Látva a híradókban futó képsorokat – egy-egy tragédia kapcsán – nem lehetett nem észrevenni, hogy legtöbb helyszínként új, általában műanyag ablakos épületeket, lakásokat mutatott meg a kamera.
Nem szeretnék prejudikálni a szakértői vélemények ismeretének hiányában, mégis megkockáztatom, hogy a híradók kommentjeivel ellentétben nem a gázkészülékek hibája, hanem az égéshez szükséges levegő hiánya miatt következik be ezen balesetek nagyobbik része.
Ma Magyarországon minimum egymillió lakásban van egy vagy több kéményes gáz, vagy/és szilárd tüzelésű berendezés. Ezek túlnyomó része az elmúlt 30-40 évben úgy került telepítésre, hogy az égéshez szükséges oxigént tartalmazó levegő a lakáson kívüli szabad térből az ajtó és ablakréseken keresztül jutott be a lakásba, lakótérbe.
A tüzelőberendezések létesítésére szigorú előírások vonatkoztak, amelyekben közös elv, hogy az egészségre ártalmas égéstermék miatt minden esetben előzetes engedélyhez kötött a létesítésük.
A nyílászárók szigetelése, hermetikusan záródókra történő cseréjük ezzel szemben semmiféle engedélyhez nem kötött, sőt támogatott és a támogatás sincs műszaki feltételekhez kötve, pedig nagyon is indokolt lenne.
A gázszolgáltató szinte csak akkor értesül, ha már baj van, a kéményseprő közszolgáltató is csak az éves ellenőrzések során, ha elég lelkiismeretes a kéményseprő, és sajnos a jelenlegi baleseti statisztika alapján néha már későn.
Amikor a kéményseprő észleli a légellátás hiányát kötelessége a tüzelőberendezés használatát megtiltani, azonban a tiltás sokszor eredménytelen, a lakossági reakció pedig részben az, hogy legközelebb már be sem engedik a kéményseprőt.
Napi munkám során egyre gyakrabban keresnek fel olyan lakástulajdonosok, akik a nyílászáró cseréket követően (és csak elvétve előtte) szembesültek azzal, hogy veszélyessé vagy életveszélyessé vált a lakásuk, mert lecsökkent, vagy megszűnt a szellőzés, penészesedik a lakás, rossz a levegő, visszafüstöl a kandalló, kazán, bojler stb. Sokszor a kéményseprők irányítják hozzám ezeket az embereket, hogy találjak valamilyen megoldást a levegőellátás visszaállítására. Mondanom sem kell, hogy amikor a szükséges méretezéseket elvégzem, és elkészítem a megoldásokat, akkor sokan inkább visszacsinálnák a nyílászáró cseréket, mondván, hogy az kidobott pénz volt, ha valaki mondta volna, hogy mivel jár….
Pedig lehetett volna ezt előre is tudni, csak …
A műszaki előírások szabványok sokezer oldala szabályozza, vagy szabályozni kívánja életünk műszaki vonatkozásait, mégis az emberi komfortfeltételek közül az egészséges levegőhöz jutást alig néhány súlytalan és indirekt szabály írja elő.
Mi épületgépészek tudjuk (?), hogy egy emberi tartózkodásra szolgáló helyiségben
egy felnőtt embernek min. 20 m3 friss levegőre van szüksége (ez egyetlen munkavédelmi szabványban szerepel). Miért nincs ez benne az Országos Építési Szabályzatban?
A zárt égésterű gázkészülékek irányába mutató szabályozás jó és fontos lépés volt, de kevés.
Tiltani kellene a nyílászárócserét ott, ahol kéményes (nem csak gáz) tüzelőberendezés üzemel, és kötelezővé kellene tenni, hogy ott is épületgépész mérnök véleményét, tervét kelljen beszerezni, ahol a nyíltról zárt égésterű gázkazán csere során a szellőzőkürtőként is funkcionáló kéményjárat kerül elfoglalásra vagy szűnik meg.
