Az MSZT ügyvezetőjét kérdeztük arról, hogy mennyibe kerül egy szabvány, miért pont azt fordítják le, egyáltalán hogy működik a szabványosítás folyamata, és hogy miként all az MSZT és a kamara évtizedes tárgyalássorozata a kamarai tagok szabványhoz való jutásának megkönnyítéséről, olcsóbbításáról.
Míg 1990-ben 400-an, addig 1995-ben már csak 140-en, ma pedig mindössze 78-an dolgoznak az MSZT-nél. A létszámcsökkenés (mely egyébként egyik indoka is volt a költözésnek) oka lehetett a modern, számítógépes technológiák elterjedése, de a pénzhiány, a szabványosítás háttérbe szorulása is.
A mai Szabványügyi Testületnél az energiaracionalizálás a főcél: nincsenek készletek, azaz vége annak az időszaknak, amikor több ezer kinyomtatott szabványpéldány várta gazdáját a raktárban porosodva. Ma vásárlásnál az azonnali, papíralapra vagy CD-re való készítés a jellemző, de a webáruház is a gyorsaságot és a költségtakarékosságot szolgálja. E téren lehet minimalizálni a veszteséget, a szabványok másolásánál nem; Pónyai úr szerint akár minden legálisan megvásárolt példányra tíz közforgalmú másolat is juthat adataik szerint.
Az olvasóterem felsőfokú tanulmányaikat végzőknek ingyenesen, dolgozóknak 670 Ft + áfa napidíjért biztosítja szolgáltatásait. E szolgáltatások pedig nem csekélyek: a kolléganők pillanatok alatt megtalálják a keresett szabványokat, és például nagy nemzetközi szabványtárukra támaszkodva a párhuzamos külföldi szabványokat is gyorsan előkerítik, tehát bonyolultabb munkáknál szinte pótolhatatlan segítséget nyújtanak.
Pónyai úr véleménye szerint e területen, azaz az európai szabványalkotásban mi, magyarok, rendkívül passzívak vagyunk, talán anyagi okok miatt. Az európai szabványosítóknak ugyan igényük lenne a magyar részvételre, de hazánkfiai ritkán jutnak el Brüsszelbe – fizikailag nem vagyunk jelen a bizottságokban; egy-egy írásos véleményezés, javaslat pedig nem ugyanaz, nincs megfelelő súlya.
A másik negatívum, amikor viszont szabványba való tételeket jogszabályba foglal Magyarország (Pónyai úr példaként az OTSZ-t említette). Ennek az a veszélye, hogy gátolja a fejlődést azzal, hogy megmerevíti és behatárolja a rendszert.
Az egyik kulcskérdés: Hány szabványt tesznek közzé, fordítanak le évente, és miért pont azokat?
Tény, hogy minden EU-szabványt fél évben belül ki kell hirdetni a tagállamokban (ezzel párhuzamosan pedig visszavonni a régi, az újaknak ellentmondó szabványokat). Pónyai úr tájékoztatása szerint az MSZT minden évben elküldi az összes minisztériumnak az ő területükre vonatkozó EU-s szabványokat, és felteszi a kérdést: Melyiket fordítsuk le, azaz melyikre jut pénz? A válasz egy szám: idén az összes harmonizálandó szabvány 4%-ának fordítását rendelték meg az állami szervek. Ennyi pénzből évente 8000-9000 oldal fordítására telik. (Kis adalék: ma a 23.000 magyar szabványból mintegy 4500 a harmonizált.)
Egy 30-40 oldalas szabvány lefordítása – azaz a teljes folyamat, ami áll magából a fordításból, a javaslattételből, a tervezetből, a lektorálásból és a végső jóváhagyásból – kb. 10-11 napig tart, 100 ezer forint/nap díjjal, így 1 millió forintos összegről beszélünk. Abban az esetben, ha az adott szabvány nem kerül be az állam által meghatározott körbe, a szabvány lefordítására még egy esély mutatkozik: ha valaki – leginkább az adott területen dolgozó cég – megszponzorálja, munkával, fordítással, pénzzel. Ezen túl marad az MSZT részére a nemzetközi pályázatokon való részvétel – a hazaiakból, mint köztestület, ki vannak zárva.
Régi igény a kamarai tagok részéről, hogy a szabványokhoz minél olcsóbban (ingyen) és minél egyszerűbben jussanak hozzá. Az MSZT és az MMK régóta, szinte a kamara megalapítástól fogva tárgyalásban vannak. Pónyai úr ismertette az MSZT javaslatát, ami a kamara asztalára került: 1. Meghatározni a szükséges szabványcsoportokat; 2. Az MMK döntse el, hogy milyen összeggel tud gazdálkodni a cél érdekében; 3. Az MSZT ezek tükrében meghatározza az általa biztosított kedvezményeket. Itt Pónyai úr példát is mondott: megegyezés esetén a jelenleg 50 ezer forintos online előfizetést akár 10 ezer forintra is le tudnák vinni.
