Alma a fájától

A cikk a Mérnök Újság 2015. július-augusztusi számának 44-46. oldalán jelent meg, Madácsy Tamás tollából.

Az országosan elismert, számos kitüntetéssel díjazott épületgépész szakemberek több évtizede irányítják saját mérnökvállalkozásaikat. Virág Zoltán 1978-ban szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Épületgépészeti Tanszékén, majd tervezőként helyezkedett el, és épületenergetikai diplomáját is megszerezte. 1982 óta saját cégük, a Duoplan Kft. vezetője. „Kizárólag tervezéssel foglalkozunk,és az évek alatt tudatosan egyfajta továbbképző műhellyé alakítottuk cégünket, ahol a frissen végzett mérnökök megismerkedhetnek a különböző tervezési stílusokkal.” – mondja, majd hozzáteszi, hogy itthon az elsők között kezdték alkalmazni a számítógépes, majd a három dimenziós tervezést, jelenleg pedig a BIM tervezést tanítják a gyakornokoknak.

Chappon Miklós ugyancsak az BME Épületgépészeti Tanszékén végzett, ahol ezt követően tizenhárom éven át oktatott. 1989-ben Johann Kamleithnerrel alapítottak közös céget, amelynek időközben tulajdonosa lett. „Fő profilunkat a légtechnika jelenti, és évekkel ezelőtt az egyik legnagyobb gyártó, a Helios vezérképviseletévé váltunk.” – mondja a Magyar Mérnöki Kamara egyik alapító tagjaként is ismert szakember. „Büszke vagyok arra, hogy kezdeményezésemre 2002-ben megnyitottuk az Épületgépészeti Múzeumot Csepelen, a gyűjtemény pedig mára közel tízezer dokumentummal és ötezer tárggyal rendelkezik.” Úgy tartja, az intézmény segítségével szemléltethetik a fiataloknak, hogy a tervezés során nem csak a funkcionalitás, hanem az esztétikum is döntően fontos tényező.

Nagy Gyula szintén épületgépészként végzett a Műszaki Egyetemen, 1977-ben. „Diplomám megszerzése óta tervezőként dolgozom, első munkahelyem a Hűtőgépgyár Klímatechnikai Főosztálya volt, ezután az EVITERV-nél dolgoztam, egészen annak a 90-es évek elején történt megszűnéséig.” 1997 óta tagja, és egyik ügyvezetője a Piraton Komplex Kft.-nek. Cégük tervezéssel foglalkozik, kizárólag épületgépészeti feladatokat végeznek. „Főként lég- és klímatechnika megbízásokat teljesítünk, melyhez a korábbi munkahelyeimen szerzett tudás ad kellő alapot.”

Apák nyomdokain

A cégvezetők egyike sem befolyásolta fiaik orientációját, de a mérnöki közeg, amelyben felnőttek, nyilvánvalóan erősen hathatott rájuk. „Amellett, hogy kézenfekvő választásnak és ésszerű döntésnek is tűnt, hogy a családi cégben helyezkedjem el, természetesen felelősséget is éreztem az édesapám által elért eredmények megőrzéséért és továbbviteléért.” – foglalja össze Virág Zsolt, aki ugyancsak épületgépészként végzett 2010-ben, de korábban marketinget és pszichológiát is tanult, jelenleg pedig a Gödöllői Egyetem hallgatója.

Chappon Ákos is úgy emlékszik vissza, hogy szülei szabad kezet adtak pályaválasztásában, azt pedig mindig is egyértelműnek tekintette, hogy felsőfokú végzettséget szerezzen – bár ez végül nem műszaki irányú lett. „Először épületgépész technikusként végeztem, majd közgazdász lettem. Édesapám egy fejlődő és sikeres céget vezet, ezért gondoltam úgy, hasznos lehet, ha egy másik irányból is támogathatom fejlesztését.”

