe lépett. Ez megerősítette a felülvizsgálat szükségességét, egyben 2018-ra és 2020-ra „közel nulla energiaigényű” épületek létesítését írja elő. Ennek értelmezéséről és a „közel” mértékéről uniós szinten még legalább egy évig egyeztetés folyik, mindenesetre ez az ambiciózus cél figyelembe veendő a köztes időszak követelményeinek előírásakor.


A 2012-re tervezett rendelet kidolgozásával a Belügyminisztérium a Magyar Mérnöki Kamarát bízta meg. A Kamara e témában több nyílt fórumot rendezett, a tervezet egyes részleteit honlapján és az e-gepesz-ben közzétette. A jelen cikk szerzői közül többen és többször éltek is e fórumokon a hozzászólás lehetőségével. A teljes anyagot (amely tudomásunk szerint ilyen formában korábban nem volt és jelenleg sem elérhető) a Belügyminisztérium júliusban kapta meg és azt megküldve véleményezésére tanszékünket kérte fel. Önmagában rutineljárásnak tekinthető egy ilyen horderejű anyag véleményeztetése, jelen esetben ennek szükségességét alátámasztotta a tervezet néhány teljesen hiteltelen és több gyanús adata, a szerkesztés és a hivatkozások rendezetlensége, az olykor pongyola fogalmazás, több formai hibával felírt egyenlet.


Részletes és összefoglaló véleményünket a BM és a Kamara július 28-án megkapta (a kamarai anyag terjedelme 61 oldal, a korrektúrázott értékelés 77 oldal, az összefoglaló értékelés 9 oldal), alábbiakban ebből emelünk ki néhány, a szakma érdeklődésére számító kérdést. A félreértéseket megelőzendő hangsúlyozzuk, hogy a továbbiak a cikk szerzőinek magánvéleményét, vagy ha úgy tetszik, tanszékünk álláspontját tükrözik, azaz nem kívánjuk a „hivatalosság” látszatát kelteni.


Épületszerkezetek


Egyes U-értékek új követelményszintjei nyilvánvalóan bizonyos érdekeket sértenek, de a két vitanapon is tárgyalt értékek elfogadásra kerültek – ezekkel egyetértettünk. Korábban is jeleztük, hogy a talajba irányuló hőveszteség számítására egyszerűsített módszer kidolgozása szükséges (a hatályos szabványra való utalás nem nagy segítség a tervezőknek) – ez eddig elmaradt. Kisebb kiegészítésekre tettünk konkrét javaslatot (energiagyűjtő falak, üvegházakkal határos szerkezetek). A hőveszteségtényező (q, W/m3K) értékek több száz elemes minták statisztikai elemzésén alapulnak, kifogástalanok.


Összesített energetikai jellemző


A tervezetben másként nevezett, ezért leginkább a mértékegység alapján azonosítható és a követelmények közül legfontosabbnak tekinthető kWh/m2év értékek összefüggései és diagramjai minősíthetetlenül hibásak. E követelmények a korábbiakhoz képest ugyanolyan arányban csökkentek, mint az új és a régi q értékek arányai. Nyilvánvaló, hogy a transzmissziós hőveszteségek csökkenése vajmi kevéssé befolyásolja a szellőzési hőveszteségeket, a használati melegvíz igényt és a világítás energiaigényét. Felfoghatatlan, hogy ez a hiba hogyan kerülhette el a munkabizottság tagjainak figyelmét és nyilvánvaló, hogy e kérdésben korrekcióra, hiánypótlásra van szükség.


Épületgépészeti elemek


Egyetértünk azzal, hogy bizonyos elemekre vonatkozóan minőségi követelmények kerüljenek bevezetésre (gáztüzelés esetén kondenzációs kazán, légtechnikai rendszerekben hővisszanyerő, automatikus szabályozás). A számos ötlet közül ezek és csak ezek azok a tételek, amelyek az engedélyezési és használatbavételi eljárások, valamint a tanúsítás során ellenőrizhetők – legalábbis ezen eljárások jelenlegi forgatókönyvei szerint. Vitatható az a javaslat, hogy felújítás esetén, ha csak egy kazán cseréjére kerül sor „legalább zárt égésterű” új kazánt és hagyományos kazánokat egy kéményre kössenek.


