12 pontban foglalják össze hazánk egyes vállalatai, jórészt építőipari (épületgépészeti) cégek és egy bank az energiahatékonysági beruházások fellendítéséhez szükséges legfőbb intézkedéseket. Érdekes és racionális gondolatok.
Az energiahatékonysági beruházások finanszírozása
1. A széndioxid-kvóták árveréséből származó karbonforintokat (2013-tól évi kb. 30 milliárd forint) teljes egészében fordítsák a lakossági energiahatékonysági beruházások támogatására.
2. A lakossági beruházásokra legfeljebb 1/3-ad részben biztosítsanak vissza nem térítendő állami támogatást, a maradék fedezésére hozzanak létre innovatív, részben piaci alapú, de alacsony kamatozású (kamattámogatott) finanszírozási mechanizmust.
3. A középületek energiahatékonysági felújítására hozzanak létre államilag garantált forgótőke-alapot, amely olyan beruházásokat finanszíroz, ahol a felújítást kivitelező vállalkozók pénzügyi garanciát adnak a vállalt anyagi megtakarítások megvalósulására, és a megtakarítások visszakerülnek az alapba.
Épület-energiahatékonysági javaslatok
4. Ingatlan-adásvétel bejegyzésekor a Földhivatal, új épületek használatba vételekor az építési hatóság kérje el az épület-energiahatékonysági tanúsítványt, a lakáshirdetéseknél biztosítsák az energiahatékonysági besorolás feltüntetését, illetve készüljön használható és hozzáférhető nyilvántartás az elkészült tanúsítványokról.
5. Aknázzák ki az energiahatékonysági tanúsítványban rejlő potenciált: legyen kötelező a tanúsítvány elkészítésekor a helyszíni szemle, és a felújítási javaslat adása, ne lehessen becslést alkalmazni, energiaszámlából tanúsítani, valamint szüntessék meg a tanúsítvány-készítés maximált árát.
6. Az Épület-energiahatékonysági Irányelv alapján 2020-tól bevezetendő közel nulla energiaigényű épület-energiahatékonysági szabványt ne az utolsó pillanatban, hanem több lépcsőben vezessék be, ezzel segítve az építőipar felkészülését, illetve biztosítva, hogy az új épületek addig is a költséghatékonyan lehetséges legkevesebb energiát fogyasszák. Az új szabványok kidolgozását mielőbb kezdjék meg.
7. 2013-tól csak zárt égésterű kazánok beépítését engedélyezzék új épületek gázfűtésénél, míg a felújításoknál ott tegyék ezt kötelezővé, ahol a fogadó fűtőrendszer lehetővé teszi az ezzel járó előnyök kiaknázását. Segítsék elő a kondenzációs kazánok, az automatikus fűtő/hűtő közeg-elosztás és a helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozás térnyerését. E követelmények betartásának biztosítására fűtés-korszerűsítéseknél tegyék kötelezővé fűtési terv készítését, figyelemmel azonban arra, hogy a megkövetelt tervezés mértéke arányban álljon a beruházás értékével.
8. Az energiahatékonysági beruházások megbízható és szakszerű megvalósítása érdekében hozzanak létre a kivitelezőktől független minőség-ellenőrzési rendszert, illetve külön szabályokkal védjék a nem-szakértő felújítókat a kivitelezési kockázatoktól. A lakossági beruházások esetén az állami támogatás feltétele legyen az igazolt energiahatékonyság-javulás, ami elősegíti az adófizetési hajlandóságot a kivitelezői munka során, és megkönnyíti a garanciális igények érvényesítését is.
9. Tegyék lehetővé a társasházaknak, hogy egyhangúság helyett egyszerű többséggel is határozhassanak energiahatékonysági beruházások megvalósításáról.
10. A kormány tűzze ki célként, hogy középületek 3%-án évente energetikai felújítást végeznek.
A közbeszerzések zöldítése
11. A hamarosan elfogadandó zöld közbeszerzési rendelet az épület-felújítási tárgyú ajánlatoknál tegye kötelezővé az épület jelenlegi normatív fogyasztási szintének megjelölését, valamint az elbírálásnál a jelenleginél nagyobb hatékonyságot eredményező ajánlatok megkövetelését, illetve előnyben részesítését.
12. A zöld közbeszerzés végrehajtási szabályai ösztönözzék a környezetbarát termékek és az ESCO-típusú épület-felújítási finanszírozási megoldások alkalmazását.
A teljes dokumentum (a pontok részletezése)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Idézek a „12 pont”-ból:
„az új épületek addig is a költséghatékonyan lehetséges legkevesebb energiát fogyasszák”
Nem ez az érdeke mindenkinek? De nem csak az újak, a régiek is. Lehet, hogy most nem így van? Mi lehet az oka? Nem tudjuk, hogyan lehet elérni azt, hogy egy épület költséghatékonyan a legkevesebb energiát fogyassza? Nem érdeke valakinek a költséghatékonyság?
Azt gondolom, hogy a tudásunk is fejleszthető, a tisztesség is növelhető, és remélhetőleg az érdekviszonyok sem gátolják az átlagosnál nagyobb mértékben a tudás és tisztesség érvényesülését.
Kedves Zoárd!
Számomra a költséghatékonyság egyértelmű.
A felsorolt negatív példákban a tudással, a tisztességgel vagy az érdekekkel van baj? Mi dolgozik a költséghatékonyság ellen?
Csak a szellőztetéshez szólok hozzá. Van a természetes és a mesterséges. A természetes csak igen nagy odafigyeléssel tartható kézben, különben vagy sok, vagy kevés. Zajos és poros környezetben egyik ellen sem véd. Bekerülése és használata olcsóbb. (Még egyszer, ha nem figyelünk eléggé oda, akkor a hőveszteség elszalad.) A mesterséges „mindent tud.” Elvileg. A gyakorlatban már nem biztos. Lehet, hogy kevés lesz a légcsere, lehet, hogy sok. A külső zajt nem engedi be, de zajos lehet magában. A szűrők elhanyagolása, kiszedése után a tisztasággal is baj lesz. Légcsatornák tisztítása megvalósul? Légbevezetés nem rontja a helyi komfortot? A hővisszanyerés hatékony? A villamos energia felhasználás takarékos?
Mindkettő lehet a maga módján megfelelő és nem megfelelő.