A tárgyalások sajnos megakadtak, az MSZT kezdeményezésére Pónyai úr még nem kapott választ.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
Az MSZ EN 15316 szabvánnyal kapcsolatban.
Majd mindegyik kötetében, kissé eltérő megfogalmazásban felbukkan a következő kitétel:
„Heating systems differ among the member countries due to climate, traditions and national regulations. In cases where the standards contradict with national regulations, the latter should be followed.”
(A tagállamok eltérő éghajlata, hagyományai és nemzeti előírásai miatt a fűtési rendszereik is különböznek. Abban az esetben, ha a szabvány előírásai ellentétesek a nemzeti szabályozásokkal, az utóbbit kell követni.)
A tagállamok természetesen közzé is teszik a saját nemzeti mellékletüket, amiből megtudható, hogy náluk méretezési állapotban milyen hideg, vagy meleg van, mennyit süt a nap és mekkora a figyelembe veendő zápor hozama. Mi nem. Az MSZ 04-140 sorozat, vagy az MSZ 04 134 adott erre jó-rossz számokat, de ezeket visszavonták, viszont képtelenek voltak egy napjainkban is használható éghajlati anyagot összeszedni. Naná, hogy mindenki visszanyúl a hatályukat vesztett szabványokhoz.
Aztán egy apró pozitívum. Augusztusban megjelent az MSZ EN 15459:2008, az épületek energetikai teljesítőképessége, épületek energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárása című szabvány magyar nyelvű változata. Sajnos még nem volt érkezésem megnézni, de talán használható. Ha valaki olvasta, érdekel a véleménye.
Inkább az érdekesség kedvéért:
A Kormány az 1357/2011. (X. 28.) határozatában kérte fel a Magyar Szabványügyi Testületet 145 darab echte magyar szabvány, közöttük az MSZ-04-140 sorozat felülvizsgálatára. Hogy mi volt velük a baj, nem tudom, de nem mentek át a rostán, tavaly január 15-én hatályon kívül helyezték őket.
Nem voltak igazán jók.
Az MSZ-04-140-2:1991 meglehetősen zavaros volt, inkább előszabvány, mint igazi. Majdnem mindenki megmaradt a 85-ös verziónál. Az MSZ-04-140-4:1978, hűtési hőterhelés-számítás fölött is alaposan eljárt az idő. A nem üvegezett felületek hőterhelésének számítása azokkal a diagrammokkal nagyon nehézkes volt, ráadásul ferde felületre nem is adott megoldást. A 30°C nyári méretezési hőmérsékletet sem nagyon fogadjuk el ma már.
Ha jött volna helyettük valami használható, fene sem hiányolná őket.
Kedves Zoárd, félek, ez most egy kicsit hosszú lesz.
A TTI (TSG) segédletekről.
Általában elég jók voltak, jobbadán szakemberek készítették, kedveltem őket. Meg voltak időszakos kiadványok az új termékekről. Meg voltak szakkönyvek is, Völgyes István, Kiss Róbert, Arnold Károly, Ballai-Marton, meg a többiek. Most már nem nagyon jelenik meg hasonló. Valószínűleg nem is érné meg. Egy-egy gyártó egészen jó segédleteket tesz közzé, és ott van az internet.
Az egyetemekről.
Szerintem érdemes megnézni az e-gépész október 2-i cikkét (a nedvesség hatása az épületszerkezetek hőtároló képességére). Szoktam néha belenézni a Magyar Épületgépészet című újságba, valami hasonló fajsúlyú kérdésekkel szoktak foglalkozni.
Másfél éve megjelent itt nekem is egy írásom az éghajlatról és az épületgépészetről (http://e-gepesz.hu/?action=show&id=11442), abban szóba hoztam a felsőoktatást:
”Az amúgy állami pénzekből finanszírozott egyetemeink, ahol működik meteorológiai állomás, az ELTE vagy a BME, nem túl elegáns módon, ülnek a mérési eredményeiken.”
Volt ebben egy link egy általam készített meglehetősen combos adatbázishoz, amiben tettem is valamilyen ajánlatot egy téli-nyári méretezési állapotra. Gondoltam a szakma kiizzadhatna valami kanonizálható, szabványba foglalható anyagot, amire a későbbiekben hivatkozni lehet. Szerintem, hiányzik egy ilyen. Vitaanyagnak szántam, teljes érdektelenség fogadta.
A szabványokról.