Egyéb épületgépészeti követelmények


A javaslat nagy terjedelemben tartalmaz különböző szabványokból összemásolt részleteket, amelyek teljesen feleslegesek és egy részük ellentmond a javaslat korábbi pontjainak.


Tisztázandó, hogy mi is a rendelet tárgya. A rendelet – három szinten – követelményeket ír elő, számítási módszert ad arra, hogy e követelmények teljesülését mi módon kell ellenőrizni és a tervezéshez bemenő adatokat tartalmaz (éghajlat, „statisztikai átlaghasználói igények”, táblázatok egyes veszteségtényezők és segédenergia igények engedélyezési terv szintű becsléséhez). A rendelet tehát érinti az engedélyezési tervet és eljárást, a használatbavételi eljárást, az új épület tanúsítását, amely nyilvánvalóan csak számításon alapulhat. (Zárójelben: a számítási módszer algoritmusa alkalmazandó meglévő épületek számításos tanúsítására is tényleges bemenő adatokkal – ez a tanúsítók által használt segédletben hozzáférhető.)


Ezek a feleslegesnek ítélt témák (a teljesség igénye nélkül)


• hőérzet (PMV, PPD);
Az engedélyezési tervek a helyiségenkénti méretezést tartalmazzák? A szakhatóság vagy a tanúsító a számítások helyességét ellenőrzi vagy a használatbavétel után, de a tanúsítvány kiadása előtt méréseket végez (négy paraméter regisztrálása minden helyiség több pontjában), vagy a használatbavétel után, de a tanúsítvány kiadása előtt felméréseket végez az egyes helyiségek használói között tipikus időjárású hetek során az elégedetlenek százalékos arányának megállapítása végett, ellenőrizve azt is, hogy a válaszadók a tervezés során figyelembe vett aktivitást (met) mutattak és a tervezés során figyelembe vett öltözetet (clo) viseltek (két-három fő által használt helyiségek esetén nem értelmezhető, minimum tízfős statisztikai populáció szükséges).


• a légcsatornahálózat tömörsége; a légcsatorna hálózat szakaszainak ellenállása; a ventilátor munkapontja;
Ha meggondoljuk, jelenleg mi az engedélyezési tervek elvárt tartalma és akár a szakhatóság, akár a tanúsító részéről milyen tudás-, idő-, munka-, műszer- és költségigénye lenne egy olyan radikális változtatásnak amely e tételek vizsgálatát az engedélyezési és/vagy a használatbavételi eljárás részévé tenné, akkor ezek az ötletek nem tűnnek életszerűnek.


• beszabályozási terv; próbaüzem


A fentieken túl tisztázatlan, hogy
• mi a szakhatóság feladata,
• mi a tanúsító feladata,
• a használatbavételi engedély és/vagy a tanúsítvány kiadható-e, ha a fenti követelmények közül valamelyik nemteljesül,
• ha kiadható, a nem teljesített követelmények hogyan befolyásolják az épület energetikai minősítését, osztályba sorolását.


Mindez nem azt jelenti, hogy ezek a témák nem fontosak, csak azt, hogy a rendelettel érintett aktusokban nincs szerepük. Ezek a tételek „csak” feleslegesek, a légcsere számítására vonatkozó javaslat viszont felülírja a régi nevén összesített energetikai jellemzőként ismert követelményt.Ajavaslat szerint ugyanis tudni kellene, a lakás mely szobáit hányan használják nappali és mely szobáit hálóhelyiségként, majd ennek alapján és az épület emisszióját is figyelembe véve kellene kiszámítani a friss levegő térfogatáramát. Ez önmagában is elég abszurd elképzelés, de felülírja a régi nevén összesített energetikai jellemzőként ismert követelmény – egyébként változatlanul hagyott – statisztikai alapon megállapított légcsereszám adatát, amely bemenő tervezési adat. Két egymást kizáró opcióról van szó…


A bemenő adatokat illetően zavaró, hogy egyes helyiségek belső hőmérsékleteire nemcsak előírt értékek, hanem intervallumok is szerepelnek és a nemzetközi irodalommal egybevágóan vitatjuk az óvodákra megadott 17,5 °C előírást.


