A Főkétüsz szerencsére nem esett a Katasztrófavédelem hibájába, amely reklámfilmjében egy gagyi szén-monoxid-érzékelőt szerepeltetett. Ám túl azon, hogy a kéményseprő-ipari vállalat minőségi terméket fog ajánlani, van némi bökkenő.
Íme a hír, amelynek forrása a FŐKÉTÜSZ honlapja:
„Az élet- és vagyonvédelmi szolgáltatások bővítése érdekében 2016-tól a Társaság megkezdi a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által minősített szén-monoxid érzékelők értékesítését és felszerelését fővárosi ügyfelei számára. A 7 év élettartamú, világszínvonalú készülékeket a kéményseprő egyedi rendelés esetén kiszállási és szerelési költség nélkül szállítja ki a megrendelőhöz az éves ellenőrzés alkalmával, de kiszállási díj mellett lehetőség lesz a megrendelés kéményellenőrzésen kívüli teljesítésére is.”
És a lehetséges bökkenő, amit egy kéményseprő kolléga hozott tudomásunkra:
2012. évi XC Törvény 8. § „A közszolgáltató, a közszolgáltató tagja, vezető tisztségviselője vagy a közszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy, valamint mindezek többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet nem vállalkozhat égéstermék-elvezető építésére, szerelésére, bélelésére, javítására, kéménytechnikai termékek forgalmazására vagy más olyan munka elvégzésére, amely a közszolgáltató által feltárt hiányosság, szabálytalanság megszüntetésére vagy ehhez kapcsolódó termék forgalmazására irányul.”
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
13 hozzászólás
Vettem, és egy rokonnál elhelyeztem, falra rögzítettem egy ilyen vészjelzőt. Elolvasva a mellékelt tájékoztatót, elhelyezési tanácsot, nem vagyok biztos benne, hogy csak a típus számít. Remélem, soha nem lesz szén-monoxid a helyiség légterében. De, ha mégis, megtalálja a vészjelzőt. Előbb, mint az ott alvó személyt.
Ha a bóvli riasztók piacról történő kiszorulását eredményezi, akkor valóban rendkívül hasznos és támogatandó megoldás lenne.
A hatályos jogszabályok (2012. XC törvény 8§) szerint viszont törvényellenes, mivel monopolhelyzetet biztosít egy nagykereskedelmi szereplő (importőr)részére átláthatatlan és akár korrupciógyanús módon, ezért az ismertetett módon szerintem nem megoldható és nem is etikus eljárás.
Kedves Robi!
Jogszabályértelmezésben Zoárdnak adok igazat, egyezik a véleményünk. Még valami: azért nem etikus egy monopolhelyzetben lévő vállalkozásnak dolgokat árusítania, mert félő, hogy akkor az adott dolog a valósnál sokkal nagyobb súlyt kap. Példa: ha a közlekedési bírságok a rendőri állomány bérfejlesztésére szolgálnának, szerinted hány rendőr állna az utak mentén?
És vajon ez jó lenne? Lehet. Mint ahogy az is, ha a nyílt égésterű készülékek üzemeltetői mind beszereznének jó minőségű CO-vészjelzőt. Aggályaim megszűnnének, ha a CO-vészjelzők forgalmazásának hasznából egy alapot hoznának létre korrekt gépészeti felújításra. Az ideális meg az lenne, ha mindenhol, ahol nyílt égésterű üzemel, be kéne mutatni a gépészeti tervet, és szakember ellenőrizné a megvalósult állapotot (ha nincs, akkor meg terveztetni kéne), de még jobb lenne, ha lenne igazán jó pályázat ezek kiváltására.
Tud valaki arról, hogy egy szén-monoxid vészjelző tényleges veszélyhelyzetben megakadályozta a mérgezést? Kétségtelen, hogy elméletileg a megszólalási szint és a mérgezést okozó szint elég távol van egymástól. De mi a biztosíték arra, hogy a szén-monoxid egyenletesen oszlik el a helyiségben, illetve, hogy a készülék egy nagyobb koncentrációjú térrészben van, mint az ott tartózkodó(k)?
Tisztelt Kovács László!
A fenti statisztikából én egészen más következtetésre jutottam, hozzáteszem lassan két évtizede kiemelten foglalkozom tervezőként és szakértőként a CO-mérgezés kérdéskörrel.
Tapasztalatom szerint a CO-mérgezések számának növekedése mögött a lakóterek szellőzési kérdéseinek elhanyagolásával és paralell a fokozott légzárású nyílászárók terjedésével függ össze illetve a háttérben a nyílászáró cserék tényleges szakmai kontrolljának hiánya áll.
Több olyan statisztikát láttam az utóbbi időben, amely felületes helyszíni vizsgálat alapján olyan hibaokokat nevesít, amelyek csak közvetve függnek össze a mérgezés bekövetkezésének valós okával, az ÉGÉSHEZ SZÜKSÉGES LEVEGő FOLYAMATOS PÓTLÁSÁNAK követelményével.
