Talán több olvasó számára is szokatlan felvetésnek tűnik egy műszaki-technológiai innováció sikere feltételeként társadalomtudományi, jelen esetben úgynevezett alkalmazott antropológiai ismeretekről beszélni. lássunk ezért előbb röviden egy szemléletes, ma már klasszikusnak számító példát a látszólag kevéssé érintkező tudásterületek, a technikai szemléletű innováció (modernizáció) és az antropológia bonyolult kapcsolatrendszeréről, egy hőtermelő rendszer fejlesztéséhez kapcsolódó társadalmi konfliktushelyzet viszonylatában.
George M. Foster (1913-2006) amerikai antropológus 1964-ben az egykori Észak-Rhodesiában végzett terepmunkát.2 Ekkortájt a Bennszülött Ügyek Minisztériuma a vidéki térségekben közösségfejlesztési projekteket indított. A háztartások életminősége és az általános higiéniai viszonyok javítása érdekében fő célként a főzőberendezések (tüzelés-technológiai) fejlesztését állították középpontba. A közösségfejlesztő szakemberek szellemes megoldással kiszuperált olajoshordókat alakítottak át tűzhelyekké, és minden háztartás számára külön-külön készítettek egyet. A megoldás lényege az volt, hogy a hordók oldalára nyílást vágtak, amelyen keresztül táplálni lehetett a tüzet, míg a füstöt egy a konyhatetőn kivezető csövön keresztül juttatták a szabadba. Meglepetésre a bennszülöttek a fejlesztést kis lelkesedéssel fogadták. Csak később jöttek rá, hogy az elutasítás hátterében különböző okok képeztek összetett rendszert:
A főzés hagyományosan kültéri tevékenység volt. Általában három háztartásonként a kunyhók közötti területen felépített agyagtűzhely szolgált főzőalkalmatosságként, amelyre egyfajta főzőlapként az edények alá egy-egy nagyobb követ helyeztek. A tűzhelyet egy oldalsó nyíláson keresztül táplálták oly módon, hogy a hosszabb faágakat fokozatosan tolták a tűztérbe, mintegy így szabályozva a hőmérsékletet és a főzés szempontjából fontos lassú égést. A zseniálisan egyszerű megoldáshoz képest az olajoshordókból átalakított, technológiai értelemben komplexebb szerkezetnek szinte csak hátrányai voltak. A szűk tűztér miatt a fát méretre kellett vágni, ami sok munkát jelentett. Ráadásul az új tűzhelyekben az égés nehezebben szabályozható, gyorsabb volt, ami több tűzifa beszerzését követelte.
A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy a főzés színtere, miután a nyilvános térből a kunyhóba tevődött át, többé nem biztosította az asszonyok közötti kommunikáció lehetőségét, ami alkalmat kínált a közösség mindennapi ügyeinek értelmezésére, megvitatására. A sötét és szűk kunyhókba kényszerülő asszonyok hagyományosan kialakult társadalmi kapcsolathálózata meggyengült, ami korábban tartós konfliktusokat eredményezett. Összefoglalva, a hagyományos főzési technológia a közösség szempontjából, a működtetés és a társadalmi élet vonatkozásában egyaránt előnyösebb. A fejlesztő szakemberek által kezdeményezett és első pillantásra hatékony újítás tehát a bennszülöttek mindennapi viszonyait hátrányosan alakította át.
A fenti nem csak a rosszul eltervezett technológiai szemléletű innováció példája, de arra is rámutat, hogy bármely fejlesztés hatáskövetkezményei, illetve sikere csak az érintett közösség társadalmi és kulturális viszonyainak ismeretében kalkulálható hitelesen. Az antropológiai megközelítés, amint a fenti esetből is világos, megfelelő ismereteket szolgáltathat a korrekcióhoz. Ugyanakkor megfordítva is igaz, az alkalmazott társadalomtudományi ismeretek már a fejlesztések tervezésének fázisában fontos támpontot kínálhatnak a sikeres megvalósításhoz.
Egyéb példák: miért nincsenek kínai (vagy török stb.) kazánok és kazánalkatrészek a magyar piacon, amikor van kínai csap, török radiátor, meghatározhatatlan többrétegű cső, és szinte minden jön keletről, ami épületgépészet? Miért nem érdekli a beruházót, hogy később mennyiért üzemelteti az épületét? Miért van az épületgépészetben 30 szövetség 3 helyett? És még ezer kérdés feltehető, amelyeket próbálhatunk magyarázgatni saját szájunk íze szerint, de objektíven egy társadalomtudós tudná. Sajnos a miskolcihoz hasonló példa (fenti szemelvényünk a Magyar Energetika következő számában megjelenő cikkből való, és ahol több cikk foglalkozik a Miskolci Egyetem egy projektjével, amiben energetikai és fűtéstechnikai kísérleteket folytatnak egy kistelepülésen, a műszaki kérdések mellett társadalomtudományiakat is feltéve; így jöhet létre egy korrekt, SIKERES projekt) az épületgépészeti felsőoktatásban, projekttervezésben nem honosodott meg, azaz még csak szóba se került.
Biczó Gábor
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.