Folytatjuk a Kéménykonferencián elhangzott előadások ismertetését. Ezúttal – Netoleczky Károly „alapvetése” után Kocsis Attila, az EMKÉSZ és a FŐKÉTÜSZ prominens képviselője gondolatainak adunk helyet.
Mára milyen helyzet alakult ki az érintett területeken?
Pozitívumok
– elmúlt 20 év: tüzelőberendezés-struktúra jelentős változása új kivitelezések, telepítések, építkezések esetén
– korszerű égéstermék-elvezető berendezéstechnika (új kivitelezéseknél a probléma nem termelődik újra)
– EN szabványok folyamatos hatálybalépése
– szabályozások jelentős változása
– energiatakarékosság fokozott igénye
– levegővédelmi szempontok fokozott előtérbe kerülése
Negatívumok
– a készülékek elhanyagolt állapota (sokéves átlagéletkor)
– a karbantartások, beszabályozások hiánya
– a biztonságtechnikai vizsgálatok elmaradása
– a műszaki szabályozások (OTÉK, GMBSZ, OTSZ stb.) ellentmondásai
– az információhiányban szenvedő polgárok felelőtlen lakásfelújításai, -korszerűsítései
– az EN-ek 80%-a nem magyar nyelven lép hatályba
– az átlagos kivitelezői szakmai műveltség szerény színvonala (lásd a www.kemenysepro.hu képanyaga)
– energiapazarlás
– a levegővédelem semmibe vétele (a hazai CO2-kibocsátás csökkentését a leroggyant magyar gazdaság révén tudjuk teljesíteni!!) (Mire megy a 21/2001. Korm. rendelet azzal, hogy a jegyzők hatáskörébe utalja a település füstgázkibocsátóinak ellenőrzését stb. ha nem áll mögötte rendszer, megfelelő szabályozás?)
– és még sorolhatnám.
Kártételek kialakulása – amit nevezzünk tragédiáknak!
– Magyarország – az EU-hoz tartozó országok között (fajlagos értékek összevetésével) – még kedvező helyet foglal el a CO-mérgezések statisztikáját tekintve!
Budapesten!
– 2007-2008 fűtési idény: 10 helyszínen – 11 fő elhunyt
– 7 fő halálát a gázkészülék műszaki állapota, a karbantartás elmulasztása okozta
– 2 fő halálát fokozott légzárású ajtó-ablak okozta
– 1 fő halálát felszerelt páraelszívó okozta
– 1 fő halálát szakszerűtlen kivitelezés okozta
– 2008-2009 fűtési idény: 19 helyszínen – 8 fő elhunyt jellemzően tüzelőberendezés-karbantartáshiány, szabálytalan szerelés miatt
2009-2010 fűtési idény: 8 helyszínen 7 fő elhunyt
Elmúlt héten: 12 fős mérgezés, szabálytalan kéményjavításból adódóan
E meg nem engedett tragédiák odafigyeléssel, megfelelő szabályozással, ellenőrzéssel megelőzhetők lettek volna!
Rossz belegondolni, hogy milyenek lennének ezek a számok, ha a kéményseprők évente több tízezer esetben nem figyelmeztetnék az üzemeltetőt az életveszélyre, illetve nem jelentenék a hatóságoknak, az elosztói engedélyeseknek a veszélyes eseteket, életveszélyes kéményeket!
Kéményállomány állapota
csak Budapesten (2009. 12. 31-ei adat):
– életveszélyes: 31.000 db kémény
– komoly állagromlás: 35.000 db kémény
– szabálytalan kialakítás: 49.000 db kémény
kéménykár (15 fm/db – mérettel számolva) + járulékos költségek
~ 50 milliárd Ft (1,5 milliárd Ft 1971-ben!)
