Az, hogy épületeink a legfőbb energiafogyasztók között vannak, régóta ismert, és természetes módon az itteni fogyasztás csökkentésére irányul a legtöbb kísérlet, szándék. Vannak viszont, akik más oldalról közelítik meg a kérdéstm, és csak az adott személyek hőntartását próbálják elérni.
A Stanford Egyetemen olyan nanohuzalos (bármit is jelentsen ez) technológiát fejlesztettek ki, amelynek segítségével a „közönséges” ruházatot könnyű, ha hajlékony és „lélegző” anyaggal vonják be, ami hatékony védelmet nyújt a hideg (a melegről nem írnak) ellen, ráadásul kiváló elektromos vezetési tulajdonságokkal rendelkezik, ezért fűthető egy külső energiaforrás segítségével.
Első hallásra izgalmas ötlet, másodikra viszont kérdések merülnek fel.
Ugye akkor van értelme az ilyen ruhának, ha a lakóteret közben nem fűtjük komforthőmérsékletre, tehát mondjuk 21 °C-ra. De akkor mennyire? 18-ra? 15-re, 10-re, esetleg éppen fagypont fölé?
Mi lesz a komfortérzettel? Gondolok itt arra, hogy az arcot, kézfejet nem lehet beburkolni.
Mi történik, ha valaki fürdeni, WC-zni vagy egyéb olyan dolgot szeretne csinálni, amihez némely testfelületéről el kell távolítania a ruházatot?
Stb. stb.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.