Az Energia Klub a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megrendelésére készült, a Zöld Beruházási Rendszer Energiahatékonysági Alprogrammmal kapcsolatos háttértanulmánya számos olyan kérdést vet fel, ami az energiatanúsítással foglalkozó kollégáinkat fölöttébb érintheti. Tudom, hogy nincs mindenkinek ideje a 71 oldalnyi anyagot végigolvasni, de belelapozásra mindenkinek ajánlanám, már csak azért is, mert ezek egy része alighanem megjelenik az elkövetkező szabályozásban. Ebbe esetleg még némi beleszólási lehetőségünk is lehetne.
Mint a tanulmány megállapítja, az eddigi energiahatékonysági pályázatok alapvetően a hazai lakásállomány alig ötödét magába foglaló, iparosított technológiával épült házakat célozta meg. Érthető volt ez a szempont, a lakótelepen lakók mindig is a (politikai) figyelem központjában voltak. Másik oldalról, ha csak darabszámra nézzük, ugyanakkora összegből (mivel az alapterületük és az alapterületre vonatkozó hűlő felületük is az átlagosnál kisebb) kétszer annyi panellakást lehet felújítani, mint mondjuk 50 éves kockaházat. Épületgépész szempontból viszont ezek a távfűtött lakások nem sok mozgásteret adtak. A mi alternatív megoldásainknak sokkal inkább a családi ház biztosít terepet. Ebbe az irányba próbálja nyitni az új szabályozást az idézett tanulmány, amikor egy, az adminisztratív kötöttségeket csökkentő, a társasházat és a családi házat támogatási mértékében szétválasztó, teljesen normatív pályázati rendszerre tesz javaslatot.
Az energiahatékonysági beruházások megítélésének van egy komoly belső ellentmondása. Egy családot, vagy egy lakóközösséget leginkább az ösztönöz egy épület felújítására, hogy csökkentse a fenntartás költségeit. Az állam a támogatást a hazai CO2 kvótából befolyó pénzből biztosítja, neki tehát a széndioxid csökkentés mérteke a cél. A támogatás alapja viszont az épület energetikai besorolása. Ez a három különböző szempont ritkán van egyensúlyban. Mindegyik esetén meghatározó tétel a felhasznált hőhordozó. Viszonyítsuk mindegyiket a földgázhoz:
(Az árak hálózatos rendszereknél az alapdíj-, a többinél a szállítási költség nélküli átlagos értékek.)
Mint látszik, a megújuló energiák után, CO2 kibocsátás szempontjából a földgáz a legkedvezőbb forrásunk, pedig a rendelet primer energia besorolása szempontjából a szén megelőzi, bár széndioxid kibocsátás szerint ez kullog a sor végén. Árát tekintve pedig a szén a legolcsóbbak közé tartozik. Hosszas vita után a tüzifát CO2 szempontból ma a megújulók közé sorolják, az energetikai besorolás szerint nem, és bár viszonylag olcsó, ára azért van. Energetikailag az olaj a gázzal egyenértékűnek tekintendő, pedig 40%-kal jobban szennyezi a környezetet, ára is több mint kétszeres. A villamos áramot jelentősen drágábban kapjuk, mint amit a másik két szempont indokolna. Széndioxid szempontból nem teszünk különbséget a 24 órás és a vezérelt vételezés között, pedig primer energia szempontjából és anyagilag is utóbbit tartjuk kedvezőbbnek. A távfűtést az energetikai besorolás kedvezőbbnek tartja, mint amit az emisszióra adott érték alapján feltételezhetnénk. Alacsonynak tetsző árát az 5% ÁFA mellett az indokolja, hogy nem tartalmazza a kiugróan magas (a hődíj mintegy felét kitevő) alapdíjat.
A három megközelítés közötti belső ellentmondást az eddigi pályázati rendszerek nem igazán oldották fel.
Hosszan foglalkozik az Energia Klub a tanúsítók munkájával. Azt hiszem, az ilyen területen dolgozó kollégáinkkal teljes egyetértésben irreálisan alacsonynak tartja a tanúsítás törvényben meghatározott összegét, azt mindenképp emelné, esetleg beépítené az elnyerhető támogatás összegébe.
A tanulmány elég nagy terjedelemben hasonlítja össze az energetikai tanúsítvány és az ellenőrző, un. KESZ program különbségeit. Jelenleg a Magyar Építész Kamara honlapján (http://www.mek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1068&Itemid=143) négy olyan hozzáférhető, tanúsítványra alkalmas programot sorol fel, amelyik nem gyártmány-specifikus. Kettő közülük piaci termék, kettő ingyenes, az egyik nyílt kódú. A szerzőktől függően más-más a kezelő felületük, a beépített adatbázisuk, az egyéb programhoz való kapcsolódásuk lehetősége. Van, amelyik nem foglalkozik a CO2 kibocsátással, vagy a javasolt átalakítással, van igen, persze eltérő mértékben. A számos helyen lehetővé tett választást két számítási mód között ezek a programok igen eltérően kezelik. Természetesen számos kollégánk ettől eltérő, esetleg saját készítésű táblázatot használ. Vélhetően a kapott besorolás nem lesz mindig egyforma. A pályázat elbírálói a KESZ programmal ellenőrzik a beruházást. Ez meghatározza a széndioxid kibocsátást, de nem tartozik hozzá segítő adatbázis, és nem tesz felújítási javaslatot. Él a 7/2006 TNM Rendeletben biztosított több fajta számítási mód közti választás lehetőségével, és kibővíti az rendelet szerinti kategóriák számát. Ahhoz, hogy sikeresen pályázzunk a két fajta (energetikai és KESZ) számításnak összhangban kellene lenni. Ennek a problémának a vizsgálatát is fontosnak találja a tanulmány.
Tanulságos része az Energia Klub anyagának az uniós kitekintés. Viszonylag részletesen írja le a brit, a cseh és a német szabályozást.
Visszatérve a kezdetekhez, újólag javaslom a kérdéssel foglalkozó kollégáknak, ha van egy kis idejük, lapozzanak bele ebbe a tanulmányba.
Zöhls András
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.