2018-ra megvalósulhat az a vezeték, amely összekapcsolja Budapest távhőkörzeteit, írták a FŐTÁV kollégái cikkükben, melyre számos hozzászólás, kritika érkezett. Ezekre válaszolnak a szerzők bővebben.
Szakos Péter
2014. október 29 – 13:27:57
Tisztelt Orbán, tisztelt Mezting úr!
Van arra vonatkozóan információ, hogy ezeken a nagy hosszúságú összekötő vezetékeken milyen hatékonyan lehet átvinni a hőt? Értem a megosztás racionalizálási hatásainak előnyeit, de vallóban megéri ezt így létrehozni?
Zoárd
2014. október 30 – 10:48:50
Kedves Péter! A válasz nem!
A teljes távhő rendszer ma is tragikus állapotban van, de úgy tűnik, óriási a lobby erejük.
Őrületes pénzzel vannak támogatva, ráadásul csak 5% ÁFA van rajta, azaz 20% versenyelőny mellett is támogatni kell.
Fenti adatok szerint 94%-ban földgázt használnak!
Ha valaki elmagyarázza nekem, hogy a földgázfűtést hogy lehet központilag – azaz kondenzáció nélkül, több kilométeres vezeték hálózaton szolgáltatva – hatékonyabban biztosítani, mint egy helyi kondenzációs gázkazánnal, az megkaphatja a nobel díjat.
Van olyan változat, hogy gázmotorral villamos energiát termelnek és csak a hulladékhő megy a hálózatba, de az a gyanúm, hogy ezt olyan drágán hozzák össze, hogy egyszerűen nem éri meg.
Persze a dolog erősen politikai kérdés. Volt idő, amikor a Távhő drágábban kapta a gázt, mint a lakások, ami ugye, abszurd. Épeszű helyen egy nagyfogyasztó olcsóbban kapja a gázt, mint egy kisfogyasztó – ez így van a világban, mi kivétel voltunk, nem csak most már korábban is.
A villamos energia ár és a gáz között tőlünk nyugatra sokkal kisebb az árolló mint nálunk, de nálunk is sokat változott.
2000-ben ez az olló 5-6 volt a gáz javára! Most 2,0-3,4 közötti. Azaz 2000-es árarányok mellett a gázmotornak még volt realitása, de mára ez elpárolgott. Sajnos már 2000-ben is tudni lehetett, hogy ez meg fog szűnni, de akiknek érdeke volt ilyen beruházásokat tenni, azok eltitkolták, elmismásolták ezt a tendenciát.
Chiovini György
2014. október 30 – 21:59:04
„Távhőfejlesztési Cselekvési Tervre (a továbbiakban: TFCsT) elsősorban azért van szükség, mert a távhőszolgáltatás fontos eszköze a Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervében és a Nemzeti Energiastratégiában meghatározott célszámok elérésének, az energia- és klímapolitikai irányok megvalósításának. Hazánkban mintegy 640 ezer háztartás fűtése és részben használati melegvízzel (a továbbiakban: HMV) való ellátása távhőrendszerekenkeresztül történik. Ez a fűtési mód, nagyban hozzájárulhat a vállalt éves energiafelhasználás és CO2 kibocsátás csökkentési mérték teljesítéséhez, illetve jelentősen csökkentheti az ország energiahordozó (földgáz) import függőségét.
Megfelel-e ma a távhőellátás a Nemzeti Energiastratégia ajánlásainak?
Földgáz import kiváltó alternatíva-e ma a távhőellátás? Nem
Kompetitív-e ma a távhőszolgáltatás az egyedi földgáz központi fűtéssel összevetve? Csak az energetikailag nem felújított lakásokban.”
Kérdésem: Megfelel-e a távhőellátás a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiának?
Feltételezzük, hogy Szakos Péter Úr kérdése a nagyátmérőjű új vezetékek hőveszteségére vonatkozik. Ennek aránya az előzetes hőtechnikaiszámítások szerint az új vezetékeken forgalmazott hőmennyiségnek mintegy 3,3%-a lesz.
