Az energetika jövője

Mostanában egyre többet beszélnek a szakértők arról, hogy a fosszilis alapú energiahordozók kora lassan lejár, ezért újabb energiaforrások után kell néznünk. Sajnos a jelenlegi technológiáink ne teszik lehetővé, hogy egy ilyen váltást zökkenőmentesen végrehajtsunk, mivel az egyéb energiával működő berendezések, közlekedési- és szállítóeszközök fejlesztése az elmúlt 100 évben csupán néhány kisebb csoport munkája volt, ezért tömeges méretekben fejlesztve és gyártva nem volt.

Amennyiben most azt mondanánk, hogy nincs több benzin és gázolaj, akkor vajon mennyi idő alatt tudnánk egy másik rendszert világméretekben üzembe helyezni? A válasz lehangoló: kb. 20 év alatt.

Ami még ennél is rosszabb, hogy ez a 20 év akkor igaz, ha a ma ismert gazdasági működést vesszük figyelembe, tehát azt a lehetőséget figyelmen kívül hagyjuk, hogy a benzin és gázolaj eltűnésével kb. 3 hónap alatt (vagy hamarabb) minden gazdasági rendszer teljesítménye 10% alá esik, ezáltal az állami bevételek is, amiből aztán sokkal nehezebb a szükséges fejlesztésekre forrást átcsoportosítani, magánpénzekből pedig az ilyen fejlesztések nem finanszírozhatóak, a magántőke érdeklődési köreiből ezek a területek kimaradtak.

Feltehetjük a kérdést, vajon a jelenlegi kormányok ezt miért nem tudják, és miért nem tesznek semmit?

Az első kérdésre viszonylag egyszerű a válasz, miszerint valószínűleg tudják, csak éppen a 4 éves távlatokban gondolkodásba egyáltalán nem fér bele egy ilyen távlat (20 év), az emberek iránti felelős gondolkodás pedig – az eredmények ismeretében – nem stílusa egyetlen jelentős ország vezetőinek sem.

A szükséges fejlesztési eredmények eléréséhez egy olyan 20 év nagyságrendű fejlesztési program lenne szükséges, amelybe a jelenlegi fejlesztésre fordított állami források kb. 10-szerese van pumpálva. Az elmúlt 1-2 év gazdasági mutatói azt jelzik számunkra, hogy ilyen nagyságú pénzek állami átcsoportosítása szinte teljesen kizárt a lehetőségek oldaláról, de mivel a jól átgondolt elhatározás is hiányzik, ezért eléggé valószínűtlen egy ilyen lépés bármelyik erősebb gazdasággal rendelkező ország kormányzata részéről.

Akkor ejtsünk néhány szót a megoldásról is.

Az első kérdés az, hogy egyáltalán létezik-e megoldás?
Tételezzük fel, hogy igen. Amennyiben esetleg mégsem létezne megoldás, akkor viszont minden mindegy, ezért ezzel a vonallal nem érdemes foglalkozni.

Szóval van megoldás. Rendben. Mi az?
Kezdjük a vége felől! Amit a mai energiarendszerekről tudunk az az, hogy túlságosan központosítottak, sok a szállítási úthossz és a veszteség, minden a központi ellátás műszaki biztonságától függ, aszerint van vagy nincs ellátásunk. Ha pl. egy központi helyen üzemzavar lép fel, akkor akár több tízezer háztartást is érinthet a leállás. Egy áramkimaradás ma már érinti a fűtési és hűtési rendszer működését is, mivel azokhoz is szükséges valamennyi elektromos energia, minimálisan a vezérlés és a keringtetés fenntartásához. Ezekhez a rendszerekhez nem szokás szünetmentes áramellátó rendszerek telelpítése, annak ellenére sem, hogy a szükséges teljesítmény nem jelentős (100-150 W).

Tehát decentralizált energiarendszerre van szükségünk az elektromos energia, az ivóvíz-szennyvíz, valamint a fűtési ellátás területén.

