A múlt heti lapszámunkban szereplő Zoltán Attila-levél, mint ahogy az sejthető volt, indulatokat kavart. Az alábbiakban Kiss Tibor egykori HKVSZ-főtitkár válaszát közöljük, melynek gondolataiból néhánnyal egyetértünk, néhánnyal pedig nem, de fontosnak tartjuk a nyílt, építő, feltáró vitát. Ami persze nem mehet a végtelenségig: a közeljövőben még megkérdezzük a HKVSZ elnökét és a HLH új ügyvezetőjét, aztán részünkről lezárjuk a témát. Természetesen további vitára lehetőség nyílik a kommentek formájában.
Az E-GÉPÉSZ 10. száma közölte Zoltán Attila levelét a HKVSZ-nél eddig folytatott tevékenységével kapcsolatban, A levéllel, illetve a szerkesztőségi kommentárral kapcsolatban az alábbi véleményemet szeretném megemlíteni.
Zoltán Attila valóban hosszú időt töltött el a HKVSZ vezető pozícióiban – azonban ezt inkább a televízió „Túlélő Ember (Survival Man) című sorozatában díjaznám, mint szakmai alapon. Mivel magam követtem őt a HKVSZ főtitkári beosztásában – miután a pozícióról saját maga mondott le 2010. április 1. után –, meglehetősen jól ismerem a helyzetet.
Zoltán Attila senkit nem képvisel a szakmában – csak saját magát. Véleményem szerint az tud képviselni felhatalmazással tagokat egy szakmai szervezetben, aki saját maga is példát tud mutatni ezen a téren. A valamikori „Aero Technika” Kft. vége – amihez a Zoltán Attila neve kapcsolódik – nem ezt jelenti. Egyebekben érdemes lenne ezen társaság történetének egy további vizsgálatot is megélnie – talán egy sor mai megmagyarázhatatlan esetnek a lezárását is jelentené.
A HKVSZ-t vállalkozók alapították – a saját pénzük befizetésével –, ilyen volt az én akkori vállalkozásom is. Egy akkori légüres teret betöltve, mivel a Hűtőgépgyár megszűnésével a szakemberképzés is megszűnt. A HKVSZ által létrehozott emberi és anyagi háttér alapján alapították meg később a HLH Monitoring Kft.-t egy EU-s környezetvédelmi direktíva magyar leképzése talaján. Véleményem szerint ez a 310/2008. (XII. 20). sz. Kormányrendelet jelenleg ma már túlhaladott, és módosításra szorul. Zoltán Attila valóban jó minisztériumi kapcsolatokat épített ki, talán úgy is lehetne mondani, szoros kapcsolatokat. A nevezett Kormányrendelet „túlteljesítette…” a brüsszeli alap direktívákat, szemben a többi EU-s országban kiadott rendelettel. Ennek következményei a tavalyi év folyamán jelentkeztek, amikor a szomszédos Szlovákiában a magyar költségek harmadáért tudták letenni a hűtő-klímaszerelők a szükséges ún. „F-gáz” vizsgát. Végül is ez okozta a Zoltán Attila bukását, mert nem volt képes tudomásul venni az EU nyitott piacát, tehát azt, hogy a másik országban megszerzett bizonyítványt el kell ismerni minden további bürokrácia nélkül.
Ezen az alapon nem lehet tovább fenntartani egy olyan apparátust évi 63 milliós árbevétellel (2010) – amit a szomszéd országban ennek töredékéből is meg tudnak oldani.
A HKVSZ a mostani működés gyakorlata alapján önmagában életképtelen. A HKVSZ – HLH Monitoring Nonprofit Kft. konglomerátum pedig szembe megy a mai élet realitásával. Ma – az internet korában – az emberek könnyen ellenőrizni tudják az általuk befizetett pénzek útját. A HLH Monitoring Kft. működése jelenleg monopol a magyar környezetben, amelyet egy korábbi – téves – minisztériumi döntés alapozott meg. A kósza hírek szerint ezért feljelentéssel is éltek bizonyos cégek az Országos Versenyhivatalnál – mivel jelen helyzet ellentétes az EU szabályaival. Az illetékes minisztérium felelős tisztségviselőjének korábbi nyilatkozata szerint az EU más országaiban egymástól eltérő gyakorlat van. Van, ahol a szakmai szövetség és a monitoring testület ugyanaz a szervezet, van, ahol külön szervezet – de lehetséges a verseny.
Ha ez a szakmai szövetség képtelen megújulni, a saját sorsának beteljesítője lesz. Jönnek mások, akik alkalmazkodni tudnak a realitásokhoz, szervezeti alapon is. Magam a HKVSZ főtitkári megbízatásában a tagság érdekeit akartam képviselni. Amikor ebben megakadályoztak – lemondtam. Az egyik vádpont az volt ellenem, hogy nem tudok kijönni a Zoltán Attilával. Nem is akartam. Én a szakma álláspontját képviseltem. „.Jutalmul” rám zárták a HKVSZ iroda ajtaját és megszüntették a HKVSZ-es e-mail címemet 2011. aug. elején. Magyarul – lehetetlenné tették munkámat.
Tehát a Zoltán Attila – mint nyugdíjas – nyugodtan várja csak a postást havonta egyszer; a szakma tovább fog élni, sőt, valószínűleg talpra is fog állni még ebben a nehéz helyzetben is. Talán hamarabb is sikerült volna ezt elkezdeni, ezelőtt mintegy 2 évvel ezelőtt. Talán oda kellett volna figyelni a szakma véleményére is. Akkor talán a külföldi partnerszövetségekkel is megmaradt volna a korábbi jó viszony, és a magyar hűtős–klímás társadalom önbizalma is megmaradt volna. A HKVSZ tagsága pedig nem csökkent volna a mai szintre. A Rákóczi úton közlekedő villamosvezetők régebben bemondták: „Baross tér – végállomás – nem megy tovább”
Kiss Tibor
korábbi HKVSZ főtitkár
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.