A távvezetéki veszteséggel kapcsolatban kiemeljük azt az általában nem említett tényt, hogy minden energetikai folyamatot, így az energia távvezetéken történő szállítását isveszteségek terhelik. Ezek arányát nagy beruházásokkal természetesen lehet csökkenteni, csak az a kérdés, hogy érdemes-e, mert ennek nyilván gátat szab a beruházási költségből és az elérhető megtakarításokból számítható megtérülés, illetve annak van optimuma.
Azt, hogy Magyarország a távvezetéki hőveszteségekesetében hol áll európai összehasonlításban, a következő ábra mutatja.
(forrás: District Heating and Cooling country by country survey 2009 /Euroheat&Power/)
Ez áttételesen cáfolja is a Zoárd nevű kedves hozzászóló kategorikus minősítését: „A teljes távhő rendszer ma is tragikus állapotban van”, amely egyébként sem állja meg a helyét. A távhőszolgáltató rendszerek tulajdonosai, üzemeltetői és hőtermelői az elmúlt évtizedben jelentős, sok esetben az EU által is támogatott fejlesztéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy a távhőrendszereklétesítésének időszakában kötelező „mindenből a legolcsóbbat” törekvés maradéktalan betartásával kiépített rendszerek hőtermelői, hőszállítói-hőelosztói és hőközponti alrendszereit korszerűsítsék. Ennek bizonyítéka az 1990 óta felépített 2000 MW új kapcsolt energiatermelő kapacitás, a távhőrendszerek változó tömegáramú üzemre történt átállítása,vagy éppen a távhőszolgáltatók aktív részvétele és támogatása a felhasználói oldali, felhasználói tulajdonban (!) lévőrendszerek korszerűsítésében. A hazai kapcsolt energiatermelésnek köszönhetően, amelynek mintegy 85%-a kötődik a távhőrendszerekhez, az elmúlt évtizedbenévente 30 PJ-t(= évi 900 millió m3 földgáz) meghaladó primerenergia-megtakarítás realizálódott, amely évente 2 millió tonnánál is több CO2-kibocsátás elmaradását tette lehetővé. A kapcsolt energiatermelés (lásd például http://www.fotav.hu/kapcsolt-energiatermeles) az a mód, amelynek köszönhetően Zoárd kérdése megválaszolható. A kapcsolt energiatermelés „hasznosságát” az Európai Unió is elismeri (lásd például Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelvét). Ez egyben válaszChiovini Úr második kérdésére is.
Végül egy utolsó gondolat – Bécsből- a távvezetéki veszteség helyretételéhez:
„… 8% hőveszteségünk messze alatta marad az európai 12,3%-os átlagnak, ami a bécsi távhőszolgáltatás üzemvitelének és hálózatának hatékonyságát bizonyítja…”,
(Forrás: Wien Energie – Fernwärme Wien – Nachhaltigkeitsbericht 2007)
A távhőrendszerek leggyengébb láncszemétsajnos maguk a távfűtött épületek jelentik, amelyeket a ’70-es-’80-as években a fent már említett olcsóságra törekvés jegyében építettek meg. Ezek fajlagos fűtési energiafelhasználása azonban független a hőellátásmódjától, azaz egy rossz adottságú épület mégoly magas hatásfokú kondenzációs egyedi kazánnal sem lesz a végenergia-felhasználás szempontjából hatékony.
Téves állítás, hogy (a szövegkörnyezetből kiolvasva) a távhőszolgáltatók „Őrületes pénzzel vannak támogatva”, hiszen a támogatás a lakossági távhőfelhasználók és a külön kezelt intézmények végfelhasználói árait mérsékli. Megjegyzendő, hogy a támogatás egyébként nem más, mint a távhőrendszerek felhasználóinak köszönhetően nemzetgazdasági szinten megtermelt, és ott jelentkező társadalmi haszon (primerenergia-felhasználás és ÜHG-kibocsátás csökkenés) visszaosztása az azt lehetővé tevőtávhőfelhasználók részére.
