Acélcsőkorrózió

Cikkünkben egy olyan esetet írunk le, amely nem egyedi: társasház horganyzott acélcsővel szerelt cirkulációs melegvíz-hálózata rövid éveken belül tönkremegy, a csövek kilyukadnak. Tervez ma még valaki cirkulációs hálózatot horganyzott acélcsővel, vagy csak most jönnek ki a hibák?

A szakértői vélemény Budapesten, a XIII. kerületi Lőportár utca 6/b-8. alatti esetről készült még 2008-ban.


Az épület földszintjén üzlet-, iroda- és raktárhelyiségek találhatók, a többi szinten pedig lakásokat alakítottak ki. A horganyzott acélcsőből készült meleg víz- és cirkulációs vezetékhálózaton kb. egy-másfél év után korróziós hibák jelentkeztek, emiatt a megrendelő (alperes) visszatartott 3,6 millió forintot a vállalkozó (felperes) díjából. Korábban, 2008-ban már volt egy szakértői vizsgálat, amely megállapította, hogy a kivitelező nem hibázott. A fellebbezések és az ügy elhúzódása miatt ismételt vizsgálatra került sor, ahol Koltai Péter igazságügyi szakértő jelentésében az előzőekhez hasonlóan megállapította, hogy a horganyzott acélcsövek minősége gyárilag volt nem megfelelő.


Az épület használati hideg- és melegvíz-hálózatának alap- és felszálló vezetékeit a bevezetőben említett horganyzott acélcsővel szerelték meg. A lakásokon belül az ágvezetékek műanyagból készültek, a kazánházat pedig a tetőtérben helyezték el. Az épületben FÉG-Vestale modulkazánok állították elő a 90/70 °C-os hőfoklépcsőjű fűtővizet, amiből a FÉG Spirec KN-3 hőcserélő közbeiktatásával készítették a használati meleg vizet.


Az épületet 2006 májusában adták át, a horganyzott acélcsővezetékekben az első meghibásodások a műszaki átadást követő 1-1,5 év után jelentkeztek. A kivitelező cég (22-es Építő, Tervező és Szolgáltató Kft.) 2008-ban rendelte meg a társasház használati melegvíz-hálózatában korróziósan károsodott horganyzott acélcsővezetékek szakértői vizsgálatát. A helyszíni szemlét 2008. május 30-án tartották, amelyen részt vett a közös képviselő, az épületgépész kivitelező és a 22-es Kft. és az ÉMI Kht.


A legtöbb meghibásodás a földszinti szakaszokon jelentkezett, de előfordult meghibásodás a függőleges vezetékekben is. A földszinti raktártérben több alapvezeték-szakaszt javítottak már, illetve láthatók voltak más hibás szakaszok is. A szemlén a kivitelező több méter hosszúságú korróziósan károsodott horganyzott acélcsövet mutatott be.


A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy a csővezetékek belsejében jelentős mennyiségű korróziós termék volt. A hosszvarrat szemmel is látható volt, a korrózió elsősorban ennek mentén alakult ki, de voltak kisebb korróziós elszíneződések a varrattal szemben lévő oldalon is. A horganyréteg vastagsága az ép csőfelületen belül 10-25 µm, kívül 30-45 µm volt, és a hosszvarrat gyöke több helyen elvált a cső felületétől, a gyök és a csőanyag között pedig kisebb-nagyobb rések alakultak ki, ahol a korrozív közeg betöményedett, és intenzív korróziót okozott. A korrodált termékekben a vasoxidon kívül más korróziós ágenst nem találtak, a hidegvíz-minta korróziós ágenst nem tartalmazott, valamint a melegvíz-mintában nem mutattak ki réziont.


Az épületben a vízcsőszerelés kivitelezése szakszerűen történt, nem találtak a korróziót előidézhető szerelési hibát. Az épületben és annak közvetlen környezetében nem üzemelt jelentősebb teljesítményű egyenáramú áramforrás, így nem lehetett szó a kobóráram által esetlegesen előidézett korrózióról. A laboratóriumi tapasztalatok azt mutatták, hogy egyértelműen a horganyzott acélcsövek minőségével volt probléma.


A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy nem tervezési vagy kivitelezési hiba, hanem a hosszvarrat alakhibás gyökképzésének a meghatározó szerepe okozta a korrózió kialakulását. Az alakhibás gyök több helyen elvált a cső anyagától, és a kialakult résben megindult a korróziós folyamat. Ez főleg 55-60 °C-os vízhőmérséklet mellett történhetett.


A csővezeték külső és belső horganyzott felületein kisebb volt a horganyréteg vastagsága a szabványban megengedett értéknél. A vékonyabb horganyréteg – különösen, ha a horganyréteg vastagsága a felületen sem egyenletes – kedvezőtlen körülmények között a korróziós folyamat felgyorsulását eredményezhette. Feltételezhető, hogy amikor a korróziós folyamat beindult, a keletkező vasoxidok a csővezetékbe áramlottak, egyes helyeken lerakódtak, és újabb korróziós gócpontok kialakulását segítették elő.


Várjuk olvasóink véleményét.

Egy hozzászólás

  1. 2013. június 29. - 22:55

    A hazai légcsatorna gyártók egy része a Lindab kivételével körülbelül ugyanebben az időben próbálta kiváltani kelet-európai gyártmányú hga lemezre a minőségi de drágább svéd vagy osztrák alapanyagot. Nagyon nem vált be, vélhetően ugyanilyen okok miatt.
    FJ

Szóljon hozzá

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.