Azt hiszem, sehol nem ingyenes. A fentebb hivatkozott, az épületek energetikai teljesítőképességéről, és energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárásáról szóló 49 oldalas (MSZ)EN 15459 szabványt PDF formában az Egyesült Királyságban 196 fontért, nagyjából 70 ezer forintért lehet megvenni. A BSI (British Standards Institution) tagok ennek feléért is megkapják. Nagyjából ennyi Németországban is. Nálunk a magyarra fordított anyag bruttó 10579 Ft. Nem olcsó, de ha az embernek beakad egy ilyen munka, beleférhet.
Bajnak inkább azt érzem, nem nagyon tudjuk, miről jelenik meg új előírás, melyik szabványt vonták vissza. A Szabványügyi Közlöny online formában évi 33 ezer forintért előfizethető. Talán érdemes lenne összefogni, és összedobni ezt a pénzt, havonta kiértékelni, és valami használható felületen megjeleníteni.
Jelenleg az MSZT keretein belül több mint 180 nemzeti szabványosító műszaki bizottság (MSZT/MB) és munkacsoport (MSZT/MCS) működik. A minket érintő területen ott van a bizottságokban a tagozatunk több tisztségviselője. Én még nem láttam, hogy bármelyikük felhívta volna a kollégák figyelmét egy új szabvány megjelenésére, vagy egy régi visszavonására.
Idézek a cikkből:
”Az MSZT és az MMK régóta, szinte a kamara megalapítástól fogva tárgyalásban vannak. Pónyai úr ismertette az MSZT javaslatát, ami a kamara asztalára került: 1. Meghatározni a szükséges szabványcsoportokat; 2. Az MMK döntse el, hogy milyen összeggel tud gazdálkodni a cél érdekében; 3. Az MSZT ezek tükrében meghatározza az általa biztosított kedvezményeket. Itt Pónyai úr példát is mondott: megegyezés esetén a jelenleg 50 ezer forintos online előfizetést akár 10 ezer forintra (!) is le tudnák vinni.
A tárgyalások sajnos megakadtak, az MSZT kezdeményezésére Pónyai úr még nem kapott választ.”
Én bátran lemondanék a Mérnökújságról, ha azt a Kamara erre az előfizetésre konvertálná.
Nagyjából 20 ezer az aktív tagok száma. Ezen felül vannak a nyilvántartottak is, valami huszonötezren, műszaki vezetők és hasonló jogosultság nélküli befizetők.
Az aktív tagok fele a BPMK-hoz tartozik, a maradékn osztoznak a megyék 250-800 tag között. Az aktív tagok háromnegyede tervező-szakértő a 35 ezer forintos évi díjjal, a többiek a hobbi tagok, 11 ezerért. Egy átlag tag a jogosultságok miatt évente 50-60 ezer forintot fizet a közösbe.
Az orvosi kamara majdnem kétszer akkora, mint mi, az építészek nagyjából tízezren vannak, az ügyvédek ötezren.
Újabb kérdés?
Javítok, az aktívak 37 ezer, az önkéntesek 12 ezer forint tagdíjat fizetnek évente. A kamarai tagsággal nem rendelkezők nyilvántartási díja 9000 forint. Csinos bevétel kapcsolódik a jogosultság megszerzéséhez és hosszabbításához.
A kamaráknak általában nem erősségük a gazdálkodási adatok közlése, de a teljes évi bevételt valamivel egymilliárd forint fölé saccolom. Ennek nagyjából a negyede megy az országos központba, a többivel a területi kamarák, illetve a szakmai tagozatok gazdálkodnak.
A fordítás a lobbizáson múlik. Ebben mi a vonal alatt vagyunk. Statikus kollégáink aktívabbak, az 5000 oldalnyi EUROCODE szabványok több mint felét (a lényegeseket) már lefordították.
Három éve összeszedtem az akkor érvényes, ránk vonatkozó szabványokat. A több száz épületgépészettel kapcsolatos uniós előírásból összesen hét (!) lett magyar nyelvű, ilyen gyöngyszemekkel:
MSZ EN 13407, Fali vizeldék. Működési követelmények és vizsgálati módszerek
MSZ EN 14688, Mosdók. Működési követelmények és vizsgálati módszerek
MSZ EN 997, Bűzelzárós WC-csészék és WC-berendezések
MSZ EN 509, Díszítési célú, kandallóhatású gázkészülékek
Izgalmas lenne megtudni, ki találta pont ezeket a legfontosabbnak.
A tavaly januárban visszavont MSZ 140 sorozatot gyakorlatilag egybevonták és (apró módosításokkal) MSZE 24140:2012 néven, előszabványként fut tovább. 72 oldalas, PDF formátumban bruttó 13 ezer forint.