Chiovini Úr első kérdésére („Megfelel-e ma a távhőellátás a Nemzeti Energiastratégia ajánlásainak?”) aza válaszunk, hogy részben már ma is megfelel. Az energetika környezete nem teszi lehetővé statikus állapot fenntartását, a változásokhoz a távhőellátásnak is alkalmazkodnia kell. Az alkalmazkodás útját, irányait jelöli ki a NES2030, amelynek megvalósításához a cikkben vázolt két fővárosi fejlesztés messzemenően hozzájárul, hiszen egyrészt a jelenleginél olcsóbbés hatékonyabb hőforráshoz, másrészt fenntarthatóbb (hulladék) energiaforráshoz való nagy kihasználású hozzáférést tesz lehetővé a távhőrendszerek NES2030 által ugyancsak javasolt integrációjával.
Álljon erre itt két idézet a Nemzeti Energiastratégiából:
„A távhőrendszerek kiemelten fontos szereplői lesznek a hőellátás megújulásának azzal, hogy szinte bármilyen hőforrásból termelt hőt be tudnak fogadni és el tudnak juttatni a végfelhasználókhoz…”
„…Nem halasztható tovább a szolgáltatás műszaki színvonalának emelése (távlatilag összekapcsolható szigetüzemek…”
„A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia … – amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium dolgozott ki az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft… koordinálásában létrehozott szakértői kör bevonásával – a nemzeti energiastratégiában megfogalmazottak elérése érdekében rögzíti azokat a célokat és fő irányokat, amelyek a 2020-ig terjedő időszakban, kitekintéssel 2030-ig a hazai épületállomány energiafelhasználásának jelentős mértékű csökkentését teszik lehetővé, megadva a későbbiekben kidolgozandó épületenergetikai cselekvési tervek, konkrét programok, intézkedések elvi keretét.” Ennélfogva a NÉeSalapvetően csak egy helyzetfelmérést (állapotfelmérést) tartalmaz, nem az épületek hőellátási módjáról szól, habár természetesen vonatkozik a távhővel ellátott épületekre is, és ezek energiafelhasználás-csökkenésének révén hatással van, vagy inkább a majdan kidolgozandó épületenergetikai cselekvési tervben hatással lesz a távhőellátásra is.
Budapest, 2014. október 31.
Metzing József és Orbán Tibor
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
13 hozzászólás
Csak az egyértelműség kedvéért.
Az a teljesítményre vonatkoztatott 3,3% veszteség a mostanihoz képesti többlet, ahogy természetesen bőven lesz többlet szivattyúzási munka is. Jó hosszú az az új vezeték.
Csepel várható plusz 100-120 MW többlet teljesítménye messze nem váltja ki a BERT kapacitásokat, a megcélzott Lágymányoson és Kispesten jelenleg 500 MW a lekötött hő.
A kapcsolt rendszerekről szóló propaganda anyagokban a létezőnél jobb hőerőműveket hasonlítanak össze alacsony hatásfokú áramtermelőkkel. Valahogy soha nem az 58%-os Gönyűi Erőmű az ellenpélda. Egyébként ők sem nagyon tudnak gazdaságosan üzemelni, amikor a 26 euró/MWh nagykereskedelmi gázár 40 euró/MWh elektromos áram ár párosul. Támogatás nélkül kapcsoltan sem érdemes termelni, nem ok állították le a különben igen korszerű Debreceni Erőművet.
A támogatásokról.
A BERT 1 GJ hőenergiáért (a három erőmű súlyozott átlagában) 3470 forintot kap, amiért a fogyasztó „mindössze” nettó 2470 forintot fizet. Azt az ezrest a költségvetés állja. De a 3470 forinthoz tartozik még átlag 3640 Ft/MW teljesítménydíj, amivel a támogatás már 1700 Ft/GJ.
De nézzünk egy másik példát, az MVM Észak-Budai Fűtőerőművet. Nagyon korszerű, gyönyörű darab a maga nemében. Tavaly messze neki volt a legjobb a kihasználtsága a kapcsolt termelésben. A tulajdonos a Magyar Állam, nem holmi külhoni rablók. Náluk nincs teljesítménydíj, viszont 1 GJ hőenergiáért 4725 forintot kérnek, majdnem a dupláját annak, amit a fogyasztó fizet. és pont a dupláját a nettó lakossági földgáz árnak, ahol ráadásul nem kell kifizetni a hálózati veszteséget, meg a szivattyúzási munkát.