A kéményseprő-ipari közszolgáltatás jelene (27/1996 BM + 1995. évi XLII. tv) és várható jövője
Az ebben foglaltakon túl – egy újraszabályozásban – több olyan elemet kívánunk felvállalni, amelyet nem csupán a jogalkotó, de a hazai kéményseprő-ipar is indokoltnak tart. Nézzük sorban, melyek ezek:
– Nyílt égésterű tüzelőberendezések esetén a levegő-utánpótlás, az égéstermék szabad, maradéktalan eltávozását gátló körülmények ellenőrzése rögzített szempontrendszer (check-lista) szerint. E feladat kéményseprők általi végzése nem a tervezőmérnök, a kivitelező gázszerelő vagy éppen az elosztói engedélyes ellenőrzési tevékenységét kérdőjelezi meg! Éppen ellenkezőleg! A szakszerű telepítést, üzembe helyezést követi a laikus lakó részéről történő „szakszerűtlen” beavatkozások sora, minden hozzáértő, szakértő előzetes megkeresése, megkérdezése nélkül. Így például:
– nyílászárók cseréje fokozott légzárásúra,
– páraelszívók telepítése,
– elszívó ventilátorok felszerelése (WC, fürdő),
– kandalló, cserépkályha telepítése,
– MSZ EN 483 zárt égésterű tüzelőberendezés is okozhat CO-mérgezést (0,5 mbar – 50 Pa) stb.
A kéményseprőnek sormunkája során módja, lehetősége, sőt kötelessége lenne egy szempontrendszer szerint a legfontosabb – mérnöki szaktudást nem igénylő – problémákat kiszűrni.
A tevékenység pozitív hatása jelentkezik:
– az életbiztonság
– az energiatakarékosság
– a levegő védelme területén!
– Égéstermék-elvezető berendezés igénybevételével működő gáztüzelő berendezés esetén a rendszeres karbantartás, valamint a műszaki-biztonsági felülvizsgálat megtörténtének ellenőrzése! A berendezés nyilvántartásba vétele. E tevékenység igen komoly hiányt számolna fel. A tüzelőberendezések nagyobb hányada hosszú éveken át nem „lát” karbantartót. A készülékek jellemzően energiapazarló módon, a levegőt szennyezve működnek mindaddig, míg működésképtelenné nem válnak.
Számos esetben a „fekete” szerelések táptalaja is a kontroll hiánya. A berendezések nyilvántartásba vételével, a továbbiakban jól kezelhető adatbázis jöhet létre.
Pozitív hatás jelentkezik:
– az élet- és vagyonbiztonság
– az energiatakarékosság
– a levegő védelme
– a „karbantartás” piac stabilizálódása területén.
– Az égéstermék CO- (szén-monoxid) tartalmának ellenőrzése méréssel négyévente a műszaki felülvizsgálat keretében.
– Hiba, hiányosság, veszély esetén átjelentés az illetékes hivatalhoz.
Miért éppen a CO mérést tekintjük az első, de áttörő lépésnek? Mert következtethetünk a koncentráció értékéből
– a berendezés állapotára
– a gázterhelés magas vagy alacsony értékére
– az égő szennyezettségére
– az égési levegő hiányára stb.
E méréssel töredékére lehetne csökkenteni a szabálytalanul, tisztítás, beszabályozás nélkül üzemelő vagy egyáltalán a szinte már üzemképtelen, állagromlott készülékek volumenét, illetve el lehetne érni az üzemeltetők körében a rendszeres karbantartás igénybevételét.
Pozitív hatás az előzők szerint itt is jelentkezik! Tekintettel arra, hogy a CO- mérgezéses esetek jelentős többségében az előzőkben felsoroltak okozzák jellemzően a gondot, úgy véljük, e tevékenységi kiterjesztések a kéményseprő-ipari közszolgáltatásban nagy előrelépést jelentenének a polgárok érdekében. Például Németországban töredékére lehetett néhány év alatt csökkenteni a pazarlóan működő, életveszélyes készülékek számát a kéményseprők CO-mérése következtében
Sajnos ezekben a kérdésekben hosszú időn át nem tudtunk az NFGM által létrehozott Egyeztető Fórumon egyetérteni! Nem értem, miért? Ez mindenki érdeke lenne, de elsősorban a polgáré! Megjegyezném: ha nem is közszolgáltatásként, de egyszerű piaci tevékenységként 2010. elejétől megkezdjük több helyen az országban a CO-koncentráció ellenőrzését az égéstermékben! A multiplikátor továbbképzések folyamatban vannak, mentorok kihelyezésével a gördülékeny bevezethetőség biztosított! Természetesen azok a készülékgyártók, forgalmazók, szervizes szakembercsoportok, akik az együttműködésre készek, keressenek, nyitottak vagyunk. Az első lépések már megtörténtek!