Maradtak a javaslatban nyilvánvaló hibák is, például „…komfort rendszerekben a ventilátor fajlagos energiafogyasztása ….nem lehet nagyobb, mint 2000 W/(m3/s).” Tisztázandó, hogy miről is van szó: a W/(m3/s) nem „energia“ mértékegység, hanem ventilátor teljesítmény a szellőző levegő térfogatáramára vonatkoztatva.


Az irreleváns javaslatok ily bőséges taglalását azért tartjuk lényegesnek, mert minél több felesleges, nem ellenőrizhető javaslat szerepel egy rendeletben, annál inkább hajlamos lehet a rendelet olvasója azt feltételezni, hogy a rendelet többi (valójában helyénvaló és ellenőrizhető) előírásai között is vannak még hasonlóan ellenőrizhetetlen, irreleváns pontok.


Számos szabványra történik utalás a tervezetben. Hatályos szabványokra lehet utalni általában (ez lehet célszerű), nem szerencsés utalni konkréten, mert a rendelet hatályának időtartama során a szabványok változ(hat)nak (a jelen anyagban is történik utalás már hatályát vesztett szabványra.


Az épületgépészeti referencia rendszerek


Olyan funkciók esetén, ahol az összesített energetikai jellemzőre nincs előzetesen meghatározott követelmény (vegyes rendeltetésű épületek), referencia gépészet feltételezésével a tervezőnek kell meghatároznia a követelményt, ahogy ez a korábbi rendeletben is szerepelt. A probléma az, hogy a referencia rendszerek egyes elemeinek itt szereplő meghatározása nem egyezik meg az épületgépészeti rendszerekre megadott követelményekkel, például a referencia hőtermelő alacsony hőmérsékletű kazán, míg a követelmény kondenzációs kazán. A logika azt kívánná, hogy a követelményértékeket az épületgépészeti elemekre vonatkozó új minőségi előírások figyelembe vételével határozzuk meg.


Primer energia


Az eredeti rendeletben szereplő primerenergia-adatok az Energiaközpontból származtak. Annak idején a tervezethez hónapokon át hozzá lehetett szólni több formában és fórumon – az adatokat akkor nem kifogásolta senki. Két évvel később a kapcsolt energiatermelés és a távhő primer energiatartalmáról az „Energiagazdálkodás” hasábjain vita folyt. A kamarai munkabizottság 2011-ben nyilvános vitán először olyan adatokat mutatott be, amelyek a 2006-os adatoktól alig különböztek, vagy azokkalmegegyeztek.Az ülésen kiderült, hogy amunkabizottságon belül e kérdésben nincs egyetértés és további számításokra alapozva kell elkészíteni a végleges javaslatot.


A végleges szövegben következetlen a végenergia, a primer energia, a nettó és a bruttó energiaigény fogalmak használata. A többféle megnevezés kevert alkalmazása megtévesztő, zavaró – az értelmezési gondok betudhatók jelen cikk szerzői hiányos ismereteinek, de nem kizárt, hogy mások is így lennénk vele. Végenergia felhasználás szerintünk a számítási algoritmusban az állításokkal ellentétben nem szerepel, hiszen a végenergia számítására megadott képletek nem tartalmazzák a hőtermelő veszteségéből eredő többletenergia felhasználást, pedig ez – épületen belüli hőtermelő esetén – egyértelműen a végenergia része. Ráadásul, a korábbi rendelettől eltérően nincs is lehetőség a végenergia és a primer energia elkülönített meghatározására, még a képletek átrendezésével sem, mert a korábbi teljesítménytényező (Ck) és a primerenergia-tényező (e) helyett egyetlen tényező (g) szerepel.


A példa kedvéért nézzük a HMV-re javasolt összefüggést:



Nem a levegőben lógó szumma jel a fő probléma (bár egy véglegesnek tekintett szövegben ez illetlenség), hanem az, hogy nem egyértelmű, milyen energiáról van szó, nem egyértelmű a több forrásból táplált rendszerek számítási módja. A képlet nem tartalmazza a teljesítménytényezőt (hatásfokot). A képlet szerint itt hő és villamos energia összeadásáról van szó, tehát ennek a részeredménynek a tartalma zavaros és későbbi esetleges tisztázása további zavarokat okoz. Ha fel is tételezzük, hogy a probléma a későbbi lépések során megoldódik, a számítás ilyen fajta átalakítása a kézi számítás lépéseit tartalmazó mellékletek, segédletek és a WinWatt alapos átírását tennék szükségessé.


