Tamáska Máté szociológus az építészet területén vizsgálódik. Egy gondolatát idézzük, amely mefeleltethető az épületgépészet felé is: vajon elgondolkodik-e a mérnök azon, hogy adott helyen (településen, környezetben), adott családnak mi lenne az ideális megoldás? Beszélget-e velük az igényeikről, vagy az általa favorizált, mondhatni, tipizált megoldást erőlteti?
„A kutatások során nemegyszer tapasztaltam, hogy az építész nem veszi a fáradságot a helyszín vagy a tágabb környezet beható tanulmányozására, vagy arra, hogy alaposan elbeszélgessen a családdal, pedig ezek ismeretében a meghökkentőnek tűnő igényekhez is megtalálhatná a legalkalmasabb formát – ehelyett inkább győzködi őket az általa egyszerűbbnek vélt (típus-) kialakításról.
Itt is nagy váltás történt, hiszen a paraszti életforma alapvetően tipizált volt, a házak ehhez alkalmazkodtak. Úgy hiszem, hogy ezt a tipizálást nagy körültekintéssel ma is meg lehetne oldani, ami egyben izgalmas feladatot is jelentene. Amikor a kilencvenes évek elején Csángóföldön jártam, ott fellelhető volt még a paraszti egyöntetűség: miután a szállást adó család fogadott, lesétáltam a faluközpontba, és nem találtam vissza, annyira egyformák voltak a porták és a házak. Az önmagát kiteljesíteni kívánó modern ember azonban már nem ezt igényli.”
Kérdésünk: beszélgetünk-e, lehet-e beszélgetni ma a megrendelővel, azaz mennyire kölcsönesen konstruktív folyamat a tervezés?
(Forrás: http://epiteszforum.hu/egy-szociologus-azepiteszet-asztalanal)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.