Könnyen belátható, hogy amennyiben a korszerűsítési intézkedésekbe bevont ingatlanok számát az eddigi hasonló programokhoz képest nagyságrendileg növelni akarjuk, a mostani pályázati típusú rendszer nem tartható. Eddig a háztartások 1-2 ezreléke vett részt ilyen programokban évente. És lássuk be, az évi 1-2% korszerűsítése is elég komoly időtávban teszi lehetővé a lakóingatlanokban történő pazarlás megfogását.
Az épületgépészek számára különösen érdekes szemelvények az Energia Klub színvonalas elemzéséből.
„…Tanulmányunk a Zöld Beruházási Rendszer Klímabarát Otthon Energiahatékonysági Alprogram (gyakorlatilag a korábbi Nemzeti Energiatakarékossági Program utódja) normatív támogatási rendszerként való kiírásának lehetőségét, megvalósíthatóságát elemzi.
A hazai statisztikák és a – meglehetősen hiányos – háztartási energiaszokások, attitűdök ismeretében, nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a legfontosabb a fűtési rendszerekre koncentrálni. Miután a lakossági energia háromnegyede itt használódik – és ennek nagy része itt pazarlódik – el, a lakóingatlan fűtési energiarendszerekbe fektetett pénz biztosítja a legjobb megtérülést és a legkomolyabb fogyasztáscsökkenést, CO2 visszafogást. Tanulmányunkban tehát erre a területre, az épületek fűtéssel kapcsolatos gépészeti és egyéb rendszereinek, készülékeinek korszerűsítését ösztönző támogatási rendszerre koncentrálunk mi is.
A JELENLEGI TÁMOGATÁSI RENDSZER KRITIKÁJA
1.1. Stratégia
A Zöld Beruházási Rendszeren keresztül jól behatárolt, kellően széles körű és valóban kiszámítható CO2 kibocsátást csökkentő fejlesztéseket támogat a magyar állam, ami jól tükrözi a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában lefektetett célokat. A rendszeren belüli elosztás, a források kihelyezésének késedelme és módja, valamint a pályázatok kiírása körüli bizonytalanságok azonban azt mutatják, hogy a rendszer mögül hiányzik a hosszú távú, ütemtervvel megtámogatott forrás-kihelyezési stratégia, hiányoznak a konkrét, számszerűsíthető célok. Ezek hiányában nem ismerhető meg és így nem kérhető számon, hogy milyen ütemben, milyen nagyságrendű megtakarítást vár országos szinten az állam. Egy ilyen stratégia és a hozzá tartozó ütemterv – ha úgy tetszik – cselekvési terv lenne a hosszú távú, hatékony forráskihelyezést lehetővé tevő, normatív alapon működtethető ösztönző rendszer alapja.
A ZBR most kiírt pályázatainak egyik legnagyobb hozadéka a számszerűsíthetőség, és ezen belül is a kibocsátás csökkenés számszerűsíthetősége. Eddig, a hasonló pályázatok esetében – panel program 2006 előtt, NEP – semmiféle ilyen kritérium nem szerepelt, ezért azon programok hatásosságának egzakt mérése igen nehézkes lenne. Ezzel a kötelezettséggel függ össze a tanúsítók munkájának kívánalma. Szakértelmük bevonása nélkül és az egységes rendszerben való (KESZ) rendezés nélkül nehézkes lenne a pályázatok egymáshoz való viszonyítása. Sokan fölösleges bonyodalomként élik meg a tanúsítók, energetikai szakemberek bevonásának kötelezettségét. Szakmailag azonban ez a garancia arra, hogy a közpénzek hatékony beruházásokban hasznosulnak. Ahhoz, hogy ilyen szakemberek az ország legtöbb pontján megtalálhatóak legyenek, kell egy bizonyos felhajtóerő. Ezt a felhajtóerőt többek között az ilyen pályázati kötelmek is megtestesíthetik. Miután szerepük a hatékony közpénz-kihelyezés szempontjából stratégiai jelentőségű, a tanúsítók képzése, szakmai tudásuk és megbízhatóságuk szavatolása az állam érdekében áll.
A jelenlegi ZBR pályázat az energetikai tanúsítás mellett (azt nem kiváltva) kéri a KESZ táblázat kitöltését is, ami egyrészt további plusz munkát igényel a tanúsítótól (gyakorlatilag kétszer, kétféle szoftverrel kell elvégeznie a tanúsítás háttérszámításait, ami munkát, időt igényel, ennek költségeit pedig a pályázó fizeti meg), másfelől a KESZ által kiadott számítási eredmények nem minden esetben vannak összhangban a tanúsítást támogató szoftverek eredményeivel.
Magyarán a kétféle számítás kétféle eredményre vezet. Ez zavaró, bizonytalanságot okoz a pályázóban, a tanúsító szakértők munkájában és megnehezíti a pályázatok elbírálását, összehasonlítását. Ha az egyik számítás alapján nem, a másik alapján pedig jogosult a pályázó a támogatásra, adott esetben a klímabónuszra, akkor vajon melyik alapján döntenek majd? Ráadásul a KESZ-ben meghatározott skálarendszer a hivatalos osztályokon felül beiktatott extra energiaosztályokkal (A++, B+) pedig végképp nem tükrözi a tanúsítvány hivatalos, jogszabályban rögzített formáját.
A KESZ számítás – a javaslati részekkel is ellátott tanúsítvánnyal szemben – nem segíti a pályázót az egyes beruházási lehetőségek közti döntésben. A táblázat csak a már korábban eldöntött beruházások energia és CO2 megtakarításának utólagos „igazolását” szolgálja, függetlenül attól, hogy az adott ingatlan esetében lett volna-e más, költséghatékonyabb, magasabb megtakarítással járó, beruházási lehetőség. A KESZ táblázat jelentőségét az adja, hogy ezzel a beruházás várható energia-megtakarítása és a kiváltott energiahordozó alapján automatikusan kiszámítható a CO2 megtakarítás, így ebből a szempontból is egyszerűen összehasonlíthatóvá válnak projektek.
1.7. Aránytalanságok a ZBR források felosztásában
A CO2 kvóták eladásából származó bevételek a lakosság körében való elosztásában is nagy aránytalanság látszik: míg az épületállomány alig 20%-át kitevő iparosított technológiával épült lakásokra 26-27 milliárd forintot különítettek el 2008-2009-ben, addig a többi, 80%-ot kitevő hagyományos technológiával épült lakásállományra 2010-ben mindössze 2 milliárdos forrás áll rendelkezésre. Pontosan annyi, mint 2009-ben, amikor is a kiírást követően egy hónappal már le is zárták a pályázatot. Nem mellékesen, a lakosság alacsony pályázati kedvét az is magyarázhatja, hogy sokan már a kiírás megjelenésekor lemondanak a lehetőségről, azt gondolván, olyan kicsi a keret, hogy mire beadnám a pályázatot, már el is fogyott a pénz…”
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.