A távhőrendszerek veszteségei


Idézet: „Távhőellátás esetén a távhőrendszer veszteségeit is figyelembe kell vennünk a qTH fajlagos távhő-felhasználási tényezővel. A távhőfelhasználási tényezőt az érintett távhő rendszerben határozhatjuk meg, előzetes tervezésnél qTH = 1,05 értékkel számolhatunk.” Az 1,05 érték túl ideálisnak tűnik, ha azokra a rendszerekre gondolunk, amelyek nyomvonalát a hóolvadás kijelöli. Hiányzik a távhőrendszer keringető szivattyúinak villamos energiaigénye. Pontosítandó a megfogalmazás abban az értelemben, hogy ez a primer hálózat épületen belüli hőközpontjáig tartó szakaszára vonatkozik, ehhez jönnek még a hőcserélő és a szekunder hálózat veszteségei.


A közvetlen hőtermelés fajlagos primerenergia-felhasználásának tervezési értékei


Az itt közölt, a számítás szempontjából kulcsfontosságú táblázatban a „fajlagos primer energiafelhasználás” oszlopban a biogázra, a tűzifára, a biopellettre, biobrikettre és a biomasszára magasabb értékek szerepelnek, mint a földgázra, vagyis a földgázzal ellátott épületek könnyebben teljesítik a követelményeket, mint például egy faelgázosító kazánnal ellátott épület. Ez a fogalom értelmezésének teljesen eltérő módját jelzi, homlokegyenest ellentmond a tagországok öthat éves szabályozási gyakorlatának.


Csaknem ugyanez vonatkozik a geotermális hő esetére is, amelynek primer energia felhasználása a táblázat szerint a földgázétól nem különbözik. Lényegében véve a geotermális hő felhasználása rosszabb eredményre vezet, mint a kondenzációs gázkazán alkalmazása. Kérdés az is, hogy elfogadjuk-e a földgázt viszonyítási alapnak.


Kapcsoltan termelt hő fajlagos primerenergiafelhasználásának tervezési értékei


Kérdéses, hogy a tervező/tanúsító milyen – meghivatkozható és hiteles – forrásból szerez információt arról, hogy a távhálózat forrásoldalán milyen erőmű/fűtőmű van, ugyanis anélkül nem tud a javasolt módszerrel primerenergiát számolni. Noha kétségtelen, hogy a primer energiafelhasználás szempontjából ez nem közömbös, a tervezetben leírt módszer bevezetésének akkor és csak akkor van realitása, ha egy arra hivatott intézmény/hatóság az ország valamennyi fűtőművére és erőművére közzéteszi a tervezéshez/tanúsításhoz szükséges, a következő három év során alkalmazandó adatokat.


Villamos hajtású hőszivattyús hőtermelés fajlagos primerenergia-felhasználásának tervezési értékei


A villamosenergia-ellátás hatásfokára adott értékek ellentmondanak egy későbbi (A villamosenergia-termelés hatásfoka és fajlagos primerenergia-felhasználása c.) táblázatban szereplő adatoknak – a számítás a javaslatban 2020-ra prognosztizált adatokkal készült, a 2012-re megadott adathoz képest az eltérés 29%, ennek megfelelően például alacsony hőmérséklet esetén a levegő/levegő, magasabb hőmérséklet esetén a levegő/víz hőszivattyús rendszerek primerenergia felhasználása > 1,0. A fejezeten belülmáshol is előfordul a 2020- ra prognosztizált adat használata 2012-re vonatkozó követelmények kiszámításánál, és ebből eredően 29%-os hiba.


A széndioxid-kibocsátás számítása


Nem vitatva a kérdés jelentőségét és tudva, hogy néhány tagország követelményei között fajlagos kibocsátási határértékek is szerepelnek, nem tartjuk időszerűnek sem most, sem a 2018-ra prognosztizálható követelmények szempontjából azt, hogy a hazai – egyes épületekre vonatkozó – követelményrendszert kibocsátási határértékekkel is bővítsük.