Az égéstermék-elvezető berendezés körüli bonyodalmak
Gyakran felvetődő kérdés, ami néha még vitát gerjeszt: kell-e, lehet-e, szabad-e égéstermék-elvezető és égéstermék-elvezető között különbséget tenni, mintegy diszkriminálni, annak alapján, hogy
– milyen a csatlakozó hőtermelő berendezés típusa,
– mi az elvezető anyaga,
– a tanúsítottság formája (a hőtermelővel együtt vagy netán külön tanúsított),
– az épületen belüli vagy esetleg részlegesen kívüli elrendezésű nyomvonalvezetése stb.,
– illetve a különbségtétel alapján kéményseprő-ipari közszolgáltatáshoz tartozónak vagy nem tartozónak sorolni!?
Belátható, hogy az égéstermék-elvezető berendezések mindegyike igenis megköveteli a kontrollt, a vizsgálatot, valamint az időszakos ellenőrzést, illetve szükség szerinti tisztítást. Lássuk be már végre, hogy az a tény, miszerint az égéstermék-elvezető berendezés együtt tanúsított a hőtermelő berendezéssel, nem adhat felmentvényt, nem nyújt garanciát a lazaság, a felületes munkavégzés, a szerelési alapszabályok megsértése ellen! Erre erősít rá az MSZ EN 15287-1,-2 szabvány is! (Mellékesen felmerül a kérdés: vajon az elosztói engedélyes miért a gázkészülékkel együtt végzi a fogyasztói berendezés MEO-jánál a tömörségi próbát? Mert pontosan tudja, hogy azok egy hányadánál gázszivárgás, tömörtelenség tapasztalható!)
Figyelembe véve az előzőeket, kijelenthető, hogy a sokat bírált, de hatályban lévő – a kéményseprő-ipari tevékenység gyakorlását szabályozó – 27/1996. BM rendelet –, amely valóban korszerűsítésre, bővítésre, átdolgozásra szorul – 2.§ (1)c) pontja („kémény: olyan szilikát alapanyagból, fémből, műanyagból vagy ezek együtteséből kialakított – jellemzően függőleges tengelyirányú – építménynek, épületnek vagy épületgépész szerkezetnek minősülő, zártszelvényű, gravitációs vagy mesterséges áramlás elvén működő rendszer, amely alkalmas a tüzelőanyag elégésével működő tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) füstgáza (égésterméke) elvezetésére”) jelenleg is lefedi a valós igényeket, és a polgár biztonságát szolgálja azzal, hogy az égéstermék-elvezető berendezések teljes körét a kéményseprő-ipar kompetenciájába helyezi.
Az egyik legmagasabb színvonalú, C típusú gázkészülék forgalmazója igen korrekt módon megfogalmazta levelében a tényeken alapuló állásfoglalását: „…nyilatkozunk, hogy a kondenzációs kazánnal együtt tanúsított és szállított égéstermék-elvezető rendszerek felülvizsgálata, karbantartása, időszakos ellenőrzése a kazánok szervizelésével foglalkozó szakemberek feladatkörén kívül van…”
Természetesen a tisztelt forgalmazóval egyetértve, a kéményseprők – helyesen – úgy gondolják, függetlenül attól, hogy az égéstermék-elvezető berendezés (kémény) a készülékkel együtt tanúsított vagy sem, a kivitelezést követően vizsgálat, tömörségi (szivárgási értékmeghatározás) próba szükséges, ugyanígy a rendszeres, időszakos ellenőrzés, tisztítás és karbantartás is nélkülözhetetlen. E kérdéskörben pontosít az MSZ EN 15287-2 szabvány, miszerint kizárólag a C2 típusú égéstermék-elvezetés megoldású gázkészülék rendszerét nem tekinti az égéstermék-elvezető berendezés kategóriájába tartozónak! E feladatokat az erre szakosodott, semleges és független közszolgáltató, a kéményseprő végezheti el. E feladatra ma Magyarországon kizárólag a kéményseprő felkészült!