Mindezek tetejébe az 5% forgalmi adó. Itt is a költségvetés állja a különbséget. Az hogy egy lakást távhővel fűtenek évi 100-150 ezer forintba van az államnak. Egy átlagos panel lakás, ha gázt használnának termelne 2-3 tonna széndioxidot. Ha a távfűtésnél nem lenne egyáltalán fogyasztás, ezt mind megspórolhatnánk. A 2-3 tonna széndioxid kvóta ára manapság durván ötezer forint. Ebből művészet lenne azt a százezret visszaosztani. És persze a fűtőerőművek is termelik a széndioxidot.
Ennyit a cikkben közölt adatokról.
Nálunk nem azért van távfűtés, mert az olyan gazdaságos, hanem mert több mint másfél millió ember ilyen lakásban lakik, és ott ez a lehetőség. Ha nem lenne támogatás, olyan magasak lennének az árak, ami mellett nagyságrendjében nőne a fizetni nem tudók száma. Az meg kinek lenne jó.
Amit tenni lehet, az csak a gazdasági veszteségek csökkentése. Hogy a tervezett munkálatok erre alkalmasak-e, azt viszont ebből a cikkből aligha lehet megítélni.
Kedves András! Nagyon durva, amit mondasz. Hogy százezerbe kerüljön minden távhős lakás az államnak (nekem), az nonszensz. Kíváncsian várom erre a kollégák válaszát, de addig is egy kérdés hozzád: látsz reális megoldást, ami az egyéneknek és a nemzetgazdaságnak is jó?
Aránylag egyszerű kiszámítani a dolgot. Tavaly, az elég enyhe tél ellenére, a költségvetés több mint 50 milliárd forint támogatást fizetett a távhő cégeknek
http://hvg.hu/gazdasag/20131219_Napihu_a_tavfutes_kimarad_a_kovetkezo_rez/#
Ha ezt a fogyasztókkal fizettették volna ki, és ráteszik a szokásos 27% forgalmi adót, az kereken 64 milliárd forint. Ezt elosztva a 640 ezer távfűtött lakással, az átlag pont 100 ezer forint. Tavaly ez az „átlag” lakás 5% forgalmi adó mellett évi 150-160 ezer Ft-ot fizetett a távfűtésért. 27% mellett ez is 30-35 ezer forinttal több lett volna.
Persze kicsit árnyalja a képet, hogy ezek a támogatások nem csak a lakások, hanem egyéb távfűtött létesítmények kiadását is csökkentették. Igaz, ez azért a kisebb hányad, és aligha túloztam azzal, hogy a fenti intézkedések nélkül egy háztartás egy bő százassal többet fizetett volna. Ezt a különbséget pedig a költségvetés állta, mint többlet kiadást, illetve elmaradt bevételt.
És ezzel most nem ekézni akartam a távfűtést, csak azt mondtam, hogy a vele kapcsolatos propaganda bizonyos részletekre nem szokott kitérni.
Vannak dolgok, amik megnehezítik a távfűtés helyzetét. A magas földgáz- és alacsony áram ár mellett még kapcsoltan sem jó üzlet gázzal elektromos energiát termelni. Csepel kazánról sokkal olcsóbban adja a meleget, mint bármelyik kapcsolt termelő.
A NÉeS számai szerint a kormányzat az épületek közül messze legnagyobb mértékben a panel felújításokat akarja támogatni. Ha már ilyen sokba kerül neki egy távfűtési GJ, legyen belőle minél kevesebb. És ez teljesen érthető.
Mennyibe kerülne a melegvíz egy távfűtött lakásban, ha a fűtési hőigény nulla lenne?
A Jász-utcai passzívház sem távhőre kötött.
Zoárd véleményét megerősíti egy német tanulmány. Azt vizsgálták, hogy gazdaságos-e a kis léptékű távhő, „közelhő” (Nahwaerme). Nem gazdaságos.
