Az általános szakképzéshez hasonlóan az épületgépészeti szakképzés is problémákkal küszködik. A 18 éves korig tartó tankötelezettség azt eredményezte, hogy az oktatás színvonala sokat romlott. Nem azért, mert a tanárok félvállról vették munkájukat, hanem azért, mert azok a tanulók is kénytelenek voltak iskolába járni, akik egyáltalán nem akartak tanulni. Ezen tanulók miatt sok fegyelmezési probléma adódott, s az oktatási idő elég nagy része a rendszabályozásra ment el. Ezáltal a tanulni kívánó diákoknak kevesebb tananyagot lehetett előadni.
Gondot jelentett az is, hogy 16 éves korig nem lehetett fizikai munkára fogni a tanulókat, s a legfogékonyabb időben nem kötődhettek a szakmához, vagyis nem vehettek a kezükbe szerszámot. 16 éves kor után már nehezebben lehet a gyerekekkel megszerettetni egy-egy szakmát. Ha visszaemlékezünk a saját gyermekeinkre, akkor tudjuk, hogy kisebb korukban milyen könnyen lehet őket munkára fogni, s ahogy korosodnak, úgy egyre nehezebb. 16 éves korban már nem nagyon akarnak „kalapácsot” venni a kezükbe. Ilyen korban már inkább a számítógép, a szórakozás, stb. forog a szemük előtt.
Sajnos ez a probléma alapfokú, középfokú és felsőfokú szinten is végigköveti a tanulókat.
Következő gondot a különböző szakmák jelentik. Az elmúlt időszakban a szakmák többféle elnevezéssel, többféle összefogással jelentek meg. Például a főbb szakmáinkban volt vízvezeték és gázvezeték-szerelő egyben, valamint központifűtés-szerelő szakma. majd volt vízvezeték- és központifűtés-szerelő egyben és gázvezeték-szerelő.
A mai felosztásban modulrendszerben történik a képzés, amit azért fejlesztettek ki, hogy a kezdeti tanulás után átjárhatóak lehessenek a szakmák. Sajnos nem volt szerencsés számunkra az a döntés, hogy országosan összehozták a szakmákat 15 szakmacsoportba. Velünk, épületgépészekkel kissé mostohán bántak, mert a gépész szakmacsoportba soroltak bennünket az épületgépész megnevezés miatt. Sajnos sok gépészeti tantárgyat kellett tanítani, s emiatt kevesebb idő jutott a valódi szakmai tantárgyakra. Később az épületgépész szakma tiltakozására áttettek bennünket az építész szakmacsoportba. Itt pedig építészeti tantárgyakat kellet tanítani, tehát mondhatni csöbörből-vödörbe estünk. A szakma ismételten tiltakozott, s erre újból visszakerültünk a gépész szakmacsoportba.
Ez azt jelentette, hogy a gépész szakmacsoportban az általános gépészeti modulokat kellett tanítani, s azokból kellett vizsgázni. Így előfordulhatott olyan szerencsétlen eset is, hogy valaki levizsgázhatott úgy például gázszerelő szakmából, hogy egy szót sem kellett szólnia a gázszerelésről.
Jelenleg a szakmák a következőképpen tagozódnak:
• Energiahasznosító berendezés szerelője
• Gázfogyasztó-berendezés- és csőhálózat-szerelő
• Központifűtés- és csőhálózat-szerelő
• Vízvezeték- és vízkészülék-szerelő
Amennyiben valaki nem tudta letenni a szakmunkásvizsgát, akkor rész szakképesítést kaphatott:
• Duguláselhárító
• Karbantartó, csőszerelő
• Műanyagcső-szerelő
• Tűzvédelmi eszköz- és rendszerszerelő, karbantartó
S ha valaki sikeresen szakmunkás lett, akkor később ráépülésként újabb tanfolyamokon vehetett részt és vizsgázhatott (nem azonnal):
• Fűtésirendszer felülvizsgáló, korszerűsítő
• Gázipari műszaki-biztonsági felülvizsgáló
Most néhány szó a különböző szakmákról:
1. Energiahasznosító berendezés szerelője:
Ez a szakma nem nyerte el a tanulók, de a szakmában dolgozók tetszését sem, így nem is tettek belőle szakmunkásvizsgát.
