Mióta fejetlenül mindenki nyílászárót cserél, akárhol üti meg a szememet az ablak szó, rákattintok. Most egy olyan cikkcím csalogatott, amely szerint olyasmit tudhatok meg, amit eddig senki sem nagyon mondott el. Nekem újdonság volt, hátha másnak is az lesz.
Arra számítottam, azt vártam, hogy egy ablakgyártó végre arra hívja fel a figyelmet, hogy az ablakcsere valóban a mennybemenetel útja lehet, csak éppen nem energetikailag és komfort szempontjából. Ehelyett ezt találtam a ketkes.hu-n:
„Az évszakváltozással egyetemben az ablakokat is át kell állítani téli, vagy nyári módra.
Hogyan állítsuk át az ablakot téli, vagy nyári módra?
Valójában minden modern műanyag ablak beállítható. Nyissuk ki az ablakot és nézzük meg az apró alkatrészeit. Ha látunk rajta egy kis imbusz csavarszerűséget, akkor az ablak átváltható. A legjobb amit tehetünk, hogy előre megkérdezzük az ablakszerelőktől, hogy át lehet-e állítani az ablakot.
Ahhoz, hogy téli vagy nyári módra váltsuk az ablakot, csak a csavart kell átállítanunk a megfelelő szerszámmal.
Amennyiben az ablak folyton téli módban van, sokkal nagyobb nyomás alatt áll. Így a szigetelő műanyag hamarabb tönkremegy. Villámgyorsan ellenőrizhetjük, hogy nyári módban van az ablakunk, vagy sem. Nyissuk ki az ablakot, majd egy papírt tegyünk az ablakkerethez és csukjuk be. Amennyiben ki tudjuk húzni a papírt úgy, hogy az ablak zárva van, akkor nyári üzemmódban van.”
Tehát annyi történt, hogy a gumicsík kitépese kulturáltabb, visszafordítható módon lett helyettesítve. Ha valakinek ez már nem volt újdonság, elnézést kérek. Én magam meghagytam a jó öreg, enyhén huzatos fa nyílászáróimat, ezért nem követem igazán e téren az újdonságokat. Ami még pluszban „vicces”: a téli üzemmód azt jelenti, hogy nulla légáteresztésűre állítjuk az ablakot, akkor, amikor az esetleges nyílt égésterű tüzelőberendezésünk üzemel.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Az ésszerű takarékosságnak volt, van és lesz értelme a jövőben is. Mindennel lehet takarékoskodni, a fűtési költséggel is. De e téren egy kicsit az 1970-es évek olajválságától induló, mindenáron való spórolásnak hatása él tovább. Megtetézve a soha be nem bizonyított, ember által okozott, globális felmelegedés elleni harccal. Miközben Európának nagyon súlyos megoldandó problémái vannak, és lesznek a szőnyeg alá söpörve, ma már egyszerűen csak a nulla fűtési költség a cél. Ehhez nyilván valamit tenni kell a téli szellőzés okozta hőveszteséggel.
Miután a hagyományos ablak okozta légcsere hol túl kevés, hol túl sok, jó lenne kézben tartani a szellőzést. Csak a szükséges mértékben. E tekintetben nem elsősorban az a baj, hogy az ablak nem tökéletesen légtömör. Hiszen a levegőnek valahol be kell tudni jutni a belső térbe. Nem véletlen, hogy megjelentek az ablakba szerelt légbevezetők. Igaz, ezek nyomáskülönbség-légáramlás jelleggörbéjét ki lehet mérni.
Se szeri, se száma az ablakokkal kapcsolatos, különféle légbevezetési megoldásoknak. Vannak az új ablak gyártásakor alkalmazható, vannak utólag is kialakíthatók. A megoldás kulcsa azonban a nyomáskülönbség kézben tartása. A takarékos szellőzés ott kezdődik, hogy a filtrációt okozó nyomáskülönbséget tudom meghatározni. Ez elvezet a gépi szellőzéshez.
Közbülső megoldás a légcsere korlátozása. Olyan szerkezet, mely bizonyos határra korlátozza a levegő térfogatáramát nagy nyomáskülönbség esetén is.
Belátható, hogy aki teheti lakjon olyan lakásban, ahol jól szabályozható, hővisszanyeréssel kombinált szellőzés van. Ilyen rendszernél az ablakokra már a légcsere szempontjából nincs szükség. Én már nem érem meg, hogy csak ilyen lakásokban élünk.