A tüzelőberendezések létesítésére szigorú szabályozás vonatkozik. Miért nincs hasonló szigor a nyílászáró cserékre?
A kecskeméti kéménykonferencia határozatai között szerepelt, hogy a nyílászárók szakmai szervezetének figyelmét fel kell hívni annak veszélyeire? Megtörtént-e? Milyen eredménnyel?
Rengeteg kérdőjel! És kétnaponta emberek halnak meg szénmonoxid mérgezés miatt a XXI. században ma Magyarországon!
Félreértés ne essék, nem csak az ablakgyártók, kereskedők beépítést végző iparosok felelőségéről beszélek, hanem a miénkről, épületgépészekéről is.
Nekünk kellene országgá-világgá kiáltani, hogy ez a szabályozás, ez a gyakorlat nem jó, baj van, emberéletek kerülnek veszélybe. Nekünk kellene a médiát is felszólítani, hogy ne csak a balesetekkel, hanem az okokkal is foglalkozzanak végre. Nekünk kellene a gazdasági-műszaki élet irányítóinak a figyelmét felhívni arra, hogy lépni kell, haladéktalanul!
Ezt fontosabbnak gondolom, mint a mérnökbált, vagy hogy hány kredit kell mihez!
Nagy Gábor
13 hozzászólás
Mai „hír” a fenti cikkhez:
„Egy fiatalt a mentők kórházba vittek
Ketten meghaltak szén-monoxid-mérgezésben Baracson
Két ember meghalt, vélhetően szén-monoxid-mérgezés miatt egy családi házban Baracson.
2013.01.22 12:20MTI
A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Szabó-Bisztricz Anett elmondta, hogy a gázfűtéses családi házban egy nő és egy férfi vesztette életét, egy fiatalt pedig a mentők kórházba vittek.
A katasztrófavédelem a helyszínre hívta a gázszolgáltató szakembereit, és a kéményseprőket is értesítette.”
Tisztelt hozzászólók!
Én egy kicsit másként közelíteném meg ezt a problémát.
A közelmúlt történéseiből (pl. KRESZ, BTK módosítások stb.) is látható, de egy társadalom elemi védekezési ösztönei is ezt indokolják; szigorítani kell az előírásokon ott, ahol a figyelemfelhívás kevés!
Én úgy gondolom, hogy a rendeletalkotók figyelmét annak kell felhívnia, aki világosan látja az ok-okozati összefüggéseket, ez pedig a mérnök közelebbről az épületgépész mérnök. Ha ezzel nem értetek egyet, akkor mondjatok egy autentikusabb foglalkozást, én nem tudok.
A kéményseprő szakma áll a legközelebb a lakossági tájékoztatás lehetőségéhez, ezt a 2012 év végén életbelépett új Kéményseprő rendelet a tüzelőberendezések levegőellátásának ellenőrzésével kötelezettségévé is tette, azonban a kéményseprő csak azt tudja megállapítani, hogy van-e szellőzőnyílás vagy légbevezető, de azt már nem, hogy az elégséges-e vagy sem. A tartózkodási tér levegőmérlegének elkészítése ugyanis már mérnöki szintű feladat, sokszor nem is egyszerű feladvány.
A szénmonoxid mérgezések szaporodása azonban csak a a jéghegy csúcsa, még ha a legtragikusabb is.
A fokozott légzárású nyílászárók rohamos terjedésével párhuzamosan – és erről már sokkal kevesebb kerül a köztudatba –
rohamosan romlik az emberi tartózkodásra szolgáló terek levegőminősége.
Pár éve szinte berobban a köztudatba Kajtár Laci tanulmánya a gáztüzhelyek levegőminőségre gyakorolt hatásáról, dícséretesen gyorsan megjelent a GMBSZ-ben az „A” típusú gázkészülékek levegőellátására vonatkozó szigorítás (azzal már vitatkoznék, hogy miért kell 24 órán keresztül kb. 60 m3/h-s légcserét vasszigorral előírni- ha gyorsan kiszámolja valaki, kiderül – így már a gáztűzhely használata drágább mint az elektromos tűzhelyé), de a vitathatatlan egészségkárosító hatása miatt egyetértek az égéstermék lakásból történő száműzetésével.