Energiaköltségek és az energiaellátás gazdaságossága


Erről a kérdésről a DG ENER által közreadott és ezután közreadandó anyagok és módszer alapján az ún. „cost-optimum” módszerrel 2012 júniusáig kell a tagországoknak jelentést adni, amely a felülvizsgálat és jóváhagyás után válik a további munka alapjává. Ezért a jelen fejezet teljes egészében egy jószándékú, de szükségtelen kiegészítés, nincs helye a rendeletben.


Összefoglalás


Ajavaslat jelen állapotában nem könnyíti meg a jogalkotó feladatát és nem tekinthető a BM-MMK együttműködés sikertörténetének. Vannak megalapozott és gond nélkül alkalmazható fejezetei, vannak felesleges, elhagyandó pontjai, vannak egymásnak ellentmondó előírásai és vannak alapvetően hibás előírásai, adatai. Természetesen lehetnek olyan részletei, amelyeket nem értettünk, nem jól értelmeztünk, rosszul ítéltünk meg: a cáfolat vagy magyarázat bizonyára rajtunk kívül mások számára is érdekes és hasznos lehet. Sajnálatosnak tartjuk és a hiánypótlási igények között említjük, hogy nem került kidolgozásra a talajba irányuló hőveszteség számítására egy egyszerűsített módszer, amit az új követelmény indokolna. Az átdolgozás jó alkalom lett volna az eredeti rendelet néhány olyan számítási módszerének pontosítására, amelyekkel a tapasztalat szerint (főleg a kis energiaigényű épületek és a nagy üvegezési arány esetében) olykor gondok mutatkoztak: fűtési határhőmérséklet, hűtési napok száma. Nagy lenne az igény a kollektorok, aktív szoláris és fotovoltaikus rendszerek engedélyezési terv szintű előzetes méretezését szolgáló módszerre is. Reméljük, hogy a szükséges korrekciókon túl e hiányok pótlására is sor kerül és noha a lehetőség kihasználatlan maradt, a körülmények ellenére használható rendelet fog hatályba lépni.


Prof. Zöld András, Dr. Csoknyai Tamás, Dr. Kalmár Ferenc


Felhasznált szakirodalom


Büki G., A magyar energiaellátás jellemzői, Az energetikafejlesztés súlyponti kérdései I., zoldtech.hu/cikkek/
20060530energetika/dokumentumok/buki1.doc


Büki G., A földhő energetikai hasznosításának hatékonysága I.
Mérnök Újság,. 15. évf. 10. sz. / 2008, pp.17-20


Büki G., A földhő energetikai hasznosításának hatékonysága II.
Mérnök Újság,. 15. évf. 11. sz. / 2008, pp. 31-34


Fergus, N. J., Wilson, M. A critique of European Standard EN 15251: strengths, weaknesses and lessons for future standards,
Building Research and Information, Volume 39, Number 2, March 2011, pp. 183-193 (11).


Olesen B., Seppanen O., Boerstra A. (2006) “Criteria for the indoor environment for energy performance of buildings: A new European standard”,
Facilities, Vol. 24 Iss: 11/12, pp. 445–457.

2.


A Magyar Mérnöki Kamara feladatai a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet módosításával kapcsolatban


A Magyar Mérnöki Kamara 2010 októberében megbízást kapott aBelügyminisztériumtól az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet mellékleteire vonatkozó módosítási javaslat elkészítésére és a 176/2008. számú Kormányrendelet, valamint a 264/2008. számú Kormányrendelet átdolgozásának előkészítésére.
A módosítás célja a rendelet harmonizálása az épületek energiahatékonyságáról szóló, átdolgozott 2010/31/EU irányelvhez, illetve a hazai alkalmazási tapasztalatok alapján a hazai számítási módszer pontosítása.


A megbízás a következő feladatrészek kidolgozását jelentette:


1. feladatrész: javaslat készítése a 7/2006. (V. 24.)TNMrendelet 1. melléklet 1. részének módosításához, ezen belül
• javaslat a határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmények módosítására, tekintettel a 2010/31/EU irányelv 6. és 7. cikkére;
• az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények megállapítása épületgépészeti rendszerek beszerelése, korszerűsítése vagy cseréje esetére, a 2010/31/EU irányelv 1. cikk (2) bekezdés iii) pontjával, valamint a 8. cikkével összhangban.