Minden állampolgárnak joga van az azonos szintű életbiztonsághoz, egészséges környezethez! Készülék-üzemeltetők között különbséget tenni, diszkriminálni, csupán bürokratikus alapokon egy olyan „csővezeték” vonatkozásában, amely veszélyes gázt (égésterméket) szállít, megvonni tőlük az időszakos kötelező ellenőrzéshez való jogot, véleményünk szerint több mint „veszélyeztetés”!
Kocsis Attila
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Tudtommal vita, sőt éles vita a „C” típusú gázkészülékek égéstermék elvezetésén van, mert a „gázos” szakma magának követeli ezen égéstermék elvezető típus létesítési jogát. A „háborúban” a muníciót a kéményseprő átvétel lassúsága szolgáltatja.
A közhiedelemmel ellentétben ez a kéménytípus is okozott már balesetet, és az értelmezési viták ellenére a kéményseprő közszolgáltató kötelező feladatát képezi ezek rendszeres ellenőrzése, szükség szerinti intézkedések megtétele.
A kéményseprőt nem mentheti fel ez alól a „gázos” szakterület, mert cserébe legfeljebb gyorsabb ügyintézést (annak esetleges felületességeivel együtt) kínál. Évenkénti ellenőrzés, hibaelhárítás (van erre is bőven igény) viszont jelenleg nem működik, és figyelemmel a gázkészülékek időszakos ellenőrzési kötelezettségének – jelenlegi eliminált állapotára – nem is várható.
Arról meg nem is beszélve, hogy ugyan ki ellenőrzi, hogy milyen elem az együtt tanúsított, és melyik ami nem. Megsúghatom, hogy a legjobb szakik is csuklás nélkül építik be a nem együtt minősített, csak hasonló elemeket, spórolási célzattal, mert a gyári idomok ára mindíg magasabb, mint a helyettesítő termékeké.
Láttam már olyan mesterművet, ahol a terv és engedély hiányában beépített levegő-füstgázszett
közvetlenül a lakásszellőztető beszívófeje mellé került „esztétikai” megfontolásból /legalábbis a kontár gázszerelő a rendőrségi vizsgálat során ezzel védekezett.
Az általam jól ismert kéményseprő cég szakembereit ezen a télen több mint 20 esetben hívták ki kéményseprőnek nem bejelentett készülék elfagyás miatti hibaelhárításához (rendszer jellegű égéstermék elvezetőhöz, mert a kivitelező „mester” nem tudott a tetőre kimászni és a fagydugót kiolvasztani.
Sorolhatnám még az érveimet, de felesleges; nem párhuzamosságokat kell kiépíteni, mert abból csak az előzőekben kostólónak leírt valódi káosz születhet. A feketeszerelések számának növekedése sem törvényszerű, mivel ezek a kéményseprő évenkénti ellenőrzése során úgyis kiderülnek, itt inkább a gázszolgáltatók elnéző magatartásán kéne szigorítani (sokszor ezeket a fekete szereléseket éppen a bennfentes alkalmazottaik végzik).
Valahol olvastam egy statisztikát arról, hogy az országban eladott kéményes gázkészülékek száma, több mint duplája a gázszolgáltatókhoz, kéményseprőkhöz bejelentett készülékek számának. Nos nem azért mert kiviszik őket az országból… talán itt lenne mit javítani.
Félreértés ne essék, nem a kéményseprőket védem, normális dolog az lenne, ha a jogosult gázszerelők (szükség szerinti tervezői háttérrel) végezzenek el minél több feladatot, de saját munkájukat ne ellenőrizzék! A felelőség vállalás ugyanis nem formai, hanem tartalmi kötelezettséget jelent jogi garanciákkal együtt.
A kéményseprő szervezet pedig nem megfelelő szolgáltatás esetén leváltható. Az eszköz a területileg illetékes önkormányzatok kezében van, szükség esetén csak élniük kell vele!