Számomra egyértelmű lett, hogy a hagyományos nyílászárók fokozott légzárásúra történő cseréje – nemhogy önmagában energiamegtakarítást nem eredményez (egyenértékű szellőzési megoldások hiányában), hanem rontja a lakások levegő minőségét. Ahol a légcsere hiánya párásodást penészesedét eredményez ott rontja a külső határoló szerkezetek állagát, ahol pedig kéményes tüzelőberendezések vannak, ott az enyhétől a halálosig terjedő mérgezést okoz.
Sok ügyfelemtől tudom, hogy évekig is lehet rendszeres fejfájással asztmával küszködni anélkül, hogy az érintett rájönne; a megfelelő oxigéntartalmú levegő hiánya okozza a panaszokat.
Az épületenergetikai tulajdonságok javítására elemi lakossági igény van, ami előbb, vagy utóbb újra ki fogja kényszeríteni a lakossági hőszigetelési pályázati lehetőségeket. Jó lenne, ha az ablakszigeteléshez kötődő feltételek között már nem sikkadna el a komfort terek szellőzésének szükségessége sem.
Tudom, erre most sokan legyintenek, pedig nem kéne;
Az első panel program pályázatainak megjelenésekor megdöbbenve észleltem, hogy a pályázati feltételekben kifejezetten kizárták a gépészeti átalakítások (pl. fűtés, szellőzés) jellegű ráfordításokat. Megkerestem az országgyűlési képviselőnket(aki szerencsére mérnökember volt), a város építési Osztályának vezetőjét és több alkalommal, többórás beszélgetések árán sikerült rávennünk, hogy interpelláljon a parlamentben és az illetékes bizottságoknál, hogy a csak hőszigetelt épületekben télen is megsülnek a lakók, mert a fűtésük szabályozhatatlan, így a panelprogram csak pénzkidobás javítani kell rajta.
Nem magamnak tulajdonítom az érdemet, hogy a panelplusz és további pályázati lehetőségek már tartalmazták az épületgépészeti rendszerek szükséges korszerűsítésének elszámolási lehetőségét is, de valamennyi részem biztos volt benne.
Megoldásként én tehát pl. erre gondolok: felhívni a törvényalkotók figyelmét azokra a műszaki összefüggésekre, (jelesül a fokozott légzárású nyílászárók veszélyeire) amelyeket mi épületgépész mérnökök jól látunk, de önmaguktól a törvényalkotók soha nem fognak teljesen átlátni.
(sajnos a korábbi képviselő ismerősöm már nem képviselő)
Ugyanígy testületileg kellene az ablakgyártók Szövetségét is megszólítanunk mint kamara, mint tagozat, hogy a kontroll nélküli nyílászárócserék emberéleteket követelnek, ezért működjünk együtt egy hatékony együttműködés keretében ezeknek a veszélyeknek a felszámolásában. A piaci éellenérdekeltség okán ez nyilván nem egyszerű feladat, de ártatlan emberéletek további feláldozásának elkerülése talán mégis erős érv!
NG
A B típusú készülékek száműzése mellett lennék én is, közel egy évtizede nem tervezek ilyet lakóépületbe. De nem is az új épületekkel van a gond, hanem a régiekkel.
Sajnos a biztonságosabb gázfűtések megvalósítására tett törekvéseinknek egyáltalán nem tett jót a készülékcsere adminisztrációjának radikális megkönnyítése sem: ahogy lenni szokott a könnyeb ellenállás irányába mozdul mindenki, esetünkben kéményes készülék helyére ugyanolyat telepítenek. A biztonságnak meg adtunk egy nagy sallert…
FJ
A gázszerelő, vagy kéményseprő csak a tüzelőberendezés (és ez nem csak gázkészülékekre vonatkozik) pillanatnyi
működését tudja ellenőrizni. Egyikük sem köteles számításokat végezni, hogy vajon a külső falon lévő szellőzőrács, vagy nyílászáróba épített légbevezető ellenállását vajon képes-e legyőzni a kémény huzata más külső légállapot mellett.