2. feladatrész: javaslat készítése a 7/2006. számú TNMrendelet 2.melléklet és szükségszerűen a 3.mellékletmódosítására.
• Ezen belül különösen az épületgépészeti rendszerek éves primerenergia-fogyasztásának számítására; valamint
• a primerenergia-váltószámok felülvizsgálatára (a megújuló energiaforrások alkalmazása vagy a kapcsolt energiatermelés esetében kedvezőbb primerenergia-váltószám megállapítása táv- vagy tömbfűtésnél).


A Magyar Mérnöki Kamara a feladatot a Magyar Építész Kamarával közösen oldotta meg. Az ún. TNM-Bizottság tagjai az alábbiak voltak:
Dr. Bánhidi László, MMK, a Témabizottság vezetője,
Baumann Mihály, MMK,
Dr. Büki Gergely, MMK,
Fritz Péter, MMK,
Dr. Magyar Zoltán, MMK,
Meggyaszay Péter, MÉK,
Osztroluczky Miklós, MÉK.
A Belügyminisztérium részéről Soltész Ilona főosztályvezető-helyettes koordinálta a bizottság munkáját.


A következőkben megpróbálom tényszerűen, tárgyilagosan összefoglalni a BM-től kapott megbízásban foglalt feladatok elkészítésének történetét.


A feladat ütemterve szerint a Bizottság tagjai 3 alkalommal: 2011. március 4-én, 2011. május 13-án és 2011. június 6-án MMK Angyal utcai Tanácstermében széles szakmai nyilvánosság előtt ismertették munkájukat, amelyre a Belügyminisztérium küldte ki a meghívókat. Az ismertető előadások anyagai több lépcsőben felkerültek az MMK honlapjára, felszólítva a téma iránt érdeklődőket véleményük, javaslatuk, kritikájuk írásos megfogalmazására, hogy az a végleges anyagba bekerülhessen.


2011. július 8-án az Építésügyi Fórum nevű egyeztető mechanizmus keretében, az építési követelmények munkacsoport energia, építési termék, szabványosítás almunkacsoportban is sorra került egy egyeztetés.


A javaslat kidolgozása során több témában alakult ki szakmai vita, és a Belügyminisztérium felkérte a Debreceni Egyetem Műszaki Karát, mondjon véleményt a 2010/31/EU irányelv bevezetéséhez szükséges jogszabály-módosításokhoz az új épületekre, illetve épületszerkezetekre, az új épületgépészeti rendszerek követelményeire, továbbá a primerenergia átváltásra vonatkozó, a Magyar Mérnöki Kamara munkacsoportja által készített javaslatról.


A Debreceni Egyetem Műszaki Karának valamennyi kompetens tagja megjelent és hozzászólt az előbb említett szakmai bemutatón és vitán.


Az MMK-hoz, a Bizottság tagjaihoz a Debreceni Egyetem véleménye nem hivatalos úton került, a Belügyminisztérium koordinátora kimondottan sajnálja, hogy belső használatra rendelt anyaga tudta-engedélye-kérése nélkül nyilvánosságot kapott. TNM-Bizottság ennek ellenére foglalkozott a kritikával, egy részével egyetértve átdolgozta anyagát, más részével nem értve egyet indoklással elutasította, a primerenergia-felhasználás témáját pedig – a BM-mel konzultálva – kihagyja a most kiadásra kerülő rendelet-módosítás javaslatából, többek között azért, hogy e témakörben is széleskörű szakmai konszenzus jöhessen létre.


Mint többek által ismeretes, erős levelezési kampány indult meg, e-mailben terjesztve a Debreceni Egyetem Műszaki Kar Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszékének véleményét.


Ami nem érthető: a személyesen meghívást kapott véleményezők, akik el is jöttek a szakmai ismertetőkre, módjuk volt helyszínen szóban véleményt nyilvánítani, s az általuk ismert elérhetőségű MMK Honlapon található anyaghoz írásban is véleményt fűzhettek (volna), miért nem ott és akkor tették, amikor erre interaktív szakmai vita keretében lett volna lehetőség?