Ahhoz, hogy egy családi házat vagy egy kisebb gazdaságot le tudjunk választani az utcai elektromos hálózatról, több átgondolt lépésre van szükség.

Az utcai hálózatról táplált rendszer esetében nincsenek teljesítményfelvételi korlátok, tehát bármelyik elektromos fogyasztót be és ki lehet kapcsolni tetszőlegesen, bármikor, mivel az országos irányító központ elvégzi a szükséges teljesítmény-illesztési feladatokat, azaz be-, ill. kikapcsoltat termelő egységeket az erőművekben a pillanatnyi igényeknek megfelelően, hogy egyensúlyban tartsa az egész rendszert. Ebben az esetben az ellátott energetikai egység teljesítmény-felvételi minimuma és maximuma közötti eltérés lehet akár 10-20-szoros is.
Ezt egy szigetüzemű hálózatnál nem lehet megtenni, ezért a fogyasztók be- és kikapcsolását tervezetten, az energiagazdálkodási elvek betartásával lehet csak elvégezni, tehát itt már foglakozni kell bizonyos korlátok betartásával. Itt a minimum és maximum eltérése 2-szerestől sokkal nagyobb nem lehet, mert akkor olyan többletforrás beépítése válna szükségessé, amelynek a kihasználási óraszáma nagyon alacsonyra adódna, ezáltal az egy működési órára eső beruházási költség a normális érték akár 100 vagy 1000-szerese is lehet.

Tehát az energiával gazdálkodni kell, oda kell figyelni, hogy olyan üzemmódokat találjunk, ami egy viszonylag egyenletes és alacsony teljesítmény-felvételt eredményez. Az ilyen technikák jelenleg nem túl kiforrottak, mivel eddig nem volt szükség ilyen tudásra, ezért itt van még mit fejleszteni.

A víz- és szennyvíz-ellátást is helyben kell megoldani, ez sem lehetetlen, erre már most is vannak jól működő technológiák, itt a tömeggyártás megtervezését és -szervezését lehet említeni feladatként.

A fűtés-hűtés vonatkozásában a hőszigetelési fokozat passzívház szintűvé emelése a cél, valamint ennek a tömeges megvalósíthatósága, pl. olcsó térhatároló-elem készítés-gyártás (ez is lehet szalma-alapú), valamint olcsó és nagy tömegben hozzáférhető hőszigetelő anyag felhasználása (szalma), kötőanyagnak jó lesz a sár is.
Azért valamennyi villamos energiára szükségünk lesz, ezt nyugodtan elő lehet állítani szélből. Kicsi és olcsó szélturbinák fejlesztésére van szükség, esetleg a levegőtől könnyebb, dróton felengedett változat irányában kell gondolkodnunk, mivel ahhoz nem kell bonyolult és költséges toronyszerkezet.

Nyilván a tömegesen gyártott vagy készített részegységeknek már elegendően olcsónak kell lenniük a széleskörű elterjedéshez.

Kamionok: egy sem kell, minden szükséges dolog helyben előállítható, mindenféle szállítás (néhány kivételtől eltekintve) fölösleges, ezért tilos.

A fent említett rendszer kiépítéséhez és működtetéséhez jelentős mennyiségű munkaóra szükséges, minden munkafolyamat elvégezhető kétkezi munkavégzés által, a tömeggyártás miatt itt jelentős munkáslétszámra van szükség, ami a jelenlegi legfontosabb problémánkat, a munkanélküliség gondját is megoldja.

Sok embernek adhat munkát az is, hogy az elmúlt 150 évben sikerült teljesen tönkretenni hazánk vízrendszerét, ezért szükséges lesz az eredeti állapot, a kanyargós, ártérrel teli folyómedrek visszaállítása. Mivel a gépek gázolajjal működnek, ami akkor már nem lesz, itt is elkél a rengeteg munkáskéz. Itt is több millió munkásról van szó.

Nyilván mindez bővebb kidolgozást igényel, de az irányvonalakat leírtam, ezekről még lehet vitatkozni, bár szerintem jelentős változtatás már nem jöhet szóba.

Antal Géza