Nem is beszélve arról, hogy képtelenség azt elvárni, hogy az ellenőrzés a legkedvezőtlenebb külső időjárási körülmények között történjen. Márpedig a fűtőberendezéseknél a +12 C-os külső határhőmérséklet, melegvíztermelőknél pedig a nyári +32 C vagy magasabb külső hőmérséklet a legveszélyesebb időszak.
A hozzászólások szinte kizárólag a földgáz tüzelés körül forognak, pedig az igazán veszélyes kombináció az egy légtérben üzemelő gáz- és szilárd tüzelésű berendezés. A szilárd tüzelésű berendezések légfelesleg igénye a gázénak akár többszöröse, a berendezés kéményének huzata a magasabb füstgázhőmérséklet miatt szintén általában magasabb, és győz az erősebb (általában a szilárd tüzelésű berendezés), ha a levegő-utánpótlás nem elegendően alacsony ellenállás mellett teljesül csak.
Amit nyomatékosítani kell:
1./ A régi építésű lakások szellőzésének, légellátásának része a kémény és része a nem tömített nyílászáró!
Bármelyik megszüntetése azt jelenti, hogy a lakás szellőzése radikálisan csökkenhet, vagy megszűnhet. Szellőzés csak nyomáskülönbség hatására tud létrejönni, akár a bemeneti, akár a kimeneti oldalt korlátozzák a végeredmény ugyanaz.
Ha a kéményt pl. zárt égésterű gázkészülék beépítésével lezárják és nem gondoskodnak más huzattal vagy szívóhatással rendelkező pótlással, ugyanolyan hiba, mint amikor a nyílászárókat hermetikusan lezárják az ablakcserével.
2./ Tudomásul kéne venni, hogy a nyílászáró csere önmagában nem jár energia megtakarítással, az ablakok mechanikus nyitogatása („szellőztetés”) ugyanis nem alternatíva.
Önmagukban a fokozott nyílászárókra beépített légbevezetők is anakronisztikus elemek: Először bedunsztoljuk a lakást, utána találomra lukat csinálunk rá (legalábbis az ablakosok ezt a módszert követik).
Az emberi tartózkodásra szolgáló terek levegőmérlegét csak áramlástechnikai méretezés alapján lehet egzakt módon meghatározni, a kéményseprő jogosan kéri számon, ezt a kéményseprő rendelet ugyanis jelenleg már indirekt módon, de megköveteli tőle.
Azért kellene kontroll alá vonni a nyílászáró cseréket, mert a laikus átlagember gyakorlatilag feleslegesen dobál ki százezreket a megtévesztő reklámok és a rosszul értelmezett energiatakarékossági felhívások hatására.
3./ A „B” típusú kazánok „C” típusú kazánokra cseréje önmagában szintén nem megoldás, nem mellőzhető a lakóterek levegőmérlegének visszaállítása. (éppen ma keresett meg egy Budapesti energiarac. pályázat kivitelezője, a „C” típusú készülékekkel elfoglalták a korábbi gravitációs üzemű kéményt, most garanciális hiba, hogy még a hagyományos nyílászárókkal rendelkező lakások is párásodnak, penészesednek)
4./ Szerintem a lakások határoló szerkezeteihez, fűtés-szellőzés rendszeréhez csak komplex mérnöki szemlélettel és teljeskörű épületgépészeti ismeretekkel szabad közelíteni. Ennek kellene érvényt szereznünk.