Tisztelt Mérnök Kollégáim: mit várjunk másoktól, ha mi, azonos szakterületet művelők sem tudunk egymással szembenézve vitatkozni? Közös érdekünk, hogy a nagy szakmai közvélemény által legjobban használható és az energiatakarékosságot ösztönző szabályozás szülessen. ADebreceni Egyetem Műszaki Kar Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszékének véleményéből a TNM-Bizottság által elfogadott észrevételek beépítésre kerülnek a Belügyminisztérium részére ismételten megküldendő módosított javaslatba, a szabályozásból most kimaradó, különösen vitatott primer energiafelhasználás témájában pedig a MMK széles körű szakmai vitanapot szervez.


2011. augusztus 9.
Kovács István, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke

3.


A Debreceni Műszaki Egyetem Műszaki Karának valamennyi kompetens tagja megjelent és hozzászólt előbb említett szakmai bemutatón és vitán.
Mindahhoz, ami akkor és ott bemutatásra kerult. Nem szólt hozzá – mert nem szólhatott hozzá – ahhoz, ami nem került bemutatásra. Például a korábbi néven összesített energetikai jellemző (kWh/m2a) követelményértékekhez. A levél azt sugallja, mintha a TELJES ANYAG, abban a formában, ahogyan azt a BM-nek megküldtek, elérhető lett volna a szakmai nyilvánosság számára, de az anyagnak csak részei voltak közzétéve.


Az MMK-hoz, a Bizottság Tagjaihoz Debreceni Egyetem véleménye nem hivatalos úton került, BM koordinátora kimondottan sajnálja, hogy belső használatra rendelt anyaga tudta-engedélye-kérése nélkül nyilvánosságot kapott.
A vélemény a leghivatalosabb úton került az MMK-hoz, a BM-nek történő megküldést követő percben dr. Chappon Miklóshoz, aki tudomásom szerint épületgépészeti kérdésekben az MMK kompetens tisztségviselője. A mail visszaigazolésa szerint ezt július 29-én reggel olvasta is. A felkérésben nem szerepelt titoktartásra vonatkozó záradék. Ha az MMK-nak nem küldtük volna meg azonnal véleményünket, akkor lenne helyénvaló a levél alábbi kérdése: mit várjunk másoktól, ha mi, azonos szakterületet művelők nem tudunk egymással szembenézve vitatkozni?


A TNB Bizottság ennek ellenére foglalkozott a kritikával, egy részével egyetértve átdolgozta anyagát, más részével nem értve egyet indoklással elutasította.
Miert nem kap nyilvánosságot az elutasítás/cáfolat/magyarázat? Vagy ha kap, mikor es hol?


A primer energiafelhasználás témájában pedig BM-mel konzultálva, kihagyja a most kiadásra kerülő rendelet-módosítás javaslatából, többek között azért, hogy e témakörben is széleskörű szakmai konszenzus jöhessen létre.
Vagyis a feladatnak ez a része még megoldásra vár. De ha a módosított rendelet hamarabb jelenne meg, akkor ez a megoldás már okafogyottá válik.

Megpróbáltam tényszerűen, tárgyilagosan összefoglalni a BM-től kapott megbízás elkészítésének történetét. Mint többek által ismeretes, erős levelezési kampány indult meg, e-mailben terjesztve Debreceni Egyetem Műszaki Kar Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszékének véleményét. Ami nem érthető: a személyesen meghívást kapott véleményezők, akik el is jöttek a szakmai ismertetőkre, módjuk volt helyszínen szóban véleményt nyilvánítani, s az általuk ismert elérhetőségű MMK Honlapon található anyaghoz írásban is véleményt fűzhettek (volna), miért nem ott és akkor tették, mikor erre interaktív szakmai vita keretében lett volna lehetőség?
A „volna” szó használatát határozottan visszautasítom. Az első két ülésen élőszóban is elmondtuk véleményünket, a publikált anyagokhoz írásban is hozzászóltunk (ha van hitelesen archivált anyag, visszanézhető). Több alkalommal küldtem írásbeli hozzászólást az e-gepeszen megjelent anyagokhoz.
Természetesen hozzászólni csak ahhoz lehetett, ami elhangzott vagy hozzáférhetően közzétételre került. Figyelmes olvasó észlelheti, hogy a legsúlyosabb kifogások olyan részletekre vonatkoztak, amelyek a vitanapokon nem szerepeltek, közzétételre nem kerültek.


