Távhő

Zöhls András kérdéseire igyekszem úgy válaszolni, ahogyan azokat feltette, vagyis pontonként.

– „ha a FŐTÁV-nál a távhő 2/3-át a döntően földgázüzemű kapcsolt rendszerekkel állítják elő, némi leegyszerűsítéssel, az áramtermelés hulladékhőjével fűtünk”
Az állítás lényegében igaz, a távhőszolgáltató hőellátásának alapterhelését villamos-energiatermeléssel együtt állítják elő, kapcsoltan – Budapesten főleg erőművek.

– „ha a kapcsolt rendszerben termelt áram és hő együttes primer energiafelhasználása, így emissziója is körülbelül 30%-kal kevesebb, mint ha ezeket külön-külön állítanák elő”
Ez az állítás korrekt, ez a technológia lényege, ezért alkalmazzák a világon mindenhol a kapcsolt termelést.

– „ha az ehhez szükséges földgázt az erőművek egy kicsit olcsóbban vásárolják, mint ahogy ahhoz a lakosság jut”
Itt sajnos vitatkoznom kell: az erőművi gázár lényegében megegyezik a lakossági gázárral. A molekula ára ugyan alacsonyabb, de az egyéb hatósági díjakat figyelembe véve szó sincs olcsóbb árról. A fajlagos ár lényegében azonos, egyes esetekben a nagyfogyasztó számára magasabb, a kihasználási óraszámokat figyelembe véve.

– „ha a megtermelt elektromos áramot a MEH rendelet szerint támogatott, 27 Ft/kWh közeli áron veszik át az erőművektől”
Valóban a rendelet szerinti feltételekkel és áron veszik át az erőművektől az áramot, az erőművek azonban nem a távhőszolgáltató tulajdonában vannak. Ez a támogatás az áram árán keresztül az erőműhöz jut.

– „ha a lakossági távfűtés hődíja csak az energiaköltséget tartalmazza, míg a rendszer fenntartása, amortizációja, a dolgozók bére, az adó és járulékterhek a meglehetősen magas, az átlag 50 m2-es lakásra vetítve 80 000 Ft körüli éves alapdíjba vannak beépítve”
A hődíj valóban csak az energiavásárlás költségeit tartalmazza, minden egyéb az alapdíjban van, ami egy 50 m2-es fűtéssel és meleg vízzel ellátott lakás esetén 62 600 forint + áfa (75 000 Ft).

– „akkor ennek a korszerű, energiatakarékos, környezetbarát, államilag támogatott rendszernek a hődíja (3,62 Ft/MJ + ÁFA) miért magasabb, mint az alapanyag, a földgáz lakossági hődíja (3,11 Ft/MJ + ÁFA)”
Miközben az említett árak nem teljesen pontosak, pl. a távhő hődíja Budapesten 3619 (-200 forint kedvezmény GJ-ként), azaz 3419 Ft/GJ + ÁFA, addig a gázból 34 MJ fűtőértéken számolva, 100% tüzelési hatásfokkal, mintegy 3100 forint + áfa egy GJ. Vagyis ha figyelembe vesszük a tüzelés hatásfokát, a fűtőérték ingadozását, az ár lényegében megegyezik. Távhőből, gázból lényegében azonos összegből állítható elő 1 GJ. Ennek azonban nem kéne így lenni a külföldi példák alapján.
Lényegében ez az egyik fontos kérdés, hogy miért nincs nagyobb különbség a távhő hőárának javára. A válasz nyilván az állami árszabályozás ellentmondásaiban keresendő, és ott is szüntethető meg. Az okok között kell említeni, hogy a gáz ára nem piaci, hanem egy hatósági elemekkel kialakított rendszer, amelyben a lakossági árnál az erőművek számára eladott gáz mennyiségi előnyei nagyfogyasztói, piaci értékei nem tudnak érvényesülni. Más országokban a gáz piaci ára miatt a lakossági árnál valóban olcsóbban kapják az erőművek a gázt, nálunk ez a logikus piaci elv nem érvénysül. További ok lehet, hogy a hőtermelők nem adnak át minden hasznot a hőoldalnak a villanyoldalról kapott támogatásokból. Mivel 2006-ig a hő ára is hatósági volt, ez is egy szabályozási kérdés, hiszen ma is ezen a bázison számolnak el termelők és a hőszolgáltatók. Remény van azonban arra, hogy a Magyar Energia Hivatal frissen szerzett árellenőri szerepének köszönhetően 2009 júniusa után ellenőrzi, hogy az áramtermelők valóban helyesen osztják-e meg a költségeiket. Az okokat keresve tehát egyszerűen azt tudjuk mondani: a gáz ára és a hő ára sem helyes.
Ha a jelenlegi árak mégis a valóságos költségeket mutatják, és a drága kapcsolt rendszerekkel csak azt az eredményt érjük el, amit a legegyszerűbb, nem kondenzációs, százhúszezer forintos, 85% hatásfokú kombi fali kazánnal, aminek a szabályozása, így a takarékosabb üzeme ráadásul könnyebben kézben tartható, akkor miért kell a távfűtést fenntartani?

Mint talán fentiekből is látható: a fogyasztói árak nem valós értékmérők, azokat különböző szempontok alapján az árhatóság állítja be, ezek egymáshoz való viszonya egyszerű szabályozási kérdés, nem tükrözi például a távhő hasznosságát vagy haszontalanságát. Az egyedi fűtés semmilyen szempontból nem előnyös egy országnak. Jelenleg azonban ezt nem igazolják vissza fogyasztói árak. Ezért kénytelen vagyok most leírni, hogy miért jobb a távhő, mint az egyedi falikazán, ahelyett, hogy ezt az energiaárak és ezek egymáshoz való viszonya mondaná el a fogyasztóknak. Íme:
A kapcsolt termelésből származó CO2-megtakarítás országosan 2 millió tonna (távhő nélkül ez növekmény lenne), ennek tonnánként most úgy 10 euró az értéke. Van ilyen tőzsde, meg lehet nézni.
A primer gázigény és a gázfüggőség jelentősen nőne kondenzációs erőművek és egyedi gázfűtés esetén. A 650 ezer távfűtött háztartás évi 1500 köbméteres átlaggal számolva 975 millió köbméter gázt jelent. Ez a növekmény még akkor is igaz, ha a távhő 10%-os szállítási veszteségét is figyelembe vesszük.
– A gázhálózatot fejleszteni kell.
– A távhőszolgáltatók vagyonának teljes elvesztése szintén több száz milliárd forint veszteség az országnak.
– A felesleges vezetékek elbontása óriási költséget okoz.
– Drágulna az áram – kondenzálni kellene az erőműben.
– Országosan úgy 13 ezer kazánházat kéne építeni, nagyon rövid idő alatt.
– A kazánházak építését valakinek fizetnie kell, mert ezt minden lakó nem tudja megtenni. Állami forrást igényel.
– A megszűnő távhővel elveszne a lehetőség, hogy a gáz mint alap-energiahordozó kiváltható legyen.

A fenti érvek sora még folytatható lenne, de nem is ez a lényeg. Pillanatnyilag az árak a gáz használatát preferálják nálunk. Ezek azonban minden fejlett országban úgy vannak beállítva, hogy a jövő érdekében a távhőt, és a távhő keretében a megújulók alkalmazását támogassák. Rövidesen mi is el fogunk jutni ide, ennek nincs nagyon alternatívája.

Balog Róbert