NG
Mint Nagy Gábor kolléga is utalt rá, a szilárd tüzelés talán még veszélyesebb, mint gáztüzelés, annál is inkább mert a gáztüzeléstől eltérően nincs olyan mértékű kontroll alatt, különösen a tervezés vonatkozásában. Az engedélyezési tervnél „látni” a kéményt és a végén az átvételkor. A kémény, a tüzelőberendezés, a légbevezetés egy rendszer. Ennek megfelelőségét a jelenlegi előírások szintjén engedélyezési terv fázisban nagyon nehéz – sőt majdhogynem lehetelen megítélni. Különösen akkor, hogy ilyenkor még nem nagyon szoktak szakembert, épületgépészt bevonni. A megoldást talán az engedélyezési terv tartalmának újragondolása jelentené, mint ahogy azt már az energetikai méretezés kapcsán leírtam.
FJ
Tisztelt Sinka Mária!
Az Ön által leírtak szerint az érintett lakás tulajdonosa a lakása külső homlokzatát változtatta meg, amely építési engedély köteles tevékenység, ráadásul az osztatlan közös tulajdon beépítése a tulajdonostársak írásbeli hozzájárulása nélkül illegális. A területileg illetékes építési hatósághoz kell ez esetben fordulnia – birtokvédelem kérésével – a társasháznak.
A gázkészülék áthelyezése – a vonatkozó előírások pl. GMBSZ betartása mellett is csak a területileg illetékes gázszolgáltató előzetes engedélyével lehetséges. A leírtak alapján nem lehet megítélni, hogy a gázkonvektor okozhat-e mérgezést, ennek eldöntésére a gázszolgáltató jogosult, ezért írásbeli bejelentést is a gázszolgáltatónál kell tenni.
NG
Tisztelt Sinka Mária!
Ez viszont Ön- és közveszélyes, javaslom haladéktalanul értesítsék a gázszolgáltatót!
NG
Mi magyarok képesek vagyunk a nappaliból is kazánházat csinálni,
– nem csak a kazánházban fürdeni – egy vízteres kandalló kell hozzá…
(bocsánatot kérek Fazakas Miklóstól, Tőle plagizáltam az analógiát).
Az utóbbi néhány évben – meglévő, általában gázfűtéses lakásokba – szinte
tömegesen építik be ezeket az épületgépészeti állatorvosi ló típusú megoldásokat, néha bizony eltátom a számat a „mesterek remekművei” láttán.
Mi a bajom a vízteres kandallókkal?
1./ A gondok általában már ott kezdődnek, hogy vagy nincs kémény, vagy ha van, a kürtőmérete legfeljebb 140*140 mm-es, ami ezekhez a berendezésekhez igen kevés.
Az utóbbi esetben már az első begyújtáskor gyorsan kiderül, hogy a tisztíthatatlanul szennyeződött ülőgarnitúra függönyök stb. pótlása többe kerül, mint amennyibe egy tisztességes kéménymegoldás került volna, esetleg megúszhattuk volna, ha előzetesen kikérjük a kéményseprő szakértő véleményét.
2./ Ezeknek a tüzelőberendezéseknek nagyjából kötött a direkt és a vízrendszerükön leadott
hőleadásuk aránya. Előszeretettel túlméretezett berendezés kerül beépítésre, aminek az a végeredménye, hogy vagy a nappaliban (általában oda kerülnek) kell megsülni és a többi helyiségben vacogni, vagy a nappalit kell nyitott ablakkal hűteni (energiatakarékosság magyar módra).
3./ Becsületes és leleményes mesteremberek fittyet hányva a gyári ajánlásoknak két vezetékkel rákötik a meglévő fűtési rendszerre az új berendezést (minek ide puffer, nyitott tágulási tartály meg vészhűtő?) majd mi megmutatjuk, hogy ennek működnie kell, a baj rendszerint az első áramszünetnél menetrendszerűen érkezik.
4./ A legfőbb kifogásom azonban az alábbiakkal van;
fenti hibákat esetleg nem is elkövetve, de olyan megoldás készül, hogy a lakótérben (általában fürdőszoba) lévő gázkazán kapcsoljon be, ha a kandalló már nem termel elég hőt (ugyan ne kelljen már éjszaka is felkelni megrakni a kandallót), ehhez elég egy szobatermosztát, vagy csőtermosztát.