Két feltételre lenne szükség, hogy ne a „házban” fűtsek. Az egyik, hogy a rendelkezésre álló energiaforrás csak koncentráltan használható, házanként nem. A másik, hogy jó legyen a helyi hőigény és a szállítási veszteség aránya. Mivel a távvezetékek vesztesége (hő, áram) nem csökkenthető olyan radikálisan, mint a helyi hőveszteség (hőigény), az arány mára reménytelenül megváltozott, előnytelen lett.
Más kérdés, hogy a távhő rendszer létezik, adott. Tulajdonképpen a sorsáról kellene dönteni. A távhő érdeke, hogy ne számolja fel önmagát. Annyiféle stratégiát csináltunk már. Erre valóban szükség lenne egy objektív stratégiára.
Teljesen tévesnek tartom azt a törekvést, hogy a távhő ellehetetlenülését úgy akarják megelőzni, hogy nem távhős fogyasztókat csatlakozásra kényszerítenek.
Végül hallani olyan hangokat, hogy a távhőt a biomassza tüzelés menti meg (lásd első szempont). Aztán majd szmogriadó esetén vissza állunk gázra?
A költségvetési támogatás önmagában nem ördögtől való, a tömegközlekedésért sem fizetjük ki a teljes költséget, és egy szolgáltatónak sem nagy üzlet egy tanyára kivinni a villanyt. Az én szememben ilyesmi a távfűtés is.
A távfűtősöknek természetesen van lobbi ereje. A budapestiek (a választók) harmada távfűtött lakásban lakik, ennyi embert egyetlen politikus sem akar magára haragítani. Sokba volt annak idején az a panelprolizás.
Van, ahol tényleg gazdaságos a távfűtés, a szentesi termálvíznek, vagy a paksi technológiai hőnek nem nagyon kell támogatás, anélkül is olcsó. Hulladékhasznosító fűtőerőművünk csak egy van, ez jelenleg a budapesti fogyasztók talán 5%-át látja el. Ez is nagyon jól húz, bagóért adja a meleget, ha akad rá pénz, talán érdemes lenne még építeni hasonlót.
Jelenleg a távfűtés költségeinek átlagosan a harmada az alapdíj. Ebből túl sokat nem lehet lefaragni, talán valamit a szivattyú munkából. De ezen csak a kedvezményes forgalmi adón van költségvetési bevételkiesés, ami lakásonként évi 10-15 ezer forint lehet. Mondjuk belefér. Nagyobbat lehet nyesni a hőoldalon is támogatott, fogyasztáshoz kapcsolódó költségeken, ügyesen végrehajtott épület felújításokkal.
A nyári HMV ellátás energetikailag egy csőd. A nyáron fogyasztott hő talán a hetede az átlagos télinek, hálózat meg csak egy van, akkora amekkora. Itt aztán százalékosan már igen számottevő a veszteség. Ha még ennek a kis mennyiségnek is kiváltják a felét napkollektorral, akkor már olcsóbb nyáron leállni, és elektromos utófűtésre átállni.
Ami az épületen belüli veszteségeket illeti, konkrét számokról nem tudok, de Budapesten valaki a felhasznált hőt nem a hőközpontban, hanem a fogyasztási helyen akarná mérni, az 30%-kal magasabb hődíjért teheti ezt meg. Nem élnek sokan vele.
Az alábbiakban néhány észrevételt teszek Metzing József és Orbán Tibor urak írásához:
2000 MW új kapcsolt energiatermelő kapacitás
A kapcsolt termelés sebezhetősége abból ered, hogy gazdaságossága külső körülmények függvénye. Egyszerűen javul vagy romlik a gazdaságosság, ha változik a hő- és villamos energia árának aránya. Úgy is lehet fogalmazni, hogy konjunktúra jellege van. Kockázatos befektetés. Igaz, hogy a gázmotoros megoldás az energetikában megszokottaknál rövidebb élettartamú, gyorsabb az amortizáció. Tehát egy adott árviszony mellett talán megéri befektetni.
Egy másik kevesebbet hangsúlyozott körülmény, hogy a kapcsolt termelés igazi élettere ott van, ahol a hő- és villamos energia termelés az év teljes időszakában közel állandó igénnyel találkozik. Az épületfűtés pedig nem ez. Sőt, az épületek energetikai jellemzőinek javulásával a fűtési időszak egyre rövidül.