Az égéslevegő hiánya a felelős minden olyan esetben, amikor a tüzelőberendezés helyiségében valamilyen okból depresszió alakul ki, vagyis több légnemű anyagnak kéne távoznia az égéstermék elvezető rendszeren, mint ami tényeleges az adott légtérbe jut, legyen az ok akár
– semmilyen, vagy alulméretezett (illetve általában méretezetlen) légbevezető szerelvény
– bármilyen a kéményhuzatnál nagyobb nyomáskülönbséget létesítő gépi szellőző (elszívó ventilátor, páraelszívó stb)
– külső szélhatást figyelembe nem vevő légpótlási megoldás
-vagy akár egy másik nagyobb huzaterősségű (pl. kandalló, kályha stb égéstermék elvezető rendszer párhuzamos működése.
Ezek fokozott légzárású nyílászáró esetén mind jelentős veszélyforrások, ugyanakkor – és ez számomra megdöbbentő volt – a 347/2012. (XII.11.) Kormány rendelet (a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló törvény végrehajtásáról) 1. § élet és vagyonbiztonságot veszélyeztető hiányosságok és intézkedési kötelezettség a TÜZELőBERENDEZÉSEK ÉGÉSLEVEGő ELLÁTÁSÁT NEM BIZTOSÍTÓ MűSZAKI MEGOLDÁS-t nem ismeri és annak rögzítésére a kéményseprő által elvégzendő feladatokhoz rendelt (63/2012 (XII.11.) BM rendelet mellékletében szereplő nyomtatványok még hibakódot sem tartalmaznak.
Véleményem szerint a csak CO-érzékelőkre hagyatkozást sugalló „tájékoztatás” súlyosan elhibázott biztonságpolitika, amelyet épületgépész szakemberként nem tudok elfogadni. Számomra az egyetlen elfogadható út a közérthető tájékoztatáson alapuló megelőzés és az épületgépész szakma képviselőinek – a jelenleginél sokkal nagyobb mértékű bevonásán alapuló – rögösebb, de meggyőződésem szerinti hatékonyabb útja.
Érdekes módon a lakosságot arról nem kell győzködni, hogy egy szívműtétet szív-specialista orvosra kell bízni, nem a körzeti vagy gyerekorvosra. Miért olyan nehéz megértetni a lakossággal, hogy nem az ablakos szakmunkásra, vagy kályhás mesterre kell a levegő-füstgáz áramkör méretezését ellenőrzését megfelelő gyakorlattal rendelkező mérnök tudja csak helyén kezelni?
Az előbbiek érzékeltetéséhez ajánlom ezt a kis videót megtekintésre:
https://www.facebook.com/Schornsteinfeger-Was-soll-das-518129941588524/?pnref=story
Utána egy őszinte választ várnék az alábbi kérdésre:
Ha a filmbeli esemény bekövetkezése ellen Ön az otthonában az alábbiak közül melyik védekezési lehetőséget választaná:
– Venne egy CO-érzékelőt?
– vagy kérne egy mérnöktől megoldást, (hogy a páraelszívó működtetése ne okozhassa a filmbeli eseményt)?
(Laikus érdeklődőknek csak annyit; mintapélda arra, hogy folyamatos oxigénellátás hiányában hogy kezd CO-t termelni a tüzelőberendezés.)
Nagy Gábor kollégám a betegség gyógyítását szorgalmazza, míg a katasztrófavédelem CO-érzékelők melletti agítációja csupán tüneti kezelést nyújt. Az orvosi hasonlatot folytatva a fájdalomcsillapítás hasznos lehet, de attól még az alapbetegség továbbra is megmarad és rombol. A CO-érzékelők beépítése ráadásul véleményem szerint hamis biztonságérzetet is nyújt. Ha állást kell foglalni, akkor minden felelős épületgépésznek a betegség meggyógyítását kell pártolnia, különösen akkor, ha a gyógyszerek rendelkezésre állnak.
Energiatanúsítóként rengeteg A és B típusú gázkészülékkel felszerelt lakásban járok. Felmérés közben mindig felhívom a figyelmet a veszélyekre, különösen, ha nyílászáró csere, kandalló beépítés vagy egyéb, a légellátást tönkretévő beavatkozás történt.
Ha hőszigetelést, nyílászáró cserét javasolok, akkor a légellátás további biztosításához szükséges teendőket bele is szoktam foglalni a tanúsítványba, megjegyzésként. Ha csak egy balesetet sikerült megelőzni vele már megérte.
Kedves Kovács László!
Senkinek a feje nincs veszélyben, épp fordítva:
együtt gondolkodásra invitálunk mindenkit, aki jobbító szándékkal közelíti meg a CO-mérgezések átlag emberektől szinte rejtegetett problémakörét.
Pont az lenne a cél, hogy minél szélesebb körben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a CO mérgezések elkerülhetők, anélkül, hogy csak egyetlen „üdvözítő” megoldást reklámoznánk az okozati összefüggések megvilágítása nélkül.