Mi történik ilyenkor a lakásban (természetesen „B” típusú gázkazánról beszélünk)?
A kandalló kéménye óránként 150-300 m3 levegőt igényel, kéménye is 20-40 Pa közötti huzattal szívja a lakás légterét. Indulna a gázkazán, amelynek a kéménye induláskor önmagában legfeljebb 5-10 Pa huzattal rendelkezik. Győz az erősebb huzatú kémény!
Ha nincs kellően kis ellenállású légbevezetés mindkét berendezés levegőigényének kielégítésére, akkor a gázkazán égésterméke el sem indul a kémény felé, megindul a kandalló felé, és torlódik az égéstérben, vagyis megkezdődik a szénmonoxid termelés is. A folytatáshoz már nem kell túl nagy képzelőerő…
Mit tud minderről a vásárló, vagy a egy kereskedő, aki megveszi/eladja a vízteres kandallót, mit tud egy fűtésszerelő, vagy ablakos kivitelező? És mi tervezők vajon tisztában vagyunk a fenti veszélyekkel?
NG
A fentiek kapcsán jutott eszembe a fűtéstechnika vizsgám Molnár tanár úrnál, melynek egyik kérdése a teljes kazánbiztosítás volt. Megszenvedtem, de egy életre megtanultam. Vajon mindannyian megtanultuk? Hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem, látva az újra reneszánszukat élő vegyestüzelésű kazánokra és vízteres kandallókra „ajánlott” megoldásokat, sőt a még ezeknél is cifrább gyakorlati példákat. Egy hőtermelős fűtési rendszereknél még talán nincs is olyan zűrzavar, a gondok a második és többedik hőtermelők belépésével kezdenek sokasodni.
Foglalkozni kell a támával, tiszta vizet kell önteni a pohárba, ha kell, akkor jogszabályt, szabványt alkotva.
FJ
Szombaton ismét két embert ölt meg a szénmonoxid, ma pedig 4 ember került kórházba COmérgezéssel. A komment ismét semmitmondó…
Ma az MTV híradóban elhangzott egy riport Steidl Gáborral az Épületgépészeti Koordinációs Szövetség képviselőjével. A téma a szénmonoxid mérgezések apropóján a gázkészülékek cseréjéről szólt, és éppen ott fejeződött be, ahol kezdődnie kellett volna;
a nyílászáró cseréknél. Várom lesz-e folytatás…
„Két idős embert szenvedett szén-monoxid-mérgezést egy pomázi családi házban vasárnap délelőtt – közölte a Pest megyei katasztrófavédelem szóvivője az MTI-vel.
A két idős embert kórházba vitték – tette hozzá a szóvivő. Az MTI információi szerint mindketten súlyos mérgezést szenvedtek. Az elmúlt másfél nap alatt Pest megyében harmadszor okozott bajt a szén-monoxid. Pénteken késő este Kistarcsáról egy középkorú házaspárt, míg szombat hajnalban Sződről két felnőttet és két gyereket kellett kórházba vinni mérgezéses tünetekkel.”
Másfél nap alatt 8 ember szenvedett szénmonoxid mérgezést (!?!)
Miért?
Az égéslevegő ellátás hiányosságainak, anomáliáinak gyakorisága a külső hőmérséklet emelkedésével fokozódik, szerintem a rohamosan növekvő számú CO mérgezések száma és az ablakszigetelések terjedése közötti összefüggés világos.
Az illetékesek ezt nem veszik észre!?!
A böjti szeles idő még csak ezután jön, ami a legveszélyesebb időszak a kéményes tüzelőberendezések veszélyei szempontjából, a Co-mérgezési baleseti statisztikák szerint.
Mire várunk még?
Ettől is több mérgezésre?
NG
Tisztelt Király Ferenc!