Nagy Bernát iránt sem támasztottak konkrét orientációs elvárásokat, ő azonban magától is követte édesapja példáját; öt éve végzett a BME-n épületgépészként. „Érdekes, hogy amíg fiatalként szinte megdöbbentett, hogy édesapámat éjszaka is tervezőasztal mellett látom, addig mára ez nekem is szinte természetessé vált.” – mondja nevetve. „Hiba lett volna letérnem a kitaposott útról, ezért egyetemista koromtól a cégben képzeltem el jövőmet.” – teszi hozzá.

A mesterség áthagyományozása

„Miután Zsolt a céghez került, kezdetben némileg tartottam a lehetséges súrlódásoktól.” – árulja el Virág Zoltán. „Annak ellenére, hogy több egyetemen is oktatok, mégis azt szerettem volna, hogy fiamat más tanítsa, és az enyémtől eltérő feladatokat lásson el, más területek felelőse legyen. Az apa-fiú kapcsolat – különösen egy közös munkahelyen – egészen más természetű, mint a megszokott családi környezetben. Amikor azonban láttam, hogy jól alkalmazkodik, és kiválóan tudunk együtt dolgozni, eloszlottak az aggályaim. ”Hangsúlyozza azonban, hogy kisebb-nagyobb konfliktusok forrása, ha a szakmai feladatokat nem tudják megfelelően szétválasztani a magánélettől. „Apaként nehéz megtalálnunk azt a pontot, hogy mikor engedjük el fiunk a kezét.” – veszi át a szót a Nagy Gyula. „Mindig bennünk van a természetes késztetés, hogy védjük őt a kudarcoktól – ez persze a munka során is megnyilvánul. Pedig ha tudja, hogy mindig védőháló van alatta, az kontraproduktív lesz, hiszen úgy érezheti, bármit megtehet. Ezt az egyensúlyt egy munkakapcsolatban különösen nehéz megtalálni.” Chappon Miklós éppen ezért a kisebb balsikerektől nem is féltette Ákost. „Azonban ha azt láttam volna, hogy a betonfal felé rohanm, én is közbeléptem volna”– emlékszik vissza.

Virág Zsolt szerint nekik sem volt egyszerű feladat bekapcsolódniuk a cég életébe. „Eleinte igen magasra tettem a lécet, és sokáig úgy éreztem, hogy sokkal többet kellett nyújtanom, hiszen a kollégák előtt is bizonyítani akartam, hogy nem vagyok kivételezett helyzetben azért, mert édesapám a cégvezető. A cég meglévő rendszerébe ugyanakkor nem volt könnyű beilleszkedni. Egyfelől igyekeztem minél önállóbb és hasznosabb lenni, ugyanakkor a feladatok csapatmunkát követelnek meg, aminek természetesen meg kellett felelnem.” – mondja, hozzátéve, hogy ma már képesek az irodában hagyni a feladatokat és a vitákat. „Ügyelnünk kell arra, hogy ne terheljük szakmai kérdésekkel a családi ebédeket.”

Chappon Miklós szerint sincs helye a kivételezésnek egy családi vállalkozásban. „A munkában a főnöke vagyok, nem az apukája. Úgy kezelem, mint más fiatal kollégákat: elfogadom a javaslatait, feltéve, ha meg tud győzni helyességükről.Ez fejleszti az érvelési technikáját, ami később a cég hasznára válik, hiszen ha jó az együttműködésünk, akkor ő lesz a cég vezetője, ami sokkal inkább jelent felelősséget, mint hatalomgyakorlást. Felelősséget a munkatársakért, de különösen családjaikért.” Ákos először azzal okozott édesapjának meglepetést, hogy még egyetemistaként raktárosként kezdett el dolgozni a cégnél egy nyáron. „Az alapoktól akarta megismerni vállalkozásunk működését, és számos, a rendszert illető javaslata bizonyult hasznosnak és ésszerűnek, ezt a gyakorlat igazolta. Nem mellékes az sem, hogy ezekkel elismerést is szerzett a kollégák között.” – mondja a cégvezető. A legnehezebb feladat Ákos szerint is az volt, hogy a cég munkatársainál „legitimizálnia” kellett magát. „Természetesen már korábbról jól ismertük egymást, de teljesen mást jelentett munkatársi viszonyba kerülni azokkal, akik gyerekoromtól fogva ismertek. Örömmel mondhatom, hogy szerencsére ez nagyobb döccenők nélkül sikerült. A családi összejövetelekről pedig továbbra sem tudjuk teljesen kizárni a céggel kapcsolatos kérdéseket, de erősen törekszünk erre.” – teszi hozzá nevetve.