Én a távhő szempontjából nem tartom perspektívának a kapcsolt termelést. Nem beszélve az eleve elszúrt rendszerekről (nem távhő specifikus!), hogy a végelszámolásnál energetikailag is jobban jön ki a külön termelés.
felhasználói tulajdonban (!) lévő rendszerek korszerűsítése
Ez derék dolog lenne, de éppen itt van az eb elhantolva. A távhő éppen akkor jó, ha egy adott fogyasztási ponton nagy hőigény van. Amikor a fogyasztói rendszer javul, a termelés és elosztás egyre túlméretezettebbé válik.
CO2-kibocsátás elmaradását tette lehetővé
Ma még szempont, de meddig? A világ szépen elhalad a szén-dioxid hisztéria mellett.
szinte bármilyen hőforrásból termelt hőt be tudnak fogadni és el tudnak juttatni a végfelhasználókhoz
Erre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „miért, a fogyasztó (épület) nem tudja befogadni?”. A szenet célszerűbb egy távfűtőműben elégetni, mint először a pincébe lehordatni, aztán helyben rossz hatásfokkal eltüzelni. De a példa kedvéért, Budapesten mi lenne a „bármilyen” hőforrás?
energiafelhasználás-csökkenés
Számos érv szól amellett, hogy a városi lakóépületek energiafelhasználását a távhőtől függetlenül is lehet, talán hatékonyabban lehet csökkenteni.
majdan kidolgozandó épületenergetikai cselekvési terv
Nem értem, akkor mi célt szolgál a stratégia?
Zöhls András említi a termálvizet. Ha jól tudom, termálvizes távhőrendszer csak támogatással életképes. A meglévő rendszerek működnek, de újabbak létesítéséhez a beruházók „hátszélre” várnak. Kicsit kisarkítva a termálvizes fűtés egy különleges villamos fűtés. A villamos energiát elsősorban szivattyúzásra használjuk, amivel végső soron megoldjuk a fűtést. Nem elhanyagolható a vízkémia költsége sem.
Széltében-hosszában mondják: termálvíz nagyhatalom vagyunk. Közben pedig a visszasajtolás alól felmentést kell adni, mert „túl drága”. Nesze fenntarthatóság!
Az a baj, hogy éppen idehaza nehéz a visszasajtolás. Hiába jön lentről a meleg, de a hőhordozót vissza kellene cirkuláltatni…
A távfűtés országosan minden hatodik, Budapesten minden harmadik családot érint. Ennyi lakást rajtaütésszerűen nem lehet átállítani valami egyéb fűtési módra. Ha évente mondjuk a fogyasztók 10%-ánál ezt megteszik, a harmadik évben összeomlik az egész rendszer, és akkor mi lesz a többiekkel.
Azt hiszem, sokáig együtt fogunk élni a mostani helyzettel, és azzal, hogy ez csak költségvetési támogatással fenntartható. Valószínűleg az egyetlen lehetőség a veszteség minimalizálása.
Ez egy nagyon összetett probléma, a termelés, elosztás, fogyasztás összehangolt alakítása az aktuálisan rendelkezésre álló gazdasági lehetőségek mellett. Ezernyi apró, de fontos részlet. Ilyen tanulmányt, komolyan vehető elemzést én még nem láttam. Talán van ilyen, de nem publikus.
Kedves Zoárd, kicsit szigorú vagy, amikor a távfűtés teljes költségét az elfogyasztott hővel azonosítod. Egy távhős elmondaná, hogy az egyedi fogyasztónak meg kell vennie a kazánt, azt karban kell tartania, előbb-utóbb cserélnie, fizetni a kéményseprőt, a szivattyú, zárt égésterű készüléknél a ventilátor elektromos fogyasztását. A távfűtés, szolgáltatás, ami ezek alól mentesít.
Nem olcsón, de azért illendő az összehasonlításkor ezt is figyelembe venni.
Kedves György, Szentest azért hoztam példaként, mert ott (jelenleg még) nem kell visszasajtolni a termálvizet. Ezért a viszonylagos olcsóság.