Hozzászólásával csak részben tudok egyet érteni.
Azt sajnos jól tudom – tapasztalatból – hogy a nyílászáró cserékhez mennyi tévhit és téveszme társult, nem lenne jó ezeket még tovább gyarapítani:
1. számú téves állítás: A nyílászáró csere építészeti feladat
cáfolat: Nem igaz, mert a komfort tér korábbi természetes szellőztetését megszünteti, aminek helyreállítása már épületgépész tervez-kivitelező feladata.
Nem járható út a nyílászáróhoz rendelt kötelező szellőző sem, mert az nem a nyílászárónak, hanem a komfort tér igényeinek a függvénye, méretezést igényel.
2. számú téves állítás: A nyílászáró cserével elért energiamegtakarítás(pl. pályázatoknál)a régi és új nyílászáró hőtechnikai paramétereinek különbségéből számítva, a ráfordítás pedig csak a nyílászáró és beépítés árát tartalmazza.
cáfolat: Minden gazdaságossági számításnál figyelembe kellene venni többlet költségként a humán komfort és egyéb (pl. gázbiztonságtechnikai) légcsere helyreállításának gépészeti ráfordítási igényeit is, az energetikai számításnál pedig a légcsere energiaigényét is, mint csökkentő tényezőt.
3.számú téves állítás: A kivitelező dolga, hogy a tervezési hibákat, hiányokat orvosolja.
cáfolat: Tervhiba esetében a tervező, tervhiány esetén pedig a hiánypótló tervezői jogosultsággal rendelkező tervező teljesítése szükséges. Az első esetben a tervezőnek a tervhibát díjmentesen kötelessége kijavítani. A második esetben a generáltervező, vagy megbízója felelős a hiányzó tervrész pótlásáért és annak finanszírozásáért.
Itt különösen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy pályázatíró cégek előszeretettel döntenek olyan műszaki kérdésekben, amelyekre sem jogosultságuk, sem kompetenciájuk nincs. Komoly hiba, ha a pályázatokat elbírálók sem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ezeket felismerjék.
Így születnek azok a beruházások, melyek eleve hibás döntésekre épülnek, az eredmény sem lehet más, csak elrontott beruházás majd hosszan elhúzódó jogviták. A kivitelező csak akkor védheti ki a rá is hátrányos következményeket, ha ilyen hibák észlelésekor nem súlyosbítja azokat barkácsolással, hanem a vétkeseket kijavításra, tervpótlásra szólítja fel. Ezek hiányában ugyanis a tervhiba és hiány már nem mentesíti a kivitelezőt sem.
Ezt a sort lehetne tovább folytatni, de terjedelmi okokból nem folytatom.
Annyit viszont még megjegyeznék, hogy sürgősen el kellene felejteni azt a tévhitet is, hogy „légellátást biztosító automata”, ilyen ugyanis nincs. Csak légbevezető és lég-elvezető szerelvény létezik, valamint a nélkülözhetetlen nyomáskülönbség, amit valaminek (gravitációs, vagy gép úton) létre kell hoznia.
Ezek rendszert alkotnak, amelynek műszaki paramétereit méretezéssel (és nem kísérletezéssel) kell meghatározni, ami jogosult épületgépész tervezőmérnök feladata. A tévedés súlyos felelősséggel terhelt, azzal nem lehet védekezni, hogy „nem az én dolgom lett volna”.
Ez utóbbira nyomatékosan szeretném a figyelmét felhívni.
Tiszteletteljes üdvözlettel: NG
Király Ferenc kolléga bejegyzése nem egyszerűen csak az örök tervező-kivitelező ellentét n+1-edik felemlegetése, annál jóval több: a tervezők és benne az épületgépész tervező társadalom nyílt lebecsülése, lesajnálása. Mindezt a rendkívül nehéz és egyben gyönyörű tervezői szakma mellett minden körülmények között kitartó kollégáim és saját magam nevében is határozottan visszautasítom.
FJ