Nagy Gyula úgy véli, hogy egy saját vállalkozásban az egyik legnehezebb feladat a munkatársi és a családi kapcsolat szétválasztása. „Különösen igaz ez a kezdeti időszakra, ami joggal nevezhető egyfajta tanulási folyamatnak is. Ennek során gyakran bajos megtalálni a helyes arányt a főnök- és az apaszerep között. Felmerült már bennünk, hogy szerencsésebb lenne, ha fiaink egymás cégében töltenék az első néhány hónapot, hiszen így az előnyök megtartása mellett tudnánk kiküszöbölni a hátrányokat.” – mondja derűsen. Fia, Bernát ezt némiképp másként látja: „Felelősséggel és kötelességtudattal láttunk hozzá a munkához az első naptól kezdve.” – szögezi le, kiegészítve azzal, hogy tudomásul kellett venniük, előttük más feladat áll. „Már nem kell felépítenünk egy céget az alapoktól kezdve. Ránk annak megtartása, fejlesztése és hírnevének megőrzése hárul. A start up-ok mai világában gyakran nem könnyű megértetni a külső szemlélőkkel, hogy ez legalább ugyanakkora kihívás, ha nem nagyobb, hiszen sok ember megélhetése függ döntéseinktől.”

Generációs különbségek

Adódnak-e véleménybeli különbségek apák és fiúk között, hiszen a szakma jelentősen megváltozott időközben? Virág Zoltán szerint mind technikai, mint technológiai szempontból óriásit fejlődött a szakma, az irány azonban helyes. „Pontosan csak a tervezői oldal szempontjából foglalhatok állást, hiszen világéletemben ezen a területen dolgoztam. Mindig is nyitott voltam, és igyekeztem alkalmazni a legújabb lehetőségeket, műhelyünkben pedig ugyancsak arra törekszem, hogy a már az egyetemen megfelelően képzett mérnökök tudását még inkább elmélyítsük és specializáljuk.” Zsolt szerint nincsenek komoly szakmai, hozzáállásbeli különbségek közöttük, természetesen ugyanúgy számítógéppel terveznek. Ennek kapcsán Nagy Gyula fontosnak tartja megjegyezni, hogy a tervezés legelső fázisában számára továbbra sem nélkülözhető a kézi rajzolás. A fiatalabb generáció szerint azonban a kézi rajzolás manapság csak a tervezés igen csekély hányadát teszi ki. „Vannak olyan munkafolyamatok, amelyek esetében megspórolható lenne némi idő kézi rajzolással, például egy légtechnikai tervezéskor kiszerkeszthetem, megrajzolhatom, azonban közben felmerülhetnek olyan problémák, amelyek borítják az egészet, és használhatatlanná válik, amit addig kidolgoztam. Más kérdés, hogy egy nyomvonal esetében gyorsabb kézi rajz alkalmazásával kigondolnom a rendszer felépülését.” – mondja Nagy Bernát.

Virág Zsolt ugyan túlnyomó részben számítógéppel tervez, mégis azzal egészíti ezt ki, hogy néhány helyzetben egyszerűen megkerülhetetlen a kézi rajzolás. „Egy felmérésnél természetesen nem alkalmazható igazán jól a számítógép, hiszen nem használható a helyszínen, tehát nem hatékony. Másrészt az ellenőrzések során is jobb, ha rendelkezésünkre áll – kéznél van – a kinyomtatott kézirajz.”

