Ősz János írt ilyen címmel egy felettébb érdekes vitaindítót a Magyar Energetika júniusi számába. Felvezetőjében olvashatjuk a miniszterelnök néhány gondolatát, melyek szembennek a mainstream-mel.
A magyar miniszterelnök 2015. 02. 19-én a Lengyel Gazdasági Kamarában elhangzott előadásából a cikk szerzője néhány, a mai hazai energiapolitikát meghatározó megállapítását emelte ki:
• „A magunkfajta országok számára, amelyek nem elég gazdagok, az alternatív energia finanszírozhatatlan.
• A nukleáris energia Európában nélkülözhetetlen.
• Ma Európában az ár a legfontosabb az energia ügyében, a klíma csak másodlagos.”
Korántsem azért idéztük a fentieket, hogy politizálásra csábítsuk az e-gépész szakmai közönségét. Sokkal inkább azért tettük, mert ezek a gondolatok komplex, szociológiai, gazdasági ÉS szakmai vonalak mentén jöttek létre, míg az épületgépész szakma hajlamos csak a szakmát, a technológiát nézni – tisztelet a kivételnek. Nem kell egyetértenünk, de érdemes elgondolkodnunk.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Nem olvastam ősz János írását. Ezért a „három ponthoz” szólok hozzá, ugyancsak röviden, tömören:
1. Az alternatívnak nevezett energiaforrásokról legtöbbször úgy beszélnek, írnak, hogy nem tudni, miért is szorgalmazza az illető a használatát. Lehet ellátásbiztonsági ok: házon belül van, importot vált ki. „Védi a klímát.” Úgyis elfogynak a fosszilis készletek; készüljünk fel. Ismeretes ellenérvek: nincs baj az importtal, mert kölcsönösen előnyös – az atomerőmű nulla szén-dioxid kibocsátó – előbb elfogynak a ritka földfémek, mint a szén és olaj.
2. Az atomerőművek helyzete megingott a biztonsági előírások okozta elszaladt beruházási költségekkel. De túl sok gyártó érdekelt abban, hogy ezután is épüljenek. Egyrészt nagy a kockázat, egy baleset még Ukrajnában is pusztító. Európa közepén? De nagy kérdés az is, hova rejtsük a sugárzó maradékot? Higgyünk a szakembereknek?
3. Az ún. energiaszegénység ismert, létezik. Régi vita, hogy az energetika kezelje, vagy a szegénység megszüntetése a jobb. Az átlagembernek egy költség a többi között. Szempont a gazdaság, az energiaigényes ipar. Ez nem választható szét a gazdaságpolitikától, világpolitikától. Feltűnő érdeklődést mutatnak a nagy katonai hatalmak az olajban gazdag országok politikai berendezkedésének „fejlesztése” iránt. A könyvelők javaslatára a multik kiszervezik a termelést olcsóbb országokba. Kivétel az USA, ők megoldják otthon: palagáz, szokatlan módon végzett szénbányászat.
4. Lássuk be, nem az épületgépészet keveri a kártyákat. Nagyban megy az üzlet. Embargó ide, embargó oda, 2019-ben elkészül a második, óriási földgáz-távvezeték (Északi Áramlat) Oroszország és Németország között. Ez a mainstream.