Érdekes lenne a geotermia kérdéseibe, a megszokott közhelyeken túl is belemenni, de most nem csaponganék.
Izgalmas a gázmotoros rendszerek ügye is. Ezek többségükben összeálltak egy virtuális erőművé, és így próbálnak az áram piacán talpon maradni. A szükség előhozza a túlélési ösztönt.
Az energiapolitika szerencsejáték. Hosszú távú befektetések, kitéve a piac viszonylag gyors változásának. Mi épületgépészek már csak a jó, vagy rossz döntések eredményeivel találkozunk.
A NÉeS tervezet szerint az állam 2020-ig 380 ezer iparosított technológiájú társasház (panel) felújítását támogatná. Egy lakásra 1,4 millió forint beruházással számol, aminek a 30%-a, 400 ezer Ft lenne az állami támogatás. Éves szinten ez 32, az öt éves ciklusban összesen 160 mrd költségvetési kiadással jár. Ezzel szerintük 12,8 PJ, egy lakásra vetítve 33,7 GJ energiát takarítanak meg. Arra nem sikerült rájönnöm, itt hogyan számoltak a szerzők.
Kicsit korrektebb a tervezet 31. táblázata (63. oldal) ott átszámítva ~24 GJ az éves megtakarítás. A valóságban persze ez reménytelen, de gondolom ezért kellett tavasszal olyan durván átírni az épületenergetikai rendeletet, papíron valahogy ki lehessen hozni egy ilyen jó eredményt.
Egyébként a tervezetet végignézve csak annyit mondhatok, semmi nem egyezik semmivel. Nem meglepő, ilyen volt a Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv is.
Mivel eredendően a NÉS-ről van szó, ki lehet abból indulni, hogy mit ír a távhőről. Nekem úgy tűnik, hogy továbbfejlesztendőnek, továbbfejleszthetőnk tartja. Az nem meglepő, hogy a cselekvés szükségességét mondja ki. Hiszen szinte divat a távhőt szidni. Még azért is, ami nem tartozik a lényegéhez. Például a több lakásos épületeken belüli fűtési költség elszámolás ügye.
Annak idején a legfontosabb szempont az volt, hogy adott beruházási összegből minél több lakás épüljön. Minden elfogadható volt, ha ezt a célt szolgálta. Ez különösen az ún. szekunder rendszereknél bosszulta meg magát. Talán a legnagyobb javulás éppen a szekunder rendszerek korszerűsítésével érhető el. (A lakásonkénti mérés sem oldaná meg az ún. igazságos költségviselés dilemmáját.) Ez sok helyen megvalósult, sok helyen folyik. De közben történik egy másik beavatkozás is, ami önmagában helyes, mégis ellentmondásos eredményre vezet. Ez a fűtési hőigény csökkenése. Éppen a szekunder rendszer megváltozása miatt, és a pótlólagos külső hőszigetelés, illetve ablakcsere miatt. Még jobban kiütközik a rendszer alapvető gondja a hálózati veszteség.
Ha már stratégiában akarunk gondolkodni, akkor lehet néhány lehetőséget megfontolni. Természetesen számításokkal együtt. Erre nem vállalkozom, talán lesz, aki megteszi.
Én abból indulnék ki, hogy felmérném először is a hálózat állapotát. Ennek felújítása vagy felhagyása kulcskérdés. Három kategóriát állítanék fel: felújítandó, marad így, megszűnik. Más szóval a jövőt két változatban képzelem el. Egy adott körzetben marad hosszú távon a távhő ellátás. Ott a hálózatot optimális időpontban felújítanám, de már a jövőben szükséges jellemzőkkel. Máshol a fokozatos felszámolás lenne az értelmes megoldás. A hálózat értékelésével együtt nézni kell a hőtermelés helyzetét is. Itt is lehetnek alternatívák, például új hőforrásra átállni.