A mérnökgenerációk közötti különbség persze jól tetten érhető a kérdés kapcsán. „Mi úgy nőttünk fel, hogy szinte mindent le kellett rajzolnunk, hiszen saját kezűleg készítettük a terveket.” – összegzi Nagy Gyula. „Nem hinném, hogy maradi vagyok, amikor azt mondom, hogy az arányokat és léptékeket számítógépen nagyon nehéz követni – papíron sokkal könnyebb eligazodnunk, mivel ott mindig ugyanabban a léptekben látjuk. Máig vallom, hogy a térlátáshoz, valamint az arányok érzékeléséhez elengedhetetlen a szabadkézi rajzolás készsége. Elsajátításával a mérnök nem csupán egy gép lehetőségein belül képes konstrukciós munkát végezni.” Chappon Miklós ehhez még hozzáteszi, hogy miután már tudja, mit akar a tervben közölni, akkor az ezt követő fázisban, ami úgymond már a tervezés favágás része, alkalmazhatják, sőt alkalmazniuk is kell a számítógépet. „Számomra azonban – és ezt talán az idősebb generáció nevében is mondhatom – az alkotás kezdeti szakaszában semmivel sem teszi egyszerűbbé a munkát egy számítógép, mint az, ha papírral és ceruzával dolgozom.”

Chappon Ákos közgazdászként más területekért felelős a cég működésében. „A világ teljesen megváltozott a szüleink idejéhez képest, mind marketing, mind kommunikációs vagy értékesítési szempontból. Más tendenciák érvényesülnek, új csatornákon kell megszólítanunk vevőinket, az érdeklődőket, de a tervezőket és kivitelezőket is. Mindez talán még a tervezésnél is gyorsabb ütemben változik, akár egy évtized alatt is jelentősen. Ezeken a területeken ezért lényeges szemléletmódbeli különbségeket érzékelek, azonban édesapám szerencsére meggyőzhető. Ráadásul a mérnökökhöz hasonlóan, számokkal mi is igazolni tudjuk elméleteinket; amennyiben a pesszimista és az optimista terv egyaránt pozitív eredményt mutat, akkor biztosan belevághatunk annak megvalósításába.”

A bizalom pedig elengedhetetlen, hiszen a fiúk nemsokára átveszik az apáktól a cégek vezetését. „Természetesen a szüleink negyven évnyi szakmai előnyét mi egy évtized alatt nem tudjuk behozni, ezért amíg csak lehet, számítunk tanácsaikra és kapcsolati rendszerükre. Azt is el kell fogadnunk, hogy apáink szakmai elismeréseit korántsem valószínű, hogy akár csak megközelíteni is képesek lehetünk. Pedig sokan nyilván elvárnánk ezt tőlünk, a cégek örököseitől.” – mondja Ákos. „Megint csak a megváltozott világ eredményezi azt a gyakorlatot, hogy a korábbi, évtizedeken át együtt lévő munkaközösségekkel szemben ma már csak néhány évig dolgoznak az emberek egy-egy munkahelyen, nem is beszélve a külföldi megbízások növekvő számáról, ami a szüleink idejében még nyilván alig volt jellemző. Emiatt sem könnyű szert tennünk olyan szakmai összeköttetésekre, kapcsolati tőkére, amellyel ők rendelkeznek.” – egészíti Virág Zsolt.

„Azt szeretném, hogy a cég jövője biztosított legyen, amiben számítok a fiamra és kollégáinkra, akikkel régóta együtt dolgozunk.” – mondja Virág Zoltán. Másképp látja ezt Nagy Gyula. „Elsősorban azt szeretném, hogy Bernát olyan szakmai szintre jusson, hogy bármilyen keretek között biztosított legyen a megélhetése. Hogy ezt ebben a cégben vagy egy másikban éri majd el, az majdhogynem mellékes. Ha ő elismerést szerez a szakmában, akkor mindegy, hogy hol dolgozik.”