Kinek jó a levelezési kampánnyal elindított szakmai feszültség gerjesztése? Tisztelt Mérnök Kollégáim: mit várjunk másoktól, ha mi, azonos szakterületet művelők nem tudunk egymással szembenézve vitatkozni?
Tökéletesen egyetértek a költői kérdés által sugallt válasszal: Mi a véleményünket azonnal megküldtük az MMK epületgépészeti kérdésekben kompetens tisztségviselőinek (szembenézés1), véleményünket nem köröztük és körözzük, hanem annak lényegét egy cikkben fogalmaztuk meg, amely tekinthető vitainditónak (szembenézés2) – bizonyára mutatkozna némi érdeklődes azután a folyóirat utan, ahol az megjelenik, és ahol a válaszok, cáfolatok, magyarázatok olvashatók.


Közös érdekünk, hogy a nagy szakmai közvélemény által legjobban használható és az energiatakarékosságot ösztönző szabályozás szülessen.
Ezzel is tökéletesen egyetértek, ezért kellett felhívnunk a figyelmet arra, ami ismereteink szerint a leadott javaslatban hibás, vagy vitatható, vagy nem a rendelet tárgykörébe tartozik. Ez három szakmabeli, vagy ha úgy tetszik, a debreceni tanszék véleménye, amit el lehet fogadni, meg lehet cáfolni – konkrét érvekkel.


Üdvözlettel: Zöld András

Egy hozzászólás

  1. csn.andrasne_gmail.com-
    2011. október 6. - 13:44

    Izgalmas volt dolog a fentiekből megtudni, hogy az energetikai rendelet módosításáról szóló javaslatnak létezik egy teljes, egybeszerkesztett, 61 oldalas, a ”berkeken belül” ismert változata, amit a szerzők már el is küldtek a BM-nek. Véleményezni csak egy ilyen anyagot lehetett, amit ezek szerint a Debreceni Egyetem Műszaki Karának ”kompetens tagjai” 77 oldalon meg is tettek. Hozzánk, berkeken kívüliekhez, akiknek használnunk kell majd a végleges anyagot (ha valami el nem kerülte a figyelmemet) csak ekletikus, kissé csapongó előadástöredékek jutottak el, olyan hírértékű információkkal, hogy Romániában a légtechnikai kalorifereket 60/40 fokos fűtővízre számolják, Portugáliában a kazánokat legfeljebb 40 százalékkal méretezhetik túl, Finnországban a levegőveszteség a névleges légszállítás maximum 6%-a lehet, vagy hogy a norvég óvodákban a használati melegvíz 38 fokos. Nem igazán vitára ingerlő megállapítások.
    Már megjelenésekor sem éreztem az energetikai szabályozás körébe tartozónak a legionella elleni védelem előírását, amit az egyik anyag említ, legyen ez inkább az egészségügy dolga. Ugyancsak nem értettem a 3/2002-es Eü rendelet idézésének okát, nem tudom bekerült-e a véglegesnek szánt anyagba, ha igen, mit kezdjünk vele? A szellőzési hővisszanyerő hatásfokának minimumát 70-80 százalékon meghatározni, én nem merném: a nagy hidegekben, amikor igazán haszna lenne, 50 százalék fölött már megjelenik az elfagyás veszélye. Ez lehet az oka, hogy a cikkben említett finn barátaink ezt az értéket 45 százalékban határozták meg. ”A fajlagos ventilátorteljesítmény értéke nem haladhatja meg a 2 kW/(m3/s)-ot, csak akkor, ha az épület beltéri klímájának szabályozása az előírástól eltérő légkondicionálást igényel”, írják egy helyütt. Milyen előírásra utalhat itt a szerző? ”Szabad hűtést kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor a külső hőmérséklet ezt lehetővé teszi”, szerepel valahol. Mit jelenthet ez vajon a gyakorlatban?
    A fenti idézetekből, mivel azok a teljes anyagnak csak a közzétett kiragadott részletei, nem derült ki, hogy milyen konkrét esetekre vonatkoznak, kötelező előírások-e, vagy csak ajánlottak, végrehajtásukat ki ellenőrzi, elmulasztásuk kinek a felelőssége, hogyan csapódik le mindez a mindennapokban. Azért bízzunk benne, hogy a végeredmény valahogy majd a valóságban létező házakra is alkalmazható lesz, és nem fékezi még jobban az amúgy is mélyrepülésben levő építési kedvet.

Szóljon hozzá

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.