A távlatilag megtartandó körzetekben tudatos épületkorszerűsítést képzelek el. Nem pályázatosdi, annak minden kiszámíthatatlanságával. Meghatározni az épületek optimális fűtési és HMV hőigényét, műszaki tartalommal együtt. A hőszigetelés vastagságát nem a lakók döntenék el közgyűlésen. A belső épületgépészeti rendszerek optimumát néhány kísérleti ház monitorozásával közelíteném meg. Szóval mérnöki munkával, nem a különböző érdekek kaotikus érvényesülésén keresztül. (Attól tartok ez utópia.)
De ennek a stratégiának elengedhetetlen része lenne az is, hogy támogassuk-e a távfűtést, miért, hogyan. Érthető, hogy a politikus választási ciklusban gondolkodik, de a jövőre is gondoló, talán több választási ciklusban is.
Nagyon fontos, hogy mi legyen a távhőről leváló épületekkel. Aki kapja, marja? Majd a piac? Ha már épületenergetikai stratégia, ez sem maradhat ki onnan. Én két eltérő utat látok. Az egyik az lenne, hogy az épületek földgázra állnának át, de a hőigény nem csökkenne „minden határon túl”. Azaz érdemes a melegvízfűtést megtartani, helyben földgázból termelt hőre alapozva. Gondoljunk itt azokra az épületekre, melyek külső hőszigetelése nem egyszerű dolog. A másik elmozdulás a passzívház felé. Itt viszont nem kell földgáz, elég a villamos energia.
Nem szabad elfeledkezni a szellőzésről sem, ugye? Durva becslés: melegvízfűtéshez elszívásos szellőzés némi hővisszanyeréssel; egyébként csőhálózatos, befúvásos-elszívásos hővisszanyerős szellőzés, illetve ez csőhálózat nélkül, helyiségenként.
Nekem úgy tűnik, hogy a tetőket nem napkollektorok, hanem napelem foglalják majd el. Tehát a HMV-nél nem érdemes napkollektorokkal számolni. Eleve kevés tetőfelület jut egy csapolóra. De izgalmas téma, hogyan lehet a HMV-szolgáltatást a legjobban megoldani. Tessék az egyes megoldásokat objektív versenyben összehasonlítani!
Egy dolgot nem feltétlenül azonosan lát két ember.
Idézet „A nemzeti fejlesztési miniszter válasza a MÉGSZ elnökségének” anyagból, melyben a NéS-ről van szó:
„Egyedülálló módon egyszerre áll majd rendelkezésre a pontos adatbázis, szakmai háttér, valamint tervezhető és jelentős mértékű pénzügyi forrás egy széleskörű energetikai programsorozat elindításához.”
Zöhls András véleménye: „a tervezetet végignézve csak annyit mondhatok, semmi nem egyezik semmivel.”
Vajon a miniszter úrhoz eljutnak ezek a kritikus, de megszívlelendő szavak? Milyen munkatársakkal van körülvéve?
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek az épületenergetikai stratégiával kapcsolatban.
Maradva a távfűtés vonalon.
2013-ban a lakosság fűtésre (az időjárási faktorral korrigálva) 16 PJ, melegvíz készítésre 5 PJ, összesen 21 PJ távhőt fogyasztott el. A stratégia tervezet számai szerint 2020-ig a panel lakások durván fele kerülne felújításra. Legyünk nagyon nagyvonalúak, hogy a felújításra kerülő lakások a mai állapotban kétszer annyit fogyasztanak, mint azok, amelyekhez nem nyúlunk hozzá, az övék a 21 PJ 2/3-a, 14 PJ. A tervezet szerint ebből kellene 12,8 PJ mennyiséget megspórolni, ami valami 91,4%-ot jelent. Az eddigi tapasztalatok szerint, a megtakarítható energia szerencsés esetben 50%.
Nem járunk jobban akkor sem, ha ezt a ”végső energiát” primer energiára váltjuk át. Bár a KÁT megszűntével csökkent a kapcsolt termelés, arányaiban még mindig jelentős a részesedésük a távfűtésben. Budapest öt nagy távhő körzetéből (Újpest, Kispest, Csepel, Kelenföld, Észak-Buda) négynél ez dominál, ahol e=0,86 ahol a primer energia még kisebb is, mint a mérhető tényleges fogyasztás.
Persze a papír sok mindent elbír.