Ahogy az egészség megőrzésében is a megelőzés az elsődleges, és csak az után következhet a gyógyítás, a CO-mérgezések kapcsán is a megelőzésre kell tenni a hangsúlyt és koncentrálni a tájékoztatást, és csak ezután következhet a „végső menedék” a CO riasztó (ami szerintem a kéményseprő vagy épületgépész szakma részéről egyfajta pótcselekvés: hogy nem tettünk meg mindent a megelőzésért).
A nyílászáró csere és általában a fokozott légzárású nyílászárók megfontolás nélküli alkalmazásának az a fő veszélye, hogy az ajtó vagy ablak még mindig a komfort terek szellőzésének fő felelőseként van a köztudatban, pedig már régen nem az. Egy minőségi nyílászáró normál állapotban nem enged át levegőt, holott az emberi tartózkodásra szolgáló térben egy felnőtt ember 20-30 m3 levegő oxigénjét használja el. A félnaponkénti ablakszellőzés nem biztosítja a folyamatos légpótlást és két szellőztetés között a lakás-szoba levegője feldúsul CO2-ben és lecsökken az oxigéntartalma. CO-mérgezés nem történik ugyan, de a rossz levegő egészségkárosító hatása hosszú távon, sőt gyerekeknél már rövidebb távon is jelentkezik. Nem a gyógyszerfogyasztás a megoldás, mégis bekapkodjuk fejfájás ellen az agyonreklámozott fájdalomcsillapítókat, pedig egészen más megoldás kellene, amihez nem orvosra, hanem mérnökemberekre lenne szükség. Látott bárki is valaha is olyan reklámot, amelyik ne a csodaszereket favorizálná?
Munkám kapcsán elég sok építési engedélyezési tervvel találkozom.
Megdöbbentően sokszor szerepel az építész műszaki leírásban:
Szellőzés: „homlokzati nyílászárókkal megoldott”
gondosabb építészeknél: a homlokzati nyílászárókba beépítésre kerülő légbevezetőkkel megoldandó”
De nagyon ritkán találkozom olyan tervvel, ahol az építész már arra is gondol, hogy a légbevezető csak akkor tölti be a funkcióját, ha valami (gravitációs kürtő, gépi elszívó stb.) nyomáskülönbséget létesít amit méretezni kell, és ehhez épületgépész tervező munkájára van szükség.
Mi épületgépészek hiába tudjuk, hogy az egyre szigorúbb energetikai követelmények miatt egyre összetettebb szellőzési megoldásokat kell megvalósítani, még a társszakmák is cinkosan összehunyorítanak: ” szellőzés? ja az drága, meg egyébként is ott az ablak…”
Pedig ezért is vagyunk egyre betegebb nemzet!
Kedves Gyuri!
Feltettél néhány nagyon jó kérdést:
„De mi a biztosíték arra, hogy a szén-monoxid egyenletesen oszlik el a helyiségben, illetve, hogy a készülék egy nagyobb koncentrációjú térrészben van, mint az ott tartózkodó(k)?”
Válaszom mindkét kérdésre: semmi biztosíték nincs rá.
Korábban belinkeltem egy videót:
Látható, hogy egy relatíve nagy légtérben a páraelszívó beindulása után szinte azonnal megfojtja az égést a kémény megfordult működése és a füst (amiben már garantáltan tömény CO is található) elárasztja a szobát. Amíg melegebb mint a helyiség levegő, addig felfelé száll, ha már keveredett a helyiséglevegővel, akkor terül. Mi van akkor, ha a hálószoba az emeleten van, ott alszik a gazda és az balakon van résszellőző is, ezért a füstgáz arra (pl. jobbra) felfelé indul, míg a CO riasztó a kandalló bal oldalánál van felszerelve?
Borsodban hasonló megtörtént, és súlyos CO mérgezés volt az eredmény az üzemképes CO riasztó ellenére.
Nem szeretek riogatni, de én a megelőzésben jobban hiszek, mint a CO riasztókban.
Ha a helyiségben olyan nagy a depresszió, hogy a kéményhuzatot is meghaladja, akkor a kémény légbevezető lesz, és az égéstermék a helyiségbe áramlik. Csak az a kérdés, hogy az ezt okozó elszívó milyen ütemben viszi ki onnan….
Ha a helyiségben olyan nagy a depresszió, hogy a kéményhuzatot is meghaladja, akkor a kémény légbevezető lesz, és az égéstermék a helyiségbe áramlik. Csak az a kérdés, hogy az ezt okozó elszívó milyen ütemben viszi ki onnan….
A gáz műszaki biztonsági felülvizsgálatnál szerintem már az is összeférhetetlen, hogy a felülvizsgálók a szolgáltató emberei, akik előírnak valamit, amit a végén ugyanannak a szolgáltatónak az emberei vesznek át. a kettő között meg elvileg a szolgáltatótól „független” gázszerelők.