2. Gázfogyasztó-berendezés- és csőhálózat-szerelő:
Amikor ez a szakma létrejött, akkor még a gázkészülékek egy fogóval és egy csavarhúzóval szerelhetők voltak, s emiatt tudta a gázvezeték-szerelő javítani és szerelni a készülékeket. Közben a készülékek hatalmas fejlődésen mentek keresztül, s így a gázvezeték-szerelő továbbtanulás nélkül már nem ért a gázkészülékhez. Könnyen belátható, hogy ez ma már két külön szakma.
3. Központifűtés- és csőhálózat-szerelő:
Ez a szakma is hatalmas fejlődésen ment keresztül, így ebben a tárgyban tanulják a gyerekek az energiahasznosító berendezéseket is.
4. Vízvezeték- és vízkészülék-szerelő:
Ebben a szakmában is inkább csak a vízvezeték-szerelés volt a döntő, a vízkészülékek csak érintőlegesen voltak a tananyagban.
A rész-szakképesítések nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, így azok csak elméletileg léteztek, de nem vizsgáztak belőle tanulók.
A szakmunkásképzésre ráépülő szakmák lassan kezdenek elterjedni, mert ebben már látnak jobb lehetőségeket a tanulók.
A mai modulrendszerű képzésben a következő alapmodulokat oktatjuk mindegyik alapszakmában:
• Általános gépészeti technológiai feladatok
• Általános gépészeti munka-, baleset-, tűz- és környezetvédelmi feladatok
• Épületgépészeti alapfeladatok
• Általános csőszerelési feladatok
• Csőhálózat-, berendezés-, vegyi- és kalorikusgép szerelési feladatok
Ezekhez jönnek hozzá a különböző szakmai modulok:
• Energiahasznosító berendezés szerelő feladatok
• Gázkészülék-szerelési feladatok
• Gázfogyasztóberendezés- és csőhálózat-szerelő feladatok
• Központifűtés- és csőhálózat-szerelő feladatok
• Vízvezeték- és vízkészülék-szerelő feladatok
Aki szakmunkásvizsgát tett valamelyik szakmából, annak a rokon szakmában már csak a speciális szakmai modulból kellett vizsgáznia, mert az alapmodulokból már vizsgázott. Azt el kell ismerni, hogy ez a modulrendszer nagyon jó lenne, ha az általános gépészeti ismeretek helyett épületgépészeti ismereteket lehetne oktatni.
A középfokú képzés sem volt jobb helyzetben, ott is hasonló problémák adódtak. A szakközépiskolákba szinte írni-olvasni alig tudó tanulók jelentkeztek, emiatt a végzett technikusok színvonala is romlott. A modulrendszerű képzés itt is jelen van, de igazából nincs nagy lehetőség más területre átmenni, ha nem igazán tetszik a jelölteknek a megkezdett szakma.
A modulok a következők:
• Általános gépészeti technológiai feladatok
• Általános gépészeti munka-, baleset-, tűz- és környezetvédelmi feladatok
• Épületgépészeti alapfeladatok
• Tüzelés- és légtechnikai műszeres feladatok
• Vezetői, tervezői, ellenőrzési feladatok
• Épületgépész technikus feladatok
Vannak olyan modulok, melyek a nevében megegyeznek a szakmunkások moduljaival, de tartalmában és óraszámban bővebbek.
Az szakmai oktatásért felelős döntéshozók felismerték a szakképzés problémáit, s megbízták a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát (MKIK) a szakképzés megújításával.
A szakképzés megváltoztatása lehetővé tette, hogy a szakmai szervezetek, oktatók, és a teljes épületgépész szakma folyamatos tiltakozásának köszönhetően végre kis engedményt adtak, s a gépész szakmacsoporton belül önálló épületgépész szakmai csoportot alakíthattunk. Ennek következtében teljes egészében épületgépészeti modulokat alakíthattunk ki. Ez óriási eredmény, mert végre nem kell általános gépészeti, vagy építészeti tárgyakat tanítani. A diákok is szívesebben tanulnak olyan dolgokat, amikben érzik a fontosságot.
Az új szakképzés kidolgozásában tizenheten vettünk részt épületgépész területen. Március végére elkészült az új elképzelés, melyet több szakmai szervezet, iskolák, szakértők néztek át és néhány apró módosító javaslat mellett nagyon jónak találták az anyagot. A cikkírás idején a minisztériumnál van az anyag elfogadásra. Amikor rákerül a pecsét, akkor rendeletben fog megjelenni, s a szeptemberi iskolakezdésnél már az új tanulók eszerint fognak tanulni.
Az új épületgépész szakképzésről a jövő héten fogunk tájékoztatást adni.
Cséki István
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.